Tóbiás megtalálja a Bartha-lak vécéjében a kis zacskó drogot amit Rudinak el kellett volna tüntetnie. Nem értem az embereket arrafelé, Irma is az étkezőbe rejtette, Rudi meg a fürdőszobába, ahol nyilván senki nem fogja megtalálni. Nincs ezeknek saját szobájuk?! Rudi nyugodt a drog és a tízmillió miatt is, amit valami maffiózóktól nyert, de akkor azért már ő is beszarik kicsit, mikor egy borítékban kap egy fényképet a focizó fiairól. Magyarán Rudikám virítsd a lóvét, különben a srácaidnak kampó.
Juli felhívja a padlásra magához Olivért, a tánctanárt, nyilván azért, mert felejteni akar. Bort szürcsölgetnek a padláson talált poharakból, de mellémegy, Juli szerint a pohár ,,nem illeszkedik”. Hát Olivér biztos tudna valamit, ami pont jól illeszkedne. Igazán romantikus, előveszi az arcból haj-elsimítós figurát, ám Julinak mégsem ez az ideális mód a felejtésre, képtelen belemenni ebbe a csók dologba, úgyhogy elküldi a férfit, és picit összeomlik magában.
Hanna immáron a titkos házba bejutva egy függönyözött, piros szőnyeges páholyban várja a főnök előtti jelenést. A csaj, aki eddig is bentről segített Ádámnak, összeszedi a lányok személyijét, és ugyan Hanna személyiére nem a bemondott ,,Herceg Bori” van írva, elfogadja. Egy másik lány pattogna, nem ad személyit, úgyis mennek tovább Svájcba, de aztán a fegyveres bunkók tesznek róla, hogy átkerüljön hozzájuk a kártya. Hannának itt már inába száll a bátorsága, de azért kérdezget, hogy mikor mennek Svájcba, stb, de a pofázásnak ára van, őt szúrja ki a góré, valami Kigyóssy vezetéknevű roma lazacsávó.
Ottó és Judit jól összebalhéznak, előjönnek a srác gyerekkori traumái, például, hogy mennyit vigyáztak rá az osztálytársai szülei, míg az anyja pénzt sajtolt ki másokból. Úgy összevesznek, hogy Ottó átviszi az anyjától kölcsönvett pénzt, és Miki utasítására beteszi a fiókjába, ahol megtalálja a kis noteszt teleírva mindenféle infóval a Berényiekről. Szembesíti anyját a dologgal, persze magyarázat az nincs rá. Judit elvonul, és míg Miki nincs otthon, felvételt készít a telefonjával, így üzen Ottónak. Megható jelenetek, elismeri, hogy nem volt jó anya, és a többi, de kivételesen nem a szokásos dolgai miatt írt fel infókat Mikiről, hanem azért, mert úgy érzi, kötődik hozzá, de úgyis el fogja felejteni ezeket a dolgokat. Magyarul Alzheimer-kór. Felmerül pár kérdés: Ilyen fiatalon? Egyéb tünetek nélkül? Még nem felejtek, de majd fogok? De akkor mi alapján derült ki ez a probléma? Na mindegy, megjósolja, hogy sanszos, hogy Ottó is örökli a dolgot, készüljön fel lelkileg. Narrálás következik, amit nagyon nehéz írásban interpretálni, ezért sem szeretem, de rendben, bölcsességek: amikor az ember találkozik a másik felével, elfelejti a dolgokat, minden csak történik velük, hisz a család szentsége mindennél fontosabb (itt Attila felkopog Julihoz a padlásra). Ecseteli, hogy milyen borzasztó, hogy egy betegség elfeledtetheti velünk azokat az érzéseket, amik a gyerekink irányában vannak (itt Rudit mutatják, amint gondterhelten jön rá, hogy a gyerekei életével játszik) és hogy a jelenlegi helyzetben ki kell tartania (itt látjuk Hannát, amint tűri, hogy a főnökfickó kiválasztja magának). Annyi betegség előjön ebben a sorozatban, hogy az valami rettenetes, de mindegy, majd ezt is csodásan kikezelik, mint Bözsi Parkinsonját!
Facebook kommentek