Harold egy kávézó teraszán ücsörög, és hangosan beszél – persze nem magában, hanem a géphez. Nem tudja mi következik most, de azzal számol (és elfogadta), hogy meg fog halni; abban azért reménykedik, hogy azok, akik segítik túlélhetik.
Töprengését az érkező pincérnő szakítja félbe, hozta a rendelését és örül amiért visszatért. Finch nem érti a dolgot, azt állítja most jár itt először. A pincérnő zavarba jön, azt hitte a rendelése alapján ráismert a régi vendégre. A férfi gyorsan elvesz egy céglogós gyufásdobozt az asztalról, majd sietve távozik, de előtte még köszönetet mond a gépnek.
Visszatér a metróállomásra, ahol Forrástól kérdi, hogy van Rico? Javul, ám a nőnek most máson jár a feje. Végül kiböki: az a baja, hogy társa le akarja zárni a gépet, azaz nem lesz nyílt a rendszer. Ezzel a döntéssel nem ért egyet, mert szerinte veszíteni fognak, ha nem fogadják el a gép segítségét. Finch visszavág: még életben vagyunk, ám Forrás szerint ez nem élet, csupán túlélés. Na igen, nagy különbség.
Márpedig előbb-utóbb hibát fognak elkövetni, és akkor mind meghalnak. Azt is a férfi szemére veti, még csak nevet és hangot sem adott teremtményének, de ő úgy gondolta, idővel a gép választ magának nevet. Hangja pedig a zárt rendszernek is lehet, olyan, amilyet csak akar – így Harold, azzal lezárja a vitát és a rendszert.
John és Lionel épp utcán sétálnak, mikor hősünk mellett megszólal a nyilvános telefon – szám érkezett. Ezalatt Whistler professzor fogadóóráján egyik tanítványa jobb jegyért protestál, egyelőre sikertelenül. Váratlanul betoppan John és Forrás, közlik, hogy az új szám Haroldé, szóval vége a fogadóórának, menteni kell a tanár urat. Mégpedig azonnal, lévén az ellengép ügynökei már a folyosón vannak. Gyorsan be is szerzik a maguk térdlövéseit (a tanítvány kis híján elájul a látványtól), Reese pedig elveszi egyiküktől a nála lévő névjegykártyát.
A védett lakásba mennek, ahol Rico rögtön magát okolja, mint aki miatt ugrott Finch álcája – úgy véli az ő visszatérte hozta rájuk a bajt. Én erre azért nem fogadnék. Mindenesetre John szerint ez a lakás is bukhatott, szóval ideje magukhoz venni a pénzt és a paripát, és távozni. Nem bujkálást javasol, hanem az ellenség lekövetését – kezdve a névjegykártyát kibocsátó cégnél –, és levadászását.
Forrás persze azonnal rámutat, hogy hiba volt lezárni a gépet, mert a segítségével könnyebben megvívhatnák a harcukat, de Finch nemet mond. Erre a nő elárulja, hogy a lezárás előtt beépített némi extrát a rendszerbe, hogy a gép megvédhesse saját magát, de úgy programozta, hogy csak Főncsi engedélyével lép működésbe az extra funkció. Az említett nem túl boldog a dologtól, de most nincs idő ezzel foglalkozni – a Szamaritánus ügynökei csikorgó kerekekkel fékeznek a ház előtt. A csapat gyorsan egyeztet, a végeredmény a következő: Forrás és Rico maradnak a lakásban várni az ügynököket, John és Fuszkó a cég után indul, aki vélhetően a fegyvereseket küldte, Elias pedig biztos helyre viszi Haroldot, ahol nem lesz kamera előtt.
Abba az épületbe jöttek, ahol anno John próbálta megmenteni a maffiást, akiről először azt hitte ő Charlie Burton, a tanár és egyben üldözött szemtanú. Van humora az öregnek, de végülis logikus, hogy abba a közegbe tértek vissza, ahol emberei megvédhetik mindkettejüket. Harold ugyan megpróbálja lebeszélni arról, hogy segítsen rajta, ám Elias nem tágít, még akkor sem, ha ebbe a küldetésbe akár bele is halhat.
Régen két banda harcának területe volt a hely, most viszont nyugi van. Esélylatolgatásba kezdenek – na igen, Főncsi se gondolta soha, hogy ilyen helyen köthet ki menekülés közben, inkább arra számított, hogy ténykedéséért böriben végzi. Nosztalgiáznak kicsit a múlton is, Elias elmeséli, hogy háborítatlanul élt itt évekig a tanári álcája alatt, míg egy óvatlan pillanatában kamera vette fel, ezen bukott el. Haroldnak erről eszébe jut valami, és azonnal Forrást hívja. (A csajok mostanra már minden támadót leterítetek a lakásnál.)
Meggyónja, hogy a kávézóban – ahol reggel járt – volt már egyszer életében, méghozzá pont tíz éve oda vitte Grace-t randira. Ergo a Szamaritánus nemcsak a jelenben követi őket, hanem rákeres minden múltbeli tettükre is, hátha visszatérnek valamely szokásukhoz, és így a nyomukra akad. De legalább Shaw megnyugodhat, nem miatta ugrott a főnök álcája, hanem saját gondatlanságából. Közben említett megtalálja az egyik ügynöknél ugyanannak a cégnek a névjegykártyáját, amelyiké a korábban lelőtt tagnál is volt, és ahova nyomozóink épp megérkeznek.
Jelvényt lóbálnak és közlik, hogy a lövöldözés miatt jöttek, amiben a cég munkatársa érintett, ezért a főnökkel kell beszélniük. A recepciós az egyik üres sarokirodába vezeti őket azzal, hogy nemsokára jön a góré. A lányok a lakásban beszélgetnek kicsit, Forrás megnyugtatja társát: nem miatta ugrott Harold álcája, hanem saját hibájából. Azt is elrebegi, hogy élete során most érzi úgy, tartozik valahova, és boldog.
Nyugalmukat újabb ügynökök érkezése zavarja meg, ahogy Haroldékét is. Utóbbinak most esik le: a bandák folyamatosan harcolnak egymással, a mostani leállásuk nem a normális ügymenet, ez szúrhatott szemet az ellengépnek. Micsoda banánhéj! Nyomozóink sem várhatják nyugalomban a cég főnökét, mert az egyáltalán nem jön, jókora adag ellenséges ügynök annál inkább. Némi lövésváltás után gránáttal kell ritkítaniuk a túlerőt.
A lakásban nincs maradása Főncsiéknek sem, kezdődhet a macska-egér bújócska a házban. Először a liftig kell eljutniuk, itt Elias lő le egy rosszarcot, a liftben emberei várják, akik kiiktatták a többit. A földszinten további támadók érkeznek – rövid ideig mégis úgy néz ki hőseink állnak nyerésre, ám a távozásra rendelt jármű sofőrje halott, és mikor Elias úgy dönt maga ül a volán mögé, egy érkező ügynök őt is fejbe durrantja. Bazmeg, ez durva! Harold sokkot kap, kétségbeesve lép a halotthoz, ám a Szamaritánus emberei elrángatják a test mellől, bekényszerítik a járműbe, és már ott sincsenek.
Az elhunyt maffiavezér szemét nem sokkal később a megrendült John zárja le – körülöttük nyüzsögnek a rendőrök és a bámészkodók. Utóbbiak közül az egyik srác odakiált hősünknek, hogy információja van. Lefényképezte az autót, amivel a gyilkosok elhajtottak, és magukkal vitték Haroldot. John azonnal hívja Forrást a hírrel, de a gép gyorsabb volt, a csajok már úton vannak a helyszínre.
Nem mondhatnám, hogy meglepődöm: Főncsit Greer elé hozták. Azzal indít, hogy esze ágában sincs elárulni sem a barátai, sem a gép hollétét, úh. essenek túl a dolgon, az öreg szíveskedjék teketória nélkül végezni vele. Nem, a Szamaritánus nem ezért hozatta ide, hanem azért, mert tudja, hogy valamikor a jövőben Harold úgyis neki fog dolgozni, mégpedig önként. Aha. A beszélgetésnek ezzel vége, ügynök vezeti el hősünket, hogy tovább szállítsák ismeretlen cél felé.
Elindulni viszont már nem tudnak, mert befutnak a lányok és vad lövöldözés kezdődik. Forrás nagyon élvezi a szitut, tüzelés közben megpróbálja Rico kedvét fellendíteni, úgy mint „lehetséges, hogy az egész élet szimuláció”. Szerencsére célzásban jobbak, mint elméletgyártásban, percek alatt eljutnak Haroldig és kiszedik az autóból, ahol eddig meghúzta magát. Az ellenségnek azonban újabb csapata érkezik, ezért Shaw járműbe parancsolja Főncsit és Forrást, maga pedig marad hátvédnek. Utóbbi vadul tiltakozik, ám ő nem hagyja magát, így a két informatikus bevágja magát az autóba, és elszelel.
Menekülés közben Harold észreveszi, hogy Forrás megsebesült, de a nő csak legyint – semmi komoly; kórházba menni amúgy sem lenne értelme, ott keresnék őket először. Majd a férfi ellátja, John sebeinek kezelése közben úgyis szert tett némi profizmusra. Na igen. Finch nagyot sóhajt, és elrebegi, hogy nagyon elege van már az egészből, és ki van akadva azok miatt, akik meghaltak az ügyért. Forrás szerint viszont mindannyian döntést hoztak, amikor melléjük álltak, és tudták, a pakliban ez is benne van.
További elmélkedéseit az üldözők közeledése zavarja meg: nyomukban van az autó, melyről az előbb már irgalmatlan gépágyúval lőtték őket. Remélem ez nem azt jelenti, hogy Ricot legyalulták, mielőtt eljöttek! Persze nem csak a nyomukban száguldoznak a nevezett autóval, hanem kinyílik a teteje és előkerül az irdatlan mordály, és vadul tüzel. Forrás se rest, ő is felszerelkezett, önvezetőre állítja a bömöst, kinyitja a napfénytetőt és visszalő. Neki nem kell a golyókat tucatjával szórnia, négy jól irányzott lövést ad le, mire az ellenfél járműve beledurrant egy út szélén álló másikba, dob egy cefet szaltót, és atomjaira robban. Közben Johnék is felszedik végre Sameent, aki úgy látom egészben van, és elég sok rosszarcot kiliggatott.
Helyszínt váltunk, Jeff Blackwell utcán trappol, miközben a Szamaritánus a fülére mondja az utasításait, hogy merre menjen. Amikor az egyik épület üres lakásába irányítja, és a férfi mesterlövész fegyvert vesz elő, összeugrik a gyomrom. Gondolom mindannyian sejtitek mi következik. A Szamaritánus elrebegi a célpont rendszámát és azt, hogy az elsődleges alany az utas, a másodlagos pedig a vezető, bazmeg!
Az autóban minderről mit sem sejtve Forrás tovább győzködi Főncsit a nyitott rendszer előnyeiről, mert jelen állás szerint ők állnak vesztésre. A férfi úgy látja, olyan háborúban harcolnak, amit már rég elveszítettek. A beszélgetésnek vége szakad, mert Forrás kiszúrja Blackwellt a ház erkélyén, ahol már fegyverrel a kezében várja őket.
Rá lő, ami nem talál, majd elrántja a kormányt, így a golyót Harold helyett ő szedi be. Kikerülnek a gyilkos látóköréből, viszont az gyorsan kiderül, hogy nagy a baj. A nő ugyan azt állítja minden rendben, ám olyan kétségbeesetten néz körül, hogy rögtön érezni – súlyos a sebe. Az útjukat két járőrautó zárja el, mire Főncsi felveti, hogy meg kellene állniuk, és együttműködni a rendőrséggel. A nő nem tiltakozik, megállnak, leteszik a fegyvert. Mire a járőrök Haroldot kiszedik a járműből, Forrás elveszti az eszméletét. A férfit úgy bilincselik meg, és szállítják tova, hogy nem tudja mi lett társával, csak azt látja, hogy már nincs magánál.
A helyszínen kora este megjelenik John, Sameen és Lionel – utóbbi a kollégáitól annyit tudott meg, hogy a szétlőtt bömös két utasa közül az egyiket letartóztatták, a másik viszont kórházban van kritikus állapotban. Reese tudja, hogy a Szamaritánus nem hagyja abba a munkát félúton, ezért a csapat szétválik: Fuszkó megy a kórhiba, a másik kettő pedig a börtönbe. Finchről odabent elkészül a hivatalos fotó, ujjlenyomatot vesznek tőle, majd kihallgatóba viszik. Idősebb FBI ügynök ül le vele szemben, és kezd el szónokolni.
Arról, hogy nem sok érdemi infót találtak a rabról, mert a korábbi, rá vonatkozó digitalizált ügyek rejtélyes módon eltűntek. Egy azonban nem: 1974-ben hazaárulással vádolták, márpedig az ilyen vádak aktáit nemcsak digitálisan, hanem papír alapon is megőrzik – kollégája elment Washingtonba, hogy előkeresse. Haroldnak minderre a füle botja sem mozdul, csupán arra kíváncsi mi lett Forrással. A férfi azonban csak akkor hajlandó róla bármit is mondani, ha előbb vallomást tesz. Megejthetek legalább egy telefonhívást? Nos, azt sem lehet csak úgy, meg kell adnia az ügyvédje nevét, ők majd felhívják.
Finch itt kiszáll a közös kommunikációból, és beszélni kezd ugyan, de az FBI-os nem vágja le, hogy nem hozzá beszél – mi viszont tudjuk, hogy szavai a mindent figyelő nagy testvérnek szólnak. Méghozzá a gonosznak. Elvakogja, hogy elege van abból, hogy mindenki, akit szeretett meghalt, vagy jó úton van felé, ezért el fogja pusztítani, csak még azon agyal, hogy mindezen cél érdekében hány – saját maga által felállított – szabályt kell áthágnia.
A kormányügynök már épp hivatalos személy fenyegetésével vádolná, mikor Harold felvilágosítja, hogy nem hozzá beszélt; egy másik FBI-os pedig végszóra belép a hírrel: hősünkre mások is igényt tartanak. Azt már nem, morog a férfi, a fogoly cellába csüccsen, nem pedig szállítójárműbe.
Ennek érdekében befejezik a kihallgatást és a cellákhoz vezetik. Mielőtt beengednék, kísérői még megbeszélést tartanak a biztonságáról, és egy pillanatra magára hagyják. A folyosón – micsoda véletlen – falra helyezett telefonkészülék mellett ácsorog, ami megszólal. Némi habozás után felveszi, a gép pedig immár nem szavakban, hanem egész mondatokban beszél hozzá.
Mégpedig Forrás hangján, amitől Haroldban pont ugyanúgy megáll az ütő, mint bennem. Először azt hiszi társa van túl az életveszélyen, ám a gép gyorsan felvilágosítja kivel beszél. Hát igen, végül választott magának hangot, nem is akármilyet. Mi pedig látjuk, amint Fuszkó a halottasházban áll a hang eredeti tulajdonosának holtteste felett. A kurva életbe!!
Főncsi megkérdezi a géptől, hogy ki tudja-e vinni, aki igennel válaszol, majd elmegy az áram. Mire John és Rico ideér már teljes a káosz, hősünk csak a jelvénye felvillantásával tud információt szerezni ennek okáról: kinyíltak a zárak, és kábé hatszáz rab megszökött.
Megszólal a mobilja, Fuszkó hívja Forrás halálhírével. Ettől mindketten ledermednek; Shaw szedi össze magát gyorsabban és dobja be, hogy ideje lenne elvégezniük amiért jöttek. Reese viszont kimondja a nyilvánvalót: társukat itt ugyan kár keresni, már messze jár.
Facebook kommentek