Anikó ennek ellenére mosolyogva szórja ránk az öööö-ket és jelent be egy Mici-Zsolti veszekedést. Huh, már az elején rögtön akció!  Ha jól értem, az a gond, hogy a magát néhány IQ-pontos előnye miatt felsőbbrendűnek képzelő Zsolti nem akar Micivel tekerni. Mondjuk nem is kell, mert ő már teljesítette az adagját. A vita így elméleti marad, de legalább Mici kimaxolhatja a szarkazmust, hangosan kérlelve a nyűgös kollégát, hogy jaaaj, bicajozzon már vele, hiszen:

„Annyi közös témánk van, hogy ki kell beszélnünk egymásBÓL!”

Zsolti amúgy áramfejlesztés közben lapáttal ütné Micit, meg valamibe (többedszerre sem hallom, mibe) csomagolva kigurítaná a francba, és mialatt ezeket fejtegeti, rá sem néz a hozzá beszélő, gyengén replikázó nőre, hogy aztán sértetten kivonuljon, amikor annak ittas ajkain kicsúszik, hogy „férfiaké az elsőbbség”. Merthogy az ilyen alpári, illemet nem ismerő, undorító viselkedést nem köteles eltűrni, miközben ő itt kultúrát és AIDS-megelőzést oktat a pórnépnek. Kicsit még ordibálnak ők ketten, egyik a piedesztálról, a másik alóla, aztán lassan csak becsapódik a sufni ajtaja, én meg magamra maradok a kérdéssel, hogy hol volt itt a dráma.

Ezalatt a társaság harmada áhítatosan gyülekezik a felezőbulis molinónál, mint South Park-i bocik az óriástehénnél, de talán még meg lehet állítani a folyamatot a csoportos öngyilkosság előtt. Tivy el, marad Evi és Mici, hogy a jövőről filozofáljon, ami nem érdekes. Az viszont annál inkább, hogy Mici elmesél egy megindító történetet Tivyről, aki kihívásának előestéjén feltétlen lojalitásáról biztosította, és imigyen kérte, hogy kímélje meg a villa napsugarát, az ő imádott rózsáját a benti lét további nehézségeitől:

„Vigyed ki azt a létrát és ejtsd ki a gecibe!”

Evi, aki pár napja Gina állítólagos szavai miatt vendettát hirdetett, példásan viseli az új infót. Most vagy bejött a villanővér egy adag lónyugtatóval, vagy akkora lett a botrány, hogy ki kellett vágni ebből a szénhidrátcsökkentett összefoglalóból. Mici békülékeny hangon kéri Evelint, hogy engedje el végre a múltat, hiszen a Létra döntött az ellenfeléről, és így alakult ez a kib***ott játék. Már elnézést a szóhasználatért, pironkodik, mert igenis fontos neki a jó modor. Bár Zsolti is hallhatná ezt! Evelint nem győzi meg túlzottan a szesztől kissé akadozó susmorgás, továbbra sem bízik az ellenségben. Jól teszi, mert Mici egy perc múlva nyom nekünk egy Francis Underwoodot és elárulja, hogy nem úgy van az, csak ravasz taktika volt a kedvesség. 

Mici project. One point.

Ezt mondja. Ne kérdezzétek, mit jelent!

A tojásos lecsóért Evi és Tivy küzd a bringákon, a dolog a gyerekbiztosra formált dialógusokhoz hasonlóan döcög egy cseppet. Tivy ülést állítgat, Evi szenved, mert fáj a segge és a csúnyája, úgy néz ki, elmarad a „biciklikacaj”. Zsolti önfényez, majd újra egymásnak esnek Micivel, mert gyerekszoba és franciakisasszony híján a nyuszi nem tudja, hogy a konyhában undi hajat szárítani. Illetve de, csak leszarja. Tivy is kiakad, az újabb „papagáj vagyok, vagy mi a fasz?” monológ azonban sajna belefullad a kényszercenzúrába. Sebaj, már mind tudjuk fejből, büszke szüleit beleértve. (Nem lennék Evi helyében, akinek a nyakába ordibálja köpködősen megnyomott p-kkel, hogy pppplusz energia.)

Krisztián mindehhez csak annyit tud hozzátenni, hogy:

„Én is letekertem. Úgy meg*******valamelyiket az anyjá*********.”

(Jelentkezzen, aki értette!)

Ékes szavú hősünk szerepe nem merül ki ennyiben, ő lesz az ügyeletes szabályszegő is, mivel nem hajlandó PET palackokból széket építeni. Nem csak azért, mert nem akar büdös köcsögnek tűnni, hanem mert ha ilyenen kell ülnie az étkezőasztalnál, akkor valamiféle családi babona miatt szerencsétlen lesz. Az érvelés ugyan kissé sántikál, hiszen ettől még simán elkészíthetné, felteszem, hogy a feladat lényege nem a ráülés, mint olyan.

Tivy ügyetlenkedik, mert mint mondja, ő városi gyerek, luxusból érkezett, volt helikopter, Gucci-iskolatáska, saját póni és még az újrahasznosított széket sem magának kellett megcsinálnia. Azok voltak a szép idők! Zsolti most éppen megint aranyoskodik, Gina csajosan affektál, Tivy kicsit tombol, de amúgy Krisztiánt kivéve mindenkinek ég a keze alatt a munka, aminek gyümölcseit be is mutatják, ahogy szokás. Krisztián vallási okra hivatkozva prezentálja a semmit, és komolyan próbáltam utánanézni, de nem találtam, milyen vallás tiltja a műanyagpalack-széket. Zsolti, a villa Brian Griffinje csak úgy dobálja az idegen szavakat onnan lefelé a magaslatról. A széke eklektikus, futurisztikus, meg mindenféle egyéb -ikus, és még az ő 67 (?) kilóját is elbírja. Megkönnyebbülten sóhajtunk fel, amikor semmilyen jelentős LMBTQ-ügyet nem hoz szóba. Dávid fotelje kényelmesnek tűnik, már csak azt várom, hogy kicsapja a lábtartót és kéjesen felnyögjön…de akkor szétfoszlik az illúzió és tropára megy alatta a cucc. Az alkotó ezt a fizika kérlelhetetlen törvényeivel magyarázza.

Soma kicsit beszólogat Evinek, csak a szokásos.

„Fogd be a pofádat, Csavardi!”

felel irodalmi műveltségét fitogtatva a haver, majd pattanhat vissza a helyére, mert a zembereknek áram kell. Meló közben úgy fest, mintha súlyos mentális kihívásokkal küzdene, de valószínűleg csak a feneke alá applikált gigantikus párna-pokróc-kombó akadályozza végtagjainak összehangolásában. Végül kézzel oldja meg, mint Soma kielégítését, és a jó példa ragadós, hamarosan már Tivy is manuálisan teker. Egyetértenek abban, hogy ez nagyon zsír, ha Lance Armstrong is így küldte volna, sosem kellett volna a dopping. Krisztián büntit, egészen pontosan gyerekszéket kap, visszavonásig csak rajta csücsülhet. Ez  nagyon mókás, mert, höhö, hihi, tök KICSI! Krisztián is nevet, nem Tivy ő, hogy bekattanjon.

És a végére könyörgés egy faszért: