Hoztam nektek mára egy rettentő költői példát. Van a macskámnak egy olyan cucca, ami pofozgatás hatására körbe-körbe forog, és néha kidob 1-2 jutalomfalatkát, viszont annak nagyon örül a cirmos. Na, most kicsit ugyanezt érzem a Westworlddel kapcsolatban is: ugyanazokat a köröket futjuk le újra és újra, kapunk egy halom kérdést, majd ezekre elenyésző mennyiségű választ - de amikor hozzájutunk egyhez, örömködünk.

Dolorores és Bernard szokásos pince partyjával indítunk, a lány elsírja a bánatát, meghalt az apám, majd az anyám is, szerintem Teddy is, nagyon fáj. Bernie felajánlja neki, hogy megszünteti az érzéseit, erre a csaj válasza az, hogy nem akarja ezt, hiszen így új terek nyílnak meg így benne, a fájdalom az életünk része, meg minden. Akkor Dolores - kezdi Bernard -, szeretném, ha kipróbálnál egy játékot. Úgy hívják, Labirintus, ha megtalálod a közepét, talán szabad leszel. Hát pótfater, hogy a viharba ne szeretnék szabad lenni.

Itt ugrunk, és árulja már el nekem valaki, hogy Dolores hogy a picsába került újra William mellé, merthogy Bernie előtt is velük volt, talán valami álombeli, telepatikus beszélgetést folytattak? És ha igen, eddig miért nem ezt alkalmazták, hogy biztosan ne bukjanak le? Na mindegy, szóval mennek, mendegélnek, majd Cantinába érnek, itt Dolly visszaemlékszik arra, amikor Lawrence lányával beszélgetett, és beugrik neki egy fehér templom is. Will első perctől kezdve nagyon oltalmazza őt, és meg kell hagyni, tetszik nekem ez a kis kibontakozó románc, és maga a továbbgondolás, hogy milyen szerelem valósulhat meg ember és robot között.

Szóval még mindig ott tartunk, hogy a körözött bűnöző, Girhes nyomába erednek. Amikor megtalálják a tartózkodási helyet, akkor 1, Logant nemes egyszerűséggel pofán vágnám egy péklapáttal, mert borzasztó irritáló 2, lelőnek mindenkit 3, elindulnak visszafelé Girhessel, aki elkezd dumálni, hogy a főnöke kétszer annyit ad érte, mint amennyit amott kapnának, ezért az a nyomi kinyírja az idegenvezetőt, és a körözött taggal elindul Pariah-ba.

Clementine arról áradozik, milyen bráner volt a szájában, amikor Maeve elkezd flashbackelni. Már az előző részekben is a hasát tapogatta, és most is érzi, hogy valami nincs ott rendjén, majd lerajzolja a műtős csávókat egy papírra. Amikor elrejtené a jópofa űrlényszerű mesefiguráit, rájön, hogy már 620x lefirkantotta ezeket. Másnap kimennek egy eseményre, ahol őslakosok mennek a vonathoz, majd a madam látja, hogy egy gyerek elejti a műtős figuráját - és megtudja, hogy ez valami vallási bigyójuk az ottani őslakosoknak.

Elsie már az első rész óta csak annyit tud, hogy ráncolt homlokkal mond olyan kifejezéseket, amiket senki sem ért rajta kívül; és nem igazán van tisztában azzal, hogy a favágó pasi milyen bizonyítékot akart megsemmisíteni a fejében, Theresa pedig részben ezért elveszi tőlük az ügyet. Bernard elmondja Elsie-nek, hogy Stubbs nem kifejezetten csillagász alkat, merthogy a kagylón marhára nem az Orion van, keressen magának új asztrológust.

Fekete alak, akinek már idegesít, hogy nincs neve, és Lawrence elérték a Vérpatakot, felnyesték az összes kígyót de egyik se rak tojást, nabazdmeg, most mi lesz, aztán megkukkolnak egy fürdőző csajt egy kígyó tetkóval a testén. Beállnak a bandába, és fekete ruhás szövetséget köt a bulával, hogy ő kihozza a börtönből Hectort, cserébe a nő elárulja a Turbó rágós tetkója jelentését.

Lawrence szerintem ezen a ponton már jópárszor megbánta, hogy nem hagyták lógni a bitófán, merthogy jelen esetben megint halálra ítélik. De azt még nem tudja, hogy ő lesz az elterelés, ameddig az új spanja kirobbantja saját magát és Hectort a zárkából egy gyufával, meg dohánnyal. Amikor ez megtörténik, Armistice elmondja, hogy hét éves volt, amikor az anyját kibelezték, és most ezeknek az embereknek a vérével festi a testét. Egy tag van, akinek még kéne a vére, az pedig Wyatt. Oké, a volt őrmester nyomába erednek ezek ketten, majd rátalálnak a félholt és kikötözött Teddyre, akit már kiszemelt egy rohadt nagy sas magának.

- Tudod, Lawrence, az egész világ egy könyv, én kiolvastam az egészet, kivéve az utolsó oldalát, és tudni akarom, mi a vége.
- Hát látja, ezért nem tanultam meg olvasni.

Theresa borzasztó ideges, és nem véletlenül, mert beszélnie kell Forddal, aki felforgat az új narratívájához egy állati nagy területet. Elmennek egy étterembe, és a nő azon nosztalgiázik, hogy gyerekkorában kajált már itt a szüleivel, de nem tudja, melyik asztalnál. Mire Ford is elkezd sztorizgatni, maguk azt sem tudják, mire adják a zsét, de pofáznak nekem, pedig ez az én világom, az utolsó fűszálig én irányítok mindent, ha mondom. Ebben a pillanatban az egész környezetük megáll, a pincér túltölti a pohárba a bort, Theresa kurva ideges és rágyújt, mert rájön, hogy azért ülnek annál az asztalnál, mert a szüleivel is ott csöveltek régen. Ford tud mindent, azt is tudja, hogy kavarnak Bernarddal, meg úgy amblokk, mindenről mindent. Szépen megfenyegeti Cullent, illetve az egész Delost, hogy az van, amit ő mond, ha egyszer élve akar távozni a pozíciójából.

Hectorék újra bevonulnak a városba a Mariposa széfjéért, de Maeve megállítja a tagot, hé, kössünk alkut, elmondom a kódot, ha segítesz nekem. Felvonulnak, megmutatja a kis űrlény rajzát, de közben az irányítóközpontban sztornózzák a rablást egy másik történés miatt. Hector elmondja, hogy ez a valami a helyi őslakosok szent izéje, bábukat faragnak belőlük, imádkoznak hozzájuk, meg minden. Úgy tartják, hogy átjárnak a világok között, és a pokolból jöttek őket ellenőrizni. Egyébként ezek ketten olyan zseniális jeleneteket hoznak össze, hogy lehidalok. Komolyan látni, ahogy forr köztük a levegő, miközben Maeve éppen felkészül a hasfelmetszésre. Vágj meg itt, szedd ki a golyót, rajta, majd csókolózzunk, mintha nem volna..  

Összesítésként még mindig egy elég nagy és üres köd sok minden, például Dolores időutazása, de megláthattuk az előző rész óta kibontakozó Mr. Ford fenyegető, új arcát is; és azt sem tudni, hogyha tud a kísérletezésről, és a robotok öntudatra ébredéséről, akkor miért nem rekeszti be ezeket; vagy hova vezet az útvesztő, és miért akar mindenki odamenni. Az új narratíva is felforgat már most sok mindent, mi lesz később, és miért nem akarja a Delos az elkészülését? Reméljük, a következő részben kicsit több betekintést kapunk a most már egyre nagyobb jelentőségű részletekbe.