A múltkori Szenvedés a hegyen című epizód után ez sem lesz egy happy endes sztori. Egyeseknek úgy fog végződni ez a rész, mint a LaLa Land, hogy magzat pózba görnyedve, artikulálatlanul röfögve sírva üvöltik, hogy nincs igazság. De ne szaladjunk ennyire előre.

Parkerék

Az anyatermészet telibe húgyozza Schnábelék gondtalan munkáját azzal, hogy több órán keresztül zuhog az eső. Hogy miért nem lehet esőben dolgozni, az nem teljesen tiszta, de a mosó, az nem megy, így Parker óránként 2500 dollártól esik el, ami azért nem buli. Lassan elállt, úgyhogy a Vörös-tengerré duzzadt pocsolyát elkezdik kiszivattyúzni. Vagyis elkezdenék, ha működne a gép, de valamiért nem szívja a vizet. Oszt, az meg hogy? Valami letört. Természetesen annak a cuccnak a pótlása két hét és többtízezer dollár, úgyhogy még szép, hogy műanyag gyorsbilincsekkel "varrták össze" a szétszakadt cuccot. A szigszallagozást is megemlítették, de ez stabilabb megoldásnak tűnt. Be is vált: a szivattyú csak okádta magából a vizet. Több fennakadás nincs, úgyhogy jöjjön is a heti mérleg, ami 120 unciát mutat. Parker nem bassza fel magát a Holdig, de azért a kamerába elmondja, hogy még egy ilyen hét elfogadhatatlan. Amúgy átlagba 150 uncia körül kellene termelniük. Szóval nincsenek legatyásodva, mint Hoffmanék, de mehetne jobban is.

Tony és a kotró

Itt minden úgy megy, mint az álom. Egészen addig, amíg Tony fia ki nem szúrja, hogy a kavics nem jön ki a gép másik végéből. Leállítják a masinát, megnézik, hogy mi a gáz. A helyzet az, hogy a futószalag egy része hosszában lejött. Ez sem egy nagy mutatvány, megszegecselik, oszt működik is. Csak az a baj, hogy a szegecselő ember a szerszámos ládikájával hat órányira van, plusz két óra, amíg megcsinálja a melót, így 8 órát áll a kotró. Tony ezt úgy látja, hogy fia megtanulhatna jobban vigyázni a gépre és annak minden alkatrészére, Kevin szerint meg az talán nem lenne nettó hülyeség, ha nem filléreskedve, emberhiányban kellenedolgoznia. Mindegy, egyik részről se most lesz változás, mivel 150 unciát mutat a mérleg. Ezzel hat hét alatt sikerült 1 millió dollárt keresniük. Ahogy Kasza Tibi mondaná: jogos a taps és a sikoly.

Hoffmanék

A gyászhuszárok köszönés nélkül leléptek az eddigi bányából. Jó, egy "Sorry" feliratot azért hagytak valami agregátoron, de ennyi. A tulajok puffognak is, hogy ez mi, úgyhogy leszerveznek egy igen gengszteres találkozót. Két kocsival megállnak egymás mellett és az ablakon kihajolva beszélik meg, hogy ennyi volt. Nincs nagy dráma, Hoffman már fejben ott van, hogy a Buckland bányához költözteti az új aranymosó állomást. Megy a pöcsölés, a körömrágás, hogy nem vicces a mosot 25 láb magasan lógva látni... Persze nem történik semmi, minden a helyére kerül, még megfelelő, aranyban gazdag földet is sikerül találni. Hoffman itt jegyzi meg, hogy talán nem is olyan vad elképzelés az idei 5000 unciás kitűzött cél. Kár, hogy a következő epizód beharangozójában azt mondja teljesen magába zuhanva, hogy le kell állni.