New Orleans kora reggel. Nincs tömeg, nincs zaj, kellemesen süt a nap. Marcel pedig zenehallgatás közben épp a napi futókörét teljesíti a város utcáin. Hazatérve viszont egy használt poharat és egy piásüveget talál, ami két baglyos mandzsettagombot leszámítva teljesen üres – illetve még egy fekete álarccal megspékelt szmoking is ki van neki készítve. Már rezeg is a telefonja, ám Aya helyett ezúttal maga Tristan csörög rá. A gróf meghívja egy nagyobbacska Strix bulira, és kilátásba helyezi, hogy talán Marcelt is felvehetik majd a soraikba. Plusz még hízeleg is egy sort, és belógatja a mézesmadzagot: amit a főni itt helyben véghez vitt, azt akár globális szintre is emelheti, mert született vezető – ők pedig szívesen adnák hozzá az erőforrásokat… Szóval, ha érdekli a dolog, jöjjön el este, és ne késsen el!
Elijah a Szent Annában püföli a bokszzsákot, de nem túl sokáig, mert olyan erővel (vagy dühvel) üt, hogy a zsák elrepül. Jön Hayley, és egy meghívó-kártyát hoz – a lány szerint egy ismeretlen vámpír hagyta ott az ősiek házánál. Úgy fest, a Strix az öltönyöst is meghívta a buliba. Hayley naná, hogy tudni akarja, mi ez az egész, Elijah pedig terelne, mintha nem tudná, hogy ezt a lányt kvázi esélytelen lerázni…
Freya éppen meditál, vagy jógázik, vagy valami ilyesmi, amikor belép Klaus, és lecseszi a kimaradozásai miatt (illetve az ismeretlen pasik miatt, akik reggelente az ő frigóját nyitogatják :)). Nővérke kellő iróniával kezeli a helyzetet, és fel sem veszi a szurkálódást. Klaus bal lábbal kelt fel, ennyi. És a napja csak még jobb lesz, amikor Hayley és Elijah megérkezik. Ideje Anyucit is beavatni a fejleményekbe, különös tekintettel a próféciára, ami szerint az ősi tesók nemsokára mindhárman mennek a levesbe… Hayley rögvest találkozni akar Lucien boszijával.
A szolgálóból lett aranyifjút hol máshol, természetesen egy maskarás buli kellős közepén, csajok gyűrűjében lehet megtalálni, miközben sorra kéri ki a rövideket. Klaus megemlíti, hogy túl elég sok az új ember a városban – na, ja, és mindannyian az ő védelmét szolgálják! Lucien hosszú élete során a legjobbakat gyűjtötte maga köré, a személyes testőre például egy volt SEAL, és a tudományos fejlesztésekről még nem is beszélt… (mondjuk a vérfarkasharapás elleni szérum is titok marad) Az ősi aztán Alexisre tereli a szót, és osszuk-meg-erőforrásainkat felkiáltással már indulnak is a luxuskéglibe.
A boszi azonban nincs otthon. Márpedig Lucien szerint, ha nem muszáj, nem megy ki, mert túl érzékeny. Szóval, ha nincs itt, akkor biz’ valaki elvitte… Klaus nem esik kétségbe – hasonló a hasonlót megtalálja alapon már hívja is Freyát, hogy segítsen. Szócsatáznak egy kicsit hármasban, de a vége persze az, hogy nővérke már megy is, hogy kihúzza a bajból a másik kettőt.
Hayley tipikus női problémával szembesül: mit vegyek fel egy puccos estélyre? A megoldást keresve feltúrja Rebekah szekrényét, de így sincs sokkal beljebb. Elijah siet a segítségére, és a hatalmas kupacból kiválaszt neki egy piros estélyi ruhát – gyönyörű lesz benne. (Elijah arca, amikor meglátja Hayley-t egy csinos ruhában – priceless! Nem tudom megunni!) Azért rákérdez, hogy ugye Jacknek nincs gondja az aznap esti kis „kalandjukkal”, csak, hogy mondjon valamit. Végül azt is elárulja, hogy a világ legveszélyesebb és legbefolyásosabb vámpírközösségének partijára készülnek besétálni, szóval jó lesz vigyázni!
A puccos bulira már gyülekezik a nép. Marcel is ott van, az ezüstbe csomagolt Aya üdvözli, és beszél neki egy kicsit a Strixről. Állítólag egy csomó híresség is akad a soraikban, de a legtöbben árnyékba húzódva élnek. Megérkezik Hayley és Elijah, kart karba öltve vonulnak, miközben mindenki őket bámulja – elsősorban persze az ősit, mivel szinte mindenki az ő vérvonalának a tagja. Elijah elmeséli, hogy a Strixszel anno egy elit testvériséget akart létrehozni, ami majd jobbá teszi a világot, tagjai pedig a legbriliánsabb elmék – ám ez a közösség végül szociopatákból álló légió lett, szóval a kapitány elhagyta a hajót… Közben Aya elbeszéli vendégének, hogy Tristan az elmúlt ezer évben különleges tehetségeket keresett, és segített nekik kiteljesedni. Dicséri Marcelt, és az is kiderül, hogyha a férfi csatlakozna hozzájuk, ő lenne az első, aki nem Elijah-tól származik. Ezzel talán áthidalhatnák a vérvonalak közti szakadékot és véget vethetnének a háborúnak – már, ha Marcel olyan jó, mint gondolják.
Freya megérkezik Lucienhez, és már veszi is elő a térképet a helymeghatározó-bűbájhoz. Klaus hoz egy hajkefét, ami elvileg Alexisé, Lucien pedig elkezd károgni: biztos Tristan is megtudta a próféciát, és elraboltatta a lányt, de ha egy ujjal is hozzáér… Merthogy Alexis saját jószántából tuti nem engedné őt be a látomásaiba – viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kínozhatják ki belőle. És a félelmek beigazolódni látszanak, mert a bűbáj szerint a boszi Tristan partijának helyszínén van. Szerencsére Klausnak van ötlete arra vonatkozóan, hogyan is fognak bejutni…
Aya bemutatja Marcelnek a mentorát, Mohindert, aki nem éppen közlékeny és közvetlen típus. Nem is fogadja el Marcel felé nyújtott kezét, amit Aya a fickó fegyelmezettségével magyaráz – szerintem meg nettó bunkóság, de mindegy. Állítólag csak a harcban legyőzött vámpírok vérét issza és hetekig bírja táplálkozás nélkül, mégsem éhes, mert uralja a testét és az elméjét egyaránt. Hű!
Elijah és Hayley a parketten lejtenek, amikor meglátják Marcelt. Mindannyian meglepődnek, de az ősi már él is a gyanúperrel, hogy ez itt nem egy „átlagos” buli, hanem inkább egy beavatási szertartás. Ekkor a házigazda elérkezettnek látja az időt arra, hogy tósztot mondjon – legalábbis annak indul, aztán egészen más sül ki belőle… Üdvözli Marcelt, majd egy feladat elé állítja: valaki ugyanis az este folyamán észrevétlenül lelopta a vámpír kezéről a napfény-gyűrűjét (azt-meg-hogy???), neki pedig ki kell derítenie, hogy ki volt az, és vissza kell szereznie tőle, ami esélyes, hogy némi bunyóval jár majd. Ha győz, taggá válik, ha veszít, meghal. Hajnalig van ideje. Good luck!
Hayley aggódik, hogy Marcel mihez fog kezdeni az ezeréves vámpírok közül bármelyikkel is. Tristan lép be a képbe egy válasszal: hát, például cselt alkalmaz. Nem lesz könnyű dolga, de az új jelöltek néha meglepetést okoznak. Azzal bemutatkozik, és úgy fest, pontosan tudja, kicsoda Hayley, aki viszont annyira nem örvend. A gróf ekkor Elijah véleményét kéri ki legújabb jelöltjükről, és az ősi meg is mondja, hogy Marcel makacs, arrogáns, sokszor fényezi magát, szóval illik a Strixbe. Hayley-nek nagyon nem tetszik ez a díszes társaság, és ezt nem is titkolja – Tristan, hogy változtasson ezen, táncba invitálja. A lány mosolyt erőltet az arcára, és elfogadja a felkérést. Tristan bókol, és próbál jó benyomást kelteni. „Újdonságnak” nevezi Hayley-t, hiszen ő hibrid, és az egyetlen mindannyiuk közül, aki nincs az ősi család valamelyik tagjához kötve. Szóval Hayley egyedi és gyönyörű.
Marcel Elijah szemébe vágja, hogy nem kérte a beleegyezését, hogy megjelenhessen ezen az estélyen – mivel az ősi családban sosem fogják egyenlőként kezelni, hát meg kell fontolnia a lehetőségeit. Nos, ez jelen állás szerint a halálát jelenti, és Elijah már húzza is a száját, hogy majd bele kell avatkoznia a bunyóba, pedig nem szívesen tenné tönkre a százéves szmokingját… Marcel viszont magabiztos, és úgy érzi, mindent az irányítása alatt tart. Azzal egy pillanattal később elkapja Ayát és kérdőre vonja. Lehet, hogy kicsi, amit itt New Orleansban felépített, de az emberei szabályok szerint élnek, melyek közül a legfontosabb: nem ölik meg egymást. Minden a hűséggel kezdődik, amit Aya ezek szerint pont leszar… De a nő talán csak más szemszögből lát: a halál még a vámpírok életének velejárója is, a tudás pedig hosszútávon mérgező. Aztán egy váratlan fordulattal nem verekedni, hanem smárolni kezdenek. Marcel alaposan végigtapizza a nőt, de a gyűrű sehol – noha Aya azt reméli, hogy a főni végül meg fogja találni az ékszert…
A mattrészegnek álcázott Klaus és Lucien zavarja meg a partit, néhány kétes hírű leányzó társaságában. Lucien el is küldi az egyiket, hogy hozzon még piát – aki amúgy az álruhába bújt Freya, és aki ennek megfelelően nem a bár, hanem az emelet felé veszi az irányt. Sanszos, hogy az a terv, hogy amíg nővérke megkeresi Alexist, addig a fiúk lefoglalják a kedves egybegyűlteket. Meg is van a pezsgőt kortyolgató boszi, és nem úgy fest, mint aki fogoly lenne, és éppen a kínok kínját állná ki… Itt valami nem kerek! Elmondja, hogy már egyértelmű képe van a jövendőről: látta mindhárom ősit elégni, és velük együtt mindenkit, akit valaha átváltoztattak. Szóval mindennek vége lesz. Lucien vérvonala elpusztul, és azt is tudja már, hogy hogyan. Freyát viszont mindez egyelőre nem érdekli, mert ez egy mentőakció, szóval indulás! Csakhogy Alexis nem akar menni. Ebből boszi-harc lesz. Freyát láthatatlan kezek kezdik fojtogatni, majd amikor a másik boszi megcsókolja, látomást is kap: látja saját magát, ahogy majd élve eltemetik. Az ezer éven át keresett család lesz a lány veszte. Freya azonban meg se rezzen, bűbáj helyett egy jól helyezett jobbhoroggal üti ki Alexist.
Tristan felszólítja a részeg bagázst, hogy mivel nemkívánatosak, menjenek el. Jönnek a burkolt sértések, de Klaus továbbra is szóval tartja a nagyérdeműt – Lucien pedig azt vágja a házigazda szemébe, hogy szerinte a vagyonszerzés egyetlen méltóságteljes módja: beleszületni. Minden más ciki. Ekkor már Elijah is közbelép azzal, hogy öccséék rontják az ünnepi hangulatot, úgyhogy távozzanak. Klaus azért még tartogat egy-két durva beszólást, de végül lelépnek.
Itt az idő. Marcelnek felelnie kell. A Strix-tagok egy különterembe vonulnak át, Tristan nekiszegezi a kérdést, és pont leszarja, hogy még egy óra visszavan a határidőig. Marcel mondja is, amit gondol: a gyűrűt Aya vette el, de mielőtt lehurrognák, közli, hogy a nő pedig átadta Mohindernek. Telitalálat! Na, akkor jöhet a ki-ki meccs!
Az ősöreg vámpír azonnal fölénybe kerül, noha Marcel elég hosszú ideig kitartóan állja a sarat. Végül sajnos, asztal, fal, edények törése után padlót fog. Mohinder felemeli, és a nyakánál megharapja – ahogy szokta. Elijah már indulna is segíteni, de Hayley visszafogja (hoppá, a csaj tud valamit!). Mohinder már éppen karózná áldozatát, és a halál nemes elfogadásáról prédikál, amikor Marcel közbeveti, hogy ő elfogadja, ha ellenfele is! Vagy még nem jött rá? Talán nem győzte le, de Mohinder ugyanúgy veszített, mert immár neki is farkasméreg van a vérében. Szóval most mindketten sétáló halottak. Bizonyítékul pedig megmutatja a karján levő farkasharapást, amit Hayley-től kapott titokban…
Aztán fordít egyet a dolgon, és felfedi, hogy a Strix eleve holtan akarta látni Mohindert, Aya nem véletlenül mesélt neki a szokásairól. Végül Tristanhoz meg a többiekhez fordul azzal, hogy ha meg akarják ölni a fickót, hát öljék meg maguk! A gróf a megtört Mohinderhez lép, és hátulról kitépi a szívét, aztán magyarázkodik egy sort arról, hogy a harcos megérdemelte azt, amit kapott, egyben Marcelt kezdi fényezni, kiemelve, hogy megfelelő ok nélkül nem gyilkolt. Ez volt a teszt. Üdv a Strixben! Feltéve, ha életben marad… a gyűrűjét persze azonnal visszakapja.
Nem sokkal később Marcel már Klaustól kapja a fejmosást – hosszú és dühös litánia ez, de a nevelt fiú egyszerű magyarázatot ad: a Strix Klaus miatt érdekli, mert aki Klausért jön, érte is jön, csak ez motiválja a cselekedeteit. Ekkor Freya lép be azzal, hogy Alexis felébredt. Az ősi már megy is, végül ad Marcelnek a véréből, ás egy homályos megjegyzést tesz: lehet, hogy aki érte jön, Marcelért is jön, de az is lehet, hogy rajta keresztül fog jönni…
A csipet-csapat az udvaron gyűlik össze, ahol Alexis szomorúan közli, hogy látta Klaust meghalni. Lucien rákérdez a fegyverre, de a boszi szerint, hogy megértsék, látniuk kell. Hayley és Elijah rögvest csapra veri őt, jönnek is a képek, de mielőtt a végére érnének, a látomás megszakad. Alexis vérezni kezd, Hayley-ék undorodva köpik ki a vérét, az öltönyös szerint a lányt megmérgezték. Méghozzá egy elég erős cuccal, mert a boszi pillanatokkal később Lucien karjai közt meghal… Ajjaj!
Marcel és Aya búcsúzkodnak – a férfi azt kérdi, mi lett volna, ha nem jön rá a cselre? Hát, Aya hagyta volna meghalni, aztán nem gondolt volna Marcelre többet… azzal beszáll egy limóba és elhajtat. Tristan és Elijah egy kávézó kerthelyiségében találkozik. A gróf egyértelműen Lucient vádolja a mérgezéssel, hiszen amúgy nemsokára kiderült volna, hogy ez a próféciás duma egy nagy kamu – a homályos részletekben ellenben könnyű volt elrejtőzni. Az ősiek azonban egyelőre nem hisznek sem Tristannak, sem Luciennek. Bizonyíték kell!
Újabb reggel New Orleansban, hogy keretes legyen a szerkezet. Néhányan a tegnapi utcabál romjait takarítják el, akad néhány bulizó, aki most támolyog haza, Marcel pedig a szokásos reggeli körét futja megint. Klaus egy teli üveg piát talál az asztalán, Freya üzenetével, hogy ez az övé, és hogy egész nap itt lesz – enyhe utalás a korábbiakra. Gonosz tesó vigyorogva ír a post-it hátuljára egy köszönömöt. Hayley és Elijah az erkélyen (mindkettő a sajátján) beszéli meg, hogyan tovább. Anyuci bevallja, hogy néha elgondolkodik, miként fogja egyszer Hope-nak elmesélni ezt a családot… arra jutott, hogy nem hazudna neki soha, és azzal kezdené: #örökkön-örökké. Elijah elmosolyodik, majd bocsánatot kér a titkolózás miatt, és Hayley véleményét kérdezi Tristanról. Háááát, mintha nem lenne egész, mintha hiányozna mellőle valaki… Aurora lesz az, a húga, kész csoda, hogy nincs itt, mert a gróf betegesen ragaszkodik hozzá.
Csakhogy Aurora már New Orleansban van. Ott volt álarcban a bulin, ő mérgezte meg Alexist, és most szabadon garázdálkodik…
Facebook kommentek