Hát kérem, gatyákat felkötni, mert olyan rész következik, hogy csak kapkodjuk a fejünket! Nézzük. James és Brace szóváltásba keveredik előbbi édesanyja miatt: hősünk meg van győződve az általa már korábban is hangoztatottról, miszerint anyja kényelmetlenné vált apja számára, ezért bolondnak nyilváníttatta és diliházba zárta.
A szolgáló szerint az öregnek jó oka volt bezáratni az asszonyt, az ugyanis tényleg őrült volt, pölö a csecsemő Jamest levitte a folyópartra és lenyomta a víz alá, hárman kellettek, hogy kirángassák a kezei közül. Hősünk nem örül a hallottaknak, más kérdés, hogy elhiszi-e. Mindenesetre ellovagol édesanyja sírkövéhez emlékezni, majd bejárja az immár üres épületet, ahol még megvannak az őrültek „rendszabályozásának” kellékei.
Késő este lemegy a partra, ahova Winter – szokás szerint – követi. A lány váltig állítja, hogy nem fél tőle, inkább csak attól, amit mondanak róla; a népnyelv ugyanis azt tartja, hogy ő az afrikai ördög. James rájátszik kicsit a dologra, pár szót hablatyol a fura nyelven, amin már hallottuk beszélni, majd rámorran, hogy menjen haza az anyjához.
Másnap Cholmondeley a segítőinek magyarázza a készülő puskapor kavarásának szükségességét, ha nem akarják apró cafatokra szaggatva végezni. Mondandója után kijelöli az első személyeket, akik keverni fogják az anyagot, köztük mostohaöcsit is, így végre megtudjuk a gyerek nevét: Robert.
A Kelet-indiai Társaságnál Mr. Wilton és Mr. Pettifer némileg idegesen várja George Chichester érkezését, aki közreműködik az elsüllyedt hajó esetének kivizsgálásában. A kényszeredetten udvarias társalgási bevezető során Chichester fitogtatja kicsit műveltségét, aztán hozzáteszi, hogy csak az a kár, hogy mindezt bilincsekkel a kezén szedte fel. Pff!
Ezzel át is tér a lényegre, és elmondja amit az elsüllyedt hajóról kiderített. Eredetileg Cornwallis névre hallgatott, de Nyugat-Afrika partjainál ideiglenesen átnevezték Influence-re, mert illegális rabszolgaszállítmányt vett fel 1804. július 05-én. Wilton közbeveti, hogy abban az évben ez nem volt törvénytelen cselekedet, ám Chichesternek erre is van válasza: a Társaság, igazgatóságának egyik – rabszolgatartás ellenes – tagjának nyomására már egy évvel korábban írásban vállalta, hogy nem szállít rabszolgát, ergo az eset mégiscsak törvénytelen volt, melyre a Társaságnál valaki saját haszon reményében vetemedett. Papíron a hajó Nyugat-Afrikából üresen indult el, emiatt csupán minimális legénységgel, ezért futhatott zátonyra néhány nappal később.
James pancsolni megy (tippre nagyjából azon a környéken, ahol a párbaj zajlott), ingben sétál derékig a vízbe. Mikor arcát is belemeríti, hirtelen valami a folyóba húzza: úgy nézem az általa korábban már többször vizionált, fehérre festett arcú alak, akire én azt mondanám, hogy édesanyja (szelleme), de majd cáfoltok. Küzdenie kell azért, hogy a felszínre jöjjön, miközben az eddig utána leselkedő, de a látványtól berosált Robert futva elmenekül.
A Delaney-házban Lorna aggódik hősünk miatt, lévén két napja egy hangot nem hallottak felőle. Brace ettől még nyugodtan alszik, ám a nő elhatározza, hogy beszél Thoyt ügyvéddel, és Zilphával, hátha ők többet tudnak a hollétéről. Közben Chichester is őt keresi, most épp az általa létrehozott cég irodájában, ám nem jár sikerrel – James nincs itt.
Wilton és Pettifer beszámolnak főnöküknek a Chichesterrel folytatott megbeszélésről, előadják, hogy tudomása van arról, hogy a zátonyra futáskor a kapitány parancsot adott a rakér lezárására, mert így a bizonyíték (a rabszolgák) elsüllyed a hajóval együtt. Emellett rákérdezett Strange testvérére, és annak cukornád ültetvényére (úgy tippelem oda szánhatták a rabszolgákat). A hallottak alapján a góré úgy dönt, ideje nekik is támadásba lendülniük.
A tanyán vadul folyik a kavargatás, ami borzasztó kimerítő – az egyik munkás állva elalszik az elegy felett, még jó, hogy Robert felfigyel rá, így Cholmondeley gyorsan le tudja őt cserélni.
Lorna eljött Zilphát megkérdezni testvére hollétéről, ám helyette a férje jelenik meg, eléggé kapatos állapotban. Miután tőle nem kap normális feleleteket, úgy dönt távozik, ám Mr. Geary az útját állja, közben szüntelenül hősünket mocskolja. A kellemetlen helyzetnek Zilpha megjelenése vet véget, akinek arcán még mindig ott éktelenkedik az urától kapott verés nyoma. A férj a fotelbe veti magát, ám szájára nem tesz lakatot, előad egy gúnyverset, mely szerinte Jamesről szól.
Szavait Lorna fejezi be és egyben visszavág: a mondóka jóval korábbról való, minthogy hősünk visszatért a városba. A ház úrnője megismétli férje korábbi szavait - fogalmuk sincs öccse tartózkodási helyéről –, majd udvariatlanul kihajítja vendégét.
Később Zilpha szobájában fürdőzik, mikor ura vadul veri az ajtót, hogy engedje be. Híreket hozott, amit eddig titokban tartott: állást kapott Ausztráliában. Ott új életet kezdhetnek, és fátylat boríthatnak mindenre, ami eddig történt. Feleségének viszont semmi kedve mindehhez, úgyhogy a lelombozott férfit kizavarja szobájából.
A Dumbarton doki által a kórház (és üzelmei) védelmére kitalált kolera-járványnak már hat halálos áldozata is van, erről tájékoztatja hősünket. James válaszul másnap estére lőport ígér, és visszatér a tanyára teljesíteni ígéretét. Így jövünk rá, hogy az állítólagos halottak koporsói a lőport rejtik, a rájuk szögezett, koleráról szóló jelentés pedig remélhetőleg a kíváncsi szemeket is távol tartja a szállítás során. Cholmondeley és segítői halottas kocsikra pakolják az árut, közben hősünk félrerángatja mostohaöcsit. Rámorran, hogy látta a folyóparton, a gyerek azonban váltig állítja, hogy ő semmit nem látott. Ezután a menet – Ibottson ijedt tekintetétől kísérve – elindul a szállítmánnyal.
A városon való áthaladtukkor katonák állítják meg őket, akiknek előadják meséjüket: hat halott felnőtt és egy gyermek holttestét szállítják. A koleráról szóló figyelmeztetés ellenére a katonák látni akarják a koporsó tartalmát, ezért egyikük a kocsihoz lép és felnyitja, majd rémülten hőköl hátra, odabent ugyanis egy gyermek fekszik. A menet tovább indul, Atticus pedig halkan megdicséri Robertet, amiért ilyen ügyesen játszotta a holtat. Az árut a doki személyesen veszi át, és megígéri, hogy beszámol az amcsiknak James segítségéről, aki cserébe azt kéri, hogy alkalomadtán majd az ő hajóját is engedjék át a blokádon.
Mikor a biznisznek vége, hősünk hazatér. Lorna felhívja a figyelmét a róla keringő pletykákra, és az üzelmei miatt rá leselkedő veszélyre, de őt hidegen hagyja a dolog.
Éjszaka Mr. Geary nyugodtan alszik, míg felesége a szekrénye fiókjából újfent előveszi a múltkor már látott vékony, hosszú fémtárgyat, férje ágyába lopózik, és a testébe döfi. Ezután testvéréhez rohan, és addig dörömböl az ajtaján, míg a felzavart James elő nem kerül és be nem engedi. Elmondja neki mit tett, de úgy nézem hősünk inkább morcos a hírek hallatán. Utasítja, hogy maradjon itt, majd Brace hív neki egy kocsit. Biztosítja róla, mire hazatér az elhunyt már nem lesz a házban. Így is történik, Mr. Geary teste Dumbarton kórházának hullaházába kerül, ahol a doki kolerásnak nyilvánítja és azonnali temetést rendel.
Sir Strange jó hírekkel szolgál a Társaság tagjainak: éjjel Ibottson meggyónta egy papnak, hogy hősünk lőport készített nála, a pap meg volt olyan jó, hogy ezt az infót 25 fontért cserébe megosztotta velük. Így már tudják hol csaphatnak le hősünkre, amit azonnal el is rendel. Godders (nevezzük akkor újra így) lélekszakadva rohan Jameshez a hírrel, aki nyugtázza az infót, viszont besúgóját azonnali hatállyal hazazavarja, mielőtt valakinek feltűnik az ittléte.
Ő maga a tanyára vágtat, ahol még egy adag puskapor várakozik, viszont az koránt sincs szállítható állapotban. Cholmondeley figyelmezteti, ha kocsira pakolják és útra kelnek vele, az a biztos halált jelenti. James szerint ez nem vita tárgya, elárulták őket, a katonák közelednek, az anyag nem maradhat itt. Nyomatékul egy véres húscafatot nyom vegyészünk mancsába. Gyorsan megtudjuk mi az, Ibottson ugyanis nyelv nélkül, holtan hever a gyóntatószékben, ahol az árulást elkövette.
A katonák megérkeznek a tanyára, szerencsére azonban hősünk megtalálta az áru biztonságos elszállításának módját: mindannyian csónakon távoznak. Sir Strange mérgesen fogadja a szökés hírét (és azt is, hogy fogalmuk sincs honnan tudhatott a jövetelükről), és úgy dönt visszavág.
Végre megtudjuk, mely célszerszámmal végezte ki Zilpha a férjét: a hosszú fémtárgy nem más, mint kalaptű, amit a temetésre készülve idült mosollyal az arcán szúr az alkalomra viselt gyászkalapba. El kell ismerni, találékony.
A sírásók nagyban ténykednek, a halottas menet is közelít, mikor tagjai döbbenten veszik észre, hogy a lapátolási munkába James is beszállt pár mozdulat erejéig, gondolom így fejezve ki érzéseit az elhunyt iránt. Pillanatokkal később kimászik a gödörből, és szó nélkül távozik, csupán messziről figyeli az eseményeket.
A temetés után azonnal az özvegy házához lovagol, betrappol a hálószobájába és ráparancsol, hogy vegye le a ruháját. A szex azonban nem úgy alakul, ahogy remélte, mert extázis közben folyton a festett arcú alakot látja maga előtt, amint egy kisbabát nyom a víz alá, majd őt magát rántja le a folyóba. Az élmény hatására rámarkol Zilpha nyakára, majd mindettől annyira kiakad, hogy kiugrik az ágyból és magára hagyja húgát.
Feszültségét az üres diliházban vezeti le tűzkő csiszolásával, körülötte halomban állnak a – szerintem puskaporos – hordók (gondolom ide hozatta a lőport, itt úgysem jár senki). Ezután a kikötőbe megy, ahol kocsiban ülve Mr. Wilton vár rá. Mikor meglátja, kiszól az ablakon, hogy Sir Strange üzeni, vége az udvariasság korának, „ez már háború”, aztán elhajt. A következő pillanatban Jamesnek a kikötőben horgonyzó hajója hatalmas robbanás következtében a levegőbe repül.
Hősünk dühösen a bordélyba rohan, kést szorít Godders nyakához, úgy faggatja, de ő állítja, semmiről nem tudott. Nos, a háború elkezdődött, ideje jobban figyelnie – morran rá James, majd eltrappol.
Útja Atticushoz vezet, akinek elmondja, hogy szüksége van egy másik hajóra, és arra, hogy többé ne árulja el senki. Atticus megkeresi emberét, és szemére hányja, hogy nem őrizte a hajót, közben James hátulról lefogja a tagot, ledöfi és kivágja a szívét.
A bandavezér szerint két variáció van: a) a tag azért árulta el, mert nemrég levágta az ujját, b) azért vágta le az ujját, mert tudta, hogy el fogja árulni. Előbbi eset logikus történés, utóbbi viszont boszorkányság. James nem választ lehetőséget, csupán kezébe nyomja a szívet, rámorran, hogy tegye a hullát olyan helyre, ahol megtalálják, majd elballag. Távozása után Atticus lába kis híján összecsuklik – eszerint ő is be van rosálva hősünktől.
A sorban Helga meglátogatása következik (a madámnak csak úgy jelentik be, hogy „megjött az ördög!”), itt már némi pia is fellelhető búfelejtés céljából, James ennek érdekében jókora adagot arcba tol. A főkurvától is hajót akar, arra kéri vágja el valamely hajóskapitány torkát, ő meg elfoglalja a vitorlását. Még mit nem – jön a riposzt, így hát a kérelmező morcosan tovább imbolyog. (Ezen a ponton, ennyi nyílt színi piavedeléstől nekem is megjött az ihletem, és leküldök pár korty viszkit; annyit ami még remélhetőleg nem megy a munka rovására.)
A partra botorkál le, ahol a vízhez beszélve azt motyogja, hogy szüksége van egy hajóra, legyen szíves adjon neki. A nyomaték kedvéért belecsobban a folyóba, Winter hangja állítja meg. James hiába küldi haza, a lány letelepszik, és átad neki még egy teli üveg piát. A férfi ismét festett arcú démonával küld, aztán teljes KO, legközelebb reggel a part sarában fekve tér magához. Talpra áll, körbenéz, és észreveszi, hogy pár méterre tőle kibelezett holttest fekszik. Úgy nézem Winteré.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek