Egy hegyvidéken kezdődik a negyedik évad, ahol Ragnar vágtat sebesen, ki tudja merrefelé. Az egyik hegy oldalában valami fényességet lát, elmosolyodik, és elindul. Mikor odaér a hegyoldalba, kiderül, hogy a fény forrása egy hatalmas arany kapu, viking motívumokkal faragva. A kapun túlról (amit én a Valhallának tulajdonítottam) hangzavar hallatszik, de amikor a férfi közeledik, lassan becsukódni látszik. Ragnar hiába siet, a kapu záródik, ő meg kínjában ordít egy hatalmasat. Üdv újra a Vikingekben!

Kattegatban Aslaug ködös alkonyi/hajnali sétára indul az erdőben, hogy megkeresse a jövendőmondó bölcset. Az öreg feketeszájú éppen valami fehér gilisztaszerű dolgot húz ki a földből, mikor a királynő odaér hozzá, nyami. Aslaug tudni akarja, vajon nő fog-e uralkodni Kattegatban, és úgy néz az öregre, mintha az is egy fehér giliszta lenne. Kicsit előreszaladt, tekintve hogy a férje még nem halt meg egyáltalán. Ezt észreveszi az öreg is, és szívózik vele egy sort, hogy nem igazán ildomos a királyt már regnálása idején földbe tenni, meg hogy az istenek figyelnek ám, de a királynő hajthatatlan. Végül a papper csak annyit mond, hogy igen, nő lesz az uralkodó, de nem árulja el, hogy ki.

Kattegatban hepi az élet, a négy kisebb Lothbrok-gyerek kergetőzik, és az örömboldogsághoz csatlakozik legidősebb bátyjuk, Björn, akitől mostohaanyja nem dob egy tripla leszúrt Rittbergert örömében, de azért leül vele a tűz mellé borozni. Björn arról faggatja a nőt, hogy Porunn, a gyermeke anyja vajon hova a vérbe tűnhetett. Aslaug nem tudja, de engesztelésképp behozatja egy dajkával a férfi kislányát, hátha attól megenyhül. A szándék nem jól sül el, ahelyett, hogy Björn egy ippiáiéó keretében magához ölelte volna egyetlen gyermekét, rá se bír nézni a leánykára. Aslaug bepipul, és a fogai között szűrve közli vele, hogy ne aggódj, gondját viseljük a kicsinek, ha te már ilyen gyökér vagy – de ezt már csak én tettem hozzá.

Ragnar király kind of a halálán van, és egy bazi nagy ágyban alszik, eszerint a nyitó jelenetet csak álmodta. Floki közeledik hozzá valami hegyes tárgyakkal a kezében, ami barátunk esetében nem mindig jelent jót, de nincs para, csak agancsokba vésett rúnákat hozott, hogy a királya gyorsabban gyógyuljon. Megnyalja mindkettőt, és a királya mellkasára helyezi őket, bár Ragnarnak ez most oly mindegy, a szemét se nyitja ki, annyira rottyon van.

A Lothbrok-rezidencián nagy hepaj készül: hozzák a frankoktól szerzett kincseket. Ládaszám cipelik az értékes holmit a vikingek, és Björn, mivel apja táppénzen van, automatikusan kijelöli magát főncsinek. Minden testvérének kioszt valamit a zsákmányból, és még Aslaug is mosolyogva fogad egy vastag nyakláncot, nahát. De itt nyilván nem ér véget a buli, mert Björn kimegy a főtérre, és egy magas sziklára állva elregéli a népnek a vikingek Párizsban szerzett érdemeit. Egy zárat lobogtat, amit Párizs kapujáról önnön maga tépett le, és azt mondja, most már senki sem állíthatja meg őket. A tömegben Kalf elgondolkodva nézi a srácot, Lagertha somolyog, a feketeszájú bölcs kummant, a nép meg őrjöng a fiú szavaira.

A végén nyilván az apját, Ragnart élteti, aki közben betegágyában forgolódik. Na de itt jön a kakesz a paleszban, ugyanis Björn most már a hűségnél tart a beszédében, meg Athelstannál, akit, mint tudjuk Floki tett el láb alól egy gyengébb pillanatában. Érzi is a csávó, hogy ez itt nagyon nincs rendben, Helga idegesen körbetekint, de túl későn – Björn utolsó szavaival őrizetbe véteti Flokit Athelstan meggyilkolásáért. A viking harcos nem adja olyan könnyen magát, s azt mondja, a gyilkosságot a köz érdekében követte el. Szaromle, YOLO, vigyetek – tárja szét egyszerre a karját, de azt azért még hozzáteszi, hogy hellóbelló Björn, volt idő, amikor te is fikáztad a keresztény papot kiskomám, aztán most meg itt kukorékolsz hűségről meg mifaszom. Floki sajnos elég szarul járt, szó szerint szarul, mert a büntetése kezdete az, hogy a főtéren egy oszlophoz láncolják, és kisgyerekek dobálják exkrementummal, szerencsétlen Helga próbálja őket elkergetni.

Lagertha és Kalf hazalovagolnak Hedebybe, a nép örül nekik, de Einar, a Rózsa Sándor bajuszával rendelkező ember annyira nem. Itt is kincsosztás van, Lagertha mosolyogva tesz arany tiarát egy kislány fejére, mindenki boldog és csillog a kristály. Erlendur és Einar, a két jómadár viszont azon tanakodnak megint, hogyan lehetne eltenni láb alól Lagerthát. Erlendur egy számszeríjat mutogat, hogy azzal kéne valamit kezdeni, de Einar azt mondja nyugi, várjunk inkább.

Kalf szólni kíván népéhez, ő is elmondja, hogy Párizsban hú de faszák voltunk öcsém, én megmentettem Lagertha életét, ő meg az enyémet, satöbbi. És itt jön a csavar, Kalf közli, hogy mostantól ő és Lagertha – bár nem házasok -, két egyenlő félként lesznek jarlok Hedebyben. Lagertha arckifejezése egy villogó feltartott középső ujj, nesztek, a tömeg mormog, Einar feje elsötétül, hogyaza.

Közben Ragnar felébred a lázálomból, és elég szarul van: ahelyett, hogy a Valhallában poharazgatna az istenekkel, itt fetreng az ágyában és mindene fáj. Bejön az egyik kisfia, aki eldobja az agyát örömében, Úristen apám, jaj de jó, élsz még? Ja, sajnos, nyögi erre Ragnar, és máris elege van mindenből. Akarsz király lenni? Akkor hozz apádnak sört, közli a gyerekkel, a legjobb apa díjat Kattegatban ma este más kapja, azt hiszem. A gyerek elrohan közölni az anyjával a hírt, mire Ragnar egy hamisítatlan faszomatmár pillantással visszarogyik az ágyára. A felesége körülbelül ugyanannyira örül a ténynek, hogy Ragnar visszatért az élők közé, mint a király maga, az ő arcára is kiül a külön Ragnarnak tartogatott resting bitchface, szép is a szerelem.

A még mindig kiláncolt Flokinak Helga visz egy kis ennivalót. Én is egy jó nagy barom vagyok asszony, rúnákat farigcsálok a királynak, hogy meggyógyuljon, az meg ahogy felébred, tuti megnyúvaszt, mondja a nőnek. Hát Flokikám, nem te fogsz idén különdíjat kapni a csodás logikádért, csak szólok. Nincs más választása, Helgát kéri, hogy segítsen neki megszökni, de a nő undorodva néz rá, és otthagyja – na, ez az igazi szopó barátom.

Hedebyben Kalf a földművelőket instruálja, mikor odalép hozzá Einar, és ekézni kezdi a Lagerthával közös jarlságot. Megígérted nekünk, hogy kipusztítod a Lothbrokokat, erre szövetkezel Lagerthával héló, mondja, és még a bajusza is mérges. Kalf rezignáltan áll, és közbeszúrja, hogy Einar valószínűleg még mindig szerelmes Lagerthába, azért akarja ennyire eltávolítani. Einar papa válaszul megint morcul, lehet, hogy szerelmes vagyok, de a szerelem nem minden okké? Távolítsd el a nőt, ha mondom.

Kattegatban esti lakoma van, Aslaug a gyerekeinek mesél nagypapájuk hőstetteiről, s közben egy csirkecombbal hadonászik roppant nőiesen. Megjelenik Ragnar, még mindig elég trottyosan néz ki, de legalább már poénkodik Aslaugnak, hogy valószínű nem mindenki repes az örömtől, hogy életben maradt. Björn ott sunyít Aslaug mellett, miről maradtam le? – kérdi Ragnar, mire Ubbe fia elmondja a nagy sztorit, hogy Björn őrizetbe vette Flokit az Athelstan-ügy miatt. Az apja le is cseszi egyből a szóban forgót, édes fiam, ha akartam, már rég lecsukattam volna, nem gondolkodtál el ezen, oktondi? Jó, de hát te beteg voltál, én meg úgy voltam, hogy eldöntöm helyetted. Remek ötlet volt, így már muszáj foglalkoznom ezzel is, köszike, közli Ragnar, és attól sem túl boldog, hogy Rollo még mindig Párizsban héderezik.

Speaking of Párizs, Rollo autentikus viking szerkóban készül kimondani az igent nem mással, mint a császár lányával, Gislával. Ahogy odaér az oltárhoz, az esküvőt celebráló pap vastag aranyláncát nemes egyszerűséggel megragadja, mire egy nagyon furi, hosszú hajú, festett szemű öreg fószer visszatessékeli a helyére. Jön a menyasszony is, az apja vigyorog, mint a tejbetök, a csajt vele ellentétben rázza a zokogás, nem tudom, nekem inkább nagyon gagyi műbőgésnek tűnik a színésznő előadásában. De hát nincs mit tenni, a frigynek meg kell lenni.

A palotában a szokásos hercehurca megy, a menyegző elhálásához készülődve az egész udvar ott zsezseg a pár körül, miközben az ifjú feleséget úgy kell szó szerint bevinni a szobába, hogy aztán a hordárát jól szembeköpje, classy. Rollo leveszi az ingét, és megvillantja nem túl csúnya felsőtestét plusz a nonfi tetkóit, de Gisla hercegnőt ez se dugítja el, továbbra is bőg, és keresztet vet nonstop, bár ez senkit nem hat meg. Újdonatúj férje megelégeli a cirkuszt, és addig ordibál, amíg ki nem húz mindenki a szobából. Mikor ketten maradnak, látszik, hogy sajnálja a szitut, és a saját nyelvén közli a csajjal, hogy nem akarja bántani, mire az undorodva néz rá, és előránt egy kést valahonnan a bugyijából gondolom. Kicsit birkóznak, majd Rollo simán kiröhögi, és elmegy aludni. Gisla nem érti a szitut és továbbra is dúl-fúl.

Hedebyben Kalf újabb meetinget hív össze a főtéren, hogyaszondja: Átgondótam itt a dógokat, s látom, sokaknak szemet szúr, hogy Lagerthát bevettem a buliba jarlnak. Na most, akinek nem tetszik ez a rendszer, tessen idefáradni, vésni egy jelet erre az oszlopra bizonyítékul, s ha elég rovás gyűlik össze, akkor máris szélnek eresztem a csajt. A szóban forgó harcosnő meglehetősen zavartan lép ki egy kunyhóból, úgy tűnik, nem tudja mi ez. Mr. Rózsa Sándor azaz Einar lelki szemei előtt már Lagertha lovának tomporára csapva ad lendületet az eltávozó nőnek, s ennek okán elsőként vonul oda, hogy vonalat kaparjon a fejszéjével a tér közepén álló fára. Jönnek a többiek is szép számmal, de mielőtt Lagertha tényleg maga alá csinálna ijedtében, Kalf int egyet, és a kerítések mögül számszeríjas harcosok bújnak elő, akik telibe lövik a tér közepén összegyűlt elégedetleneket. Lagertha ezt a merész döntést egy szempillarebegtetős köszönöm-pillantással hálálja meg, Kalf csak mosolyog, egyem meg őket.

Einar, aki mindenáron meg akarja nyerni a Hedeby gyökere címet, a teste elé ránt egy embert, úgy próbálja védeni magát a lövések elől, de nem sok sikerrel, mert egy nyíl pontosan a nyakán találja el, és odaszegezi az oszlophoz. Erlendur előhúzza a jófiú-kártyát, és a számszeríjasok makulátlan tagjaként lődözi az embereket. Közelebb megy, hogy eltávolítsa korábbi szövetségesét az élők sorából, de Lagertha megállítja. A nő odamegy Einar elé, kihúzza az öreg zsebéből a kését, és miután letolja a férfi gatyáját, egy mozdulattal kiheréli, mondván ezt már rég meg kellett volna tennie. Hát. Nem szórakozik a nő, az tutkó.

Párizsban Rollo rohadtul unja a fejét, és miután a fura szemfestékes hosszú hajú hapi is otthagyja (akiről kiderül, hogy az egyetlen ember volt, aki tolmácsolni tudott neki), végleg a penészedés fenyegeti. Épp ekkor toppan be Eirik, egy viking harcostársa, akinek nagyon megörül, még meg is ölelgeti. A csávó azt mondja, a kint állomásozó kis viking csapat nem túl elégedett a ténnyel, hogy Rolloból keresztény frank nemes lett, és nem igazán akarnak harcolni Ragnar király ellen sem, ezért szeretnék, ha találkozna velük az idősebbik Lothbrok. Rollo legyint egyet, mindenki nyugodjon le a picsába, majd megyek, ha akarok.

Kattegatban hó szállingózik, Ragnar a trónján ülve kornyadozik unott pofával. A főtérre kiláncolt Flokit, illetve a tyúkokkal szenvedő ázsiai szolgalányt stíröli, akit Aslaug nemrég shoppingolt. Révedezéséből Björn ébreszti fel, aki közli, hogy egyszemélyes Ironman-táborba készül, azaz el akar menni a vadonba, egy vadászkunyhóban élni, hogy tesztelje magát. Ragnar nem ugrik a Holdig az ötlettől: Na jól van akkor fiam, induljál mielőtt a fagy beáll, de szerintem megint hülyeséget csinálsz, minek mész oda egyáltalán? Björn erre azt feleli, hogy bizonyítani akar neki. Később, mikor indulásra készen búcsúzkodik, az apja még ellátja pár jótanáccsal: „Vigyázz arra, ami előtted pisál, ugyanúgy, mint arra, ami mögötted.” – Viking 1x1, értjük.

Flokinak igencsak fázik az alfele az egyszál ingben, amiben a sárban guggol, mikor Ragnar odamegy hozzá, és rugóznak egy sort az Athelstan megölése-kereszténység vs viking istenek témakörön, Floki tudni akarja, hogy Ragnar megöli-e, de a király erre nem válaszol, csak szitkozódik.

Frankhonban az erdő közepén táborozó kis viking csapathoz megérkezik Rollo, hogy Eirikkel tárgyaljon, s mivel egyedül jön, kinyitják neki a kapukat. Ez nagy hiba volt, a következő pillanatban mindenhonnan frank katonák nyilai záporoznak szerencsétlen vikingekre, s Rollo, aki nálam ezzel kimaxolta a gyökér áruló fogalmát, szépen csendben nézi, ahogy lemészárolják a hajdani harcostársait, meg azoknak az egész családját.

Eirik utolsó erejével pajzsfalat parancsol, de a maroknyi vikinget szitává lövik a frankok, ő is kap pár halálos nyilat. Ahogy a földön fekszik, Ragnar bosszúját jósolja az idősebbik Lothbroknak, akit ez egy pillanatra megakaszt, de azért nem annyira, hogy megmozduljon.