Egy mappás nő csenget be Kertészékhez, és csak egy kérdést tesz fel: mi Franciaország fővárosa? Párizs – vágja rá Bözsi. Oh, fantasztikus – ájuldozik a nő – és értesíti az idős párt, hogy nyertek egy utat Párizsba, már csak el kell menni a fogadásukra, befizetni egy 15 ezer forintos díjat, és repülhetnek is. Na, ez is valami nyugdíjas-átverős dolog. Egyből elképzelik, ahogy andalognak a Szajna partján, lesz ebből még baj! Aznap van az összejövetel, úgyhogy mennek is. Kapnak egy fröccsöntött mini-Eiffel tornyot, úgymond francia sajtokat és borokat is tukmálnak rájuk, hisz a franciák is isszák ész nélkül. Hamarosan jön a nő, hogy adminisztrálni kell, csak aláírják a papírokat, és meg is van. Bözsi átolvasná, de a becsiccsentett Vili szerint felesleges, és a nő is sürgeti, mert másik asztalhoz is kell mennie, úgyhogy ,,egyszer élünk” alapon Bözsi aláírja a papírt. Boldogan térnek haza, mutatják Irmának, hogy milyen jó üzletet csináltak. A szomszédasszony elolvassa a szerződést, és rögtön kiszúrja az apróbetűs részt: aki aláírja a papírt, vállalja, hogy részletekben kifizet háromszázezer forintot. ,,Jaj, Vilmos, mit írtam én alá?” – kezdi meg a kétségbeesést Bözsi.
Hanna elkészül a cikkével, egész éjszaka írta, és Peti odáig van ettől az elhivatottságtól. Natasa szívesen elolvasná – legalábbis próbál ő is lelkesedni, hátha imponál Petinek – de Hanna nem mutatja meg senkinek idő előtt. Natasa maga alá kerül, amiért Peti Istennőként tekint Hannára, míg ő igazából semmiért nem tud lelkesedni. Anyja arra biztatja, hogy vesse bele magát a munkába, és az egyetemi kutatásba, és jön az a boldogság magától. Mondani persze könnyű, de Natasa fortyogó idegeit takarítással próbálja tompítani, amikor is meglátja Hanna irományának nyomtatott verzióját. Nem bír magával, és elolvassa.
Zsófi hajának alját bebodorítják, ezek szerint sikerült megértetni vele, hogy az egyenes és szőke vállalhatatlan. Mivel Ádifiúnak nincs hol laknia, Zsófi felajánlja neki, hogy költözzön vissza hozzá. Ugyan még nem döntötte el, hogy megbocsásson-e neki, de ettől még lakótársak lehetnek. Peti elmondja Ádámnak a véleményét: szerinte ez gáz, ő ebbe tuti nem menne bele. Na nem mintha ő most nem „jártunk-aztán nem-és most megint” formán lakna Hannánál. Mint kiderül, Zsófi is bizonytalan, kibékül Hannával, és neki panaszkodik a helyzetről, ugyanis nem tudja eldönteni, visszafogadja-e Ádámot. Már pont arra hajlana Zsófi, hogy újra összejön Ádámmal, mikor a srác közli, hogy egy haverja lakásába megy, aki Afrikában kapott munkát fél évre, viszont bőröndöt adhatna kölcsön Zsófi. Kell pofa, és Ádámnak van, milyen jó.
Juli továbbra is üzletasszony, ugyanis Attila már megengedi neki. Mikivel akad némi konfliktus, mivel Juli vezet most egy projektet, és olcsóbb beszállítóban gondolkodik, mint az, akivel Miki szokott szállítatni – valami Szörényi. Juli rágódik ezen egy sort, de Nóra emlékezteti: ez az ő projektje, Miki legfeljebb ötletet adhat, de nem utasíthat. Juli felhívja ezt a Szörényit, jelzi, hogy mások ajánlatai olcsóbbak, úgyhogy motivációra lenne szükség, az ürge azonban nem motivál, úgyhogy lehet nézni másik beszállító után. Julit ez nem zavarja, sőt, mosolyog is magában, hogy milyen tökösen intézte.
Facebook kommentek