(Mindenki őrizze meg a nyugalmát, Aaannnaaa-t nem rabolta el a Szamaritánus, csak átmeneti távollétről van szó. Két részre afelkérésére én vettem át a hogyvoltot, maradjanak velünk, máris kezdünk.)
Szép nagy szám, kár, hogy gőzöm sincs, mit jelent. Utálom a műtőket, még jobban utálom, amikor orvosok éles és hegyes dolgokkal a fejemen matatnak, szóval őszinte részvétem a nyitó képsorok alanyáé - aki nem más, mint Sameen Shaw (hv fedőneve: Rico). Juhé, végre visszatért, bár a képek alapján szerintem inkább lenne halott. Kap egy chipet a fejébe, ami a műtétet szemlélő Greer és Lambert diskurzusa alapján valami elektronikus póráz, az öreg nagyon reménykedik, hogy működni fog. Lambert is, mert Rico eddig hat emberét tette hullazsákba. Jön egy kínosan jópofizó doki, Shaw kap egy spéci nézőkét a szemére, agymosó program indul.
Mosás után Shaw tényleg úgy néz ki, mint akit kiakasztottak száradni, cserébe Lambert ki él - ki nem barkochbát játszik vele. Hősnőnk eleinte kevesebb jelét mutatja az agytevékenységnek mint egy pártszóvivő, csak akkor élénkül fel, amikor a csapat tagjait mutatja neki. Mivel így is csak a fenyegetőzésig jutnak, Greer újabb műtétet javasol, azt se bánja, ha Shaw ettől kicsit megzombul - kedves ember.
A várakozás unalmas perceit Shaw egy tükörbe vágott székkel igyekszik oldani (ki az a hülye, aki egy agresszív páciens szobájába törhető tükröt rak?), de a segédszemélyzet gyorsan lebirkózza és kap egy nyugi szurit is. Amíg Lambert és a főnéni elcsevegnek azon, hogy talán kicsit túladagolták a nyugtatót mi látjuk, hogy az egész balhé csak arra kellett, hogy Shaw megszerezzen egy méretes üvegszilánkot. Amivel aztán annak rendje-módja szerint kiszabadítja magát, leszúrja a főnénit, átváltoztatja pisztollyá, meglövi vele Lambertet és még pár névtelen statisztát, majd némi futkosás és ugrálás után máris egy tengerparton találja magát - szerencsére egy véletlenül pont ott lebzselő csónakkal együtt. Főcím.
Snitt és már New Yorkban vagyunk, egy taxiban, amelynek sofőrje perzsául társalog Shaw-val. Ő közben kiegészítette a ruhatárát és egy vegyesboltnál kipattan a kocsiból (fizetni nem is kell?). Lekoptatja a segítőkész alkalmazottat, majd a mosdóban nekiáll kioperálni magából a chipet. Nem sok sikerrel, úgy látszik a bütykölés hatására a Szamaritánus elkezd interferálni az agyával. Némi Chuck-villódzás után arra eszmél, hogy csuklóig véres és láthatóan gőze nincs, mi történt vele. Szerencsére a vér környező tetemek híján valószínűleg a sajátja. (Én meg azon gondolkozom, hogy lehet véres a keze, de a nyaka nem?) Mindegy, vissza a nyomulós eladó sráchoz, akire először a frászt hozza a véres mancsaival, amiket bele is töröl a pólójába, de igazán akkor pánikol be a srác, amikor Shaw felhívja az ügyfélszolgálatot és bejelenti, hogy meg fogja ölni.
Érthető, hogy az eddigiek alapján Bobby nem teljesen nyugodt, hiába győzködi Shaw, hogy ő csak csalinak kell. Pedig így van, először megjelenik a Szamaritánus három gorillája de Shaw pechére pont akkor kezd megint haluzni, amikor az utolsót vadászná le. Így aztán őt kapják el, de tárárá, megjön a felmentő sereg, aki miatt az egész kamu hívás volt - Root. Megdöbbenés, a szokásos "cool" üdvözlés és gyorsan barátnője karjaiba ájul.
Root és John egy üres, mozgó metrókocsiban szállítják ébredező társukat valahová, mert amíg a Szamaritánus chipje benne van nem vihetik a Gép közelébe. Nosza, vegyük ki, javasolja Root és bár Riconak vannak fenntartásai egy egérszaros mozgó metrókocsiban bicskával végzett agyműtétet illetően, szó szerint belevágnak. Remélem mára ez lesz az utolsó ilyen jelenet, nem a Vészhelyzetre neveztem be.
A műtét sikerült, a beteg nem halt meg és a vágás után éppen Haroldékat hallgatja, akik a "megfordították vagy sem" témát tárgyalják a feje felett. Kiderül, hogy Root lakásában vagyunk (hol? nem a metróba költözött két résszel ezelőtt?) és Medvén kívül a többieknek Shaw nem örül annyira. Mikor a Greer-rel való gyors leszámolás ötletéért Harold nem igazán lelkesedik, a szemére veti, hogy őt is talán egy kicsit túl óvatosan keresték - Reese és Finch jobbnak látják, ha olajra lépnek. Root nem bánja, inkább gyorsan megpróbálná folytatni a tőzsdén félbe maradt akciót, de őszinte bánatára Shaw éppen "nincs olyan hangulatban". (Még jó, hogy nem azt mondta, fáj a feje.) Persze a készítők is tudják, hogy a Shoot rajongók idegeit nem lehet a végtelenségig feszíteni, így aztán Shaw kedve mégis megjön és egy Mr és Mrs Smith-t idéző, edénytörős konyhai egymásnak eséssel végre elhálják a viszonyt. (A jelenetre mondhatjuk, hogy "fülledt", de egyrészt ez mégis csak az országos nyugdíjas csatorna, másrészt nagyon fanfiction érzetű az egész, szóval nem igazán jöttem tőle lázba.)
Munka után édes a pihenés, Root biztosítja Ricot, hogy büntetésből egy Casioba fogja belepakolni a Szamaritánust, de Shaw pesszimizmusán ez sem sokat segít. Amint Root elalszik, kilopózik a fürdőszobába, ahol egy újabb kaleidoszkóp után egy csomag semtex-szel és egy pisztollyal a kezében tér magához. A chip már nincs benne, szóval ezen a fejleményen érthetően kiborul egy kicsit, amikor Root rányitná az ajtót, gyorsan eldugja a cuccot a mosdó alá. Reggel Root telefonálására ébred, de a barátnője azt mondja, csak reggeliért megy - nem jó ez így. Nem bizony, mert John hívta egy találkára, aki közli a rossz hírt: a chip kamu darab, akármi befolyásolta Shaw-t, az nem ez volt, vagyis lehet, hogy még most is figyelik. Ezt persze Shaw is hallja, már a harmadik évadban is mindent bepoloskázott, mi ebben a meglepő? John óvatos (naná, ő nem szerelmes), Root próbálja védeni, de ebből Rico nem kér. Berobog a Kávézóba, leteremti mindkettőjüket, majd egy vendég telefonjáról bejelentkezik a Szamaritánushoz. Nesztek srácok, én megyek leszámolni a Főgonosszal, gyertek, ha akartok. Oké, Rico soha nem volt a kifinomult megoldások embere, de ez azért egy új szint.
A Szamaritánus úgy látszik, ráharapott a dologra, küld két(!) embert Shaw-ért. (Nyilván, eddig hatot nyírt ki, meg a szökés veszteségei...) Azok kötelességszerűen hülyék, így gyorsan le is csapják őket, Root pedig beméri, hogy honnan kapták az utolsó hívást. Így amikor Greer éppen alaposabb munkára ösztökélné házi Szauronját berobbantják a bunkere ajtaját és némi lövöldözés után el is kapják - az, hogy Forrás is beszed egy golyót, gondolom nem volt a tervben. Egy templomba viszik az öreget, mint kiderül Finch utasítására, mert a kripta kőboltozata természetes árnyékolásként elrejti őket. Greer nincs különösebben megilletődve, mondván, ő csak egy lényegtelen csavar immár a gépezetben, de csak kínozzák vagy öljék meg, ha akarják. Shaw kapva kap az ajánlaton - egy ilyen öreg róka kellett, hogy beépítsen valami biztosítékot, amivel az övé lehet a végső szó. Némi ruhakaszabolás után talál is egy sebhelyet Greer karján, amit John szokásos műtős zsebkésével gyorsan újra sebbé alakít. Harold elég bátortalanul próbálja lebeszélni és ez a fordulat Greert is kizökkenti a flegmájából. Az eredmény egy pendrájv, amit Finch rögtön ki is próbál (remélem, az árnyékolás tényleg működik). A titkosított kódban felismeri Arthur Claypool "kézjegyét", vagyis lehet, hogy tényleg a kulcs került a kezükbe, csak fel kell tölteni egy rendszerbe kötött gépre a feltörése után.
Mielőtt elindulna, hogy egy biztonságosabb helyen folytassa a munkát még bocsánatot kér Sameentől, hogy magában lemondott róla, aztán amikor a drájvot ki akarja venni a gépből Shaw megint transzba esik, nem akarja elengedni a kezét. Harold végül a további ellátást igénylő Forrással távozik, biztosítéknak ott hagyják John-t az elég zakkantnak tűnő Shaw-val és a gúnyosan vigyorgó Greerrel. Ugrunk egy órát az időben, John próbálja egy kis pihenésre rávenni a társát, de már késő, mert látogatók érkeznek. John felmegy szembeszállni velük, Sameen meg leszedi a láthatóan nagyon beszélni akaró öreg szájáról a ragtapaszt. Aki nagyon örül ennek, mert így végre talán mehetnek haza, hiszen minden a tervek szerint alakul - mi van? Ja, hát már régen megtörték, az ő ötlete volt a pendrájv elrejtése a karjában, ami persze pont nem azt a célt szolgálja, amit gondoltak. Nem is kell chip az irányításához, benne vannak a fejében, nem is tudná bántani Greert,de most már vigye őket a Géphez. A Szamaritánus megint interferál Rico agyával mire ő bumm, kijózanodásként fejbe lövi Greer-t. Na végre, ennek már ideje volt. (Csak ne lenne az összes jelenet olyan, mint ha másodikos gimisek írták volna házi feladatként.)
A visszaérkező John-t a rossz hír fogadja, hogy meg kell akadályozni a pendrájv használatát, ehhez viszont el kell innen menniük. Harold persze már rádugta a Gépre, és ragaszkodik hozzá, hogy nem hagyhatja ott, vagyis Johnéknak kell menniük segíteni - ez nagyon nem alakul jól. Johnnak is feltűnik, hogy ha a pendrájv csak csapda, akkor Greernek tudnia kellett, hogy elfogják, valaki szólt neki - csak nem Shaw? Addig nem mennek sehová, amíg ezt ki nem deríti. Shaw most már szinte állandóan hallucinál, nagyon rossz bőrben van, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a neki hátat fordító Johnba beleeresszen egy golyót. WTF!
Majd a rémülten érdeklődő Harolddal közli, hogy a Szamaritánus emberei rajtuk ütöttek és Reese (aki még nagyon is lélegzik) meghalt! Dupla WTF. Root persze rohanna segíteni (borzasztó a szövege), Shaw elveszi a fegyvert az utána tapogatózó Johntól és ott hagyja a megjelenő csicskáknak. Felbukkan Lambert, majd Forrás is, aki azonnal rohanni akar vele vissza a védtelenül hagyott Haroldhoz. Menjen Shaw előre, majd ő fedezi a hátát, de az egyre jobban kikészülő Rico előbb inkább beszélni akar vele. Valami kamerák nélküli helyen állnak meg, ahol bevallja, hogy ő lőtte le Johnt és most most meg kell ölje Forrást is. Bár ez a fejlemény láthatóan mélyütés Rootnak, de nem hiszi, hogy meg tudná tenni, ők egymáshoz tartoznak. (Nekem meg közben az jár a fejemben, hogy a sminkesek miért csak Sarah Shahin dolgoztak és Amy Acker a friss lőtt sebbel miért olyan, mint ha a fodrásztól jött volna?) Shaw viszont már nem bírja tovább. A kínzások alatt az egyetlen menedéke Root emléke volt és csak egy mód van rá, hogy ne veszítse végleg el - a saját fejébe ereszti a Forrásnak szánt golyót.
Forrás zokog, mi Shaw pár emlékdarabkáját látjuk - aztán azt, hogy kinyílik a szeme és rajta van az elején látott agymosó szemüveg. Egy monitoron bűbáj dokink éppen a záróképet, Greer pedig egy ablakon keresztül mindkettőjüket nézi. A kísérlet egyetlen eredménye, hogy Shaw most egy órával később lőtte őt le, a Géphez semmivel nem kerültek közelebb. Nem baj, kezdjük újra - 6742-szer. Ezt jelentette tehát a cím és ez bizony orbitális szívás szegény Shawnak.
(Elismerem, nekem nem ugrott be az elején, hogy megint csak szimulációt látunk. Nagyjából ott fogtam gyanút, amikor kijöttek a templomból. Korábban azért nem, mert az utóbbi időben becsúsztak gikszerek az írásba és bár húztam a számat egyes jeleneteknél, ennek tulajdonítottam őket. Innen kezdve persze mindenki vérmérséklete szerint eldöntheti, hogy a gyenge pontok az írói munkát minősítik vagy éppen ellenkezőleg, nagyon kifinomult módon így érzékeltették, hogy a Szamaritánus csak ennyire képes rekonstruálni és megérteni a kapcsolatokat.)
Facebook kommentek