Nóra könnyek közt keresi Mikit a greenbox-gyanús erdő szélén Ágival, de nem találják. Nóra a rendőrséget hívná, de Attila időt kér, s odasiet a kórházból beszállni a keresésbe. Kisvártatva meg is érkezik Attila, s próbál emlékezni a történtekre. Összeverekedtek Mikivel, majd ő kitaszajtotta a bátyját az úttestre, és onnantól se kép, se hang. Attila átmegy kopóba, s hamar szagot fog: vérnyomokat találnak a faleveleken. Oh, a sasszem, mit nekünk a magyar rendőrség, mikor itt van Berényi Attila. Amikor elvesznek a vércseppek, észrevesznek egy törött ágat, nyilván Miki törte le, ahogy vonszolta magát. Ja, nyilván, az erdőben mástól nem szoktak letörni ágak… Igen, most már biztosnak tűnik, hogy Juliék ütötték el – mondja Attila. De ha tényleg elütötték, miért vonszolta el magát, ha tudta, hogy Attila is a közelben van, és tudna rajta segíteni. Attiláék folytatják a keresést a nyomok alapján, s egy útra érnek ki, ahol elvesznek a nyomok. Vajon hol lehet Miki?

Emília végzett a lakás felújításával, félig levert vakolat a dizájn, mert a vintage az új divat, még ha bénán is néz ki éppen. Sajnos nincs hangulata gyönyörködni régi-új lakása látványában, ugyanis Félix nem ment el az előző esti randira, és még a telefont sem veszi fel a mocsok. A pszichologósnő lemegy a Rózsába kávézni, ahol meghallja, hogy Rudi a kulcsát keresi, ami Áginál van, aki még tegnap lelépett Félixszel, s azóta semmi infó nincs róla. Emília hazamegy, és kidobálja a Félixtől kapott gazokat. Pedig be’ szép csokrok voltak… Natasa szerint le kéne nyugodnia, mielőtt komoly döntést hoz meg. Félix érkezik az újabb csokor virággal, s Emília lenyugodott annyira, hogy 60 másodpercet kapjon tőle a férfi. Félix jön valami kamuval a vidékre menésről, de Emília felvilágosítja, hogy tudja, hogy Ágival volt, kár a gőzért. ,,De ne hidd, hogy féltékeny vagyok” – ááá, dehogy vagy… 40 másodperc maradt holnapra.

Ahogy Félix sejtette, Gizi minden élő és mozgó embernek elkotyogja, hogy van jelentkező a lakásukra ugyanis Félix ingatlanos. (Tényleg, pár éve Miki is ilyenben utazott, az is hogy abbamaradt). Ráadásul Stellának is jó lenne normális suliba járnia, Ádám is javasol is egy sulit, persze fizetős, azért is hangzik olyan jól. Gizit ez nem zavarja, lelkesen mesél Stellának erről a Wittenberger nevű iskoláról, ami annyira elegánsan hangzik, hogy csak jó lehet. Stella a mostani suliját is szereti, de Gizi motiválja azzal, hogy külön fociórák is vannak, és a tehetséggondozás a lényeg abban a suliban, úgyhogy ez elég Stellának, hogy az új iskola segítségével a legújabb Szalai Ádámot lássa magában. Lacinak is elmeséli a dolgot, akit kis híján megüt a guta, hisz ez nem volt vele egyeztetve. Rá is ront Gizire a Rózsa irodájában, hogy ezt szekvenciálisan hogy képzeli, hogy bazi drága iskolába íratják Stellát, ami a város másik végén van. ,,Hát majd elköltözünk!” – mondja a legnagyobb természetességgel Gizi, majd felszólítja férjét, hogy gondoljon csak bele, milyen jól kitalálta.

Kristóf kap valami kitüntetést amiatt a mentés miatt, ami után egy kislány kórházba került, hisz ettől még a család megmenekült, és a kislány is majd felgyógyul. Kristóf túlontúl becsületes lelkének ez feldolgozhatatlan, hogy nem tudta egy karcolás nélkül megmenteni a kislányt, így kitüntetést sem érdemel. Meglepetésére Tóbiás elmegy elé Bencével, úgyhogy gyorsan elrejti a plecsnit. Másik jó hír is van: Margó, Tóbiás anyja átmegy hozzájuk uzsonnára, hogy fokozódjon a jó hangulat. Mikor hazaérnek Kristóf gyorsan elrejti az oklevelet és a kitüntetést a biztonságosnak tűnő tálalószekrényben, mielőtt valaki meglátja. Mikor megjön Margó, Zsófi és Ádám húzna a moziba, de Margó ragaszkodik a jelenlétükhöz, hisz oly régen találkoztak már. És milyen jó volt ez mindenkinek így…