Az eddigi, csapatokra bontott tematikus hogyvoltokat megbontva most egybe nézzük a történéseket. A reggeli induláskor Winkler kiosztogatja a kódokat és további szép napokat kívángatva útjára engedi a játékosokat. Először Szarvasra kell menni, ott vár rájuk a Mini Magyarország az arborétumban. Nem kell hozzá nagy ész, hogy rájöjjenek, itt az eszüket kell használni a továbbjutáshoz, így már jó előre, a kocsiban remegve fossák össze magukat egyesek. A legyen ön is milliomos!-ban se kell ügyességi feladatokat megoldani, hát ne keverjük már a szezont a fazonnal! De ennek pont ez a lényege, ugye. Mindenki megérkezik szépen, aztán különösebbtaktika, de még a kérdések áttanulmányozása nélkül is csak rohannak össze-vissza és kapkodják felfele a hűtőmágneseket. Így is lehet ezt játszani, hisz halálosan mindegy, hogy tudják-e a választ, ha azok a kis kártyák megvannak.De itt nem ér véget a feladat, még évszámokat is kell tudni, aztán meg azokat össze is kell adni, hogy meglegyen a kód. A modell csapatnál már a futással is gondok vannak, a leány csak vonszolja magát, mire a roppant tapintatos faszija innentől napi két óra kardiózásra ítéli. Még Josie és Petra is előbb adja össze a számokat, mint ők. A sárgák Viktorja esőembernek képzeli magát, hogy fejben megoldja a második osztályos matek feladatot, de Zsófi folyamat jelleggel belepofázik, így mindig újra kell kezdeni az egészet.

Az, hogy Gárdonyi írta-e Az egri csillagokat, az mindegy is, mert már mindenki kövér gázzalindul megfele a hortobágyra, ahol nem húsos palacsintát kell enni Fekete Lászlóval, hanem juhászkodni kell.Ide ( a baszáshiányt a kocsiban szóvá tévő) Csilla és Lóri érkeznek meg elsőnek, ami már csak azért is érdekes, mivel ők nem is kompoztak, de még segítségük se volt. Nem úgy, mint a zöld csapatnak, Anikónak és Robinak, akik az első feladat gyors teljesítése okán Békésszentandráson felvehették Badár Sándort, plusz a kompnál megdumálták a kapitánnyal, hogy azzal a járattal csak őket vigyék át, így a parton szopódásra kényszerült a szempillastylistos kék, illetve a se veled, se nélküled kapcsolatban élő türkiz csapat is. A gémeskút oldalába felhúzott karámban kellett juh/kecske/kos/bárány kaliberű állatokat terelgetni, majd a nyakukról két a csapat színének megfelelő csengőt leszabni. A legügyesebbek a sárgák voltak, akik utolsókként érkeztek, de rohadt hamar megoldották a feladatot. A legjobbak persze Josiék voltak, mert egy jószágot se kellett megfogniuk, megcsinálta helyettük más. A zöldek meg parkoló pályára állították Badárt, hogy a kerítésen túlról szotyolázzon csak.

Innenmár nem volt sok hátra, csak eljutni Lilafüredre. GPS-szel ez hót könnyű feladat, de papír alapú térképpel tájékozódva már inkább egy ördöglakat. A visszakompozás adta stresszről nem is beszélve. Mindenki nyomja a gázt, mint süket a csengőt, leginkább Josie viszi ki az egyik szalagkorlátot egy belemenős bal kanyarnál, majdnem, meg a modell Viktór padlózza folyton a gázpedált a legutolsó zsákfaluban is. Végül hiába minden sietség, mert a legutolsó, de tényleg a kastélyhoz vezető kanyart elrontják,így utolsóként érnek célba. Ezzel kiesnek de legalább a kapcsolatuk megmenekülhet, ami biztos, hogy nem bírt volna ki több idegeskedést, amit az anyós ülésen vekengő Zsófi váltott ki mindig.