Frankhonban vagyunk, ahol Ragnarék fadarabokon görgetve húzzák a hajókat az erdő közepén, alig feltűnően.  A munkába beszállnak a csajok is, legalábbis Torvi és Lagertha igen, utóbbi tényleg komolyan vette az öreg bölcs szavait gyerekügyben, és minden mindegy alapon ráncigálja a kötelet, még ha beleszakad is. Egy frank parasztembernek meg a fiának azért csak feltűnik az ordítozó viking csapat, s levonják a következtetést, hogy rongyolni kell innen, de ízibe.

Közben Halfdan és a brója, tudjátok, a szép hajú viking király, egy falu kifosztásán ügyködik. Harald talál egy kecót, de az gyanúsan üres, úgyhogy közli a tesójával, hogy vannak itt bulák, érzem én, csak meg kell találni őket. Ennek okán egy pajtában szurkálják a szalmát, de csak addig, amíg Halfdan fel nem néz, majd egy vágással le nem szakítja a padlást, ahol a háznép rejtőzik. Asszony, gyerek, kutya, macska, minden amit akarsz, repül a levegőbe, majd landol a vikingek lába előtt, csókolom. Az apuka könyörögni kezd, hogy ne bántsák a süldő leánykáit, de feleslegesen, mert a következő pillanatban a tesók már valami viking dalocskát énekelnek az udvaron, a család meg darabokban, elég csúnya látvány, na.

A zarándok csapat végre Rómába ért, bár Aethelwulfnak már kivan a töke az útjukat álló koldusoktól meg kurváktól, ráadásul az eső is esik. Nagy nehezen bejutnak a pápához, aki egy meglehetősen fancy íróasztalnál üldögél, császtok vándorok, plusz öreg barátunk, Prudentius atya. Aethelwulf elmondja a nagy helyzetet, a Frank Birodalomban meg Angilában is kakesz van a paleszban, támadnak a pogányok. A szentatya ezt sajnálattal konstatálja, s közli, hogy ha nem kapják össze magukat a bűnös keresztények, akkor tüzes istennyila lesz itt, meg szopóroller ezerrel, bírom, hogy önmagát kihagyja a felsorolásból. Aztán odahívja a kis Alfrédot, mutatok neked valami nagyon kúl cuccot, azzal elővesz egy bársony dobozból egy kis hegyes ágacskát, ez itt az egyik tövis abból a koszorúból, ami a Megváltónk fején volt, az eredeti a Matteltől. Alfredot nem hibáztatom, amiért nem ugrik ki örömében a vándorlós gúnyájából, engem is jobban érdekelt egy Polly Pocket készlet ennyi idősen, mint egy gallydarab.

Haraldék visszatértek a táborba a portyáról, Björn azért emberkedik kicsit Haralddal, de a király azt mondja, nem hagytak szemtanúkat, úgyhogy minden okés. Ragnar még mindig idegroncs, és enni se nagyon eszik, Floki meg áthallucinál Aslaughoz, mint múltkor. A nő Kattegatban mászkál fel-alá, a szakadó esőben bőgve, és Harbard nevét kiabálja, már csak egy vödör fagyi hiányzik, meg az All by myself a háttérből.

A táborban sikoltás hallatszik, aztán Torvi hozza a hírt, hogy gáz van Lagerthával. Ragnarék egyből odarohannak a harcosnőhöz, aki egy sátorban fekszik, és tiszta vér a ruhája. Azt mondja, elvesztette a gyermekét, és tényleg nagyon szarul van. Ragnar megint normális lesz, és megölelgeti a nőt, aki azt mondja, remélte, hogy megmarad a gyerkőc. Míg a nő zokog, Björn és Ragnar ott ülnek mögötte, hiába mondja nekik, hogy menjenek el.

Párizsban meeting van, Károlyhoz gyün az ifjú házaspár, Gisla és Rollo, hogy tudassák az udvarral, érkezik a trónörökös. A császár örvend egy sort, aztán csekkolja a vejét, hogy mennyire látja el a feladatát, mi a helyzet a vikingekkel? Küldtem le hajókat a folyón, és szóltam a környező településeknek, hogy meglepi támadásban részesülhetnek, mondja Rollo. Karesz császár leokézza a dolgot, s tesz egy újabb bejelentést, Rolandból gróf lesz, s ő lesz Párizs védelmezője. Gisla, akinek a kilencvenes évek jegyében most nem hajgumikkal, hanem fonásokkal díszítették az állandóan előrelógó két tincsét, morcosan néz az apjára, nem ezt várta a szakvezetés, úgy látszik. Roland és Therese ezzel ellentétben nagyon vigyorognak, s mikor vége a bulinak, a császár bekéreti magához Rolandot, hogy itten volna egy kérés, Therese köllene nekem, mint hites szeretőm. Roland valószínű nehezebben mondott volna le az aznapi szerkójáról, mint a saját húgáról, vigyed, mondja, ingyér van. A császár azt mondja szuper, de van még egy kérése, és az epizód végén tudjuk meg, hogy ez maga Roland, ugyanis egyik reggel Karesz mellőle kászálódik ki az ágyikójából.

Gisla a hálóteremben idegeskedik a történteken, szép-szép, hogy megkaptad a vaskezet Rollókám, de szart se ér akkor, ha Roland Párizs védelmezője, mondja, miközben egy paraván mögött öltözik át, nyilván a férje sose látta még meztelenül. Rollo éppen szarna bele a történetbe, vannak földjei, meg herceg lett, de Gisla csak rugózik tovább a dolgon, nem járja, hogy a kis suttyó Roland magasabb beosztást kapjon, mint te, mégiscsak el kéne valahogy távolítani. A férje erre hümmög egyet, és szolidan témát váltva éppen kezdené kinyalni a takaró alatt, mikor Gisla kiadja az ukázt: nincs szex, amíg a poronty bent van a hasában, mire Rollo vág egy nemár bazdmeg fejet, és konstatálja, hogy vannak dolgok, amiket mégiscsak hiányol a viking létből.

Wessexben Ecbertet koronázzák még egyszer királlyá, azzal az ősrégi koronával, amit Wigstan mama csontjai közül túrtak elő. Edmund püspök nagyon szép, cizellált mondatokkal körülírja a királyságok egyesülését, nagy a buláj, Aelle is megjelenik a meghívottak között, bár ennél savanyúbb már csak azoknak a kisbabáknak a feje, akikkel először etetnek citromot. Aelle tetemre hív, hogy volt akkor ez, szövetség meg minden, aztán beledurrantasz a nulláslisztbe, mi, mondja, és nehezményezi, hogy nem egyenlően osztották fel Merciát. A férfi valóban jól látja a dolgot, itt kérem szépen átbaszáska történt, s Ecbert leállítja a durcivonatot azzal az egyszerű indokkal, hogy egykori szövetségese már rohadtul nincs vele egy szinten, szóval pofa súlyba, drága Aelle.

Rómában mise van, gondolom Prudentiusék úgy voltak vele, ha már lúd, legyen kövér. A kis Alfred fehér ruhában, egy, a fején lötyögő szalmakalapban vonul el legalább nyolcvanhat egyházi méltóság mellett, mire a pápához odaér. Az öreg a kezébe ad egy kardot, aminek a súlyától a gyerek majdnem hanyatt esik, ráadásul nem lát ki rendesen a kalapja alól, egyem a kis szívét. A pápa a kalapot kicseréli egy aranykoszorúra, s kijelenti, hogy Alfred most már Róma konzulja. Aethelwulf vigyorog, öröm, bódottá, a kissrác is megereszt egy mosolyt a végén.

A frank erdőben a gurigató viking csapat még mindig kurva hangosan "hú"-z meg "há"-z munka közben, nem igaz, hogy nem tűnik fel a helyieknek. Lagertha még mindig ramatyul van, úgyhogy hordágyon cipelik, Floki pedig ahelyett, hogy besegítene, egy hajón egyensúlyozik Bartos Cs. Istvánhoz hasonló mozdulatokkal. A nagy erőlködés megérte, mert természetesen ki más jelentené be, mint Haraldék, hogy kiértek a folyóhoz. A csapat előrerohan, és lőn, ott a folyó, mindenki éljenez, Ragnar király, hú de fasza vagy. A szóban forgó nem érzi magát annyira fáintosan, de erőt vesz magán, és nem rágja el a gyógyfüvet, csak morzsolgatja, majd a nézelődő Flokival közli, hogy van még egy dolog, amit meg kell majd tennie.

Este Vasbordájú Björn és Torvi szexelnek egyet a medvebűrön, majd Björn kábé szerelmet vall, teccett benned mindig is ez a vadság, meg hogy téged nem érdekel, hogy az apám a király. Társamnak választottalak, mondjad, mit kérsz cserébe azért, hogy velem jöttél, mondja. Torvi azt válaszolja, hogy mondjuk ezt a kérdést előbb is feltehette volna, aztán meglátja, hogy Erlendur, aki nem tud a seggén maradni soha, már megint az elbaszott számszeríjával jön, és lesben állva várja, hogy lelőhesse a sátrában fekvő Björnt. A nő nem szól semmit, csak betakarja a testével a békésen heverésző fasziját, vannak idegei, nem mondom.

A következő jelenetet még mindig nem bírja befogadni az agyam, lehet, hogy nagyon viráglelkű vagyok, de engedtessék meg nekem, hogy heveny agyfaszt kapjak tőle, szóval: Sigurd a sárban játszik, és kivételesen nem kukkol, hanem egy kishajót enged el a patakban, mikor egy kislány hulláját találja meg a parton. Berohan az anyjához, aki bebaszva sakkozik/malmozik a már most idegesítően akaratos Ivarral, aki baszogatja, hogy lépjen már, majd lehülyézi, mikor veszít. Sigurd tehát berongyol, hogy Siggy, azaz Björn kábé kétéves kislánya meghalt, ott fekszik a parton. Aslaug reakciója erre annyi, hogy ja, azt hittem valaki vigyáz rá, majd kortyol egyet. WTF??

A viking harcosoknál is kezd elkattanni a helyzet, legalábbis Erlendurnál, aki éppen valami nyúl vérét ontja ki, hogy áldozzon az isteneknek, mikor Torvi leül mellé, ha visszajövök hozzád, akkor leállsz a hülye hadműveleteddel? Dehogyis, egy viking nem ilyen, válaszolja a férfi. Sőt, úgy döntöttek az istenek, hogy ma kell Björnt megölni, és te fogod megcsinálni, közli a nővel. Torvi hiába ellenkezik, Erlendur megint megzsarolja a gyerekével, majd megitatja vele a pohárba töltött nyúlvért.

Ezek után elmagyarázza a számszeríj használatát a halálra rémült nőnek, aki totál befosva, kicsit véres szájjal nekiindul az íjjal a kezében. Mikor odaér a kalapáló Björnhöz, megáll, és kábé remegve közli, hogy Erlendur küldött, mesterségem címere: öljelek meg, de azonnal. Ekkora lendülettel egy fazék vizet lehet maximum feltenni a gázra, de nem kinyiffantani egy embert, nem mintha tudnám, hogy azt hogy kell. Björn azt mondja, na, mire vársz, mire Torvi vesz egy mély levegőt, hátrafordul, és lelövi a kamillázó Erlendurt, mondjuk én ezt hat résszel ezelőtt már megtettem volna a nő helyében.

A happeningre Ragnar is előkotorja magát a sátra mélyéből, de olyan trógerül néz ki, mint egy másnapos egyetemista egy hét nonstop vizsgázás után, nyilván jönnek elő az elvonási tünetek. Izzad, okádik, meg hallucinál, például, hogy egy ronda pókot köhög fel (nem olyat, mint ami otthon a sarokban rohangál, hanem azt a rendes vastaglábút), majd úgy ugrik rá a képzeletbeli állatra, mint Morzsi kutyám nyáron a harlekinkaticákra. Elkezdi csapkodni a láthatatlan pókokat, és erre lép be Björn, aki akarja mondani, hogy a hajók a vízen vannak, de Ragnarnak ez most oly mindegy.

A srác észreveszi, hogy valami nem oké, főleg, hogy az apjához képest a mosott szar egy Fabergé-tojás, ez az a gyógyszer, amit Yidu adott? Ja, azt mondta orvosság, most meg élni se tudok nélküle, mondja az apja. Hát akkor vegyél be még egyet, javasolja Björn, de Ragnar a végső csatára tartogatja az uccsót. Björn azt mondja, szüksége van az apjára, mert nélküle nem lehet bevenni a várost, mire Ragnar legyint egyet, faszom Párizsba, én Rollóra megyek egyből.