Egy tudós fura magánlaborját látjuk a nyitó képsorokon, aki békésen teát iszogatva hallgatja a Jótevő-féle kazettát a pénz utalásáról, az összeget a háttérben szenvedő farkasért várja. Ugyanezt a felvételt hallgatják Scotték is fél millió dollár fölött ücsörögve, s megállapítják, gyerekek ők még ehhez, egy szimpla banki utalást se tudnának elintézni (remélem, ez azért nem teljesen igaz). Farkasfiú ezzel el is tenné magát másnapra, ám Stiles háznyi utalásokkal próbálja rávezetni haverját, hogy a talált pénzből ők is csippenthetnének maguknak, mielőtt visszaszolgáltatják jogos tulajdonosainak, Hale-éknek, mondjuk a sorozatgyilkos, velejéig romlott Pszichóalfa részéből. Farkasfiú látványosan nem veszi a lapot, ő egyszerűen annyire tiszta lelkű, fel se merül benne ilyen bűnös gondolat.

„Adja hát át a helyét nékem a bosszú istene, hogy megbüntethessem a gonoszt!” - Monte Cristo grófja

Míg Monroe az Ítélőszék előtt van, addig az őrsön a Nagymester és Acker kapcsolatát bizonygatják a századosnak. Renard bizonytalan, a végső lökést Wu infója adja, a talált mobilról hívták a fűszerboltot és Acker-t is, ideje kihallgatni a tizedest. Ezt Wu fogja megtenni, de előtte még fel kell készíteni az esetleges átalakulásra.

Csatából érkeznek vissza a megfáradt férfiak, de senki nem boldog, mert a király fejébe egy szekercét vert egy dán, úgyhogy Alfréd morózus képpel imádságra szólít fel, Aethelwold, a király fia pedig bambán bámul maga elé. Beocca rohan a bebörtönzött Uthredhez, és némi kaját meg sört visz neki, majd elmondja, hogy győztünk, és persze az ő tanácsa szerint, szóval osztozik a dicsőségben. Nagy dicsőség bezárva lenni, és egy sarokba szarni, ellenkezik Brida. Beocca megpróbál valami hímsoviniszta dumával úrrá lenni a lányon, de az meghajigálja a nekik hozott kajával, és megfenyegeti, hogy megátkozza. A pap sértődötten hagyja ott őket, a kiáltozó Bridát, aki dánnak nyilvánítja magát, a hátrahagyott őr dobálja meg az előbb kihajított étellel. Alfrédot az ellenszenves felesége keresi fel, mondván, hogy a saját szemével akar meggyőződni arról, hogy a férjura épségben van. Itt vagyok tárja szét a karját, és némi bizonytalankodó kezdet után máris elkezdik egymást falni, de a mi szerencsénkre Beocca félbeszakítja a kezdődő románcot, hogy Uthredről dumáljon, de Aelswith kiküldi a papot, hogy a férjének pihenésre van szüksége. Beocca persze ránéz, és tudja, hogy igen aktív lesz az a pihenés, de nem mond ellent, és kioldalog.

Taylor a tetőn találkozik Oscarral, akitől azt a küldetést kapja, hogy tegyen egy nyomkövetőt a csapata autójára. Edgar az autójában tér magához, ahol maszkos emberek fenyegetik meg fegyverrel, hogyha tovább kutakodik a CIA-es simlis után, akkor kinyírják a családját. Közben meg valami farkasmaszkos besurranó valami műteremben vandálkodik a műalkotásokkal. Másnap Edgar elmondja Mayfairnek, hogy meggondolta magát, és szerinte nincs köze Taylornak a gyilkossághoz, most már megbízik benne. Patterson már mutatja is a megfigyelőkamrák felvételeit a farkasmaszkos fickóról, aki a sorozat saját Banksy-jének, Zomonak a művét lopta el a galériából. Viszont ez a Banksy nem olyan jó, mint az igazi Banksy, mert ronda lángoló rózsákat rajzol inkább, viszont az ellopott lángoló rózsa tetkó formájában pont Tayloron van. Gyanús, mert a farkasmaszkos egy rakás sokkal több pénzt érő képet is ellophatott volna, de ő pont a nyamvadt rózsát lopta el.

Miki próbálja meggyőzni a vízhordó falusit, hogy egy oldalon állnak, és a fickó mond is egyet, s mást, például hogy az elkerített kútból hordják a vizet a fürdéshez, főzéshez, iváshoz, most meg valami mocsok elkerítteti, és csak pénzért juthatnak hozzá. Miki sajnálja a dolgot, de törvényileg rendben van, így nincs mit tenni. Nóra nem adja fel ilyen könnyen, hiszen emberi életek múlnak azon a kúton. Az ügyvédnő cselekszik: elgurul kocsival a helyszínre, ahol összefut egy vízhordó kisfiúval, és elviszi cserébe azért, ha a kissrác megmutatja, hol lakik az ürge, név szerint Jakab Roland, akivel Miklós beszélt. Hamar beérnek a lakott területre, ahol Nóra pulykák, kacsák, s egyéb baromfik közt átadja szerény ajándékát: pár liter vizet, és egyéb szükséges holmikat. A lakosok mind rámosolyognak, egyfajta megmentőt látnak benne.

Kapunk még egy kis adagot Yokóból, igaz ez már a búcsúja, a megemlékezésén járunk. Haki méltatja az elhunytat, úgy tűnik nem hozták nyilvánosságra a halála körülményeit, de nem is gond. Yoko legjobban a divathoz értett, így az ő tiszteletére az Empire folytatja az Antonius és Kleopátra divatmárkát, mégpedig Rhonda irányításával, aki a divatrészleg új vezetője lesz. Az egybegyűltek tapsolnak, Andre bocsánatot kér a frissen kinevezett feleségétől, hogy tuskó módon hűtlenséggel vádolta meg, de hát a baba halála óta a betegsége uralkodott rajta, de most már rendben van. Megbeszélnék még a költözést is Long Islandről, de Rhonda ezt későbbre halasztaná.

Laci és Vilibá be vannak tojva, hogy esetleg Zsolt kifizetteti velük a Rózsa betört cégtábláját, hát kellett az udvaron focizni, mint két kölyök?! Drága lenne kiperkálni az üveget, Bözsinek kétheti gyógyszer kijönne belőle, úgyhogy kamuzni kell. A viharos szél miatt tört el az üveg? Áh, baromság, az udvarba nem tud befújni olyan erős szél. Akkor legyenek vandálok! Ezen teóriát megerősítendő nekiállnak még nagyobb rumlit csinálni az udvarban. Ottó érkezik a tett színhelyére, végighallgatja a sztorit a vandalizmusról, majd hálát ad a felszerelt kameráknak, amik biztosan rögzítették az esetet. Kár tovább titkolni, Vili bevallja, hogy ő ment át Gerába, és talált célt. Zsolt is résen van, megy tőle az sms Ottónak, hogy a kamerák képe egyenesen a lakásba vezet, úgyhogy mindent látott, és hallott, viszont neki is van szíve, meghívja a két focistát egy koktélra, és a kárt sem kell megtéríteni, mégiscsak Viliéknek köszönhető, hogy Gizi kijutott Lindához Londonba.

Királyvár I.

Cersei, Tommen, a Főveréb és Margaery készül a tárgyalásra, ami persze egy koncepciós per, de ebbe most ne menjünk bele mélyebben. A jelenet elképesztően erős, a zene, pontosabban annak hiánya még erősebbé teszi, az operatőrnek meg innen is kalaplengetés, nagyon jó dolgokat csinált itt is. Aztán amikor beindul a zongora, és egy, az eddig megszokottaktól eltérő stílusú, de zseniális darabra hangolva szépen lassan megtelik Baelor temploma, akkor legszívesebben már felállva néztem volna a tévét, vagy inkább ott lettem volna a forgatáson, kibaszott jó jelenet volt. A bevonulás után hozzák Ser Lorast, mert neki kell először átesnie a kutyakomédián, aminek viszont nagyon is húsba vágó következményei lehetnek.

Nálunk csak egy tévé van a lakásban. Nem azért, mert nem férne el még egy, van hely a falon bőven egy újabb lapostévének, egyszerűen az a régimódi tévénéző vagyok, aki szerint a készüléknek a nappaliban van a helye.

És ha futball van a tévében, akkor annak kell mennie rajta.

Ez utóbbi akkor, amikor Franciaországban labdarúgó-eb-t rendeznek, és naponta három, jobb (rosszabb?) esetben négy meccset adnak, nincs túl egészséges hatással a házaséletre. Rendes tévéfüggőként persze meghasonulok én is, hiszen annyi a jó tartalom, hogy egy Svájc-Törökország miatt simán lemaradtam két jó filmről (a felvezető műsor és a stúdióbeszélgetés is kötelező program), és akkor ez csak egy meccs, kérem szépen.

Laci belép a lakásba, felcseszi az étkezőasztalra a retkes focilabdát, majd hívja Gizit, akinek telefonja ki van kapcsolva. Végre megérkeznek Viliék, elújságolják Lacinak, hogy megszületett Linda gyereke, úgyhogy Novák kikiáltja magát kétszeres nagypapának, majd söröznek Vilivel, s elmeséli, mit tapasztalt a zarándoklat során. Megtalálta élete hivatását, ami nem más, mint az, hogy gyerekeket tanítson focizni. Hajrá Novák FC, stadion már van hozzá! Nekiállnak focizni ők ketten az udvaron, s Vili annyira belejön, hogy még a Rózsa neonjába is belerepíti a labdát, amin ripityára törik az üveg. Zsolt örülni fog…