Winter temetésével indítjuk a részt, a folyóparti sárban mondja búcsúztatóját a pap, azt a szöveget olvasva fel, melyet anyja írt gyermekéhez. A Delaney-házba eközben Cholmondeley meghozza Robertet, hősünk kívánságára, hogy ezentúl itt éljen. Brace szokás szerint mogorva, Lorna azonban kedvesen fogadja, és a házba invitálja – kísérője nélkül, mert rajongva bámuló kémikusunk orra előtt az ajtó bezárul.
James a távolban ücsörögve némán figyeli a temetést, ám mikor mostohaanyja csatlakozik hozzá azt kummantja, hogy csupán a hajókat figyeli. Na persze. A nő szerint nem ő a lány gyilkosa – képes lenne rá, de nem James tette. A férfi morcosan elbattyog, Lorna pedig meglát egy másik kisgyereket a sárban játszani, ezért hozzá lép; Winterről kérdezi, mire az ijedten elrohan. Úgy látszik a gyerekeket is megviselte barátjuk halála. A testet és Helgát Atticus viszi ki csónakkal a folyóra, hogy köveket kötve rá elsüllyesszék. A bandavezér szerint egyáltalán nem biztos, hogy James volt az elkövető, ám az anya visszavág: az sem biztos, hogy nem ő volt.
Este italmámorában hősünk Wintert haluzza maga elé, ezért felteszi neki a kérdést, melyre a választ ő sem tudja biztosan: én öltelek meg? Feleletet nem kap, a valóságba kopogás zaja rántja vissza. George Chichester érkezett e kései órán az elsüllyedt hajó felől érdeklődni. Kezdésnek elmondja, hogy sok mindent kiderített vendéglátójáról, többek között azt is, hogy ő volt, aki leszögelte a fedélzetet, így akadályozva meg a foglyok szabadulását. Na igen, bár csak parancsot teljesített. Tudja, hogy volt rabszolga (!), majd rabszolga-kereskedővé vált, gyémántokat lopott egy másik kereskedőtől és végül visszatért Londonba (szép karrier, csak mondom). James hozzáteszi, hogy ennél csúnyább dolgokat is művelt...
Nos, Chichester alkut kötni jött: miután James az egyetlen túlélője a személyzetből a balesetnek, ha megnevezi Sir Strange-t, mint aki bűnös abban, hogy illegálisan rabszolgákat akart fivére birtokára szállítani, akkor a vizsgálóbizottság felmenti őt a hajón elkövetett bűne alól. Hősünknek azonban más ötlete van, de ezt sajna egyelőre nem tudjuk meg.
Másnap reggel Robert szolgálja fel neki a hamit – úgy nézem a fiú annyira már nem fél tőle, mint korábban. James rábízza a széf kulcsát, nyilván azzal a céllal, hogy rejtse el.
Ezután a kikötő felé megy, de útközben lövés állítja meg: Helga kiabál rá kígyót békát és lövi le a kalapját. Meg kell hagyni elég jól céloz, a férfinak viszont a szeme sem rebben. Pár pillanatig farkasszemet néznek, aztán inkább eloldalog.
Zilpha eljött meglátogatni bátyját annak irodájában, ám a beszélgetés nem úgy alakul, ahogy remélte. A férfi azt állítja érzelmei megváltoztak, már nem érzi úgy, hogy ők összetartoznak, hiába gondolja a nő máshogy. Átad egy követ az özvegyi lét megkönnyítésére, és távozásra kéri az eddigre már a sírás szélén álló húgát.
A beszélgetés után az őrültek házában Atticussal találkozik, aki eléggé be van rosálva Helga miatt, úgy véli bizonyosan el fogja őket árulni, hiszen tud a puskaporról és az amcsikkal kötött alkuról is – és ha így tesz, mindannyian lógni fognak. James megtiltja, hogy a nőnek bántódása essen, épp eleget szenvedett már. Igen, be fogja őket árulni a Társaságnak, de hősünk erre számít. Addig is kiadja az ukázt Atticusnak, hogy javítsa meg a tetőt, mert a beeső eső nem tesz jót az itt tárolt puskapornak.
Lorna keményen küzd a konyhában – Robert asszisztálásával – de vesztésre áll: James csodálkozva fedezi fel ügyködésüket, melynek oka, hogy Brace bemondta az unalmast, és nem hajlandó kijönni a szobájából. Hősünk nem sokat tétovázik, beböfögi az ajtón át, hogy vagy beengedi, vagy kirángatja onnan – egyből bejut.
A szolgálót nagy lelki teher nyomja, aminek okára gazdája magától is rájött: ő mérgezte meg arzénnal az apját, hogy enyhítsen a szenvedésén. A vallomástól felszalad a szemöldöke, egy pillanatig nem tudom mit akar tenni: megkímélni vagy nyílt színen agyonütni; de végül az előbbit választja, és szimplán csak visszazavarja a konyhába.
A Kelet-indiai Társasághoz beállít Helga egy másik szajha társaságában elárulni Jamest: elmondják, hogy a puskapor egy része az amcsiknál landolt (ingyen) – mindent hősünk intézett, ő maga fizette ki a bérüket. Sir Strange, Pettifer és Wilton alig bírja leplezni az örömét a vallomás hallatán. A nők köszönik szépen, dolguk végeztével távoznának, de arról szó sem lehet; ők maguk is bűnsegédek, szóval maradnak a Társaság vendégségében, míg hivatalos tanúskodásra kerül a sor a bíróság előtt, addig elzárva tartják őket, majd a vallomásukért cserébe elmehetnek.
A megbeszélés után Godders lélekszakadva viszi az információt hősünknek, ám ő nincs otthon, így egyelőre csak Lornának tudja elmondani a hallottakat.
Említett az erdőben végez valamiféle indián szertartást (gondolom én), de Godders érkezése belerondít a látomásokba. Az írnok neki is elmondja amit megtudott, és bár már számított rá, úgy dönt neki is lépnie kell.
A Társaság három tagja Mr. Thoyttal kiegészülve beállít a hercegi palotába elújságolni Coopnak amit megtudtak. Az ügyvéd felolvassa a vonatkozó jogszabályokat, melyek szerint az áruló minden vagyona a királyra száll, arra rokonai, leszármazottai nem tarthatnak igényt. Persze a Társaság nem ad át mindent a királynak csupa szívjóságból – ők tudják csak hol vannak a szajhák, azok majd akkor tehetnek vallomást, ha a király írásban nekik adja a Nootkán való kereskedés jogait. Ily módon a földdarab a királyé, a kereskedés joga pedig a Társaságé lesz. Nem rossz, bár én még nem innék annak a medvének a bőrére, aminek egyelőre csak a távoli brummogását hallani... Coop mindenesetre kiadja a parancsot James letartóztatására.
Ő eközben Godderssel annak törzshelyére megy, ahol Chichester már vár rájuk. Azt szeretné elérni, hogy az írnok tanúskodjon a Társaság vezetői ellen, amiért eltussolták a Cornwallis elsüllyedésének ügyét. Jelen volt ezeken a megbeszéléseken, mindent hallott, így a vallomása nagyon értékes. A férfi azonban retteg ettől, nem akarja nevét adni a dologhoz, márpedig név nélkül nem fogadnák el amit mond.
Ezen a ponton hősünk megkéri Chichestert, hogy hagyja őket magukra pár szó erejéig. Négyszemközt bizalmasan elmondja, hogy hamarosan elhagyja az országot, és mindenkit magával visz, aki a segítségére volt, így természetesen Godderst is. Most elég, ha leírja a vallomását, és azt hazudja a vizsgálónak, hogy szóban is meg fogja ismételni a bíróságon – mire sor kerülne rá, már úgysem lesz az országban. Az írnok akármennyire parázik is, nem most jött el a falvédőről, mert érti ő, hogy James le akar lépni, de még hajója sincs hozzá. Jogos meglátás amúgy, de hősünk bizakodását ez az ’apró’ hiányosság nem csökkenti, így pillanatokkal később bejelentik Chichesternek, hogy egy hét múlva átadják az írásos vallomást, aztán szükség esetén tanúskodik.
A katonák elindulnak hősünkért, bár nem igazán értem honnan tudják hol keressék, de célirányosan a ’melegbárba’ tartanak. James nem izgatja magát különösebben – míg az írnok őrültként pakol, ő nyugodtan várja az elkerülhetetlent. Átadja a címet, ahova Goddersnek mennie kell, ott már várja egy embere, aki elviszi Atticushoz, akinek át kell adnia az írásos vallomását, és be kell számolnia Helga hollétéről. Amint meglesz a hajója, érte küldet. (Én azért ezt a rendíthetetlen önbizalmat némileg túlzónak találom: épp a katonák jönnek érte, hajó még a láthatáron sincs, ő meg nyugodtan sorolja a távoli jövő tennivalóit úgy, hogy a következő öt perc is bizonytalan.)
Barátja végre elmenekül, James ugyanezt ajánlja a transziknak is, ám ők csak határozott felmorranása után oldanak kereket, így egyedül várja be a katonák érkezését. Amire nemsokára sor is kerül, becsörtetnek a szalonba, egyikük felsorolja a vádakat majd jól irányzott jobbegyenessel padlóra küldi. A cellájában aztán megszabadítják a ruháitól, és a nyomatékosság kedvéért alaposan elagyabugyálják.
Lorna megtalálja a gyereket, akit a temetés napján a parton látott, mert sejti, hogy tudhat Winter haláláról. A tőle kapott infóval Brace-hez rohan: immár tanú van rá, hogy nem James ölte meg a lányt, hanem a Társaság emberei tették. A szolgáló azonban közel áll a megzavarodáshoz, és kijelenti, hogy az apjával együtt hősünket is meg kellett volna mérgeznie, azzal védte volna meg attól, ami a Towerben rá vár. Végszóra felemeli véres kezeit – egy edényt súrolt velük attól ilyenek (talán az arzén nyomát próbálja eltüntetni, de inkább a lelkiismeretéről, mint az edényről, aminek már úgyis mindegy).
A Tower sem épp baráti bánásmódjáról volt ismert; James csuklyát kap a bucijára, így hurcolják Mr. Coop elé. A király titkára vallomást akar a bűntársakról, akik segítették a puskapor előállításában, szállításában; az amcsikról, akik kémek a hazájában, usw. Megkapja, ígéri a rab, ha előbb Sir Strange idejön, és ő négyszemközt beszélhet vele. (Említetteket közben látjuk, amint vadul égetik irataikat és pakolnak, hogy távozhassanak mielőtt értük is eljönnek a katonák, egyedül Dr. Dumbarton nem óhajtja még elhagyni a kórházat.)
Nem áll az alku, a kínzás vezetője szerint a rab egy-két órán belül önként ad majd válaszokat, úgyhogy kezdődhet a móka. Ennek keretében kap némi bőrnyúzást, arcra kötött kendőre vödör számra öntött vizet, de órák múlva is csak egyetlen név jön ki a száján: Sir Strange.
Nevezett a golfpályán ténykedik, mikor váratlanul George Chichester jelenik meg, aki vele is az elsüllyedt hajóról óhajt diskurálni. Az öreg erre nem hajlandó és távozna, de Chichestert ez nem tartja vissza, lohol utána így közli a tényeket: megbízható tanúja van, aki beszélt a Cornwallis vesztéről, és aki őt mindezen bűnök felelősének kiáltotta ki. Strange lekezelően felhorkan: ha a tanúja James Delaney, úgy elkésett, mert már a Towerben rohad. A vizsgálóbiztos azonban kiábrándítja – nem hősünk a koronatanúja.
A meg nem nevezett fél – Godders – közben szökésben van, a megbeszéltek szerint Atticus sógora vár rá a parton, hogy irattáskájával együtt biztonságos helyre vigye.
A kínzás még mindig nem vezetett eredményre, ezért Coop változtat a taktikán, és bevet egy kínai „orvost”, aki olyan főzetet ad hősünkek, amitől reményei szerint haluzni fog (és jobban érzékelni a fájdalmat); aztán fémmaszkkal az arcán, melyből csak egy apró rúd vezet ki, újfent víz alá nyomják. A haluzás összejön, a vallomás továbbra sem. Az eltelt tizenkét (!) óra feltehetően pont elég volt ahhoz, hogy a gyanúsítottak összecsomagoljanak, és lelépjenek.
Nincs más hátra, engedni kell a rab kérésének és előkeríteni Strange-t. Aki időközben értesült Godders szökéséről (és titkolt második életéről), és meglehetősen zabos hangulatban van. Hát még amikor megtudja, hogy James cellájába kell mennie. Mikor odaér, csupán annyit kérdez: mit akar? Hősünk azt feleli, hogy feladata van a számára.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek