Mozgalmas képekkel indítunk, rabok törnek ki az ismert párizsi börtönből, a Chatelet-ből (a XV. században pl. itt raboskodott François Villon is). Az utcán Marcheaux és a vörös gárdisták várják őket, az első hullámot lepuskázzák, majd karddal csapkodják őket, de a túlerő elől végül kénytelenek fedezékbe húzódni. A börtön egyik sarkában egy Joubert nevű ember kuporog, akihez egy őrült tekintetű szakállas rab, Borel lép oda és kijelenti: Én vagyok a királyotok! Na tessék, még egy fattyú?
Feron és Grimaud megint kavar valamit, most arról egyeztetnek, hogy miután sikerül minden szökevény rabot elfogni, dél előtt semmiképpen ne vigyék vissza őket a börtönbe. Addig Feron jóságos nagybácsiként a kis trónörökös hatodik szülinapi partijára készül a palotában. Grimaud bemegy a börtönbe, ahol pár ember a korábban már látott Joubert-rel együtt valami titkos átjárót akar kiásni. Kiderül, hogy Grimaud és Feron a királyi kincstár kirablására készül, ezért szervezték a lázadást is. Joubert-t arra kényszerítik, hogy tartson velük, különben végezni fognak a feleségével, Annabelle-lel.
Marcheaux, aki persze szintén be van avatva, arról egyeztet Athosszal, hogy a városban elfogott rabokat egyelőre a testőrlaktanyában gyűjtsék össze és csak dél után szállítsák vissza a börtönbe. Lajos király teljes erőbedobással készül a szülinapra, az összes európai udvarokból jönnek majd vendégek, a holland nagykövet viszont levelet írt: beteg lett és maga helyett Van Laar bankárt küldi a buliba. Treville érkezik és arról panaszkodik Feronnak, hogy a gárdisták nem túl vehemensek a szökevények elfogása ügyében, Feron azonban lepattintja, ő itt a dauphin szülinapjára készül, nem ér rá ilyesmikkel foglalkozni.
A szökött rabok kisebb csoportokban az utcákon randalíroznak, így elég sokáig tart elkapni őket. Sylvie a menekültek negyedében ismét előadást tart az egybegyűlteknek szabadság és egyenlőség tárgykörben. Ekkor négy rab ront be késekkel fenyegetőzve, kaját követelnek, mert odakint megérezték a házi túrógombóc és a császármorzsa illatát. Athosék pont ekkor lovagolnak át a negyeden szökevények után kutatva és bemennek Sylvie házába is. A rabok gyorsan ártatlan helybeliekké alakulnak át, de a késeket kezük ügyében tartva megfenyegetik Sylvie-t, végeznek vele és a barátaival, ha elárulja őket a testőröknek. Athosék alaposan szétnéznek a helyiségben, Sylvie nagy hangon dumálni kezd nekik, hogy itt csak a fegyveres muskétások a nemkívánatos vendégek, de közben a szemével figyelmeztetően int. Ennyi elég is a négy testőrnek, rárontanak a rabokra és rövid bunyó után elfogják őket. Négyszemközt Sylvie azt magyarázza Athosnak, hogy Feron bűnöst és ártatlant egyformán börtönbe zárat, ezért különbséget kell tenni a rabok között. Athos nem nagyon ért egyet vele.
A börtönben Grimaud emberei bejutnak a titkos alagútba és meg sem állnak a kincstár rejtekajtajáig, Grimaud megparancsolja Joubert-nek, készítsen kulcsot a zárhoz. A szerencsétlen lakatos mit tehetne mást, nekilát álkulcsot reszelni. Közben a laktanyában Constance arról beszél Aramisnak, hogy egyik kedves ismerőse, Annabelle, nem jött el a megbeszélt időben, aggódik érte, mert ilyet nem szokott csinálni. A hölgy ráadásul vak, így Constace duplán aggódik érte, Aramis vállalja, hogy segít megkeresni. Útközben Constance-tól megtudjuk, hogy Joubert nem tudta fizetni a kölcsönét, ezért az adósok börtönébe került. A lakás üres, a bútorok felborogatva, Annabelle-nek nyoma sincs, ám Rochelle-től, a szomszédnőtől megtudják, hogy Annabelle-t pár rosszarcú elhurcolta.
A palotába megérkezik Van Laar és egy iratot mutogat Treville-nek, eszerint a király által felvett kölcsön első részlete már esedékes, de még nem fizetett. A miniszter úrnak fogalma sincs, milyen ügyletről lehet szó, mire a bankár felvilágosítja, hogy tulképp Feron intézte az egész kölcsönszerződést a király nevében, és az összeg igen komoly, két millió livre. Hoppá, szóval ezért hédereztette és kurváztatta a múltkor a kormányzó a hollandot! Treville beront Feronhoz, az öreg szarkeverő azonban terel, ez őfelsége magánügye, egy értékes nyakláncot akar vásárolni a királynénak, senki ne üsse bele az orrát. Treville úgy dönt, Van Laar levelét beteszi a király dolgozószobájába, majd őfelsége reagál rá, amint lesz ideje elolvasni.
Athos érkezik a palotába, Treville egyből elmondja neki a gyanús kölcsönhistóriát, cserébe Athos Marcheaux utasításáról mesél, miszerint a szökevény rabokat csak déli 12:00 után szállítsák vissza a börtönbe. Itt valami bűzlik, értenek egyet. Feron belopakodik a király dolgozószobájába, hogy kicsempéssze a rá nézve kompromittáló iratot, ám ekkor a kis Lajoska fut be, és nem sokkal később a nyomában Anna. Jaj, hát mink itten csak bújócskáztunk a kis felséggel, kedélyeskedik Feron Anna számonkérő kérdésére, majd a levelet kénytelenül hátrahagyva távozik a szobából.
Rochelle megmutatja Aramiséknak azt a házat, ahová az emberrablók vitték Annabelle-t. Az ablakon belesve észre is veszik szegény nőt, akit a rosszarcúak megkötöztek, Aramis nem sokáig habozik, berúgja az ajtót és nyomul előre. Az ellen szokás szerint létszámfölényben van, de ezt már meg sem említem, muskétásainknál mindig ez az alaphelyzet. Aramis pár perc alatt végez a rablókkal, közben Constance kiszabadítja Annabelle-t és az utolsó rablót ő maga szúrja le. Annabelle szerint a börtönszökevények valójában nem is igazi rabok voltak, mert gyűrű volt az ujjukon, a kézelőjük meg prémes. Ez rémes, szörnyülködik Constance, Aramis meg gyorsan rájön, hogy a lakatos révén a titkos kincstár a célpont.
A börtönszökevények üldözése során D’Artagnan Borel után veti magát, aki először egy templomban bújik el és könnyek közt arról panaszkodik, hogy ő a király, és meg akarják merényelni. Tud a kincseskamra kirablásának tervéről is meg a szülinapról, ezért D’Artagnan magával vinné a palotába, de Borel váratlanul felrohan a karzatra, a gascogne-i utána. Hamar rájön, hogy a csávó nem százas és elviszi egy közeli kolostorba, ahol a kedvesnővérek majd gondját fogják viselni. Búcsúzóul a „király” grófi címmel honorálja a segítséget, amit D’Artagnan udvarias meghajlással fogad el.
Grimaud az egyik emberével megüzeni Feronnak, hogy még nem készült el az álkulcs, több időre van szükségük, ezért estig ne engedje visszavitetni a rabokat a Chatelet-be. A Louvre-ban Anna arról panaszkodik Lajosnak, hogy milyen magányosnak érzi magát és a férje beszélgessen többet vele. Lajos erre csak annyit mond, nem neki, hanem Annának vannak titkai, ezzel beveri a szunyát. A palota másik részében Feron fogadja a szobájában Van Laart, aki sürgeti az esedékes törlesztést. Feron mindenfélét összehord, de a bankár nem vevő rá és követeli, hadd beszéljen a királlyal, Feron beleegyezően bólogat majd egy óvatlan pillanatban elvágja a holland torkát. Veszélyes ez a bankszakma, na.
A laktanyába visszaérve D’Artagnan beszámol társainak Borelről. Megszólal a déli harang, a muskétások nekilátnak visszaszállítani az elfogott rabokat a Chatelet-be, pont ekkor fut be Aramis a titkos kincstár kirablásának hírével. Marcheaux bemegy Feron irodájába, hogy tájékoztassa, hogy áll a betörés projekt, és észreveszi a földön Van Laar hulláját. Azt nem mondanám, hogy meglepődik, Feron mindenesetre arra utasítja, tüntesse el a tetemet, neki a szülinapra kell mennie.
Joubert végre elkészül az álkulccsal és sikerül kinyitnia a titkos ajtót, Grimaud lép be elsőnek a terembe és veszi szemügyre a tömérdek drágaszágot. Közben azonban meghozzák az elfogott rabok első csoportját, Grimaud rájön, hogy Marcheaux ezek szerint nem kapta meg az üzenetet. Sőt muskétásaink is megérkeznek a börtönbe és sietnek egyenesen a kincsesraktárhoz. Grimaud először is jól összeveri Joubert-t, aztán fegyverbe szólítja embereit Athosék ellen, persze ő maga jó szokásához híven elrejtőzik az egyik sarokban. Kitör a csetepaté, ezt kihasználva Grimaud eloson a kijárat irányába. Aramis észreveszi és utánasiet, közben kiadja a parancsot az épület lezárására. Grimaud-nak azonban az utolsó pillanatban sikerül kislisszolnia a kapun.
Porthos megígéri a sebesült Joubert-nek, beszélni fognak Treville-lel a szabadonbocsátása érdekében. D’Artagnan közli társaival, hogy ezek szerint Borel igazat mondott a kincstár tervezett kirablásáról. Borel neve ismerős Joubert-nek, szerinte nagyon veszélyes fickó, már több embert megölt. D’Artagnannak eszébe jut a kolostor, ahol Borelt hagyta és társaival vágtatva indul oda. De elkésnek, mert ott már csak a szerencsétlen apácák holttestét találják. Mivel Borel a trónörökös szülinapi partijáról is tud, a testőrök még gyorsabb vágtában indulnak vissza Párizsba. Közben azonban Borel már bejutott a palotába és éppen a király dolgozószobájában néz szét, és dobál néhány random iratot a kandalló tüzébe, köztük a Van Laar-féle adósságlevelet is. Majd fejébe nyomja Lajos király tartalék parókáját, és így kiöltözve fogadja a képzeletbeli udvaroncok hajlongását.
A trónteremben Lajos üdvözli a megjelent előkelőségeket és köszöntőt mond a trónörökösre, majd azt kéri, mindenki esküdjön hűséget a dauphinnek - elsőnek a kedves nagybácsi, Feron. Feron előrebotorkál, de az emelvényen elesik, a kis Lajos odafut hozzá, Feron így fekvő helyzetben mondja el a hűségesküt, homlokára szorítva közben a dauphin kezét. Anna nem tudja eldönteni, színjáték-e ez, vagy teljes megalázkodás, mindenesetre a látványt nem sokáig bírja elviselni, ezért felpattan és kisiet a teremből.
A muskétások eközben a kertet fésülik át Borelt keresve. A bolondkirály elkapja a szobájába belépő Annát és bemutatja magát, mint a királyné valódi férjét, az a másik Lajos csak közönséges csaló. Anna gyorsan feltalálja magát és nyugalmat erőltetve magára sétára hívja „férjét” a kertbe. Itt aztán szerencsésen összeakadnak a muskétásokkal, Borel bedühödik és pisztolyt ránt. Aramis igyekszik megnyugtatni, igen, persze, ön az igazi király, ez a nő itt meg csak egy csaló, és amúgy az én feleségem. Ám ezzel pont ellentétes hatást ér el, mert Borel bedühödik: ő az én királyném, csak az enyém!, majd elsüti a pisztolyt, szerencsére Aramisnak pont időben sikerül földre rántania Annát, D’Artagnan meg a következő pillanatban lelövi a közveszélyes őrültet. A lövések hangjára előkerül Lajos, Anna tájékoztatja, hogy hála a muskétásoknak, semmi baja nem történt. Lajos azonban nem hatódik meg, mindössze a tisztes távolság betartására szólítja fel Aramist, majd szó nélkül távozik.
Treville felkeresi Feront és beszól neki, amiért a gárdistái nem igazán hatékonyan vettek részt a börtönlázadás leverésében. Mellesleg sejti, hogy Feron valamire készül, de egyelőre nincs ellene bizonyítéka. Feron ragadozó mosollyal visszaszól, hogy ha Treville be akarná árulni őt, akkor azonnal világgá kürtöli a hírt a király betegségéről és arról, hogy halála után a spanyol származású királyné lenne a régens – olyan időben, amikor Franciahon éppen hadban áll Spanyolországgal. Később a muskétások arról beszélnek, hogy bizonyíték nélkül Lajos nem fogja elhinni nekik Feron bűnösségét, a legjobb bizonyítékot meg éppen Borel semmisítette meg, amikor Van Laar levelét bedobta a tűzbe. Majd a jó és a rossz közti választásról elmélkednek, ezt hallva Athos egyszer csak felpattan és elrohan Sylvie házához és végre senkitől sem zavartatva hosszú csókban forrnak össze.
Az utolsó jelenetben Grimaud és Feron beszélget a hintó mellett, Grimaud dühös, amiért kútba esett a jó kis pénzszerzési lehetőség és Feront hibáztatja érte. Feron azonban nem parázik tőle, sőt azt fejtegeti, ő majd ráveszi a Bastille-ba bezárt Gastont, hogy biztosítson embereket a király hamarosan várható halála utáni lázadáshoz. Grimaud inkább azzal törődjön, hogy a muskétások ne köpjenek bele ismét a levesbe. A nagy konspirációban észre sem veszik, hogy a közeli árkádok alatt rejtőző Treville fültanúja a beszélgetésüknek.
Facebook kommentek