Elérkeztünk az évadzáró duplaepizódokhoz. Folyamatosan hadakozok magammal, mert nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy jó vagy nagyon jó a Fear The Walking Dead. Hajlok az utóbbi felé, mert a hogyvoltok végére tűzött "biztos ez fog történni" megjegyzéseim eddig nemigen találtak be, így kiszámíthatatlan fordulatokat kapok. Ugyanakkor a szereplők nem elég fajsúlyosak. De ebben is látom a hosszú távot, a nagyon lassú karakterfejlődést, de lehet, hogy jobb központozás nem ártana. Na, nézzük, hogy mi történt.

Kezdjük mindjárt Ofeliával és tudjuk is le egy szusszra az ő sztoriját. Úgy döntött, hogy telibeszarja Madisonékat, nem érdekli újdonsült bártosnéja, Alicia, kocsiba pattan és elhúz a vőlegényéhez Amerikába. Ellopta az autót, amit most addig hajtott, hogy füstölő motorháztetővel kellett félreállnia. Itt meg is támadja pár kóborló, de egy kalapáccsal annak rendje és módja szerint iktatja is őket. Összeszedi a cókmókját, aztán elindul gyalog. Mendegél határ mentén felhúzott szögesdrótos kerítés mentén, majd amikor megtalálja a rést a pajzson, akkor átmegy a túloldalra, az ígéret földjére, a lehetőségek hazájába. Némi sivatagban baktatás után egy távcsöves puskával felszerelt tag ereszt meg utána egy kósza lövedéket, hogy ráijesszen. Ofelia egy fa mögé rejtőzve gondolt egy hirtelen bicskázással véget vetni a dolognak, de a határvadászt nem lehet csőbe húzni. Isten hozta Amerikában, mondja a faszi. ENNYI.

Nickkel az van, hogy kisurran hajnalban, hogy az ellopott drogot odaadja a mexikói Tesco újdonsült vezetőjének, cserébe nem kér semmit, csak békességet. A kis zsebgengszter meg is jegyzi, hogy gyorsan tanul a gringó, de már mindegy, mert betársult hozzá egy drogkartell atyaúristene, így kábóból nincs hiány, ami viszont nagyon is kellene, az egy erőd, és mit ad isten, a mexikói zombifertőzésre immunis, szuperjézus 2.0 kis kolóniájának lakhelye pont fasza lenne. Üzlet az nincs, de dönthetnek, hogy békével távoznak vagy fejest ugranak a férfürdőbe. Nick elújságolja a "jó" híreket. Amíg a gyengélkedén osztja az észt, addig az egyik átalakult lábadozó megtámadja Nicket, de nem őt, hanem a lelki pásztort harapja meg. Kis dulakodás után, Nick és a zombi leszaltóznak a második emeletről, így sikerül valakinek a fél arcát leenni, meg egy nővér ujját leharapni, mire Nick a zombi szemén keresztül kinyomja szét az agyát. A rituális buszos búcsúztatás után Nick ráparancsol a hittérítőre, hogy valljon színt, mert látta a félelmet az arcán, amikor megharapták. Ok, nem vagyok immunis. De ezt most nem ország-világ előtt énekli meg, csak így hármójuk közt. A tetemes átbaszás, a birka nép megvezetése sem változtat semmin, tovább prédikál, hogy a hit erejével legyőzhetik majd a gengsztereket. Erre Nick már nem fizet be, úgyhogy bepakol és elmegy. De az úton meglát egy pár kilóméterre leszálló helikoptert... Ezzel visszamegy, bedrogoztatja Jézust, akinek elárulja, hogy tényleg nem kell itt mindenkinek megmurdelnie, mert van hova menni.

Eközben a Hotelben is alakul a helyzet. Az, hogy Travis a szobában depressziózik, az egy dolog, mert Madison épp most jön rá, most villan be a sugárpallos az agyába, amint a parkolóházban felállított menekülttáborba az éjjel befogadott két(!) nagypofájú hülyegyerekkel beszélget, hogy ezek azok, akikkel Travis magára hagyta Christ. És Chrisnek se híre, se hamva, mert neki annyi. Jön is a morális dilemma 5 percben. Strand azt javasolja, hogy nem kéne elvenni Travistől a reményt, hogy a fia még él. Jogos. Ezzel a lendülettel a két csávót átviszik egy másik helyre, de ezen egyből elkezdenek hőbörögni a többiek, hogy mi ez a kivételezést. Ezt Travis is meghallja az ötödik emeletről, és mivel akkora Eagle Eye, hogy onnan simán kiszúrja a két csávót, ezért már ongyol is lefelé a lépcsőn és már a hotel kapujánál vonja kérdőre őket, hogy merre van Chris.

A gyengélkedőnek kinevezett helyen el is árulják, hogy mi történt, amint az ügyeletes Carter doki visszapattintja az egyik csávesz kiugrott vállát. No, az van, hogy nem jutottunk sokáig. Mind a ketten pusztulat fáradtak voltunk, erre Chris felajánlotta, hogy vezet, mi mondtuk, hogy oké, valszeg ő is bebőlintott, mert egy tök egyenes úton az útra kirakott kétszemélyes quechua sátrat meglátva félrerántotta a kormányt, aztán felborultunk a francba. Eközben ők a platón aludtak és simán túlélték, pedig a kocsi több szaltót mutatott be, mint egy olimpiai tornász a talajgyakorlat közben. No, mindegy, Chris meg is halt, úgyhogy elásták. Travis, mint Columbo még visszakérdez az ajtóban állva, de így kiderül, hogy kamuztak a kölkök, mert az egyik azt mondta, Chris kiesett a szélvédőn, a másik meg azt, hogy ki kellett húzniuk a kocsiból, hogy eltemessék..Egy kis pofozkodás után kiderül az igazság. Az autó felborulásáig minden stimmel, Chris ezt is túlélte, mondjuk lett egy oltári nagy nyílt törése, így próbált minél messzebb mászni az autótól, de akkor a platón szunyáló két gyerek odaért hozzá és fejbe lőtte. Travis nem az az ideges típus, de ha már egyszer bezárta a boltot, akkor él a lehetőséggel és hülyére veri a gyerekeket. Még a véres leszámolást megakadályozni siető Oscar fejére is rácsapja az ajtót, aki el is ájul, majd tovább folytatja a vendettát. Az egyik csávó fejét széttapossa, a másikat meg átlöki egy üveg ajtón. Ezzel Travis, ki jól végezte dolgát leül megpihenni.

Innen folytatjuk.