Juli talál pár népviseletet a skanzenban, így Attila legénynek öltözik, ő pedig leánynak, s a legény rá is veti magát Julcsára de izibe’. Reggel arra ébrednek, hogy egy csapat iskolás nézi őket, s közben előadást tart a tanár a népszokásokról. (Deja vu-m van, a Jóbarátokban is van egy kísértetiesen hasonló jelenet…) ,,Jó reggelt, tésasszony!” – köszön rá Julcsára a tanár, és kéri, hogy mutasson a gyerekeknek pár magyar nótát, de vajat is köpülhet. Hát ez nem fog működni, így beavatják az ürgét, hogy csak meghúzták magukat itt, nem színészek, akik hagyományőrző műsort csinálnak. Kétségbeesik az oktató, pedig már örült, hogy most az egyszer nem késtek a színészek. Julcsa megsajnálja, így ráveszi a parasztlegényét, hogy járjanak egy csárdást, és énekeljenek. Ilyenkor sajnálom, hogy nem lehet videót beszúrni, mert ez annyira béna volt, hogy képtelenség szavakba önteni. Julcsa egész jól énekli a Hej Dunáról fúj a szélt, de Attila csak balfaszkodik mellette (nem találtam rá másik jelzőt). Az oktatónak tetszik a műsor, ad névjegyet arra az esetre, ha folklór-színésznek állnának. Hát abban ne bízz öcsém, a napi sorozat jobban fizet…
Natasa beismeri Hannának, hogy takarítás közben elolvasta a lányokról szóló cikkét. Nagyon jónak tartja, izgalmasnak és megrendítőnek, úgyhogy Hanna nem haragszik az elolvasás miatt, sőt, megkéri Natasát, hogy keretes szerkezetben segítsen definiálni pár pszichológiai szakszót. Hanna nagyon lelkes, azon filózik, hogy megpályázhatna ezzel a remek cikkel valami német ösztöndíjat, még Peti is mehetne vele – gondolja, ám Peti megvétózza a dolgot, mert ő a filmjén fog dolgozni még jópár hónapig. Hanna nem örül a hallottaknak, elpanaszolja Natasának, hogy jó lenne pályázni, de Peti nem akar most külföldre menni, úgyhogy mi lenne, ha Natasa beszélne Petivel a dologról. Hát Hanna, nem jó ajtón kopogtatsz…
Judit nagyon örül neki, hogy fia nem örökölte a betegségét, ám az öröm nem tart sokáig, mert beszáll a liftbe Mikihez igyekezvén, de nem emlékszik, hányadik emeletre kell mennie, Emília segíti ki. Rettenetesen kétségbeesve ér haza Mikihez, nem gondolta, hogy ilyen hamar a következő stádiumba lép a betegség. Átmegy Nórához, mert úgy érzi, hogy ideje elrendezni a dolgait, míg eszénél van. Berlinben van egy szanatórium, ahová mehetne, és most rögtön megy is, mielőtt még túl késő lenne, úgyhogy megkéri Nórát, hogy figyeljen oda a fiára. Felmerül a kérdés, hogy miért nem Mikit kéri meg erre, de Judit meglepő választ ad: mivel Nóra volt az egyetlen, aki átlátott rajta, és bizalmatlan volt, ezért tisztességes ember, és lehet bízni benne. Megingathatatlan érv…(?)
Kertészék és Irma amolyan Szomszédok stílusban kitárgyalják, hogy milyen rémes ez a mai világ, mert olyan sokan átverik a nyugdíjasokat, és bizony, nem szabad hinni nekik. Bözsi sajnálja, hogy nem jött össze a párizsi utazás, mert ő úgy menne mindenfelé a világban. Doboz kéne – mondja – amibe beleírják az álmaikat, és apránként megvalósítják őket. Hajrá!
Facebook kommentek