Úgy tűnik, Dahlia belement Klaus ötletébe, és már varázsláshoz készülődik, amit az ősi kissé idegesen figyel. A nagynéni már dörzsöli a tenyerét: Klaus segítségével felszabadítja magát az átok alól, hogy aztán Hope-ra koncentrálhasson, mindössze egy csepp vérre lesz szüksége a kicsitől. Gonosz tesó rákérdez, hogy mi lesz a kocsiban ájultan fekvő Freyával – nos, már nincs rá szükség, úgyhogy nemsokára meghal, és ahogy megszűnik a köztük lévő kötelék, Hope-pal állandóvá válik. Remek, akkor ideje varázsolni! A gyertyákkal, sóval, vérrel, miegymással telerakott oltárhoz lépnek, megfogják egymás kezét, és Dahlia belekezd a bűbájba.
Elijah letakarja Gia szénné égett holttestét, és rákérdez a vámpírvért kortyolgató Caminél, mégis hogy értette azt, amit mondott – rámutatva, hogy nekik is volt egy tervük, amit Klaus tönkrevágott. Hát, az a terv nem vált volna be! Rosszak az összetevők, és gonosz tesónak időt kellett nyernie, hogy megtalálja a megfelelőt. Dahlia bizalmába kellett férkőznie, és rávennie a boszit, hogy magához kösse. Elijah erre kiakad, hiszen így a nagynénit végtelen erővel ruházza fel… szóval, hol itt az időnyerés?
Dahlia végzett a kötéssel, élvezi az új erejét, és hogy soha többé nem kell évszázadokig aludnia. Klaus foghegyről közli, hogy talán csak még egyszer, utoljára… aztán a boszi legnagyobb rémültére leszúrja magát a spéci tőrrel, majd mindketten összeesnek. Hope sírva fakad, Freya pedig hirtelen magához tér a kocsi platóján.
Marcel nyugalomba helyezi Bex új testét a régi mellett, ám egyiknél sem lát változást, mindkettő mozdulatlanul fekszik. A vámpír kétségbeesik, törni-zúzni kezd, és kiakad, mert Rebekah nem halhat meg így. Már éppen elveszítené a hitét, amikor hugi, némi fáziskéséssel magához tér az eredeti testében. Marcel, miután sziklák gördültek le a szívéről, alaposan lecseszi a lányt, hogy mekkora kockázatot vállalt, de Rebekah egy vállrándítással elintézi: ha Klaus osztja a lapokat, nem sok jóra lehet számítani. Megszólal Bex mobilja a másik test zsebében – a hívó fél Klaus, na, ez érdekes lesz!
Az öltönyös még mindig Gia teste felett agonizál, ráadásul Hayley nem veszi fel a mobilját… Tehetetlen haragját már éppen Camire zúdítaná, amikor belép Marcel és Rebekah, ami egy kicsit lesokkolja az ősit. Hát, ja, Klausnak sok elintéznivalója akadt az este… Marcel elmondja, mi történt Hayley-vel, ami elmozdítja Elijah-t a döbbenetből a düh felé. Végül Bex az, aki bátyját irányba állítja: találnak módot, hogy segítsenek Hayley-n, de most azokra kell koncentrálniuk, akiket ma megmenthetnek. Dahliát egyelőre kivonták a forgalomból, Freya Hope-pal van – hugi útmutatása alapján Elijah már megy is értük.
Már kivilágosodott, mikor odaér. Freya a kicsit nyűgös Hope-ot ringatja, bár a kicsi igazi Mikaelson – remekül bírja a gyűrődést. Elijah megjegyzi, hogy abból semmi jó sem szokott kisülni, amihez Klausnak is köze van… na, jó, egy kivétellel! (utalva ezzel a kislányra :D) Aztán megbeszélik, mi hibádzott a tervben: az, hogy nem Freya törte össze a gonosz nagynéni szívét, hanem Anyu. És a nővér rögvest belátja, mekkorát hibázott, amikor megölte Esthert – Elijah szerint viszont nincs minden veszve, Anyu New Orleansban van eltemetve, szóval „csak” fel kell támasztaniuk az eredeti testet…
Davina feltámasztáshoz készülődik – földmágiával. Vincent arra kéri, hogy gondolja meg, hogy ezt az egyszeri hozzáférést az ősök erejéhez tényleg Kol Mikaelsonra akarja-e pazarolni. De a lányt nem lehet eltántorítani, elég magabiztos, és Kol más, mint a tesói. Vincent óva inti, mint aki eleget tapasztalt az ősiekkel kapcsolatban: lehet, hogy gyakran keresztbe tesznek egymásnak, de külső ellenséggel szemben mindig egymást védik – mindenki más csak ágyútöltelék…
Rebekah összegzi Klaus őrült tervét: kiásni Anyu testét, hamuvá égetni, feltámasztani, átverni Davinát, elpackázni az esélyt Kolt visszahozására – és mindezt ússzák meg ép bőrrel. Elijah szerint a másik opció, hogy ásnak egy jó mély gödröt mindkettőnek… Freya viszont a végleges megoldást választaná: keressék meg a fehértölgy karót, nyírják ki Klaust, Dahlia pedig majd vele hal… És minden vámpír is, akit teremtett – teszi hozzá Marcel. A vitát hamar eldönti, hogy a spéci tőr olvadni kezd, úgyhogy nincs sok idő, ergo kövessék gonosz tesó tervét.
Kezdésnek Bex és Elijah sírrablót játszik a birtokon – kiássák Anyu koporsóját és felgyújtják. Bex szerint talán inkább mégis Kolt kellene visszahozni Esther helyett, az öltönyös viszont Davina átverésén problémázik. Megint Klaus fejével kell gondolkodnia, és arra jut, hogy a kis boszi majd úgy fog a kezükre játszani, hogy nem is tud róla. Rebekah szarul érzi magát, hogy megszegi a Kolnak tett esküjét, ráadásul még Davina esélyét is el akarja baltázni… nem jó ez így! Aztán a veszteségeiken kezdenek el agonizálni. Elijah úgy véli, Gia ártatlan volt, ami nem igazán fér össze ezzel a famíliával… de hugi Hayley-re is gondolt, bár bátyja szerint Hayley sosem volt az övé. Megegyeznek abban, hogy mindkettejük boldogsága alaposan el van cseszve – és minden, amit szeretnek, hamuvá válik a kezük között.
Marcel és Freya Kol hamvait keresik, amit Klaus elvileg egy kék urnában tart valahol… Freya nem érti, hogy bár Marcel dühös, mégis segít – hát, igen, ez a Mikaelson-paradoxon, egyszerre szeretik és gyilkolják egymást. Amíg a vámpír felfordítja a szobát, addig Freya titokban lefuttat egy keresőbűbájt, és miközben Marcel egy kép mögött megtalálja az urnát, a lány a kandalló titkos rekeszében megleli a fehértölgy-karót. Csakhogy az urna üres… (ezek szerint Klaus senkinek sem említette, hogy Davinának adta Kol hamvait). Marcelnek van egy tippje, hogy ki lehet a „tolvaj”, és ha tényleg az, akire gondol, akkor gáz van…
Davina már a végső simításokat végzi, és kíváncsian várja, milyen lesz majd Kol eredeti arca – Rebekah libben be a kriptába azzal, hogy a tesó biz’ jóképű volt! Azzal kicsalja beszélgetni a boszit, aki rögtön lecseszéssel indít a megszegett ígéret okán, és csak akkor enyhül meg, amikor kiderül, hogy hugi nem egészen önszántából váltott testet… Bex vesz egy mély levegőt, és előáll a farbával: Dahliát egyetlen boszorkány győzheti le, Esther, aki eléggé halott, szóval a régensként kapott erővel őt kellene feltámasztani. Aztán jön az ígérgetés, hogy Kol számára majd találnak más módszert, de Davinának addigra elgurul a gyógyszere: hazugnak nevezi Rebekah-t és kitöri a nyakát.
Freya közben bűbájjal próbálja megállítani a tőr olvadását, de rendre kudarcot vall. Ráadásul a növények kezdik birtokba venni a ház falait, tehát Dahlia egyre közelebb van az ébredéshez. A boszi kétségbeesik, előveszi a karót, az őt akadályozni próbáló Marcelt pedig bűbájjal falhoz szegezi. A vámpír próbálja győzködni Freyát, de a lány szerint nincs más választása. Könnyes szemmel Klaus mellé guggol, és már éppen döfne, amikor gonosz tesó elkapja a csuklóját, nővérének nevezi, és eltéríti a karót. Egy pillanattal később Dahlia is magához tér.
Davina beönti a hamvakat a kőkádba, és elkezdi a feltámasztást. A varázslat nyomán megszilárdul a kádban lévő anyag, majd hirtelen egy kéz tör utat magának a felszínre. Nem sokkal később kibukkan egy test is, ami nem egészen Koléra hajaz… Ő bizony Esther – eredeti valójában! Davina kiakad, és haragját az éppen belépő Rebekah-ra zúdítaná, amikor megjelenik Elijah, és elmondja, hogy volt: amíg hugi elvonta Davina figyelmét, addig ő kicserélte a hamvakat… Ám mielőtt a boszi erre bármit is léphetne szitkozódáson kívül, Bex elkapja a nyakát, és elaltatja őt, majd az eszméletlen testet gyengéden lefekteti azzal az ígérettel, hogy találnak más módot Kol visszahozására – de nem ma! Elijah pedig azonnal spéci bilincset tesz Anyura, még mielőtt az egyet pisloghatna...
Dahlia megszerzi a karót, Klaus viszont a kötelék miatt kissé magas lóról beszél vele – csakhogy a kötelék a tőrrel együtt „elolvadt”, tehát a nagynéni nyugodtan megölheti gonosz tesót, ha akarja. Hát, erre Klaus sem számított! És Dahlia komolyan is gondolja a büntit, szerencsére Marcel közéjük veti magát, így a karó célt téveszt, a boszi pedig Freyával együtt szőrén-szálán eltűnik. Ezzel egy időben a házat körbefutó dáliák elérték a gyerekszobát, és megszúrták Hope-ot – immár megvan az az egy csepp vér, amire Dahliának szüksége volt a kicsitől. Marcel mondja a tervet: ő lenyomozza a gonosz nagynénit, addig Klaus vigye biztonságba a kislányt, és ha mindennek vége, ők ketten számolnak egymással. Ha túlélik, úgy legyen!
Davina magához tér, és piszok dühös – Vincentnek fogadkozik, hogy mindenkit az ősiek ellen fog fordítani, mert hatalmában áll. A besiető Marcel ezzel egyet is értene, csak annyit kér, hogy a boszi várjon egy napot, mielőtt szabadjára engedi a haragját. Szerinte most tanulja azt, amit ő már kétszáz éve tud: ha nem vagy Mikaelson, csak ágyútöltelék vagy. De jelen állás szerint az ősiek baja az ő baja is – szóval kellene egy keresőbűbáj, de sürgősen! A boszi nem hisz a fülének, de Marcel rámutat a „ha-Klaus-meghal-én-is-és-Josh-is” állandóságra. Szóval Davina segítsen, hogy élhessenek – és majd egy következő napon ki-ki meccselhetnek egymás közt…
Klaus a varázslatmentes menedékbe viszi Hope-ot, és Camit kéri fel bébiszittelésre – ám előtte végig kell hallgatnia a lány litániáját arról, hogyan is kellene kinéznie a párbeszédüknek: üdvözlés, köszi Cami, hogy meggyőzted a dühös tesóimat a tervemről, amúgy, hogy van a nyakad, stb. :D Mire Klaus, mint a tíz körméről lekapott kölyök, naná, hogy magyarázkodni kezd, öröm nézni! Végül megígéri, hogy ki fogja engesztelni Camit, csak most maradjon itt, és vigyázzon Hope-ra, aki a világon a legdrágább neki… és amúgy sajnálja! :D :D :D
Esther ironikus kedvében van, azt hiszi, azért hozták vissza, hogy kínozhassák. Elijah biztosítja arról, hogy csak a vére kell, bár, ha ez fájni is fog, az őt a legkevésbé sem zavarja. Klaus toppan be virágos jókedvvel, ami az öltönyöst eléggé idegesíti. Gonosz tesó kardot készített a föld-hamu keverékből, Anyut pedig első körben pszichológiai hadviseléshez használná, és csak azután ölné meg – ha Esther ezt önként vállalja, az lesz a bónusz. Rebekah szerint mindannyian bábok Nik ítéletnapi marionett-showjában… és amikor nevezett foghegyről magyarázkodni kezd, és Giát meg Hayley-t járulékos veszteségnek nevezi, Elijah-nál elszakad a cérna, és behúz egyet – és közli, hogy ennyi volt. Ha Dahliát lerendezték, végeztek egymással, mert Klaus az ellenség helyett a családját törte meg – ismét.
Vincent is a menedékben köt ki, és miközben Camivel Hope-ra vigyáznak, piálnak, és megfejtik az életük nagy kérdéseit. Például, hogy Cami miért segít az ősieknek… eleve egy ilyen év után mit keres még a városban? Hivatalos verzió: mert ő az utsó O’Connell, kötelezettségei vannak, meg öröksége. KAMU! Vincent is gonosz boszik leszármazottja, mégis abba tudta hagyni a varázslást – na, ja és egy tiniboszira hárított minden felelősséget. Vincent szerint Davina többre képes, mint gondolnák, és ha letér az útról, ő lehet a leggonoszabb boszi evör… Pont ezért nem kéne magára hagyni! A férfi rá is bólintana a dologra, de előbb Camiből akarja kihúzni a nem hivatalos verziót, ami az, hogy a lány józan meggyőződése ellenére bonyolult érzelmeket táplál egy szörnyeteg iránt – aki esélyes, hogy mindezt viszonozza… Egy üveg pia kevés lesz ide!
Dahlia olyan helyre hurcolja unokahúgát, ahol két évszázaddal ezelőtt az árulókat akasztották – stílszerű, hogy itt legyen Freya vesztőhelye. A boszi már készíti is a terepet, és közben letöri Freya minden próbálkozását, hogy hasson az érzelmeire… bevallja, hogy az évek során ahányszor csak a lányra nézett, mindig az áruló húga jutott eszébe. A monológot az ősiek zavarják meg, akik egyenként feltűnnek – legvégül Elijah, aki bilincsben hozza Anyut. A két nő meredten néz egymásra, mintha csak lassan esne le nekik, kivel is állnak szemben… Dahlia szeme a felismeréstől könnybe lábad és megremeg a hangja, aztán felkacag. Azt hiszi, az ősiek Estherrel akarják megváltani a szabadságukat, merthogy ő is készült: elhozta a fehértölgy-karót. Klaus rámutat, hogy akármelyiküket választja, a másik kettő darabokra fogja őt tépni… Ezen ne múljon! A nagynéni apró szálkákra robbantja szét a karót, melyek a levegőben szállva egyszerre támadják meg a három testvért. Bekúsznak a bőrük alá, és ahogy belélegzik az apró darabokat, mindannyian köhögve fognak padlót…
Esther zavartan figyeli gyerekei szenvedését, miközben Dahlia elégedett: most megfizethet szószegő húgának, aki elvette tőle azt, ami jogosan az övé… A Hold feljön, ideje bevégezni – búcsúzzon el a gyerekeitől! Aztán Freyát kezdi kínozni a varázskörön belül. Anyu csak rövid ideig habozik, aztán elhatározza magát, és Dahlia figyelmét kéri. Elismeri, hogy nővére legyőzte őket, mindenkit leiskolázott, nyert – most hagyja, hogy Esther kiengesztelje, és osztozzon vele a békében, amit ő is megtalált… a halálban. Hirtelen Dahlia nyaka köré tekeri a bilincset, és magához húzza a nővérét. Freya közben eltűnteti a varázskör egy részét, és amikor Anyu jelt ad, Elijah átadja a kardot Klausnak, aki villámgyorsan felpattan, és átszúrja mindkét nő szívét.
Abban a pillanatban a két boszi fiatalkori énje egy békés, zöld mezőn terem. Dahlia összezavarodik, de Esther mindent megmagyaráz: amikor látta, hogy a gyerekei vállt vállnak vetve harcolnak egymásért, rájött, hogy a legnagyobb bűne az volt, hogy magára hagyta a testvérét, nem állt ki mellette. Bocsánatot kér, Dahlia pedig megbocsát. Nagyölelés. A valóságban a két nő, egymást ölelve a varázskör közepén szénfeketévé változott…
A csata után a hamut magával viszi a szél. Marcel elégeti halott embereit, köztük Giát, akinek a hegedűjét Elijah magához veszi. Klaus családi vacsit rendez – család nélkül, mint arra Rebekah rámutat. De gonosz tesó magabiztos: Freya megszabadult, Marcel visszakapja a város irányítását, ő pedig békében neveli majd a lányát… Mi nem stimmel a képpel? Ja, hogy Hayley mit is csinál mindeközben? És hol lesz Elijah? Hugi kijelenti, hogy a boldogság nem így néz ki! Nem bizony!
Freya meglepivel készül Bexnek köszönetképpen, hogy elsőként családtagnak tekintette, mondván ő is megérdemli a szabadságot. Úgyhogy nővérke meggyógyította Eva testét, és előkészítette a befogadásra – ha Rebekah úgy dönt, használatba veheti. De jó fej! Hugi pedig úgy dönt, hogy nem dönt, ám egyelőre kihasználja a boszitest előnyeit, és megpróbálja visszahozni Kolt. Marcel addigis megpróbál nem háborúba keveredni Klausszal… Van, ami változik, van, ami sose. Egy búcsúcsók és egy istenhozzád azért még belefér a képbe.
Klaus a Rousseau’sban meglátogatja Camit. A kocsma tök üres, az ősi megigézte a vendégeket, hogy tűnjenek el, ami nagyon nem jó, mert a csaposnak szüksége van a borravalóra… :) Klaus elővesz egy százdollárost, mire Caminek eszébe jut a megismerkedésük. Akkor éppen valakit helyettesített a bárban, szóval elég kevésen múlt, hogy most nem valaki más cseverészik itt a férfival. Klaus szerint viszont, ha nem itt, akkor valahol máshol találkoztak volna – mert ő biztosan rátalált volna Camire. Azzal – ahelyett, hogy végre lekapná – megköszöni az italt, és sietve lelép, a lányt meg lógva hagyja… (megint)
Telihold van. Az emberré változott Hayley-t Elijah várja a mocsárbéli kunyhónál. A lány először Hope-ról kérdez, de az öltönyös biztosítja, hogy Freya gondját viseli a kicsinek. Megesküszik, hogy megtalálja a módját az átoktörésnek, Hayley azonban valami mást is kér: a kislány nem ismerheti csak Klaust, Elijah-ra is szüksége van (nem árt egy fokkal „normálisabb” apakép), szóval legyen mellette! Rendes tesó ennek eleget is tesz.
Hogy keretes legyen a szerkezet, a szezonkezdéshez hasonlóan mese következik Hope-nak – ezúttal Klaus tollából. A történet egy farkaskirályról szól, aki háborút vívott a kis hercegnőjéért. A győzelemnek ára volt – a király szövetségeseket vesztett (Marcel), ellenségeket szerzett (Davina), így egyedül maradt, és nem élt boldogan… Csakhogy néha, ha szomorú a befejezés, az azt is jelentheti, hogy még nincs vége a mesének. És bár a Mikaelson család történetében néha minden hamuvá ég, mindig lesz egy újabb fejezet, amit el lehet mesélni…
Facebook kommentek