A Herr kerülgeti Rudit a lakásban, mese szemeimnek látni a Herr arcát, hogy milyen szinten derogál neki egy fedél alatt élni egy ilyen söpredékkel, mint ,,Rudolf”. Rudi kávét kér, de a Herr nem ad, hisz ő vette a kávét. Jaa, csak Bartha lakásában főzte, Bartha kávéfőzőjével, de ,,persze, nem kell adnod, csokinyuszi” – mondja Rudi, jelentsen is a sértése bármit. ,,Meddig kell még elviselnem ezt a bunkót?” – kérdezi a Herr Ágit, s sürgeti, hogy szerezze már vissza a villát, mert percről-percre csökken az IQ-ja ha egy légtérben van a kigyúrt lakótárssal.

Tóbiás megkezdi az aggódást, ugyanis Kristóf nem tér vissza. A többiek kérdezgetik, hogy minden oké-e, mert olyan feszültek mostanában. Tóbiás elmondja, hogy úgy tűnik, hogy Kristóf pánikbeteg, ezért a sok aggodalom. Szerencsétlen Kristóf közben próbálja feltolni a dombon a piás biciklist, sikeresen, ám hiába kéri a kocsmatöltelék segítségét, az csak elteker, így Kristóf lent marad. Elfogja a pánik, izzadás, heves szívverés, meg minden, hogy jó a bánatba fog feljutni a homokos dombon? Még a telefonja is lemerült, mert mikor, ha nem most. Nagy nehezen mégis felküzdi magát, és épp jókor tér vissza a többiekhez, mert Tóbiás már tiszta ideg. Halkan elmondja Tóbiásnak, hogy pánikrohama volt, de legyőzte, úgyhogy ennél semmi nem lehetne jobb. Ádám megdicséri Kristófot, amiért az ,,ő állapotában” is megmentette a nyomorultat. Kristófnak nagyon rosszul esik, hogy Tóbiás elpofázta a baját, még hazaérve sem enyhül meg.

Nóra biztatja Rolandot, hogy jelentse fel a nagydarab bunkókat, akik behúztak neki egyet, de a férfi hajthatatlan.  Elmondja Nórának a sztorit, amikor iskolás korában csúfolták a cigánysága miatt, majd mikor nagy nehezen beárulta a társait, akkor jól elverték, és azóta inkább hallgat. Ó, a csúf társadalom, hogy bánik szegény Roland-félékkel. Miki is megpróbál beszélni Rolanddal a támadói feljelentéséről, de először le kell szerelnie Rudit, aki ment volna behajtani rajta a megbeszélt edzést. Szegény csóri, komolyan vette Mikit. Ruditól ugyan megszabadul Miki, de Rolandot nem sikerül rávennie a feljelentésre, pedig még azt is felajánlja, hogy visszaveszi a céghez. Miféle céghez? Roland mindenestre nemet mond a nemes ajánlatra, jól megvolt ő a Berényiék előtt is. Roland ezután Nórának vezeti le, hogy nem kell neki szívesség senkitől és elég szarul esik neki, hogy Nóra ráereszti Mikit, nem kell őt lenézni a tanyasi élete és munkája miatt. ,,De hát ezt teszik a barátok, segítenek” – mondja Nóra. Igen ám, csak Roland nem sokra megy puszta barátsággal, és persze, Nóra nem áll készen egy új kapcsolatra, de soha nem is fog, mert mindig ott lesz Miki. Úgyhogy ennyi.

Juli elmondja Áginak, hogy kutatás közben megtalálta a Herrnél a Berényi Víz papírjait. A Herr látja őket beszélgetni, úgyhogy rákérdez Áginál, hogy miről volt a susmus. Áginak nincs jobb ötlete, bekamuzza, hogy csak arról beszéltek, hogy Attila és Juli házassága menthetetlen, és milyen jó, hogy az övéké talán még megmenthető.

Szamár és Emília a Rózsában beszélgetnek, Szamár szokásához híven fossa a szót. Meg akarta lepni Emíliát a virággal és a csokival, csak ezért hozta, és mivel számára egyértelmű volt, hogy tőle van, minek rakott volna bele kártyát. Kapott munkát is, egyelőre feketén lesz pizzakiszállító a kerületben, úgyhogy Emíliának élete végéig ingyen fogja vinni a pizzát, egyenesen ötsajtosat! Van egy elméletem. Szerintem Félix áll a háttérben. Túl jó ízléssel volt választva az a virág, szerintem ő küldözgeti a dolgokat, csak ráállította Szamarat Emíliára, mintha ő küldte volna, és azért ,,dolgozik” a pizzériában a környéken, hogy szemmel tarthassa Emíliát. De ez csak elmélet. Emília ezután a rádióban a csalódásról beszél, pontosabban narrál, ugyanis közben látjuk a szereplőket. Nyilván ő maga is csalódott amiért nem Félixtől van a virág, ahogy Roland is csalódott Nórában, amiért nem akar többet barátságnál. Mutatják a pezsgőző Herrt és Ágit, akik próbálják elkerülni a csalódást, és Kristófot, aki csalódott Tóbiásban. ,,A csalódás elmúlik, és teret enged a lezárásnak, az újrakezdésnek és a megbocsátásnak” – mondja Emília. S közben kit mutatnak? Nem mást, mint a rég nem látott Félixet!