A helyszín Dél-Franciaország, 1002. Mikaelsonék nem sokkal korábban váltak halhatatlanokká. Klaus a naivitásról narrál, merthogy igen, egyszer régen az ősi tesók is azok voltak, és nem ismerték a spéci vámpírképességeket. Beszél az üldözöttségről, a rettegésről, az éhségről – amikor egy családként menekültek, és ha kellett, egy családként táplálkoztak…
Az öt tesó nemrég megtámadott egy szekeret és csapra verte az utasait. Rebekah-nak már nagyon elege van a menekülésből, Kol éppen ezért azt javasolja, hogy váljanak szét. Nem úgy van az! Az #örökkön-örökké kötelez, mondja Klaus. Az öcskös szerint viszont így több eséllyel tudnának Mikael elől menekülni. Finn egyetért vele, mert nagyon szeretne már végre ágyban aludni… Elijah naná, hogy Klaus mellé áll: a család mindenek felett, az eskü az eskü! A jelenben Klaus egy régi portrét nézeget saját magáról, és visszhangozza a mottót: #örökkön-örökké.
Freya levelet ír Rebekah-nak, és hogyvoltozza a jelenlegi helyzetet (hogy a nézők is képbe kerüljenek). Tanácsot kér, hogy mit csináljon a tesókkal, akik még mindig hadban állnak: Klaus nem fog bocsánatot kérni, Elijah nem fog megbocsátani. De gonosz tesó legalább tartotta a szavát, és átadta a Negyed irányítását Marcelnek. A régi/új főni edzőtermet csinált a Szent Annából, ahol azokat teszteli, akik csatlakozni akarnak a közösségéhez. Néha Elijah is csatlakozik, feszkólevezetés gyanánt… Hope cseperedik, Hayley havi egyszer látja – Klaus jó apa, de pont leszarja, hogy Anyuci el van átkozva, nem keres gyógyírt. Freya keres, de egyelőre nem talál – külső segítséget pedig nem kérhetnek, mert a még mindig dühös Davina vezette boszik nem segítenek vámpíroknak. Cami és Klaus találkozgatnak, szabályozott keretek közt, de ezek inkább leülések – az ősinek abszolút nincs lelkiismeret-furdalása a történtek miatt, és ezért Elijah egyre jobban távolodik tőle. Miután nővérke befejezte a levelet, aláírja, összegyűri, varázsol, és hopp! A levél már célba is ért valahol messze…
Cami érkezik egy halom festmény közé, falatnyi kék ruhában. Gonosz tesó hívta, és felajánl neki egy privát tárlatvezetést a kiállításán – hoppá, ezek mind saját képek! Most, hogy Apu meghalt, ellenség meg nincs, ideje, hogy a nagyérdemű is lássa a munkáját. De a lány letöri a lelkesedését, mert nem érdekli a kiállítás, Klaus személyiség-fejlődése annál inkább, szóval, ha nem ez lesz a téma, már lép is. Az ősi ekkor elhívja őt, hogy legyen a kísérője a másnapi megnyitón. Cami kitér a válasz elől, de pár pillanattal később rájön, hol van a kutya elásva: Klaus attól fél, hogy senki sem fog eljönni a családból, és kábé igaza is lehet, mert nagyjából mindenkit magára haragított…
Az éjszakai New Orleans, rendőrségi villogók. Kiderül, hogy Vincent az ex-neje ügye óta rendőrségi szakértő, akit spéci (értsd: boszis) ügyeknél hívnak – most a kérésére Cami is csatlakozik, mint pszichológiai szakértő. Most így belegondolva, nem is emlékszem, mikor szerepeltek utoljára zsaruk ebben a sorozatban… És a nyomozó, bizonyos Will Kinney (üdvözlet Jason Dohringnak (Veronica Mars, Moonlight), ezúttal a halandó oldalon, remélem, nem halsz meg gyorsan!) arra kéri Vincentet, hogy mutassa meg a lánynak a hullát, ő meg mondjon véleményt. A boszi mellékesen megjegyzi, hogy szerinte ez Cami szakterülete – szép kilátások! Az áldozat egy fiatal, öltönyös fickó, akit a teste különböző pontjain kötelekkel felakasztottak, szinte a saját lábán áll, mint egy marionett-bábu – nem mellesleg a gyilkos vágott rá egy Joker-vigyort. Remek, megint egy zakkant sorozatgyilkos jött a városba…
Freya a szőnyegen játszik Hope-pal, Elijah pedig a másnapi teliholdról beszél. Nővérke felajánlja a segítségét, de az öltönyös szerint neki is jár a pihenő… Klaus is ajánlkozna, de esélyes, hogy Hayley leordítaná a fejét, ha feltűnne a mocsárban. Elijah ráhagyja a megjegyzést, de gonosz tesó nem fér a bőrébe: rámutat, hogy bátyja még mindig haragszik rá, noha Hayley neki köszönheti, hogy egyáltalán él… Na, ja, ez hihető is lenne, ha Klaus nem élvezné annyira Anyuci nyomorúságát. És Freya ezt hallgatja egész nap… minden nap – tényleg ráfér egy szabad este! De előbb kitereli a két kakast a szobából, hogy lehetőleg ne a gyerek előtt essenek egymásnak…
Flashback jön. Az öt tesó újabb lakomája. Kol egyre csak zabálna, Rebekah pedig egy halott lány szép ruháját nézegeti, és közben hangosan gondolkodik. A lemészárolt emberek öten voltak, ők is öten vannak, miért is ne léphetnének a helyükre? Elijah ellenkezik: idegen földön vannak, azonnal lebuknának! Hugi erősködik, hogy így szem előtt rejtőznének el, ráadásul messziről jött ember azt mond… Ám Elijah ekkor a szekérben a ponyva alatt talál egy túlélőt, egy szolgafiút. Rebekah-nak tetszik, Kol viszont már a desszertjét látja benne, a fiú viszont – bár halálra rémült – közli, hogy segíthet abban a tervben, amit hugi felvázolt. A közeli kastély urának, bizonyos de Martel grófnak dolgozik, az ő vendégeit kísérte, akiknek ráadásul ismerte a szokásait is… Elijah a család legfőbb szabályát hozza fel ellenérvként: ne hagyj életben senkit, aki látta, hogy mik vagyunk! Némi családi perpatvart követően szavazásra bocsátják a kérdést: Rebekah és Finn mellette, Elijah és Kol ellene van… És vajon Klaus?
A jelenben egy ingatlanügynöknő – a magára adó fajtából – egy luxuslakást mutat meg egy kliensnek. A kilátás gyönyörű, az ügyfél egy fiatal, elegáns férfi, és amikor megfordul, már tudjuk, hogy Klaus is támogatta az ötletet. A pasinak tetszik a lakás és a nő is. Kiderül, hogy Lucien Castle-nek hívják, és hogy szereti vacsorára az ügynöknőket…
A LaFayette-ben Davina összehívja a boszikat, hogy közvetítse az ősök akaratát: erősnek kell lenniük, meg kell védeni az otthonukat, és egy koven sem cselekedhet egyedül… Csupa sablonduma, de az utóbbiból lesz némi felzúdulás. Davina magyarázkodna, de hiába. Az egyik boszi, bizonyos Kara elhagyná a gyűlést a régens engedélye nélkül, de ez látszólag nem zavarja, sőt: varázsol, és kis híján eltöri Davina csuklóját, plusz még egy tüzes kört is teremt a lány köré. Davina, még mielőtt pánikba esne, ellenvarázsol, és minden visszaáll a rendes kerékvágásba. Kemény dió ez a vezetősdi, na!
Cami és Vincent Marcelhez megy a halott fickóról készült képekkel. Vincent szerint vámpír a gyilkos, merthogy a pasit holtbiztos, hogy megigézték, különben nem maradt volna szépen, csendben, egyhelyben, amíg kinyírják. A főni viszont ellentmond: a hulla címlapot jelent, ami kevesebb turistát, ami pedig kevesebb kaját… az ő emberei szabályok szerint élnek. Amúgy meg más vérszívók is vannak a városban – noha Elijah szerint Klaus mostanában jól viselkedik, ami önmagában egy paradoxon. Ki tudja, lehet, hogy máris elszakadt nála a cérna…
Klaus kiállításán egy szemüveges sznob csóka éppen leszólja (utánzásnak nevezi) a művész egyik képét – és pár perccel később még mindig életben van, pedig Klaus hallotta minden egyes szavát… Na, ez új! Egyszerre az ősi mellett felbukkan az új fiú, Lucien, aki lelkesen, némi iróniával persze, egyetért a kritikussal. Utal rá, hogy Klaus anno megigézte Degast, hogy tanítsa őt… szóval akkor most valójában ki is tanított kit? Gonosz tesó örömmel fogadja a régi ismerőst.
Elijah a mocsárnál Hope babával várja a hamarosan emberré változó Hayley-t. Bár a kirakott kaja mennyiségéből ítélve akár az egész falka is ott piknikezhetne… Feltűnik egy terepjáró a színen, benne néhány puskával felszerelt izomaggyal, akik ki akarják paterolni az öltönyöst a helyről, mondván itt valami beruházás készül a „Kingmaker” cég megbízásából, ő meg tilosban jár. A dolog akkor kezd érdekes lenni, amikor a csapatfőnök megemlíti a „farkast”, „pénzért”, „kiiktat” szavakat, és hogy a múlt éjjel vagy fél tucat ragadozót öltek meg… Elijah jelentőségteljesen elfordítja a babakocsit, és az arckifejezését látva a gyakorlott néző már sejtheti, mi következik. Ám, amikor kiderül, hogy más csapatok is vadásznak idekint farkasokra, akkor gurul el végleg az öltönyös gyógyszere…
A régmúltban a Mikaelson család dicsőségesen bevonul a kastélyba. Bár Elijah aggódik, hogy egy vadidegen kezébe helyezték a sorsukat, Lucien útmutatásával simán megugorják a lécet a grófnál. Elijah udvariasan parolázik a „családjukról”, Klaus hízeleg és bedobja témaként a vadászatot, Rebekah a dekoltázsát, míg Finn és Kol tökéletes biodíszletként bólogatnak. Klaus nem sokkal később rákérdez a szolgafiúnál, hogy nem zavarja-e, hogy magukfajta szörnyeket hozott az ura házába, de Lucien másként látja a történetet. Kiderül, hogy a gróf iszákos és kegyetlen – Lucien apját sem kímélte –, a fia, Tristan, gonosz, a lánya, Aurora pedig gyönyörű, és elég nagy szívtipró hírében áll. Klaus szeme megakad a szépséges grófkisasszonyon, és a beszédéből ítélve úgy fest, Lucien sem közömbös a hölgy iránt.
A jelenben Klaus hogyvoltozza, miként fogyatkozott meg a család, és érdeklődik, hogy mi újság egy bizonyos nővel. Hát, Aurora és Lucien évszázadokkal korábban különváltak (úgyhogy szinte biztos, hogy a csajnak még ebben az évadban jelenése lesz New Orleansban, mert ezek szerint nemcsak a szolgafiúból lett vámpír abban az udvarban…). Ám, mielőtt folytathatnák az eszmecserét, feltűnik Cami, mire Klaus otthagy csapot, papot, régi havert. A lány persze a rendőrségi ügy miatt jött, nem művészetet pártolni, viszont rögtön észreveszik egymást Luciennel, és távolról kóstolgatni is kezdik egymást. Klaus meg se rezzen a felkoncolt fickó említésére, és tovább passzolja a labdát Elijah és Marcel felé… Cami mégsem üres kézzel távozik: új vámpír van a városban, aki Klaus öribarija, szóval ez akár forró nyom is lehet.
Freya a Rousseau’sban bulizik. Csúsznak a rövidek, megy az asztalon táncolás és a tombolás – végülis 0-24-ben bébicsősz, és leginkább soha sem volt lehetősége élni. Már csak egy jó pasi kellene neki! Ehelyett Elijah hívja azzal, hogy hirtelen akadt egy kis különprogramja, úgyhogy szükség lenne egy pár vigyázó szemre Hope mellett. Freya beadja a derekát, és azonnal indul.
Végre terítékre kerül, hogy tulajdonképpen Lucien mit is keres New Orleansban. A partiarc rögtön átvált komolyba és mesélni kezd. Állítólag a sok támadásból, amiket a Mikaelsonok mostanság elszenvedtek – noha mindet visszaverték –, világossá vált, hogy az ősiek sem sebezhetetlenek. Plusz a világban végesek a lehetőségek, egyre több a vámpír, egyre kevesebb a fóka --- ééés presztízsharc alakult ki a vérvonalak közt (WTF????), hiszen a legjobb módszer egy csomó vetélytárs félreállítására, ha kiiktatod a vérvonal fejét. Klaus azzal vág vissza, hogy őket nem lehet megölni – az utolsó darab fehértölgy-karó is ment a levesbe a múlt szezonban. Lucien ebben nem olyan biztos… Naná, hogy Klaus fejében megfordul, hogy Lucien tud ennek a hipotetikus fegyvernek a lehetséges hollétéről, de az egykori szolgafiú lehűti: Klaus a nemzője, a sorsuk össze van kötve (ami mondjuk nem jelenti azt, hogy Elijah-t és Rebekah-t nem akarhatja esetleg kinyírni…).
Vámpíredzés zajlik a ketrecben, Marcel figyelő szemei előtt. Ezek a szemek aztán egy kapucnis alakot látnak besurranni a templomba, de csak Davina az, amiből Marcel azonnal rájön, hogy valami gáz van. A padláson Davina elsírja, hogy egy csúnya boszi bántotta, és majdnem megsütötte; hiányzik a régi élete, amikor minden sokkal egyszerűbb volt; plusz utálja, hogy a boszik utálják – merthogy tisztelniük kellene. Marcel szerint ez mind a meló velejárója, viszont a támadást nem hagyhatja válasz nélkül, felelnie kell rá, mégpedig tűzzel-vassal, különben meg fog ismétlődni…
Freya kicsit kapatosan, de megérkezik a mocsárba, így Elijah elindulhat vadászni – az erdőbe, öltönyben. A fák között csapdákat talál, és zajt csap, hogy előcsaljon egy vadászt, akinek a „segítségével” előcsalhatja a többit. A csali ordít is, ahogy kell, és egy pillanattal később Elijah mellkasa tele lesz lézerpöttyökkel… hm… durva darabolás és szívkitépés következik…
Lucien bevezeti mentorát a luxuskéglijébe, ahol éppen oltári nagy buli van. Klausnak tetszik, amit lát, de nem ezért jött ide – úgyhogy irány a kisszoba! Ismerjük meg Lucien személyes jósnőjét, Alexist. Az ősi kétkedve fogadja a bejelentést, de a dögös nőci (amúgy ezek miért néznek ki mindig ilyen jól?) állítólag ritka fajta specialista. Ő nem ám tenyérből, teafűből, vagy kristálygömbből jósol, hanem felkínálja a nyakát. Vérszívás közben az elméjük összekapcsolódik, így Klaus látni fogja, amit ő lát. Remek! Klaus és Lucien szinkronban csapra verik a nőt, mire az elkezd rímekben beszélni. Képek, összetört család, semmi sem tart #örökkön-örökké, vér, vér és vér, de a lényeg: egy éven belül a maradék három tesó is eltűnik, és jön majd egy szörny, akit csak későn ismernek fel…
Klaus persze kiakad és nem hisz neki, Alexis azonban higgadtan közli, hogy a víziói egyre tisztábbak lesznek, és ha az ősi megöli őt, sosem tudja meg, mi vár rá… Na ja! Viszont az „eltűnik” nem egyenlő azzal, hogy „meghal” nemde?
Elijah még mindig akcióban van, de már csak egy vadász maradt, akit kivallathatna, ha Hayley nem lépne közbe tök pucéran, és tépné szét a figurát. De hoppá, ez a lány nem is Hayley, csak első blikkre nagyon hasonlított rá. Viszont farkas, és persze ismeri a királynőt – Elijah megtudja tőle, hogy ha Anyuci nincs a lányával, akkor valószínűleg halott. Nem sokkal később az ősi egy terepjáró platóján egy csomó döglött farkast talál letakarva…
Cami és Vincent a lány lakásán a gyilkosságon agyalnak. Kérdés, hogy ha meg is találnák a tettest, aki valószínűleg vámpír, akkor mit tehetnének ellene a zsaruk? Merthogy esélyes, hogy a letartóztatásnál kő kövön nem maradna. Kinney nyomozó szakítja meg a csevejt a hírrel, hogy újabb áldozat van, hasonlóan felaggatva és kidekorálva.
Lucien győzködi Klaust, hogy valami közeleg, és hogy szüksége lesz rá. Az ősi erre előveszi a nárcisztikus énjét, és közli, hogy ő nem fél senkitől, mert tőle szoktak félni! Lucien erre foghegyről megjegyzi, hogy viselkedjen is úgy – és ezzel telibe talál, pláne, amikor utalást tesz Camire. Klaus rengeteg ellenséget szerzett ezer év alatt, plusz megkapta a leszármazottjai (például az ő) ellenségeit is… Lucien pedig nagyon nem akar meghalni, szóval bíznia kell benne. Hát, tanuld meg, szolgafiú, hogy Klaus Mikaelson soha senkiben sem bízik! Ellenben sikeresen bogarat lehet ültetni a fülébe…
Marcel és Vincent edzenek, és persze a vámpír mozog jobban és ügyesebben. És nemcsak a pofonokat osztja, hanem a számonkéréseket is: emlékezteti ellenfelét Davinára, akit a boszinak kellene mentorálnia… Vincent azzal védekezik, hogy a lány elutasította a segítségét, most meg issza a levét, ennyi. Nem úgy van az! Davinának szüksége van barátokra (ez lenne Vincent), mert a boszik igencsak kóstolgatják.
Hayley egy boszorkánykörben találja magát – tök pucéran. A tettes Davina, aki „jófej”, és ad neki néhány rongyot, de azért csak lebilincseli, hogy a hibrid végig is hallgassa. Hayley nagyon zabos, a lányát akarja látni, de Davina közli, hogy előbb meg kell tennie neki valamit… (nocsak, a hatalma megszilárdításához farkas/hibrid kell?)
Cami hazaér, és a frász jön rá, mert Klaust ott találja – alaposan le is cseszi a hívatlan vendéget, aki amúgy egy kisebb festményt hozott neki ajándékba (annyira kétségbeesett, hogy már-már sajnálom…). Beszélgetni akar, de a lány emlékezteti a szabályokra és elhajtja. És olyan szóval illeti, amivel, ha emlékezetem nem csal, csak Apu: csalódás. Ez nagyon mélyre ment, földön fekvőbe pedig nem rúgunk! Klaus festett egy szép képet, ami, ha jól tippelek, a második találkozásukat örökíti meg; Cami meg kiadja az útját (amúgy jogosan, de a mód…). Szóval valaki rövidesen meg fog halni ezért… méghozzá a vérestollú kritikus a kiállításról, aki karok nélkül, véres torokkal végzi egy sikátorban.
Luciennél vége a partinak, és valaki már fel is takarított, ezt nevezem! Egy asztalkán, mindenféle kacat közt, láthatunk egy levélpapírt, méghozzá hivatalos céglogóval: „Kingmaker”, illetve egy kihajtható pengés, oldschool borotvát, amit Lucien kézbe vesz és vág magára egy széles mosolyt, ami láthatóan elégedettséggel tölti el… (Rövid jelenet, és mégis mennyi mindent mond!)
Utsó: egy keleti kolostorban Aurora de Martel levelet kap. Majd annyira kiakad a tartalmán, hogy megöli a hírt hozó szerzetest – puszta kézzel, de mintha pengék lettek volna a keze helyén. A lány mosolyogva csak annyit mond: „már nem tart sokáig”.
Facebook kommentek