Kivételesen nem japánokkal, hanem zsidókkal kezdünk. Frank a családja körében mondja el az esti imát, bár kissé akadozva olvassa a héber betűket. Laura mosolyogva figyeli őt, miközben a fáraóról és az Egyiptomból való kivonulásról beszél. Az unokaöcsi meg is kérdezi, hogy ki volt a fáraó. Hát ő egy zsarnok volt, ám a következő kérdést, amely a jelen korunk zsarnokaira vonatkozott volna, Laura már leinti, mert nem biztonságos. Frank aggódva néz körül, majd mindenki sziszegő hangot hall, amely a fenti elgázosítási célokat szolgáló csőből érkezik. Frank felpattan az asztalra. A gondosan elhelyezett tárgyak gyorsan rommá lesznek, de hipszterünk nem tudja megakadályozni a gázszivárgást. Átizzadva riad fel rémálmából, de ahogy kiballag Childan bolthelyiségébe, tanácstalanul néz körül, legfeljebb a csillár és az álmában szereplő gázcső között láthatott némi hasonlóságot.

Helen hiába bújt a férjéhez előző este, most egyedül kel fel az ágyában, mert Oberúristen a Napot is megelőzte a felkeléssel. Igaz, ennek az idegesség is az oka, elszívott már vagy egy doboz cigit, miközben az asztalán ott vannak az életének az iránytűit jelző fotók: a felesége, a lányai, Thomas és természetesen a Führer. Végül helyére kerülnek a horogkeresztes hajcsatok, az ajkakra felkenődik a vörös rúzs, és Smith is magára veszi az egyenruháját. Minden készen áll. Childan ezalatt egy kimonós, japánnak maszkírozott fehér csajjal tölti az idejét. A prosti, mert mi másról lenne szó, a lényegre térne, hiszen a japánnak öltözve leszopás nem egy nagy kunszt ebben a szakmában, de Childan inkább arra kéri, hogy japánul szövegeljen. Némi nyelvlecke után sikerül is kimondania japánul, hogy egy művelt és kulturált férfi, bár azt hiszi, hogy amolyan mocskos beszédről van szó, amit szeretnek szex közben hallani a pasik. Most az a kivételes alkalom fordul elő, hogy nem szakítják félbe a szereplőket dugás közben, hanem az immár fehér embereknek való ruhában parádézó prostival találkozik Jóbarát Ed. A nő távozik, Ed pedig vigyorogva társalog egy keveset Childannal arról, hogy Frank sehol, de a mandzsetták legalább 90%-ban kész vannak.

Hipszterünk egy autószerelő műhelyben találkozik azzal az emberrel, aki Karen temetését vezette. A figura imádkozik éppen, de egy kis dumálásra mindig vevő. Hagan a neve, és régen tényleg pap volt, de az ilyen egyházi szarságokat feloszlatták, de ő gyakorolja még a hivatást. Igen, de a kereszténység mintha kissé másról szólt volna, emlékezteti Frank. Ó, dehogy, hallatszik a felelet, Jézus nem volt békepárti, egyébként is harcolt az elnyomottakért. A diskurzust Gary és Sarah érkezése szakítja félbe, és leülnek négyesben beszélgetni. Van egy új célpontjuk, egy tábornok, aki ostoba módon mindig ugyanúgy mozog, szóval az állandó helyén elég letenni a bombát, és a levegőbe röpíteni. És a megtorlás? – kérdezi Frank. Hát az nem lesz piskóta, feleli Gary, de Frank végül beleegyezik az együttműködésbe.

Lucy és Juliana éppen dr. Adler temetésére készülődnek Smithéknél, az előbbi azt sorolja, hogy milyen gyógyszereket szed, hát például kokaint, meg minden ilyen finomságot, több pirulát tol le, mint egy átlagos nyugdíjas háromszor ennyi idősen, de sebaj, minden rendben. Lucy még azt is javasolja Julianának, hogy szedjen fel valami orvost a pasik közül, lesz belőlük elég. Jön Helen, meg egy barátnője, és Juliana lelépne, mondván, hogy a temetésre nem kapott meghívót, de a háziasszony ott tartóztatja. Mindenesetre a horogkeresztes gyászkoszorú felett búslakodva leküldenek egy felest, hogy jobban essen a temetés.

Drótszemüveg-szan a családjával, egészen pontosan egy nővel beszél telefonon, aki beszámol a gyermekek tanulmányi eredményeiről, és arról, hogy mennyire hiányzik nekik. Kido rendre utasítja, hogy legyenek fegyelmezettek, és figyeljenek oda a kötelességeikre, de amúgy San Franciscóba nem jöhetnek, mert nem igazán biztonságos, majd ő megy nemsokára haza. Josida szakítja félre a beszélgetést egy jó hírrel: szemtanúk látták a leégett csűrnél Okamurát, a jakuzák főnökét. Csakhogy egy jakuzavezér nagyhatalmú valaki, Japánig elér a keze, de Kido kijelenti: nincs kompromisszum.

Doktor Adler temetésén egy kisebb templomban járunk, ahol a kereszteket szvasztikák helyettesítik, az oltár mögött pedig Jézus képe helyett Hitlerét függesztették ki. A szónok dr. Adler érdemeit méltatja, de úgy, hogy közben a nagyrabecsült Führert dicséri, és a közösség erejét hangsúlyozza. Zárásképpen pedig egy áldást mondanak a birodalomért, amelyet állva és egy közös „Heil Hitler” kiáltással zárnak le. Julianának még gyakorolnia a karlendítést, mert kissé rezignáltan teszi mindezt.

Childan ezalatt megpróbálja értékesíteni a mandzsettákat egy kerekfejű japánnak, bemutatva a tárgyakat és mellékelve a hitelességi okiratot, amelyet ezek szerint szintén hamisítani kellett. A vevőjelölt azonban gyanút fog, és csodálkozik, hogy a hirdetési katalógusban ezek a tételek nem szerepeltek, mire Childan hebeg valamit arról, hogy a biztosítás díja miatt nem akarta nyilvánosságra hozni a tárgyakat. A japán végül eláll a vásárlási szándéktól, de Ed kétségbeesetten előrelép, és elmesél valami hátborzongató, és nyilvánvalóan a pillanat hevében kitalált sztorit a gombokkal kapcsolatban. Childan eleinte kétségbeesetten figyeli, hogy mi folyik itt, de Ed nem hibázik, és egy tökéletes sztorival fedi le a mandzsettagombok történetét.

A temetésen ezalatt váltás következik, és a szónok helyét átveszi Oberúristen, aki egy igen hatásos expozét tart a család fontosságáról. Persze a külsőségekben dr. Adlert dicséri, aki szinte családtag volt, ám a beszédét főleg Helenhez intézi, aki pontosan érti, hogy miért beszél Smith arról, hogy egy férfi azokból meríti az erejét, akik körülveszik őt, és akikért bármire képes. A beszédet követően közösen éneklik el a „der gute Kamerad” című dalt.

A szertartás után Helen köszöni meg mindenkinek a részvételt egyesével, ám a nő a szeme sarkából látja, hogy Thomas úgy zsongja körül a tanácstalanul ténfergő Julianát, mint nyíló virágot az illattól bódult méh. Ez cseppet sem tetszik Helennek, aki rohan is a fiához, csakhogy útközben feltartja a többi vendég. Pechjére, mert Thomas megmerevedik, és valamiféle rohama lesz, még a szemei is felakadnak. Juliana azonnal észleli a dolgot, és átöleli a srácot. Így tartja addig, amíg Helen meg nem érkezik, és Thomas rendbe nem jön. Az anya sírva vezeti el a fiát, Juliana pedig nem tudja mire vélni a dolgot.

Childan boldogan számolja a bevételt, úgy tűnik nem fogja őket a jakuza szusihúsnak felaprítani. A régiségkereskedő megjegyzi, hogy Franknek kellene a lóvét leszállítania, de Edet ez nem érdekli, viszi a sok ezer jent, ahova kell. Még az sem tántorítja el őt a szándékától, hogy Childan felvilágosítja arról, hogy a jakuzák le se fogják fosni az alkut, gond nélkül kinyírják őt, ha úgy gondolják jónak. Miután látja Jóbarát Ed értelmezhetetlen reakcióját, Childan feláll, és elmondja neki, hogy ideje felnőni, vannak rejtett képességei, mint azt a legutóbbi értékesítéskor megtapasztalhatta, ezért nem érti, hogy mi a francért áldozza be magát Frank miatt. Ed szinte megsértődik a szózat miatt, úgyhogy fogja a pénzt, és elindul, de Childan feltartóztatja, és valami megmagyarázhatatlan ok miatt úgy dönt, hogy elkíséri, mint amolyan japános figura ebben a hármasban.

San Francisco kikötőjében Sarah és Frank valami kajakészítő pult mellett szorgoskodva várják Onoda érkezését. Nyüzsög az egész helyszín az emberektől, munkások és katonák, japánok és fehérek vannak mindenfelé, mintha nem lenne jobb dolguk. Az egyik katonatiszt még bele is köt Frankbe, de hipszterünk türtőzteti magát, és nem szól vissza. A közjáték után össze is vesznek egy kicsit, mert Sarah kifogásolja azt, hogy Frank őt egy japánnak nézi, pedig amerikai, hipszterük meg bevallja, hogy ő egy zsidó, de hát az egy olyan dolog, ami nincs az ember arcára írva, a mandulavágású szemekkel ellentétben. Sarah még azt is hozzáteszi, hogy gyermekként egy koncentrációs táborban nőtt fel. Nesze neked keresztutak. Érkezik egy konvoj, akcióba kellene lépniük, ám Franknek feltűnik, hogy ahhoz képest, hogy ez egy gabonaraktár, kibaszott sok a katona. Sarah-t ez nem érdekli, elmagyarázza a hipszternek még egyszer, hogy mi a feladata. Onoda tábornok kiszáll, és elindul a helyére, ám Frank követ egy nagyobb targoncát, mintha nem lenne jobb dolga. Sarah értetlenkedik a partizánakció felett, és a helyzet hamarosan súlyosabb lesz, mert az egyik géppuskás lövész az épület tetején becélozza őt. Frank elég közel kerül a raktárhoz már ahhoz, hogy lássa buszt, amelynek az aljából pakolják ki a szállítmányokat védőruhás japánok, de a felette lévő veszélyt nem veszi észre. Csak az menti meg az életét, hogy Sarah utána siet, és lekapja mind a hét körméről, mint valami haszontalan és totál idióta fehér beosztottat.

A merénylet így oda lesz, és az autószerelő műhelyben Gary arra készül, hogy megruházza egy kicsit a hipsztert, amiért nem követte a parancsokat. Egy kis kakaskodás következik, amelynek során Frank elmondja, hogy a japánok sugárzásveszélyre figyelmeztető cuccokat hordtak, olyat, amilyent Ed kórházában a röntgenesek. Ha ez nem lenne elég, a filmben, amit látott, a nácik atomot dobtak San Franciscóra. Hagan, aki velük van, ki is mondja a nyilvánvaló következtetést: ha a nácik megtudják, hogy itt atombomba épül, akkor megelőző csapást fognak mérni a japánokra, és velük együtt az összes itt élő amerikaira is. Franknek azonban támad egy ötlete, mikor megáll az egyik kocsi előtt, de hogy mi lenne az, azt még nem tudjuk meg.

Dr. Adler búcsúztatása után, akinek a nevét többször kellett ma leírnom, mint az egész sorozat során, Juliana megint tanácstalanul ténfereg a fellobogózott Smith-rezidencia előtt, ahol bizonyára az elhunytat ünneplik, vagy valami ilyesmi. Helen folyamatosan figyeli őt, és észreveszi, hogy megint Thomas mellett köt ki. A fiú elmondja Julianának, hogy bizonyára túlhajszolta magát az edzések során, és a kimerültség lett úrrá rajta, de amúgy jól van. Helen úgy csap le a társalgásra, mint egy Messerschmitt Bf 109-es, és gyorsan pihenni küldi a srácot.

Ed és Childan kissé remegő térdekkel mennek be a jakuzák klubjába, ahol szól a hamisítatlan bári tánczene, és várja őket Okamura, új öltönyben, hanyagul cigizve. Childan a kalapját gyűrögetve adja elő, hogy megjött az első részlet, ám félbeszakítják, mert egy küldönc lép oda a jakuzafőnökhöz, és sugdos valamit a fülébe. Nincs apelláta, gyorsan beterelik őket egy zárt és szűk helyiségbe, ahol azon nyomban egymásnak esnek, hogy ki mit rontott el, mert láthatóan nagy a baj. Okamura ellenben lazán tölt magának egy whiskeyt, és fogadja az új vendégeit, Drótszemüveg-szant és Josidát. Első körben le is cseszi őket, mondván, hogy ide bejelentkezéssel szoktak érkezni emberek, mire Kido biccent egyet, és Josida egy ládát tesz Okamura elé, benne egy tekercs átégett filmmel. Ez nem tudom mit jelent, mondja a jakuza, de ekkor Drótszemüveg-szan árulónak nevezi, és lelövi őt, míg Josida golyót ereszt a testőreibe. Kido kiadja az utasítást, hogy tisztítsák meg az épületet. Jönnek is Edért meg Childanért, akik addigra majd összeszarták magukat a félelemtől, hallva a golyókat, de Josida jó arc lesz velük, és elengedi őket.

Helen majd összeesik az idegességtől, úgyhogy Oberúristen lép oda a nejéhez, és kérdezi meg tőle, hogy minden rendben van-e. Helen elmondja a történteket, de azt a részét kihagyja, amikor Juliana meglátta a fiukat. Kicsit messzebb Lucy mutatja be Julianát a férjének, Henry Collinsnak. Valahogy szóba kerül az, hogy doktor Adler milyen fontos személy volt, és Julianának elmagyarázzák, hogy igen, többek között az ő feladata volt, hogy a haszontalan éhes szájakat eltávolítsák a birodalom népeinek a javára. Alice is közbe lép, és elmondja, hogy ahhoz képest váratlan volt a férje halála, hogy a szívét kiváló állapotban találták a legutolsó vizsgálattól. Egy kicsit részeg és hangos is a nő, úgyhogy Helen gyorsan kitessékeli a konyhába, mielőtt nagyobb botrányt okozna. Oberúristen megy utánuk, és Alice bevallja, hogy megtiltotta Adler elhamvasztását, mert szerinte boncolni kellene, hátha kiderül valami a halálával kapcsolatban. Smith nem tud mit tenni, elkíséri a nőt. Juliana beugrik Helenhez, hogy búcsúzkodjon, és nagyon szeretne menni, de Helen valósággal ráparancsol, hogy maradjon.

Kido önelégült arccal vonul végig az irodája felé, ám észreveszi a díszőrséget a folyosón, mert Onoda várja őt, hogy számot adjon a tetteiről. Drótszemüveg-szan azonban nem ijedős fajta, és elmondja, hogy bizonyítéka van arról, hogy a jakuzák a náciknak kémkedtek, ezért, mint árulókat, likvidálni kellett valamennyit. Onoda megjegyzi, hogy a családját biztonságba helyezhette volna, mert így veszélyben vannak, jahm, meg neki is szólhatott volna, ha már arról van szó. Ez azonban nem lecseszés, kiderül, hogy a tábornok úr nagyon is élvezi a pisztolyhősködést, és jót nevet a dolgon. A helyzet visszafordul ismét komolyra, Onoda megismétli, hogy a hierarchiát legközelebb vegye figyelembe, de most az egyszer értesíteni fogja az anyaországban lévő jakuzákat arról, hogy Okamura áruló volt.

Helen egy kis privát csevejre tartóztatja Julianát, borral is megkínálja, hogy jobban érezze magát. Megdicséri a migránst, hogy milyen sokat tanult, és hogy milyen ügyesen beilleszkedett a társaságba, de egyúttal határozottan figyelmezteti is őt, hogy amit Thomasnál látott, abból ne vonjon le téves következtetéseket. Juliana érti a dolgot, és megismétli, hogy Thomas egy kedves fiú, aki az utóbbi időben kissé túlhajszolta magát, ennyi történt, és nem több.

San Franciscóban Ed és Childan rágyújtanak egy Mosolyország márkájú marihuánás cigire, hogy jobban teljen a napjuk. Ed megkérdezi, hogy mi a helyzet Childan csajával, hát az még egy formálódóban lévő ügy. A régiségkereskedő is visszakérdez, hogy Ednek volt-e valakije, volt, csak el kellett mennie. Ez nagyon Julianásan hangzik. Frank érkezése szakítja meg az ünneplést, de valahogy nem tud ráhangolódni a két másik fickó jókedvére. Ed és Childan végül kiböki, hogy Okamura halott, és ezzel megszűnt a tartozásuk is.

Helen este végre megszabadulhat a gyászruhától, az ékszerektől meg minden napközben viselt gondjától. Oberúristen merőn nézi őt, és újra felteszi a kérdést, hogy látta-e valaki azt, hogy mi történt Thomas-szal. Helen letagadja, hogy bárki látta volna, vélhetően azért, mert Juliana iránt a férje aligha lenne elnéző. Csöng a telefon, a vonal túlsó oldalán maga Himmler ül és beszél. Közli vele, hogy a Führer összeesett, és hát számít Smith teljes lojalitására a következő napokban, amit Oberúristen természetesen meg is ígér. Egy ember sem halhatatlan, kommentálja a felesége kérdésére a történteket. Innen folytatjuk.