James merénylője, az ezüst fogú „Maláj” a parti iszapban végezte, másnap reggel a Winter vezette gyerek kompánia szemléli meg a tetemet. A félvér kisgóré utasítja a többieket, hogy az ezüst fogat szedjék ki a holttestből, mert arra ő tart igényt.
Hősünk sebe ezalatt az amcsi doki, Dumbarton kezei által kerül befoltozásra – érzéstelenítés nélkül. Az orvos megjegyzi, hogy James elég jól tűri a fájdalmat, talán ezt a képességét is Afrikában szedte fel? Mivel nem kap választ elmondja, hogy ügynöke ott volt a merényletnél, végignézte az egészet (igen, a gigakiharapást is), gondolom az ő jóvoltából került ide. Plusz függetlenül attól, hogy a doki múltkor kidobta hősünket, azért csak továbbította üzenetét a megfelelő fülekbe, és már tudja, vagy tudni véli mit akar az amcsiktól.
James elrebegi, hogy üzenete van Jefferson elnöknek, de azt kizárólag közvetlenül az ügynöke fülébe hajlandó elmondani, mire az orvos előveszi a Maláj kését és megpiszkálja vele kicsit a sebet. Erre kiböki, hogy a Nootka öblöt annak az országnak adja át, amelyik monopóliumot biztosít neki prém- és teakereskedelemre a kínaiakkal Fort George-ból Kantonba. Dumbarton ígéri, hogy továbbítja az üzenetet a közvetítőnek, de közben elpöttyinti a nemét, így James legalább tudja, hogy „Carlsbad” néven nőt kell keresnie, ha személyesen szeretne vele beszélni. A varrás végeztével felküzdi magát az asztalról, és tova sántikál.
Mr. Coop tájékoztatja hősünk dolgáról a trónörököst, aki különösebben nem izgatja magát az ügyön, biztos benne, hogy titkára szót ért majd vele, még akkor is, ha elég sok minden, csak nem hűséges, birka alattvaló.
Nevezett hazabotorkál, Brace majd’ kifekszik a látványától. Bekötözik a sebét, közben kiadja az utasítást: jöjjön egy ács, aki bedeszkázza az ablakokat és egyéb behatolási helyeket (mínusz az ajtó), mert bármikor jöhet a következő támadás.
Lemennek a partra, ahol Atticus érkezését várják – ételt és fegyvert hozott „társának”. James pontosít: nem vagyunk társak, én kereskedő vagyok, te pedig a beszállítóm. Átveszi a cuccost, fizet érte, majd megkéri Atticust, hogy a ladikkal, amivel az árut hozta, vigye el őt az ügyvédi kamarába; Brace pedig menjen el a trónörökös magántitkárához (Coophoz), és vigye el a neki írt levelet. Az öreg hiába kérleli, hogy inkább húzzon el a városból, míg felépül, ő erre nem hajlandó. Így ház elviszi a levelet a királyi titkárhoz, hősünk pedig végrendeletet irat Mr. Thoytnál, amit az sürgősséggel küld el a Kelet-indiai Társaságnak.
Pettifer és Wilton jelenti a rendkívül morcos Sir Strange-nek, hogy az általuk James megölésére küldött gyilok elhunyt, de nem mondanak vele újat, mert az öreg már rég tudja. Új információt ő maga szolgáltat beosztottjainak, amikor meglóbálja hősünk végrendeletét. Egyre elkeseredettebben olvassák a tartalmát, James ugyanis mindenét az amcsi kormányzatra hagyta, így nekik most már az az érdekük, hogy életben tartsák, nem pedig az, hogy megöljék. Utasítja beosztottjait, hogy másnapra rendeljék a színe elé Mr. Coop-ot.
Az ács bedeszkázza a Delaney-ház ablakait, közben Brace feltálalja a kaját. Hősünk azonban nem óhajt enni, egy szál ingben, mezítláb indul le a pincébe, mert azt még nem nézte át (tippre továbbra is az iratokat keresi).
Odalent egész magasan áll a talajvíz, csodálkozom, hogy a ház még nem rogyott meg. Keresés közben zajt hall, meglátja Wintert, aki elismeri, hogy néha itt szokott aludni. Elhozta a Maláj ezüst fogát, de a megajándékozott nem fogadja el. A gyerek azt kéri, tanítsa őt mágiára, ám hősünk hazaküldi az anyjához, mert itt nincs biztonságban.
James tovább kutat a házban, ezúttal édesanyja egykori szobájában. A kandalló deszkázását lebontja, megtapogatja a belsejét, majd mikor észrevesz valamit, egy marék hamut fúj rá – így különös minta rajzolódik ki. Brace belép a szobába, ő pedig faggatni kezdi. Anyja utolsó napjairól kérdez, mikor olyasmiket csinált, amit senki nem értett, miközben nem mehetett utcára, nem szólalhatott meg és takarnia kellett az arcát, mert megőrült. A jelről kérdezi, amiről úgy gondolja az édesanyja véste a kandallóba ezen utolsó napjaiban, a jelről, melyet ő is visel a hátán, mióta fogságba esett Afrikában. Az öreg szolgáló megrendül, nyilvánvalóan tudja miről beszél James, de most nem ad érdemi magyarázatot a kérdéseire. Ezután hősünk elmegy édesanyja sírjához az elmegyógyintézetnél.
Mr. Coop megjelenik Sir Strange irodájában, ahogy az kérte, és persze James a téma. Őfelsége titkára már tud hősünk végrendeletéről – lévén jóval több besúgója van a városban, mint a Társaságnak. Coop megemlíti, hogy ő levelet kapott Jamestől, melyben Nootkát felajánlja a koronának cserébe prém-kereskedelmi monopóliumért Kínával. A titkár szerint fura, hogy a tea-kereskedelmet nem említi, én viszont arra tippelek, hogy azért, mert az ajánlat csupán porhintés.
Mindenesetre a titkár javasolja, hogy egyezzenek meg a királlyal India kérdésében (ez az a téma, amin a Társaság összerúgta a port az uralkodóval), viszonzásul ők lerendezik Jamest. Strange felveti, hogy hősünk csupán a Társaság iránti bosszúból viselkedik úgy ahogy, mire a titkár megemlíti, hogy tud róla mivel húzták ki nála a gyufát – sajnálatos módon velünk nem osztja meg az infót. Strange felhomályosítja beszélgetőpartnerét, hogy hősünk ugyanezt az egyezséget felajánlotta az amcsiknak is, és ez közös platformra hozza a két ellenfelet.
Idősb Delaney özvegye lehet az, akin keresztül befolyásolhatják a történteket – említett épp színházban játszik. Az előadást megtekinti Mr. Coop is, akihez odasomfordál a helyi madám, és felajánlja a színésznőcskék bájait némi ellenszolgáltatásért cserébe. A titkár Lorna Bow-ra kíváncsi, de a nő nem árulja magát. Nos, Coop nem a testét akarja, hanem levelet hozott neki, a madám fejvesztés terhe mellett szíveskedjék haladéktalanul kézbesíteni.
James ezalatt érdekes helyre érkezett, úgy nézem ez afféle korabeli meleg bár. Itt találja ugyanis – nőnek öltözve – a Kelet-indiai Táraság jegyzőkönyvvezetőjét, akivel már anno a társasági megbeszélésen is jelentőségteljes pillantásokat váltottak. A férfi először menekülőre fogja, de itt nem nagyon van hova, így kénytelen szóba állni látogatójával. Igen, ismerik egymást még kadét korukból, a férfi neve Godders, és anno szerelmes volt Jamesbe. Most viszont zsarolás áldozata lesz: hősünk azt kéri, hogy némi pénzmagért cserébe beszéljen neki a Társaság vezetőinek viselt dolgairól és arról, amik a kézfeltartások után elhangzanak (ergo nem kerülnek be a jegyzőkönyvbe). Godders kicsit kéreti magát – rettenetesen fél munkaadói bosszújától – de James ígéri, hogy megvédi, így végül rááll a dologra. Elsőként arról kell beszélnie, hogy a Társaság és a király mennyire van egymás ellen, a közös ellenség összekovácsolta-e őket.
A következőkben hősünk és húga levelezését ismerhetjük meg, James narrálásában. Megírja húgának, hogy újra nyitotta apjuk irodáját és céget jegyzett be kereskedés céljából. Mikor elhagyta az országot, még fiú volt – mostanra sok minden megváltozott.
Zilpha visszaír, hogy amikor bátyja távozott, szempillantás alatt kijózanodott, ráébredt viszonyuk bűnös voltára, de bűnbocsánatot nyert Istentől – ezért nem akar részt venni testvére ügyeiben sem a jelenben, sem a jövőben. James ezt nem akarja elfogadni, kéri húga hagyja el a férjét, nekik van jövőjük, nem a házaspárnak. Az asszony azonban hajthatatlan, és tudatja, hogy levélváltásuk nem marad titokban a férje előtt – kéri, hogy ezentúl testvéreként gondoljon rá, a szerelmi vallomásokat hanyagolja.
Lorna beveszi magát a Delaney-házba Brace legnagyobb bosszúságára (az öreg szolgáló szíve szerint ledurrantaná). Betelepedik a nappaliba, ott várja be hősünk érkezését. Átnyújt neki egy ügyvédi papírt, miszerint joga van a ház feléhez, továbbá itt élni, ám hősünk pillantás nélkül hajítja az irományt a tűzre. A nő nem érti miért a deszkák az ablakon, mikor végrendelete miatt már sem a Társaságnak sem a koronának nem érdeke a halála. Mindezzel fitogtatja milyen sokat tud „mostoha fiáról”, mire ő visszakérdez: mégis honnan? Nos, a király megbízottja tájékoztatta a dolgok állásáról. James udvariatlanul felhomályosítja: az udvar ok nélkül nem foglalkozik színésznőcskék ügyeivel, max. ha meg lehet hágni valamelyiket előadás után. Ugye.
Az asszonynak szeme se rebben, inkább megteszi ajánlatát: a házat kéri a Nootka öbölből neki járó részért cserébe. Hősünket közben emlékek kínozzák, ezeket lerázandó Brace után üvölt. A szolga készségesen berohan, felajánlja a pisztolyát, de James csupán arra szólítja fel, hogy anyja egykori szobáját készítse elő a vendégüknek – ha a király is felfigyelt rá, nyilván veszélyben van, jobb ha marad, míg minden rendeződik.
Másnap Jamest az irodája ajtajában sógora, Mr. Geary várja. A két férfi verbálisan tengelyt akaszt egymással abban a tudatban, hogy egyben lyuksógorok is. Geary üzleti ajánlattal kezd: hajókat biztosít, és mivel tudja, hogy James vett egyet, erre szeretné biztatni. Nincs szerencséje, hősünk már kötött máshol, így kénytelen kibökni, hogy tkp. nem ezért jött. Inkább azzal dicsekszik, hogy mióta bátyja visszatért, felesége feltámadt, és milyen vadmacska lett az ágyban, és ez milyen csodálatos. Sógora tekintete ölni tudna, mégis higgadt marad, még akkor is, mikor a férfi köszönetet mond neki mindezért, majd távozik.
Húga is beszélni szeretne vele, ezért kis templomban találkoznak. Az asszony lazán az ölébe csüccsen, szenvedélyesen megcsókolja, feláll majd kijelenti, hogy többé nem akar találkozni vele. Távozóban James utána szól: pedig még fogunk!
Este Lorna a szövegét gyakorolja a nappaliban, ám hősünk rápirít: nincs biztonságban, esze ágában se legyen fellépni. A nő nem hallgat rá, kéri, hogy fogjon egy kocsit, azzal kirohan a szobából. James jobb híján utasítja Brace-t, hogy szerezzen két kocsit – nyilván a második neki magának kell.
A Geary házban kisebb dráma zajlik: a férj a szolga füle hallatára vonja felelősségre asszonyát, amiért megint vérzik. A nő kamu ürüggyel kiküldi a szolgálót, majd némán tűri férje szitkozódással vegyített könyörgését, aki gyereket akar, és mérges, amiért még nem terhes. Mikor a szolga visszatér és megzavarja őket, hatalmasat ordít rá – én is összeugrom a képernyő előtt. Ennyit a James előtt elhintett fantasztikus családi idill illúziójáról.
A kissé botrányosra sikeredett színházi előadás után Lorna gyalog indul haza, mikor egy hölgy leszólítja a kocsijából, hogy tartson vele. Beszáll mellé, de gyorsan kiderül, hogy rosszul döntött, a nő ugyanis hancúrozni hívja, méghozzá egy herceg szeme láttára.
Amikor megérkeznek a férfi már vár rájuk, szolgálója lefogja és a házba akarja kényszeríteni, ám Lorna megfogadta James tanácsát, és kés van nála. Előkapja, és megsebzi a herceget. Sokra nem menne vele, ha nem jelenne meg hősünk, aki a levegőbe lőve megszakítja a mókát, és elrángatja mostoháját a helyszínről. A herceg őrjöngve üvölti utánuk, hogy a nő reggelre halott lesz.
James hazatereli őt, be az alagsorba, közben felvillant egy gyémántot azzal, hogy neki adja, egy megbízható embere pedig elkíséri Párizsba. Nem jár sikerrel, úgy néz ki az asszonyt keményebb fából faragták, mert ijedtségét lerázva a főbejárathoz megy, jelezvén, hogy nem lehet kitenni a szűrét. Hősünk Brace-től kérdezi, hogy ki tudhat a nő ittlétéről, de a szolgáló esküszik, hogy senki. Nos, valaki mégis becserkészte, méghozzá szándékosan: tudták, hogy nem szajha, nem adja magát a hercegnek inkább ellenáll, az pedig jó ürügy arra, hogy kiiktassák a képből.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek