Visszaváltunk Mompracemre, ahol a zsarnok uralkodó, Abdullah szultán reggeli szemlét tart számos gyermeke és felesége felett, a teremben ott ül Teotokris is, tehát a szultánt szolgálja ez a gyroszabáló áruló. Mindazonáltal viszonyuk nem felhőtlen, mert a gyanakvó szultán benne is trónkövetelőt lát. Ellentétük egyelőre még nem tör a felszínre, mert lám, a jóságos uralkodó éppen felajánlja egyik megunt feleségét a görögnek, de az köszöni, nem kér a megtiszteltetésből. Követ érkezik Brooke-tól, aki katonai segítséget kínál, mert úgy tudja, Sandokan Momracem ellen készül. Abdullah négyszemközt jól lecseszi Teotokrist, te azt mondtad, meghalt a Tigris!, a görög nem érti a dolgot. A szultán elküldi Teotokrist követségbe Brooke-hoz: udvariasan mondja le a felajánlott segítséget, még csak az hiányzik, hogy az angolok ide seregeljenek, mert akkor tutira itt is maradnak és annyi a kényelmes szultánkodásnak. És azt még nem is tudja, hogy Yanez és Kammamuri pont most ér partot a szigeten kémkedési célzattal.

Teotokris megérkezik Brooke-hoz, de hiába erőlködik, Brooke ragaszkodik a katonaság kiküldéséhez, mert szerinte Momracem szigetét halálos csapdává kell változtatni a főkalóz számára. A görög fejet hajt, viszont titkos infója neki is van: Sandokan először ide fog jönni Sarawakra, hogy találkozzon valakivel.

És hogy kivel? Azt máris megtudjuk, ugyanis a tengerparton Ayerduck várja az éppen kikötni készülő reaktivált kalózvezért. Ayerduck örömmel tájékoztatja sikeres toborzóútjáról, a harcosok a Sarawak folyó partján gyülekeznek, 50 mérfölddel feljebb egy faluban. A csónakkal máris indulnak oda, ám a nyugodt evezést váratlanul helyi fejvadászok támadása zavarja meg: a partról nyilaznak és fúvócsöveznek a csónakban ülőkre. Sandokan úgy dönt, áteveznek a folyó túlsó partjára és onnan gyalog mennek tovább, mert nem akar a helyi törzsekkel harcolni, neki Brooke az ellensége, nem a fejvadászok. Bölcs szavak, Tremal Naik vállalja, hogy beszél a törzsfőnökkel, hátha szövetséget lehetne kötni velük.

Így is lesz, a tárgyalás rendkívül látványos, mivel egyik sem érti a másik nyelvét, a gesztusokon múlik a megegyezés sikere. Az érkező Tremalt először kicsit beszaratják, mert a koponyákkal körberakott főnöki kunyhó előtt maga a főfejvadász tapogatja körbe a látogatót és közben késével hadonászik körülötte. Majd váratlan mozdulattal Tremal felé vág – és a késsel lenyisszant egy, a tigrisvadász feje fölötti ágon csüngő mangót. Nagy nevetés támad a harcosok között, Tremal is mosolyog, aztán előveszi saját kését és ő is hadonászni kezd. Majd váratlan mozdulattal a főnök felé vág, pontosabban az annak feje fölött csüngő óriás mangó felé. Pár pillanatig nem történik semmi, mindenki feszülten áll, végül a kettévágott gyümölcs alsó fele leplattyan a földre. Erre még nagyobb nevetés támad és ezzel a szövetség megköttetik. Peace, man.

Abdullah szultánhoz porosz katonai tanácsadó érkezik, von Trutzen ezredes, aki már sokat hallott az uralkodóról, azért utazott ide Európából, hogy felajánlja neki szolgálatait. Az ezredes szerepében természetesen ismét monsieur LeClercet, akarom mondani senhor Yanezt csodálhatjuk meg. Legalább olyan pompásan beszéli a némettel fűszerezett keveréknyelvet, mint az álruhás doktor a Lúdas Matyi örökbecsű rajzfilmes verziójában. (Én vagyom doktor Tutz, mind lógni fogsz! Mind!) Az „ezredes” először német sörrel szeretné felfrissíteni magát, a szultán sajnálkozik, errefelé ugyan egy fél korty Radeberger nem sok, de annyit sem talál. Helyette helyi hevítő alkoholos italokat kínálna, de olyat a vendég nem kér. Inkább máris felvázolja a sikeres katonai kormányzás titkát: acélseprű és vasököl, ami azt jelenti, hogy mivel a legfőbb ellenség mindig belül van, első feladat ezekkel leszámolni. Majd visszavonul szobájába, ahol már várja Kammamuri a jelentéssel: kinyomozta a lőporraktár helyét, a helyőrség és a tisztek létszámát, a két ágyú elhelyezkedését és végül jön a legfontosabb infó: az őrmesterek feleségei egy kivétellel baromi rondák. Köszönjük, Emese!

Sandokanék megérkeznek a megbeszélt faluba, de Ayerducknak és a toborzott harcosoknak nyoma sincs, csak pár félénk helybeli bóklászik a házak között. Előkerül viszont a sorozatban hősi halált halt Giro Batol apja és két gyereke, az öregtől megtudjuk, hogy Ayerduckék Brooke katonái miatt a Kővárosnak nevezett helyen táboroznak, ott várják őt. Magát a falut egyébként rendszeresen megsarcolja a helyi katonaság, nemsokára várható az újabb akciójuk, úgyhogy Sandokánék jobban teszik, ha továbbállnak. Giro Batol lánya azonban a legendás harcos láttán azt kezdi fejtegetni, hogy Sandokannak kötelessége lenne megvédeni a falut a fosztogatóktól, ha ő férfi lenne, bizony harcolna ellenük. A kalózvezér először hárít, neki a fő ellenséget kell legyőznie, nem férgekkel harcolnia, de kis idő múltán mégiscsak felülkerekedik benne a „megvédem a gyengéket” ösztön. Úgy dönt, egyedül veszi fel a küzdelmet a faluért, és Jamilaht a kísérőkkel együtt előreküldi a Kővárosba. Jamilah elindul, de pár lépés után visszafut és Sandokan szőrös mellére veti magát: Szeretlek, féltelek, de tedd, amit tenned kell, még ha meg is ölnek! Ez ám a szerelmi vallomás!

Hamarosan megérkeznek a katonák és nekilátnak fosztogatni, erőszak, ordibálás, padlásseprés, ahogy kell. Miután felpakolják a szekeret, két katona kihajt vele a faluból. Ám pár perccel később visszatér, ugyanúgy megrakodva, csak annyi a változás, hogy a rajta ülő katonák felvették a néhai előnevet. A szekér mögött elszánt arccal lépked Sandokan, fenyegetően tartva széles kardját. A parancsnok az átmeneti megdöbbenésből felocsúdva tüzet vezényel, persze egy golyó sem talál, nem kéne ezeket továbbképzésre küldeni? Bezzeg Sandokannak nincs szüksége ilyesmire, villan a kardja és fél perc alatt négy ellenséggel végez. A következő támadást két lovaskatona intézi ellene, kalózunk mindkét kezébe tőrt kap és rohanni kezd feléjük. A megfelelő pillanatban felugrik és a levegőben úszva egyszerre szúrja le a két katonát, ismét nagyszerű akciójelenetet láthatunk.

Ezek után a tiszt már hiába vezényel újabb rohamot, a katonák inkább elfutnak, ezért ő maga céloz és lő rá Sandokanra. El is találja, ám ekkor Giro Batol lánya rohan elő karddal a kezében, a parancsnok azonban leszúrja. Sandokan feltápászkodik, bosszúszomjas léptekkel odamegy a tiszthez és rövid úton összekaszabolja. Majd lassan és szomorúan elvonul, de az erdőben egy vízesés mellett a vérveszteségtől összeesik, a közeli faágon keselyűk gyülekeznek, arcukon elégedett kifejezéssel, „ma sem fogunk éhen maradni”. Pedig igen, mert jön egy magányos bennszülött, aki gyógynövényekkel rendbe hozza a kalózvezért. Főhősünk két napig fekszik eszméletlenül, amikor magához tér, a bennszülött bemutatkozik, Ebunak hívják, és éppen termeszeket eszeget, mert ha nem így tenne, akkor a hangyák ennék meg a sebesültet. Micsoda elővigyázatosság! Sandokan megköszöni az ápolást és arra kéri Ebut, vezesse el a Kővároshoz.

Egy pillanatra nézzük meg, mit csinál az ősellenség Brooke? Azt látjuk, hogy éppen Teotokrist jutalmazza meg a szolgálataiért, a görög nem pénzt kér, hanem Jamilaht. Szeretlek, tegyük össze, amink van!, mondja a lánynak, az én szívemben csak gyűlölet él irántad, húzzál anyádba!, tiltakozik Jamilah. Nem kell diplomás szexuálpszichológusnak lennünk ahhoz, hogy belássuk: ez a kapcsolat a legjobb esetben is csak 50%-os elfogadottságú.

Sandokan és Ebu a dzsungelben találkozik Tremal Naikkal (ilyen könnyen megy ez az őserdőben), a vadász elmeséli, hogy tárgyalása sikerrel járt, a dajakok mostantól Sandokan szövetségesei. Ezzel elfut, komolyan mondom, ha ennyi rohanással jár a szabadságharc, akkor minden tiszteletem a ’48-as honvédeké. Sando és Ebu megérkezik a Kővárosba, ahol gyanúsan nagy a csend, még a légyzümmögést is meg lehet hallani. Pontosabban csak azt, merthogy döglegyek keringenek Ayerduck és az általa toborzott fegyveresek holtteste körül! Tehát Brooke megelőzött, villan át Sandokan agyán, és odarohan Ayerduck teteméhez. Ám ekkor a föld megnyílik alatta és hősünk egy mély csapdába zuhan. Azonban pár ugrással gyorsan kint terem a gödörből, ezzel a technikával még Jessica Jonesnak is adhatna órákat.

Persze kár volt sietnie, mert a fák közül előrontanak Brooke emberei és elfogják. Brooke belátja, nem érdemes húzni az időt, gyorsan kivégzik itt helyben a malájt, és a tetemet majd később nyilvános helyen felakasztják elrettentő példaként. A kivégzőosztag felsorakozik és tüzelni készül, ám ebben a pillanatban a környező sziklákról támadás zúdul le, Giro Batol fiának vezetésével nagy csapat fegyveres felkelő ugrik a katonák nyakába. Létszámfölényben vannak, Brooke pár emberével ezért inkább a menekülést választja és dühös porca puttana és vaffanculo káromkodások közepette eltűnik az erdőben.

Rég láttuk Yanez mestert, miben ügyködik a csavaros eszű alvezér? Éppen a szultán tüzérségét zavarja össze, áthelyezteti velük az ágyúkat, mert szerinte Sandokan azon a partszakaszon fog támadni, ahol ki sem lehet kötni, mert ne feledjük: az a gyanús, ami nem gyanús. A palotában közben zene és tánc szórakoztatja Abdullahot, a kéjenc szultán persze inkább Teotokris friss szerzeményét, Jamilaht gusztálja.

Az első éjszaka jogán estére magához is rendeli, a lány erre kétségbeesésében kést ragad és már szúrna vele, de a testőrség elkapja. Holnap lefejeztetlek!, fenyegetőzik a szultán. (Itt hívom fel a figyelmet a félelmetes testőrség ruházatára: derekukra szőnyeg van tekerve, fejükön pléhvödör.)

Von Trutzen ezredes és nyakig betekert kísérője megy megvizsgálni a toronyba zárt fogoly börtönét. A kísérő persze Kammamuri, aki a toronyban gyorsan ruhát cserél Jamilah-val, majd Yanez igyekszik feltűnés nélkül távozni a lánnyal. Majdnem sikerül, de az úton pont ekkor jön velük szembe Teotokris pár fegyveressel. A görög felismeri Yanezt, a portugál belátja, itt nincs értelme tovább alakoskodni és a lány védelme érdekében megadja magát. Ezt látva Kammamuri kiugrik a toronybörtön ablakán és elszáguld, a katonák hiába lőnek utána. Lerohan a tengerpartra, ahol pont ekkor érkezik úszva Sandokan rengeteg emberrel, nyomukban a dajakok csónakokkal.

Épp ideje, mert a következő műsorszám Jamilah kivégzése, a lány elszánt arccal lép fel a vérpadra. A hóhér már emeli széles pallosát, ám ekkor az erdőből elősétál Sandokan, sőt mögötte a fák is úgy mozgatják ágaikat, mint A gyűrűk urában a támadásra készülő entek. És így is van, mert az álcázott fák és bokrok közül támadásba lendülnek a dajakok és a malájok. Tremal Naik sorra szedi le az ellenséget nyíllal, a katonák háta nyilall a fájdalomtól (bocs). Kammamuri is bőszen osztogatja a csapásokat, a görög és a szultán bemenekül a palotába.

A győzelem azonban még nem végleges, mert ekkor fehér zászlós követ érkezik Brooke-tól: Yanez fogoly, ha megtámadják a palotát, a portugált megölik. Brooke magabiztos, szerinte Sandokan félti kedvenc alvezérét és nem fog támadni, ezt magyarázza éppen a torony tetején a megkötözött Yaneznek. Együtt nézik, amint a palota közelében egyre nagyobb létszámú felkelő sereg gyűlik össze, az élén Sandokannal. Brooke tovább győzködi magát és Yanezt, biztos benne, hogy nem lesz támadás, lemegy a toronyból és ezt a véleményét elmondja a palota kertjében várakozó Abdullahnak is. Még szerencse, hogy erre nem fogadott tippmixen, mert némi feszült várakozás után Sandokan széles pengéjű kardjával rohamot vezényel!

Mindent elsöprő támadás indul, Brooke tűzparancsot ad, majd megzavarodva veszi észre, hogy a torony tetején feltűnik egy másik Sandokan és szabadítja kifele Yanezt. A tornyos lesz az igazi, azt fogjátok el!, ordít Brooke, egy szakasz katona már indul is fel a csigalépcsőn. A menekülők kötélen ereszkednek le, Yanez még arra is gondol, hogy mászás közben puskaporral bekenje a kötelet. Három katona van a nyomukban, egymás után indulnak lefelé, Yanez ekkor Zippo öngyújtójával lángra lobbantja a kötelet, tiszta Bornemissza Gergely ez az ember. A lángok elől az üldözők kénytelenek visszamászni a toronyba, egyikük viszont lezuhan és lesz neki kampeca.

A két Sandokan találkozik, a Kalahari nevű álvezér visszaadja a kardot az igazinak, majd Mompracem! felkiáltással újból szétválnak és harcolnak tovább. Pompás csatajelenetek következnek, mindenki mindenki ellen, Jamilah is kardot ragad és szúrogatja az ellenséget lefelé.

A támadás sikere láttán az őrség egy része is átáll, Jamilah elindul, hogy megkeresse a szultánt. A háremben rejtőzött el a gyáva alak, női ruhába öltözve, Jamilaht persze nem téveszti meg: Mompracem népe fog ítélni feletted!, mondja keményen. Ám amint hátat fordít neki, Abdullah tőrt ránt, a feleségek rémülten figyelmeztetik Jamilah-t, aki fordulásból olimpiai aranyat érő szúrással ledöfi a szultánt. Touché!

Megérkeznek csónakokkal az angol katonák és úgy tűnik, ezzel megfordul a harc kimenetele. Ám ekkor a film eleje óta hallgatag és passzív falu házai megelevenednek, mindenhonnan fegyverek kerülnek elő és a helyiek lőni kezdik a katonákat. A forgatagban Teotokris és Sandokan összeakad, itt az ideje a leszámolásnak, csak egy maradhat! A görög kezében az éles pengékkel megerősített karikásostor, Sandokan kezében a széles szablya, hogy kiszabja vele a görög bőrét. Gigászi küzdelem kerekedik, egy ponton Teotokrisnak sikerül kirántania ellenfele kezéből a kardot és dühödten ostorozni kezdi a kalózt: Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál?! Természetesen Sandokan ezt nem sokáig tűri, puszta kézzel elkapja az ostort és magához húzza vele a görögöt. Annak azonban még van egy titkos fegyvere, a nyélbe rejtett rugós tőr, de döfni már nem tud, mert a csupa izom Sandokan őt szúrja le vele.

Brooke az ágyúkkal a fellázadt falura kezd tüzeltetni, ezt észrevéve Sandokan pár emberrel felrohan a dombra. (Mondtam már, hogy fárasztó egy ilyen szabadságharc?) Rövid, de heves küzdelemben megszerzik az ágyúkat, tüzérségi támogatás híján a katonák inkább menekülőre fogják a dolgot. A felkelők diadalmasan felvonják tigrisfejes lobogójukat és nadrágjukon befoltozzák a lobogó lyukat, a levegőbe felszárnyalnak a papírsárkányok hirdetve, hogy a győzelem immár teljes. A diadalra azonban árnyékot vet, hogy a harcban elesett a kitűnő természetgyógyász Ebu is.

Brooke az egyik dereglyén menekül, fordulj vissza!, ordít utána Sandokan az ágyúk mellől, de az úgy tesz, mintha nem is hallaná. Túl sokan haltak meg, Anglia számára Mompracem örökre elveszett, mormolja Brooke maga elé. Yanez szerint Mompracem visszafoglalásával Sandokan többet vett el Brooke-tól, mint az életét: megalázta. (Azért bennem maradt némi hiányérzet, de hát mit értek én a szabadságharchoz, ugye?) Mindent újrakezdünk, Mompracem újra az lesz, ami volt, vázolja fel közös egyetértésben a fényes jövőt Sandokan és Yanez, és mosolyogva figyelik, ahogy egyre több vitorlás csónak tűnik fel a tengeren, mert utasaik mind ebben a fényes jövőben bíznak.