Kiborulása másnapján Carrie ramaty állapotban, egyedül, ruhástul ébred Khan vendégágyában. Nem tudja hol van, kikászálódik az ágyból és kibotorkál a teraszra. A ház ura érkezik, és közli, hogy egy fokkal jobban néz ki, mint az éjjel. Hát köszi. A nő elég lassan rebútol, nem érti hogyan került ide. A férfi felhomályosítja: az embereim hozták ide, miután balhézott az utcán, és sittre vágták a rendőrök. Aztán halkan megemlíti, hogy az este elmondott pár dolgot egykori szerelméről, aki már nem él, de szőkénk nem óhajt erről tárgyalni.

Visszaindul a házba, de összecsuklik, Khan támogatja befelé és rászól, hogy pihenjen. Vadul tiltakozik, ám a teste mást mond, az ágyba már a férfi lapátolja be. Thisz isz the beginning of a bjutiful frendsip.

Kicsivel később folytatódik a követségen a pakikkal a tárgyalás – a CIA-sok már tudják, hogy Carrie eltűnt, de egyelőre nem aggódnak. Tasneem félre vonja Khant, és alaposan letolja, amiért kihúzta hősnőnket a bajból. A férfi nem érti, azt hitte az a cél, hogy ne legyen újabb diplomáciai balhé a CIA helyi vezetőjével. Hát nem, a bedrogozása szándékos volt azért, hogy felfüggesszék és visszaküldjék amcsiföldre. Khan visszavág: be kellett volna avatnod, akkor nem így végződik. Vitájuknak Latif vet véget, ideje bemenniük a tárgyalóba.

Előző nap arról volt szó, hogy a belügyminiszter is tiszteletét teszi, mert fejlemény van, de ez nem így történt, bm sehol, van viszont tv készülék, amin a egy arab feliratokkal ellátott fekete zászló látszik. Hirtelen a zászló elé rángatják a láthatóan álmából felvert Sault, és leültetik egy székre. Az öreg azonnal levágja a szitut, azt üvölti: „ne teljesítsétek a kéréseiket”. A magából kikelt férfit fogvatartói elhurcolják a kamerák elől, mire Lockhart annyit vakog a pakiknak, hogy mondják meg a táliboknak, ha bántják a foglyot ugrott az alku. A felszólításra Tasneem válaszol: átadjuk az üzenetet. Ezután Haqqani jelenik meg a képernyőn, felsorol öt nevet majd távozik.

A döbbent amcsik azonnal megértik, ezek böriben ülő terroristák. Lockhart a tárgyalópartnereinek esik – egyik tag a felsoroltak közül a karacsi-i piac feltobbantásáért felelős, ahol 36 paki meghalt, miért asszisztálnak a kiszabadításukhoz? Tasneem szúrja közbe, hogy ezek a terroristák követelései, nem az övék. Jogos. A nagykövet ekkor elnapolja a tárgyalást, mielőtt ismét vagdalkozásba kezdenének.

Őrzői visszaviszik Sault a cellájába, ám mielőtt belöknék az ajtón az öreg ellenáll, kiüti egyiküket, mire lenyomják a földre. Ő pont ezt akarja, a küszöbön ugyanis meglátott egy szöget, és miközben felnyalatják vele a padlót sunyiban magához szólítja a fémdarabot.

Carrie magához tért annyira, hogy ki tud avászkolódni a fürdőszobába, ahol első dolga bevenni a zsebében található pirulákból egy újabbat. Szerencsére kapcsol, mielőtt mi testületileg infarktust, ő pedig újabb hallucinációs rohamot kapna – lenyelés helyett kiköpi a bogyót, gondolom rájött a bedrogozásra. Végszóra belép Khan, és konstatálja, hogy most már tényleg jobban néz ki. A nő azt firtatja miért követték az ISI-osok, mire a férfi tagad: a rendőrök csukták le miután randalírozott, utána értesítették őt. Nos, a randalírozásnak megvolt az oka, megbazgálták a gyógyszereimet – állítja szőkénk. Khan arcáról egyértelműen leolvasható, hogy ő is erre gondol, de nem, nem ő volt. Viszont azt állítja nem tudja ki lehetett. Carrie begőzöl, köszöni a segítséget, de most már odébb áll. Hogy jut vissza a követségre – jön a logikus kérdés a férfitól, és rá a szimpla válasz: gyalog.

Ott azonnal vérvizsgálaton esik át, plusz kap új gyógyszereket, közben Quinn rongyol be aggódó fejjel. Elmondja neki, hogy szar van a palacsintában, izé áruló a követségen – máshogy egyszerűen nem férhettek a gyógyszeréhez. Arra kéri a férfit, hogy szóljon Lochkhartnak, és maguk között beszéljék meg mindezt védett szobában, mert másban egyelőre nem bízhatnak. A góré kiakad, amiért ez megtörténhetett, de szerinte elég nehéz lesz kinyomozni ki lehet a tégla, révén elég sokan megfordulnak a követségen. Aztán témát vált, és elmondja Haqqani fogolycsere javaslatát, amin hősnőnk kiborul. Kizárt, hogy ezeket az embereket elengedjék – ez a CIA, az elnök, de még Saul véleménye is, úh. más módot kell kitalálni a kiszabadítására. Persze ötlet, az nincs. Lockhart dühösen elrobog, de előtte még odaveti, hogy ő bizony elmondja a kémkedés gyanúját a nagykövetnek, mert megegyeztek a kölcsönös együttműködésben. Kíváncsi vagyok az asszony mennyi idő alatt picsogja ki mindezt az árulónak, azaz a férjének.

Mikor maguk maradnak Quinn kérdi kolléganőjétől, hogy mi történt vele tegnap este, de ő nem emlékszik, csak a végeredményt tudja, miszerint Khan házában kötött ki. Az ISI terrorelhárítási főnökénél? – jön a döbbent kérdés, így legalább mi is megtudjuk mi a csini paki valódi titulusa.

Az igazgató tájékoztatja Boydot a besúgó létezéséről, amitől a nő nem lesz túl boldog, de nekilát az ilyenkor szokásos protokollnak, úgy mint zárak és jelszavak lecserélése. Mikor maga marad váratlanul beállít a férje, aki valamiféle hamit hozott egy büféből a városból. Neje arra kéri, hogy ne flangáljon odakint, mire a férfi elüti a dolgot: én nem vagyok korábbi igazgató, engem nem akarnak elrabolni.

Az asszony azonban más miatt aggódik – eddig tartott a titok, már el is mondja, hogy kémre gyanakodnak a falaik között. Na bazmeg, ez gyors volt! A férfinak leesik az álla, de megállja, hogy ne kérdezzen semmit, csupán ígéri, hogy vigyázni fog magára.

Mire is jó egy szög című tanműsorunkat látják: Saul vadul küzd a bilincsével, és végül győz. Mikor ezzel megvan következő műveletként felakasztja magát a láncánál fogva – őre a fura zajra rohan be, és a látványra, ahogy a fogoly a plafonról lóg. Bazmeg! Azonnal hozzá ugrik, kiszabadítja a láncokból, a földre fekteti, erre a halott életre kel, az őr nyaka köré tekeri a láncát, és vad küzdelemben megfojtja. Elveszi a férfi mobilját és olajra lép

Kirohan az éjszakába, a telefonról pedig szőkénket hívja a hírrel: megléptem, mentsetek meg! Carrie azonnal Quinnhez rohan, aztán együtt a CIA műveleti központjába, ahol Saul újra hívja őket és kérdezi mit tegyen.

Némi gondolkodás után megvan a kimenekítési terv, bár nem lesz könnyű. Bemérik a telefont, így tudják hol van a szökevény, de csapatuk nincs a helyszínen, ezért egy közeli városba kell mennie, az ottani emberük majd segít elrejtőzni, míg a felmentő sereg megérkezik. A város – Makin – 20 mérföldre van, szóval reggel lesz mire odaér, ráadásul töksötétben kell gyalogolnia, de jelenleg ez a legjobb opció. Plusz a tálibok sem fogják megtalálni, mert nem tudják hol keressék.

Saul azt kéri hősnőnktől, hogy négyszemközt – pontosabban kétfülközt – beszélhessenek. Mikor maguk maradnak a férfi szavát veszi, hogy nem engedi újra a terroristák kezére kerülni, nehogy cserealap lehessen bármilyen túsztárgyalásnál, szóval ha mégis ez történne inkább lebombázza a helyet ahol van. Szökés vagy halál, más opció nincs. Hát jó.

Világosodik, de a menekülő még nem ért a városba, egy drónt viszont sikerült odairányítani, így az ügynökök is látják a helyszínt. Quinn kiszedi kolléganőjéből amit exfőnökükkel négyszemközt beszéltek – mondjuk azt eddig is sejtették, hogy Saul így gondolkodik, de nyilván megrendítő a saját szájából hallani. Lockhart jelenti, hogy megérkezett a pakisztáni delegáció, a nagykövet szóval tartja őket egy ideig, de jó lenne hamarosan mondani nekik valamit: vagy azt, hogy Saul kiszabadult, ergo szarják össze magukat, vagy azt, hogy áll a fogolycsere. Nos, a különleges egység másfél órányira van, legkésőbb akkor vége lesz az akciónak.

A tárgyalások előtt a két küldöttség tagjai udvarias közhelyeket váltanak, közben Dennis Boyd feltűnés nélkül Tasneemhez lép és elrebegi, hogy mindenki a besúgót keresi. A nő hidegvérrel közli, hogy ez nem akadálya a további akcióknak, most is van feladat a számára. A férfi hiába tiltakozik, beszervezője nem tűr ellentmondást. Távolabb állva Khan kiszúrja a dolgot, szerintem leesett neki ki az amcsik téglája, már csak az a kérdés mit kezd az információval.

A szökevény megérkezik a városba, kivárja amíg a helyi összekötő kinyitja a boltját, majd besétál. Az ijedt férfi fegyvert fog rá – nyilván nem tudott az érkezéséről – de Saul kidumálja magát: elmondja, hogy amerikai és segítséget kér, erre a tag leereszti a pisztolyát.

A tárgyalás megkezdődik, a nagykövet sorolja kormánya kéréseit a fogolycserével kapcsolatban. Hősnőnknek feltűnik, hogy a pakisztáni küldöttség túlságosan nyugodt, mintha a szökés nem okozott volna semmilyen felfordulást, pedig tudniuk kell róla. Pillanatokkal később megvilágosodik, felugrik és kirohan a tárgyalóból, Lockhart követi, míg Tasneem szánakozó arccal néz utánuk. Carrie főnöke kérdésére kiböki: a pakik azért ilyen nyugodtak, mert pontosan tudják hol van Saul. De vajon honnan a faszból? A nő szerint hülyeséget csináltak azzal, hogy drónt küldtek oda, azt nyomozták le, innen tudják hol kell keresgélniük.

A városba vezető úton megérkezik a felmentő sereg, ám be nem jutnak, mert a tálibok ellenőrzik az utat. Az autó fékez, nem mennek az ellenőrző pont közelébe, inkább megpróbálkoznak egy másik úton. Hősnőnk elkeseredett, gyanítja, hogy ott sem fognak bejutni. Ezalatt Saul vendéglátójánál reggelizik, aki elmeséli miért állt az amerikaiak mellé: a tálibok megjelentek a városban, rájuk kényszerítették az összes vallási előírásukat, bezárták az iskolákat, majd mikor apja kiállt ellenük, felrobbantották.

A történetmesélést telefonhívás szakítja félbe, Carrie a férfi mobilját hívja, hogy exfőnökével beszélhessen. Elmondja neki, hogy a város másik végébe kell mennie, Saul pedig gondolkodás nélkül indul. Viszi vendéglátója mobilját, hogy legyen min beszélniük, és megkapja annak fegyverét is. Pillanatokkal a távozása után megjelenik az utcában egy raklapnyi tálib fegyveres.

A mentőcsapat a másik úton sem jut be a városba – itt is tálibok tartóztatják fel őket, velük viszont fegyveres összetűzésbe is kerülnek, csak így tudnak elmenekülni.

A város utcáit egyre több ellenséges harcos lepi el, ezért szőkénk felhívja a menekülőt, és irányítja merre menjen. Mikor az megkérdezi, hogy mi a gond, először azt hazudja, hogy semmi, de végül az öreg rájön miről van szó. Kisebb térre ér, ahol még nincsenek katonák, csupán ő ücsörög egyedül a szökőkút peremén. Megmakacsolja magát, nem hajlandó sehova menni, hiába erősködik kolléganője, hogy nem olyan rossz a helyzet, és lehet még innen kiút. Saul köti a vaut a karóhoz: megbeszéltük, hogy szabadság vagy halál, jelen esetben csak utóbbi az opció. Azzal a fejéhez tartja a pisztolyt készen arra, hogy meghúzza a ravaszt. Baszki, ez kemény!

Carrie minden rábeszélőjét beveti, hogy megakadályozza az öngyilkosságot, biztatja a férfit, hogy nem olyan rossz a helyzet, miközben Quinn jelenti neki, hogy a mentőcsapat nem jut be a városba. Saul végül remegő kézzel leteszi a fegyvert, talpra áll és elindul amerre kolléganője irányítja. Némi árkád alatt futás, némi labirintusban eligazodás következik annak ígéretével, hogy kijut egy térre ahol már nyugalomban lehet. Nekifut, kijut a sík terepre, egyenesen vagy tizenöt ellenséges katona karjába pottyan.

Azonnal leesik neki, hogy ez Carrie műve volt – míg elfogják és leteperik artikulátlan hangon üvölt, a telefonon át az irányítóteremben is hallják: kolléganőjét gyalázza az árulásért, amiért ismét fogva tartói kezére juttatta. Nyilván ő nem így látta, mert az elsődleges cél megvan – exfőnöke egyelőre él.

A pakikkal való tárgyalásnál a b) választ kell adni a kapott ultimátumra – mivel nem sikerült a fogolyszabadítást, nem lehet elküldeni a tárgyalópartnereket melegebb éghajlatra, ezért Lockhart morcosan visszatrappol a terembe, és csak annyit morran Latif tábornoknak: mondják meg Haqqaninak, hogy a kéréseit teljesítik. A tárgyalásnak ezennel vége, mindkét fél távozik.

Este Carrie és Quinn méláznak a történteken, a nő reméli, hogy ma megmentette Saul életét, nem pedig a halálba küldte. Erre egyelőre nincs mit mondani, célszerűbb lenne pihenni, ezért a férfi távozik. Hősnőnk vízszintbe vágja magát, de pillanatokkal később megszólal a mobilja.

Zárásként látjuk, amint találkozóra jött, igazán meg sem lepődöm, hogy Khannal cserélnek eszmét. Persze a kölcsönös bizalom nem jön könnyen, a férfi hiába indít azzal, hogy sajnálja a gyógyszerei megbazgálását, de nem az ő műve volt – nem úgy néz ki, mintha megértő fülekre találna. Erre felhúzza magát, és távozni készül, de Carrie utána szól: elhiszi, hogy nem mérgezte meg, mert az este egy részére emlékszik, és ebből levette, hogy nem Khan a „tettes”.

A férfi megenyhül, és kiböki az infót amiért idehívta: Dennis Boyd a kém. Carrie a döbbenettől szóhoz sem jut, csupán leesett állal bámul. Rég láttunk ilyet tőle.