Úgy kellett mér egy kiadós töltelékepizód, mint egy falat kenyér, de a hosszútávú karakterépítés miatt nagy szükség van az ilyenre. És itt bizony erről van szó. No, mivel Madison felkapcsolta a pilácsot, ezért sikerült magukra uszítania pár gyüttmentet, mert nem csak Travis látta meg a messzi távolból a díszkivilágításban pompázó hotelt. A kapunál dörömbölő embereknek most lehet megmondani, hogy bocs, nem úgy gondoltuk, igaz, hogy itt ez a batár nagy hotel, kajak elférnénk, de zombiapokalipszis idején elég nagy luxus volna, hogy lakva ismerkedjen meg az ember, ugyebár. Aztán Travis is feltűnik a menedékért kuncsorgók között, akit persze beengednek. Így a sorozat főhőse elregélheti Madisonnak a sokadik emeleti hotelszobában, hogy mi is volt az elmúlt napokban.

Ugye hatalmas csikágózásba fulladt a tanyasi kaland, amikor hirtelen felbukkant az elhagyatottnak hitt farm tulaja és lábon lőtte az egyik ficsúrt. A hirtelen sokk után Travis gyorsan ellátta a sebet, aztán elkapálta a gringót, majd félrehívta Pszicho Christ, hogy hegyi beszédet tartson neki az emberségről. Az atyai jótanácsok átadása ott kezdődik, hogy a fater kiveri a kólás dobozt a fia kezéből, mert az látványosan flegmázik a nagy grillcsirkezabálás közben. Még a száját se törli meg, mert az új világban ez már nem adekvát. Chris csuklóból visszapofázik, hogy bezzeg régen azt mondtad, fater, hogy illeszkedjek be a suliba. Ja, de úgy, hogy tettesd, ne pedig tényleg egy kis gyökér legyél! Késő bánat. Eső után köpönyeg, Vásár után okos a paraszt, ugye. Travis inkább azon melózik, hogy a pszicho trió ne nyírja ki a nehezen lábadozó haverjukat, aki még egy 100 méteres kocsiutat se bírt ki elájulás nélkül a platón fekve. A srác tudja, hogy a komák simán fejbe is lőnék, mert egy haverjukkal is ez volt, sőt, akkor ő húzta meg a ravaszt.

Egy hét nyugi kellene, hogy a lőtt seb rendesen begyógyuljon, de valamiért nagyon kell menni San Diegóba, ami ugye rommá lett napalmozva, de speciel ez most senki sem zavar, hisz Chris és Travis is csak az óceánról sasolva látták, hogy mi a helyzet. Lehet, hogy amúgy minden fain. Mindegy. Pszicho Chris kopogtat, hoz valami kaját apjának meg halálra ítélt havernak. Előad egy "értem én, hogy mit akarsz mondani, apuska, hogy minden élet számít" kismonológot, aztán megölelte Travist, ami egy szorítófogásba ment át, mire jött a másik két mesterlövész, így végre fejbe lőtték a lábon lőtt srácot. Senkit sem hat meg különösebben a dolog, persze Tavis mélydepresszióba zuhan, amint Chris elhúz a haverokkal, el is indul a maga kis zarándokutjára, aminek a hotel a végállomása, ugye.

A tündérmesébe illő türténetet megismerve, a fürdést kihagyó Travis egyedül marad a szobában, mert Madisonban otthagyta, amikor elkezdtek benne dolgozni az anyai ösztönök, és elment lelkizni lányával a mólóra. A téma, hogy a jó édes apja nem autóbalesetben halt meg, hanem öngyilkos lett. De ennek már oly sok éve, kár ezen rágódni, sokkal jobb meghatódva, egymás pulóverét összekönnyezve ölelkezni.

Az éjszaka közepén újabb lakók érkeztek a Hotelhez. Hát persze, hogy Chrisék azok. És akkor jöhet majd a nagy dilemma, hogy beengedjék-e őket, hisz Travis tudja mire képesek ezek, közben meg ott van Chris is - aki azért egy kósza képkocka erejéig látható volt az egyik srác mögött. Hú, mi lesz itt.