Először is üdv újra Stars Hollow-ban! 8 év után újra Gilmore Girls hogyvoltot írok, arról a 4 epizódról, amit a sorozat eredeti alkotói a művük valódi befejezésének (vagy inkább folytatásának?) szántak. Még csak felületesen olvastam bele a nézői reakciókba, elég vegyesek, de ha azt mondom, hogy nem véletlen, hogy soha nem voltam képes megírni a 6. és a 7. évad hogyvoltjait, akkor azt hiszem, kb. elképzelhető, hogy én hogy álltam hozzá a mostani folytatáshoz. Ami pont olyan vegyes lett, mint maga a sorozat, ha azt nem 5, hanem 7 évadosnak tekintjük. Most kaptunk 4 részt, amiből egy jó volt, egy gyenge, egy szar, egy meg szuper, akkor valahol reális is ez a mérleg, nem? Nem lett volna életszerű olyan magabiztosan egyenletes minőséget várni a folytatástól, mint amilyet az első 4 évad hozott, és ne feledjük, a hatodik évadot is a Palladinók jegyzik. De én azt mondom, mindenképpen érdemes volt felülni erre a nosztalgiavonatra, és nem csak a bizonyos utolsó négy szó miatt. Ígérem, mindent ki fogok fejteni rendesen.

 Kezdjük a status quo-val. A hetedik évad utolsó jelenete után, amikor a Gilmore lányokat otthagytuk Luke kávézójában, 9 év telt el. Stars Hollow-ban az élet gyakorlatilag változatlan. A város most is úgy néz ki, mint egy életre kelt karácsonyi képeslap (winter is coming), a városi gyűlések továbbra is leginkább egy elmegyógyintézet társalgójának legelevenebb óráit idézik, Kirk malacot tart, Luke-nál már nemcsak a mobilozás, hanem a szelfizés, kajafotózás és instagramozás is tilos, Taylor úgy érzi, végre ideje csatornázni a várost, és Lorelai még mindig úgy tekint Stars Hollow-ra, mint a legcsodálatosabb helyre, ahol csak élni lehet. Luke-kal 9 éve együtt vannak, ez így is van rendjén, természetesen együtt is élnek, és ott vesszük fel a fonalat, hogy az immár szabadúszó újságíró Rory hazalátogat. Az a Rory, aki most 32 éves, pontosan annyi idős, mint anyja volt a sorozat kezdetekor, ezt jegyezzük meg azért.

Rory most éppen Londonból repült haza látogatóba, Luke pedig nem is lehetne büszkébb a sikeres újságíró lányra, akinek jól sikerült cikkeit időnként a kávézó étlapjának hátoldalára nyomtatja. Most családi vacsi készülődik éppen, Luke annyi kaját főzött, amivel a harmadik világ étkezési problémáit egy hétre meg lehetne oldani, a Gilmore lányok azért nassolnak egy kis junk foodot előételnek, meg szerintem puszta trollkodásból is. Ekkor beállít egy vadidegen srác, Luke már nyúlna a serpenyőért, hogy ártalmatlanítsa a betolakodót, amikor Lorelai-nak derengeni kezd valami, ez nem Rory pasija? Már vagy 2 éve? Jaj de kínos. A helyzet az, hogy Rory összeszedett egy jólelkű, de halál unalmas srácot, akinek az a már-már Marvel filmbe kívánkozó különleges képessége van, hogy akárhányszor találkozik vele az ember, azonnal törlődik minden emléke róla. Ez még addig vicces is lenne, amíg csak Luke és Lorelai nem emlékeznek a srác nevére, foglalkozására, meg a vele folytatott korábbi beszélgetésekre, de ahogy a sorozat running gaget csinál abból, hogy Rory feledkezik meg minduntalan a pasijáról, az a legkevésbé sem vicces.  Igen, ilyenek ezek az új részek, sokszor visszaköszön a GG nagyon eredeti humora, de sok olyan poénnak szánt elem is van, amit nagyon nem találtak el.

De beszéljünk még egy kicsit Rory-ról. Nincs állandó munkahelye, egyik írói megbízástól a másikig ingázik, van ezek közt önéletrajzi könyv, cikk egy menő magazinnál, vendégblogger írás egy életmód blogon, és így tovább. Ennek megfelelően nincs állandó lakhelye sem, a cucca részben Lorelai-nál, Paris-nél, Lane-nél meg Emily-nél van, és még mindig keresi az útját, meg az álommelót. És az az igazság, hogy ez nekem totálisan bejött, mert életszagú lett: igen, van úgy, hogy valaki okos, szorgalmas, tehetséges, a legjobb iskolákat végzi el, de a harmincas éveinek elejére mégsincs még benne a tutiban, mert a nagybetűs élet egész más, és néha pofátlanul osztja a lapokat. Nekem sokkal kevésbé lett volna hiteles, ha mondjuk. a New York Times főszerkesztőjeként látjuk őt viszont, a többi dologról meg majd később.

Rory most éppen Londonba utazik, hogy egy alkoholista és teljesen csapongó, összeszedetlen nőnek az önéletrajzában segédkezzen. Persze hogy kudarcra van ítélve a dolog, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minden alkalommal, amikor Londonban van, Logannel tölti az időt valami giccses luxuskéróban. Erről persze sem Lorelai, sem Megjegyezhetetlen Paul (ki?) nem tud, Logan Párizsban élő francia menyasszonya meg aztán végképp nem. Ami Londonban történik, az Londonban is marad, no strings attached, lazák vagyunk, nyitottak vagyunk – és hasonló poros szólamok szegélyezik ezt az egész érzelmi aknamező kapcsolatot. Ami akárhogy is nézzük, nem több egy gusztustalan, olcsó kis viszonynál, mert tökmindegy, hogy milyen múltjuk van, ha nem vállalják fel, hogy 100%-ig egymáséi lesznek, akkor ezzel megalázzák a „hivatalos” partnereiket és saját magukat, és úgy ahogy van, hánynom kell az egésztől.

Nézzük inkább Lorelai-t. Luke-kal boldogok, de nem házasok, de úgy tűnik, nincs is szükségük rá, mert nagyszerűen működnek így is. Lorelai már nem nagyszájú fiatal anyuka, hanem egy nagyszájú középkorú nő, és tök jól érzékelteti a sorozat vele kapcsolatban (is), hogy az eltelt éveknek súlya van. Most például attól vannak rémálmai, hogy már megfordult a fejében a kizárólag nyugger időtöltésként aposztrofálható hajókirándulás (!!!) gondolata is. és szó szerint nem hagyja nyugodni a félelem, hogy öregszik. Na de honnan jönnek most ezek az aggályok a saját halandóságára vonatkozóan?

Itt jön be a képbe az a szomorú forgatókönyv, amit az élet írt. Richard meghalt, és Emily, Lorelai és Rory elbúcsúztatták őt. 50 év házasság pedig akkora nyomot hagy az ember személyiségében, amit felfogni is nehéz, Emily úgy fogalmaz, hogy olyan, mintha a lényének egyik fele hiányozna most, és az ő gyászidőszakát olyan szépen, stílusosan és hatásvadászattól mentesen vitték végig, ami előtt megemelem a kalapomat. Még azt is elérték, hogy Richard szellemisége végig érződik az epizódokon. Na nem pont a minimum 6 méter x 10 méteres portréfestménynek köszönhetően, ami mostantól a Gilmore nappali falát ékesíti, pedig az Argonath-ra illene inkább.

Beszéljünk egy kicsit a mellékszereplőkről is. Taylor bombaformában van, most azt bírta kitalálni, hogy csatornahálózatot kell létesíteni Stars Hollow-ban (eddig nem volt???), és ezt jobbnál jobb reklámplakátokkal próbálja az ignoráns lakosság fejébe verni. Lane, Zack, a gyerekek és a banda megvannak, és sajnos ennél többet nem is tudunk meg róluk a négy epizód alatt. Kirk és Lulu már elkezdtek a gyerekvállaláson gondolkodni, ezért a rémült lakosok gyorsan összedobtak nekik némi pénzt egy cuki malackára, hogy inkább azon gyakoroljanak, és gondolják át még párszor, hogy érdemes-e Kirk génjeit továbbörökíteni. Nem is értem az eltúlzott riadalmat, Kirk most egész életképes ötlettel állt elő új vállalkozásnak: megalapította az Ooo-bert, ami sokkal jobb, mint az Uber, ugyanis csak fel kell hívni Kirk anyját, ha valakinek fuvar kell, és Kirk rögtön érkezik is - az elképzelhető legváltozatosabb járművekkel.

Michel sem változott semmit, csak az, ahogy a sorozat kezeli őt, ugyanis végre kihozták a szekrényből, halleluja! Férjével 4 éves házasok, és a férj most azt bírta kitalálni, hogy gyereket akar, amiért el lehet képzelni, Michel mennyire lelkesedik. Ezért most minden szembejövő gyereken gyakorolja a sorozatgyilkos cukrosbácsi kedves gyerekszerető egyén szerepet, és már egész jól halad, mert a pedofília fokozatait jelentő tízes skálán Lorelai már hatosra értékeli a teljesítményét. A szállóban egyébként válsághelyzet van, ugyanis nincs Sookie, nincs konyha, nincs kaja, és az iderángatott random sztárséfek nem képesek ezt az űrt betölteni. Sookie eltűnését viszont képtelen volt a sorozat normálisan megmagyarázni, és még úgy is kínos a dolog, hogy pontosan tudja minden néző, hogy Melissa McCarthy kb. 3 blockbuster forgatása közé zsúfolta be a Gilmore revivalt a programjába, szóval örülhetünk, ha egy jelenetre viszontláthatjuk majd.

Lorelai és Rory péntek esti vacsira érkezik Emilyhez, ahol elég fagyos a hangulat, és ezen nem sokat segít az sem, hogy Lorelai folyton megjegyzéseket tesz a gigantikus Richard festményre, amihez minimum egy stadiont kéne építeni, hogy ne hasson túlméretezettnek. A feszültség oka az, hogy Lorelai enyhén minősíthetetlenül viselkedett Richard temetésén. Az amúgy is végtelenül hosszúra nyújtott halotti tort Emily azzal akarta zárni, hogy a jelenlévők kedves anekdotákat mondjanak Richardról. Ez Richard barátainak és üzlettársainak nagyszerűen ment is, Lorelai viszont csak azzal tudott előjönni, milyen ciki volt, amikor 15 évesen az apja rajtakapta egy fiúval, és azt hitte, hogy akkor veszíti el a lánya a szüzességét, pedig az már jóóóval azelőtt megtörtént. Jaj. Azért ez nemcsak az adott szituációban volt jóval súlyosabb infó a kelleténél, hanem eleve olyasmi, ami nagyon nem hiányzott az Emily-Lorelai kapcsolatnak.

Az ezt követő jó kiadós veszekedés során Emily azt vágja Lorelai fejéhez, hogy mennyire önző, és soha nem érdekelte senki más önmagán kívül. Luke-nak például jó ez a kapcsolat így, ahogy van (Emily csak lazán lakótársaknak minősíti őket), biztos, hogy Luke nem akar gyereket, kérdezte ezt tőle valaha? Na ez már szöget üt Lorelai fejébe, fel is hozza a témát Luke-nak, nekem meg Luke okoz egy WTF-pillanatot, amikor azt válaszolja, hogy „van már gyerekem”. Igen, folyton kimegy a fejemből, hogy a 6. és a 7. évad megtörtént, de azt hiszem, ez nem is csoda. Mindenesetre Lorelai már elmúlt 48, szóval próbálkozni lehet, de a hagyományos úton való teherbeesés esélye elég alacsony. Már ha akarnak közös gyereket.

De végül is miért ne akarnának, úgyhogy a következő útjuk egy termékenységi klinikára vezet. Ahol nem más fogadja őket, mint az egyetlen és megismételhetetlen Paris Geller, aki a klinika tulajdonosa, de kiemelt ügyfelekkel személyesen foglalkozik. Luke legnagyobb bosszúságára, ugyanis épp elég bizonytalanságot okoz benne, hogy nem érti teljesen a béranya dolgot (nevezetesen hogy meg kell-e dugni azokat a nőket), de Paris ráadásul ránézésre meg tudja mondani, hogy szimmetrikusak a golyói, ami tök jó jel. Van is egy jó béranya jelöltje, de a legjobbat pont most happolta el előlük a Doogie Howser fedőnéven (de rejtélyes) futó Neil Patrick Harris. Ebből lehet sejteni, hogy Paris klinikája a szakma legjobbjai között van, de Luke és Lorelai valahogy nem tűnnek meggyőzöttnek, hogy ez a legjobb ötlet a világon.
 

Az epizód záróakkordjaként még megtudjuk, hogy Emily végre megfogadta Lorelai több évadra visszatekintő tanácsát, hogy keressen egy pszichológust, úgy talán könnyebb lesz megbirkózni a gyásszal. Emily azonban nem lenne Emily, ha nem rántaná be egyetlen gyermekét is ebbe. Ha ketten mennek terápiára, úgy sokkal vidámabb a dolog, és ki tudja, még talán kettejük nem éppen felhőtlen kapcsolatának kibogozásához is közelebb juthatnak majd. Meglátjuk.