Hayley és Jackson babakocsival sétálgat New Orleans utcáin. Beleolvadnak a sokaságba, kellemesen elcsevegnek, pénzt dobnak egy utcazenésznek – aztán egyszerre átkerülnek az alkonyzónába… mintha mindenki őket kezdené figyelni. Egy virágárus fekete dáliát hoz a kicsinek, de mielőtt bármi is történhetne, Klaus ott terem, nyakon ragadja a fickót, és felszólítja Dahliát, hogy mutassa magát! Csakhogy a boszi ahelyett, hogy személyesen megjelenne, valahogy belebújik Jackbe, és „rajta keresztül” válaszol – közli, hogy ő mindenütt ott van (bárki testét használatba veheti), és elveszi azt, ami az övé. Végül távozik, ahogy jött, Jackson pedig nem emlékszik semmire sem a történtekből…
Klaus már nyomja is a lecseszést, hogy miért kellett elhagyni a jól védett házat, amit Hayley fel is fog, de inkább a következő lépés érdekelné. Mielőtt az ősi folytatná a dühöngést, Elijah szól közbe, hogy veszekedés helyett inkább találjanak ki egy új stratégiát. Freya ismeri ezt a testrablós bűbájt, de még sosem látta, hogy ilyen mértékben használnák – viszont készített egy italt, ami meggátolja, hogy Dahlia közülük használjon valakit kémnek. Mindenki megissza, kivéve persze Klaust, aki szerint elég erős az elméjük ahhoz, hogy visszaverje a boszi ilyesfajta támadásait. Plusz úgy véli, ez egy teszt volt, a nagynéni látni akarta, hogyan reagálnak – viszont, ha figyeli őket, akkor a hadseregükről is tud. Az öltönyös új erődöt akar, ahová nem férkőzhet varázslat, és amit Dahlia nem ismer. Freyának is van egy ötlete: Jackson segítségével talán visszakövetheti a varázserőt a forráshoz, és így kideríthetik, hol van a gonosz boszorka. Klaus szerint a legjobb védekezés a támadás, úgyhogy előre!
Davina Kaleb sírjánál szomorkodik, amikor Klaus megszólítja. Az udvariassági körök után, azt kéri a boszitól, hogy segítsen neki megtalálni Mikaelt, hiszen ő hozta vissza a halálból. Davina hárít, lefoglalja, hogy egy újabb pasit gyászoljon. Az ősi szintén gyászolja Kolt, és tudja, hogy a boszi vissza akarja hozni – ám ehhez a varázslathoz valószínűleg kellenek majd az öcskös eredeti hamvai, amit ő hajlandó Davinának adni, ha a lány segít neki. Áll az alku!
Aiden és Josh az ágyban azon évődnek, mennyire nincs kedvük felkelni – a kellemes társalgásnak telefonrezgés vet véget. Jackson az, biztos falka-ügy. Josh veszi a lapot, és már megy is zuhanyozni… Csakhogy a vonal túlsó végén nem Jack, hanem Klaus van, aki miután néhány kellemes másodpercig szapulta az alfát, közli, hogy Aidenre akarja bízni Hope védelmét. Szóval, ha lát vagy hall valamit, rögvest adja le neki a drótot, főleg, ha a kislánya is érintett az ügyben…
Hayley hoz a bájitókából Jacknek is, aki, ha nem az ágyon ücsörögne, már a föld alá süllyedt volna szégyenében. Eléggé ki van bukva a testrabláson, hiszen bánthatta volna a kicsit, vagy Hayley-t. Önvád rulez! Bár az is kiderül, hogy a megszállás alatt érezte a Dahliából áradó sötétséget. Bedobja, hogy fogják a babát, és a falkával együtt húzzanak el a városból – a mocsárban ők lennének előnyben, mert úgy ismeri a terepet, mint a tenyerét. Biztonságosabb, plusz időt is nyernének. Hayley nem akarja hátrahagyni a családot, de Jack rámutat, hogy ez ugyanaz a család, aminek Dahlia is a tagja.
Davina megjegyzi, hogy Josh-nak nem fog tetszeni, hogy Aiden Klaus kéme lett, de az ősi más irányból közelít a témához: azzal, hogy a fiúk szerelmesek, sebezhetőek és manipulálhatóak is, mert van vesztenivalójuk. A boszi szerint elég nagy szívás lehet mindig ilyesmiken gondolkodni – aztán rákérdez, hogy milyen érzés, hogy immár Klausnak is van vesztenivalója… De választ nem kap, mert megérkezik Apu, akivel az ősinek van némi megbeszélnivalója. Mikael szokás szerint lekezelő, de Klaus, bár élvezettel ölné meg ismét, inkább azt ajánlja, hogy egyesítsék erőiket, és induljanak boszivadászatra.
Marcel és Elijah Josephine-nel találkozik a St. James Gyengélkedőben, ami régen zűrös és zajos hely volt (neve ellenére egy dzsesszklub) – nem mellesleg semleges terület a különböző közösségek számára. Ezt a hagyományt kellene feléleszteni, úgyhogy a vámpírok felkérik Josephine-t egy bűbájra, ami megakadályozza a varázslatot a falakon belül. Nem úgy van az, mondja a vén boszorka, hiszen így itt az övéi védtelenek lennének, noha együttérez az ősi családdal. Elijah udvariasan bár, de fenyegetőzni kezd, amiből egy köztes megoldás sül ki: Josephine megáldja a helyet, majd egy varázsigével távol tartja az ártó szándékúakat.
Mikael és Klaus beülnek egy bárba. A pincérnő vicces megjegyzést tesz az ősi karójára, de Apunak nincs humorérzéke – térjenek a tárgyra! Klaus rákérdez, hogy mi mindent kellett összegyűjteni Freya megbízásából, de csupán három dolgot, melyeket, ha kombinálnak, megkaphatják Dahlia gyengepontját – és Apu alig várja, hogy a fattyú megpróbálja őket elvenni tőle… Klaus viszont nem harap rá a csalira, inkább a közös ellenségre koncentrálna. Felajánlja, hogy Freya helyett – akit nem biztos, hogy be kellene vonni – vele szövetkezzen. Ha nyernek, a lányaik szabadok lesznek, ha nem, akkor legalább Mikael örülhet, hogy a fattyú végre megkapta a magáét…
Freya jeleket rajzol Jack meztelen felsőtestére, és Bex erejének segítségével akarja visszakövetni a nyomot. Hayley aggódik, de hűséges férje para nélkül veti bele magát a dologba. Igaz, ezt pillanatokkal később valószínűleg újragondolná, merthogy elég fájdalmas a „beavatkozás”. A varázslatot Rebekah szakítja meg, mert bosziszemei előtt megjelenik a kezét Freya vállán nyugtató Dahlia. Ez nem jelent jót! Dahlia azért ilyen erős, mert a lány varázserejét használja, akinek erről (látszólag) eddig fogalma sem volt. Hayley azonnal nekimenne, de Bex közéjük áll – inkább arra kéri nővérét, hogy menjen el!
Klaus ízlelgeti ezt az „apa-fia együtt dolgozik” helyzetet, de Mikael letöri a lelkesedését: nem érti, mi szüksége lenne a fattyúra, aki csak egy apukája után síró rémült fiú… Klaus helyben hagyja, hogy talán ezer évvel ezelőtt ez így volt, de Apunak hála, az idők folyamán egy gonosz szörnyeteg lett belőle – olyan, mint Mikael. És éppen emiatt lesznek képesek megölni Dahliát! A motivációjuk közös: mindketten azért harcolnak, hogy megmentsék a lányukat, aki nem annak a szörnynek látja őket, akik valójában. Mikael végül rábólint, és miután Dahlia „kémei” berobbantják a bár ablakát, ideje vadászatra indulni.
Alkonyzóna #2. Freya az utcán sétál, és minden szem rá szegeződik, aztán egyszercsak felbukkan Dahlia is, és halálra rémíti őt. A boszi egyetlen intéssel visszaadja a tömeg tudatát, aztán szóba elegyedik a tékozló lánnyal. Hatásos monológjában felfedi, hogy kábé mindent tud a tesókkal együtt kiagyalt kis cselszövésről, és miközben Freya remeg, mint a kocsonya, önzőnek és hálátlannak nevezi, holott ő mi mindent tett érte… Végül a lányra küld egy alapos fejfájást azzal, hogy nemsokára könyörögni fog, hogy visszatérhessen hozzá – hiszen ő lesz az egyetlen megmaradt családtagja. Szóval nem érdemes vele ellenkezni.
Elijah lecseszi a lányokat, amiért elzavarták Freyát. Bár helyben hagyja, hogy Hayley csak Hope-ot védte, de rámutat, hogy nővérük minden bizalmatlanság ellenére is megmentette Rebekah-t. A következő lépés: Hayley csomagoljon, Marcel este kilenckor átviszi őt és a babát a St. Jamesbe, hugi pedig maradjon itt, hátha Freya visszajön, mert ezt a harcot nélküle nem lehet megnyerni!
Davina újabb szívességet tesz – de már nagyon elege van, és nagyon akarja Kol hamvait. Mikael hozza a hírt, hogy a nagynéni kéme a Szent Annában vert tanyát – ami naná, hogy csapda, de szerencsére ők maguk is készülnek meglepivel. A kis boszi csak kapkodja a fejét, hogy ezek ketten összedolgoznak, ráadásul ő meg segíteni fog nekik egy összekötő bűbájjal. Amit pedig össze kell kötni: talaj – Dahlia hazájából; viking hamvak – az elnyomóktól, akiket gyűlöl; Freya vére – a fogadott gyermeké, akivel legközelebb került a szeretethez. Davina azonnal kiszúrja, hogy ezek az erőforrások közösen a fő gyengeséget alkotják – na, pont ezért kell fegyvert készíteni belőle. Mikael rögtön be is dob egy kést a közösbe… Klaus pedig megesküszik Hope életére, hogy ha Davina segít, akkor be fogja tartani az alku rá eső részét.
Freya tényleg visszatér a házba, elmondja, mi történt, és hogy szerinte Dahlia ma este fog lecsapni, és Klaus meg Apu lesznek a következő áldozatok. Már sírásra görbül a szája, amikor közli: megérti a bizalmatlanságot, de nem azért jött idáig, hogy lássa a családját meghalni! Segítséget kér a mentéshez, és úgy fest, megértő fülekre talál. Egy olyan sötét helyet keres, ami megszentelt földön áll, mégis átitatja az ártatlanok vére – mészárlás által. (Ha nem tudnám, hogy a Szent Annában lesz a „buli”, most tuti rámutatnék!)
Klaus és Mikael besétál a templom ajtaján. Dahlia sem sokat késlekedik, rögvest megmutatja magát, és behívja a segítőit (több tucat embert), aztán kezdetét veszi a gyilkolászás… Hamarosan kiderül, hogy az ellenfelek nem közönséges emberek, hanem boszorkányok, akik kaptak egy kis pluszt Dahlia erejéből – csak hogy egyenlőek legyenek az esélyek. Apuék ennek megfelelően már repülnek is… Aztán véres bunyó alakul ki, amiben szinte egy lélegzetvételnyi szünet sincs.
Jack hívatja Aident, és némi felvezetés után (te vagy a jobbkezem, bízom benned) ad neki egy feladatot: ma este ki kell juttassa Hayley-t és a kicsit a házból. A kisfőnök persze ellenkezik, mert, ha Klaus ezt megtudja, kő kövön nem marad! De Jack mindent kitalált, Aidennek csak szereznie kell egy kocsit, és még azelőtt felvennie őket, hogy Marcel megérkezik. Aiden megígéri, hogy ott lesz, és azzal a lendülettel az alfa ráruházza a falka vezetését is, amíg ő távol van.
A gondolataiba mélyedő kisfőnököt Josh lepi meg, aki a szokásos viccelődő lazaságával a farkas tudtára adja, hogy kihallgatta a reggeli telefonhívást. Vámpírhallás, meg minden. Plusz kíváncsi. Aiden zavarba jön, és hárítani próbál, plusz nem belekeverni a pasiját – csakhogy ez nem így működik. Josh addig nyaggatja, míg a férfiból dőlni kezd a szó, és elmond mindent. A vámpír próbálja vigasztalni, erőt önteni belé, és biztatni, hogy meg fogják oldani a dolgot. Hát, Aiden arckifejezése nem tükrözi ezt a hitet…
A végére Klaus és Mikael kinyírnak mindenkit Dahlián kívül. A boszi megtapsolja az erőfeszítést, ami ugye sajnos hiábavaló. Apu már készíti a kést, de Dahlia gyorsabb, és varázslattal mindkettejüket padlóra küldi.
Hayley indulásra kész, nem akarja, hogy Hope lássa, mi történik azután, ha ne adj’ isten Dahlia kinyírja az ősi tesókat. Még egyszer rákérdez, hogy Jack biztos-e a dolgában, aztán lelépnek.
Dahlia elismerően nyilatkozik Klausról, aki az elejtett kés után kúszik Apuval együtt, de a boszi egy intéssel kiüti. Persze a sógorhoz is van néhány szava: azt akarja, hogy szenvedjen! Ám, mielőtt végezhetne vele, feltűnik Freya, és épp annyi időre sikerül elterelnie a boszorkány figyelmét, amíg Mikael kvázi megkarózza. Közben Elijah némi vérrel magához téríti öccsét. De Dahlia még innen is feláll, és magabiztosan közli, hogy túl erős ő ahhoz, hogy megöljék. Az öltönyöst is megröpteti, a rárontó Klaus elől pedig köddé válik – és eltűnteti a spéci kést is.
Marcel megérkezik a megadott időben, de a kiscsaládnak nyoma sincs. Szétküldi az embereit. A menekülő hármas a hátsó ajtónál Aidenre vár, aki viszont valahol messze egy kocsiban ücsörög, és az órát nézi: 8:53. Késésben van, de nem úgy néz ki, mint aki valaha elindul, bár még mindig viaskodik saját magával. Hirtelen Marcel tűnik fel a tilosban járók mellett, és Hayley-nek van annyi lélekjelenléte, hogy úgy tegyen, mintha csak rá vártak volna. Aztán jobb híján követik a vámpírt a védett házba.
A templomban éppen szedik össze magukat a fiúk, amikor Dahlia visszatér. Közli, hogy elvesztették azt az egyetlen dolgot, amit felhasználhattak volna ellene, azzal megsemmisíti a kést. Ismét felajánlja az alkut: mindenki életben marad, ha átadják a babát, ha nem, akkor… sejthető, mi lesz.
Aiden és Josh egy bárban találkoznak. Jack elhitte, hogy a kisfőnök a forgalom miatt nem ért oda időben – dühös volt, de megértette. Szóval Aiden kapott némi haladékot, de már maga sem érti, miért paktált le Klausszal, inkább futott volna az ellenkező irányba. Na ja, késő bánat! Josh viccel próbálja oldani a feszkót, de a farkas nem nevet, hanem magába roskad. Még az sem segít rajta sokat, hogy Josh mellette áll, és kvázi szerelmet vall neki…
A házban a vereséget mérlegelik, ami Klaus olvasatában nem is feltétlenül vereség – elvégre látták Dahliát, felmérték mire képes, és ő személy szerint nincs tőle elájulva. Apu szerint viszont a boszi célja az volt, hogy ők felfedjék az egyetlen fegyverüket, és ez meg is történt. Most cseszhetik az egészet! Freya kifakad, hogy neki nem ez volt a terve, Klaus hülye volt, mert csak egy fegyvert készített, és most oda az előny – ráadásul a hozzávalókat nem olyan könnyű megszerezni. Klaus ellentmond: Freyának csomó vére van, norvég föld is akad… hja, a viking hamvak, na abból tényleg nincs sok! Mikaelnek itt lesz elege az egészből és nekimegy Klausnak, aki úgy tűnik, csak erre várt – visszatámad, és Apunak szegezi a fehértölgy-karót. Itt az ideje az őszinteségnek! Gonosz tesónak az böki a csőrét, hogy apjuk Freyát, akit alig ismer, az élete árán is megvédené, őt viszont már akkor megvetette, amikor még nem is tudta, hogy nem az ő vére. Miért? És Mikael a legőszintébben közli, hogy nem tudja, egyszerűen így történt. Klaus könnyezik, Apu utolsó szavai persze Freyához szólnak: bocsánatot kér, és biztosítja, hogy szereti. Aztán Klaus leszúrja, ő meg eldől, mint egy zsák, a teste pedig lángra lobban. Friss viking hamu – rendel! Freya sírógörcsöt kap.
Hegedűszó hallatszik New Orleans utcáin. Josephine érkezik és elbűvölve hallgatja. Dahlia játszik, rákérdez, hogy a vén boszorka hegedül-e, de már hosszú ideje nem. Nos, ezen lehet segíteni. Dahlia meggyógyítja a kezét, és kellemesen elcsevegnek. Josephine belenyugszik, hogy a gonosz boszorka fel fogja őt használni, hogy üzenjen, de még egyszer, utoljára még játszani szeretne egy dallamot. Dahlia kegyesen megengedi – aztán pár pillanattal később abbahagyatja, a vénasszony mögé lép, és a vonóval elvágja a torkát…
Facebook kommentek