Izgalmakkal teli részhez érünk, erre erősít rá a német cím is, miszerint Auge um Auge, szemet szemért. Popcornt, szotyit, ücsit, cigit, viszkit és más egyebeket bekészíteni, ha ebből semmi sincs kéznél, akkor elég lesz a körmöt rágni. Elizabeth-tel kezdünk, aki minden követ megmozgat James kiszabadítása érdekében, most éppen hirdetést adat fel: 50 guinea jár annak, aki Jack Pendleton nyomára vezet. Sz Sz biztos bene, hogy Van der Rheede pénzelte le Pendletont, hogy rejtse el a nyakláncot James hajóján, de ehhez kéne a hajószakács tanúvallomása. Sam szerint is mielőbb a végére kell járni a dolognak, mert kopik az Onedin név hitele, példának okádék ő már több üzleti partnerét elvesztette mostanában, mert azok visszaléptek a börtönhírek hallatán. Elizabeth még egy dolog miatt aggódik: már vagy egy hónapja nem kapott levelet Danieltől. Still I’m sad, néz maga elé elmerengve, és sorra dudorássza a dal különféle változatait.

Baines a hónapos szobájában ücsörög, nagyon maga alatt van, a házinéni kopogására is csak nagy nehezen válaszol. Mrs. Sparrow erősítésül magával hozta a férjét is, Baines ugyanis alaposan elmaradt a lakbérrel, nincs pénzem, de igyekszem mielőbb fizetni, mentegetőzik az öreg tengeri medve. Mrs. Sparrow végül még egy hét haladékot ad neki, fogadja el Mr. Van der Rheede ajánlatát, kapitány, az a finom úr már járt itt korábban is, de maga nem volt itthon, ad kéretlen tanácsot a landlady, majd távozik. Közben Margarita azon pörög Mrs. Gibsonnak, hogy James letartóztatása következtében ő nem rendelkezhet a pénzzel, nem tud semmit kifizetni, hát milyen jogállam ez, ő odahaza apjának egy egész országot segített igazgatni! (Bele is bukott a fater, csak emlékeztetnék.)

A börtönőr Jamesnek jelenti, hogy látogatója érkezett, Mrs. Onedin, na de melyik a sok közül?, töprengek. De nem sokáig, mert Charlotte libeg be az ajtón, apjának jött lelki támaszt nyújtani. Otthagyta a színésztársulatot, James ezen meglepődik, de aztán máris komoly feladatot bíz lányára: nézze át a céges papírokat és számoljon be, hogy állnak az Onedin flotta hajóinak dolgai, van-e elég fuvar, stb. Az irodában Dunwoody enyhén szólva megütközve fogadja a határozottan fellépő Charlotte-ot, a kérés teljesítését viszont nem tagadhatja meg, de azért némi ellenállást megpróbál tanúsítani: Mit fog ehhez szólni Lady Fogarty?, motyogja, de inkább csak magának.

Az irodába ekkor Baines lép be, ő is olvasta a hirdetést és mivel van híre Pendletonról, pénze viszont nincs, bejelentkezik a jutalomért. A szakács a Bridget Mayland nevű hajóra szegődött el, mindjárt a James letartóztatását követő napon. A hajó útiránya Cherbourgon át La Rochelle, más szóval az esernyők városán át a hugenották fészkébe, a szabadlábon lévő Onedinek úgy döntenek, gyorsan utána kell menni. Sajnos nincs szabad Frazer gőzös, ezért James egyik gyorsjáratú vitorlására esik a választás, Calder kapitányt nevezik ki parancsnoknak, a család képviseletében Samu és Margarita utazik.

Charlotte híven teljesíti a megbízatást, becígöli a fuvarlevelek, számlák, satöbbik másolatát a böribe, James hálásan köszöni. Sajnos nincsenek nagy haszonnal járó üzletek, ez kiderül a könyvekből, hiába, a gazda távolléte nem tesz jót a profitnak. És az ügyvéd szerint még legalább fél év, mire kitűzik a tárgyalás időpontját. James más dolog híján minden nap lámpaoltásig bújja az üzleti papírokat, de csodát nem tud tenni.

Calder kapitány szerint nagy vihar készülődik a francia partok előtt, szerencséjükre azonban még időben befutnak La Rochelle-be. Ott még semmi hír a Bridget Maylandről, úgy néz ki tehát, sikerülni fog elkapni (fogni sikerül elkapni, el sikerül fogkapni, kicsit belezavarodtam) Pendletont. Azonban eltelik három nap, és a másik hajóról semmi hír, Calder szerint, ha elkapta őket a vihar, mostanra már jó eséllyel haleledel lett a legénységből. Margarita azonban ragaszkodik hozzá, hogy átfésüljék a part menti vizeket, James sorsa múlik ezen, így Calder kénytelen kiadni a parancsot az indulásra. Éjjel-nappal cirkálnak a Bridget Mayland feltételezett útvonala mentén, a kormányos már alig lát ki a szemén és időnként akkorákat ásít, hogy majd lenyeli Calder kapitányt.

Liverpoolban lírai perceknek lehetünk tanúi, megérkezett ugyanis a várva várt levél Danieltől, Elizabeth vérforraló dekoltázsa társaságában olvassa a sorokat. És méghozzá milyen sorokat! Tele szerelemmel és a rég nem látott hitves iránti hűség kifejezéseivel, mi történt az isztambuli nagykövet úrral? Hát csak az, hogy rátalált a szúfizmusra és a vele járó lelki békére, és azt tervezi, amint lehet, lemond a politikai pályáról és a parlamenti képviselői helyről. Bár így nem részesül többé a közbeszerzések során csurranó kenőpénzekből, viszont mindennél fontosabb neki, hogy újra hitvese karjai és alabástrom keblei közé hajthassa politikai csatározásokban megfáradt fejét és egyéb testrészét. (Bővebben lásd a Káma Szútra és az Illatos kert című szakmai kiadványokban.)

Max van der Rheede magabiztosan besétál a Frazer irodába és visszautasíthatatlannak szánt ajánlattal támadja le Dunwoodyt: aggódik Onedinért és a cégéért, itt állnak azok a jó kis vitorlások üresen a kikötőben, hát ez így csupa veszteség. Humpty Dumpty pikírten jelzi, hogy miszter Onedin ennél jóval nagyobb viharokat is túlélt már, de a holland nem áll le. Hajlandó lenne megszabadítani azt a kiváló üzletembert a folyamatos veszteségektől és gálánsan felajánl 3000 fontot a hat vitorlásból álló flottáért, tessék, itt is van az előre megírt adásvételi szerződés. Dunwoody azonban váratlanul tököket növeszt, amitől ugyan egy lépést sem tud tenni, viszont a megalázó ajánlattal kapcsolatos véleményét határozott mozdulattal fejezi ki: négybe tépi a dokumentet! Brávó, így kell ezt, ezúton fejezem ki minden elismerésemet az irodavezetők gyöngyének, ezennel minden korábbi faszkódása meg van bocsátva. Majd távozásra szólítja fel a hollandot, Van de Nincsen (copyright by Pácsó Ármándó, used with permission) hitetlenkedő arccal húzza el a csíkot.

Caroline és Elizabeth lovagolni voltak (nem „úgy”, hanem tényleg, tegyétek már le azt a Káma Szútrát, gyerekek!) és most kettesben teáznak a szalonban. Caroline-nak hiányzik Samu, már milyen régóta elutazott, de persze Lady Fogartynak még rosszabb lehet, hiszen ő már több hónapja nem látta Sir Danielt. Elizabeth egyetértően bólogat, majd párás tekintettel és elgyengült kebellel (ez a DK ellentéte) bejelenti az érdekes arcú rokonnak, hogy Daniel hamarosan otthagyja a politikát és haza fog térni.

Vissza a tengerre, az álmos kormányos már sokadszorra próbálja egyben lenyelni az előtte álló kapitányt, ám egyszercsak felhangzik a figyelő őrszem kiáltása: Vészjelző rakéta jobbról! Calder kapitány kiadja a parancsot, két fokkal jobbra!, és nemsokára feltűnik egy vízen hánykódó csónak, benne hat szerencsétlen hajótöröttel. Vitorlákat bevonni, hágcsót előkészíteni!, hangzik az újabb parancs, és nemsokára a fedélzetre veszik a Bridget Mayland matrózait. Pendleton is köztük van, de már nem él, belehalt a vihar idején szerzett fejsérülésébe.

Margarita odahaza lehangoltan meséli el az esetet Elizabethnek, amikor levél érkezik, Mrs. Gibson szerint valami matróz hozta, de nem vár választ, már el is ment. A levél Mrs. Onedinnek van címezve, Margarita felbontja, a küldő Betsy, akit a múltkori részben Van der Rheede elraboltatott. A csaj korábban Letty szövőgyárában dolgozott, ugrik be Elizabethnek (a feledékeny hogyvoltíró viszont erre eddig nem jött rá, mert nem olvasta újra a 7x04 epizód posztját), és nyilván nem értesült volt munkaadója haláláról, ezért címezte neki a levelet. Részletesen beszámol arról, hogyan és milyen indokkal csalta ki tőle Max van der Rheede a gyémánt nyakéket, és szívből reméli, hogy ezzel az infóval segít miszter Onedinen és az a gonosz holland meg fog fizetni a tettéért. Elizabeth és Margarita arcán diadalmas mosoly ragyog fel.

A tengeren történtekről Samu számol be Jamesnek, majd a börtönből hazafelé tartva összetalálkozik Baines-szel. Ráveszi, hogy végre látogassa meg volt gazdáját, az öreg némi vonakodás után beleegyezik. A cellában kényszeredett viccelődéssel indul meg a beszélgetés, Baines azzal kezdi, azt gondolta, miszter O mostanra már rég kimászott a kéményen át vagy alagutat ásott, mint ahogy abban a vicces Val Kilmer moziban csinálták, na, hogyishíják, mi volt a címe, megvan: a Top Secret! Majd arra próbálnak rájönni, hogy kerülhetett a lopott ékszer a kabinba, James szerint ha valóban a hajószakács lett volna a bűnös, ő biztos valahol a konyhában rejtette volna el. Bainesnek hirtelen beugrik, hogy ő beszélt Van der Rheedenek arról, hogy még vissza kell vinnie pár térképet az Onedin hajóra. James ezzel beigazolódni látja korábbi gyanúját, a holland van az egész mögött.

Caroline arról győzködi Samuelt, lépjen Daniel bácsi helyére, ha az majd felhagy a politikával. Samu szerint drága mulatság egy választási kampány, de hitvese csak legyint: örökölt egy jól fizető nitrátkoncessziót, azt eladják és meglesz a zsé. Ekkor Baines érkezik azzal a váratlan bejelentéssel, hogy ő vitte fel a lopott nyakláncot a hajóra, de anélkül, hogy tudott volna róla.

Jameshez újabb Mrs. Onedin érkezik látogatóba, ezúttal Margarita, a házaspár hosszú csókban forr össze. Ezt párszor megismétlik, majd Margarita előadja tervét: pruszlikjába rejtve becsempészett egy pisztolyt, James ezt használva szökjön meg a börtönből, ő hajlandó mindenhová követni. James azonban leinti: túl sok dél-amerikai szappanoperát nézel, szívem, pedig az még fel sincs találva, ez itt különben is Anglia, nem Guyana, kikerülök én innen jogszerűen is. Nem fognak elítélni, bízz bennem és Baines kapitányban!, mondja magabiztosan.

Szállásán Baines egy gazdátlan ékkövet mutogat a háziaknak, ott találta a sarokban, ahol régebben a térképeit tárolta, de nem az övé, tudnak róla Sparrowék valamit? Ők bizony nem, akkor reggel kihívom a rendőrséget, mondja Baines és a drágakövet elteszi a ládájába. Az éj leple alatt Mr. Sparrow beoson Baines szobájába, hogy elcsórja a követ, ám az öreg és a tanúnak hívott Samu elkapja. Faggatózásukra Sparrow bevallja, bizony pénzt kapott Van der Rheedetől azért, hogy a nyakláncot elrejtse az egyik térképtokban és ezt hajlandó írásban is megerősíteni, mert belátja, hogy ellenkező esetben több füle maradna, mint foga.

A két írásos vallomás birtokában Sam üzleti tárgyalásnak mondott csalival elhívja a hollandot Elizabeth-hez. Úgy vélem, hamarosan maga kerül a bátyám jelenlegi helyére, indítja szőkénk a beszélgetést, kezében lobogtatva a terhelő dokumenteket. Van der Rheede hamar belátja, hogy itt nincs értelme mellédumálni, Samu viszont gálánsan felajánlja, két napot ad neki, utána viszont feljelentést tesz a hatóságoknál. Jobb, ha tudja, hogy tőlem két percet sem kapna, teszi hozzá szúrós szemmel Elizabeth. Fordított esetben maga sem kapna tőlem többet, asszonyom, mondja a holland és elhúz.

Jamest sikerül óvadék ellenében szabadlábra helyeztetni, az Onedinek pezsgőbontással ünneplik az eseményt, Caroline viszont nincs jelen, mert fáj a feje. (Erről eszembe jut egy régi vicc a fejfájós feleségről és a gorilláról, biztos mindenki ismeri, aki nem, annak majd elmesélem kommentben.) A vidám hangulat azonban csak addig tart, amíg James meg nem tudja, hogy Samu két nap előnyt adott Van de Nincsennek, aki ma reggel indult el Hollandiába. Miatta rohadtam börtönben, lófaszt neki, nem két napot!, pattog James és rohan a kikötőbe, nyomában Baines és Elizabeth.

Eloldják az egyik hajót és már indul is az üldözés, szerencsére jó szelet kapnak, sőt Baines még külön parancsot ad a vitorlák vízzel történő locsolására, nem értek ugyan hozzá, de gondolom, ettől a vászon anyaga sűrűbb lesz és jobban dagasztja a szél. (Nughop szakkommentelőnk sajnálatos eltűnése óta teljesen bizonytalan vagyok vitorlás kérdésekben.) Rég látott jelenet: Baines és James újra egymás mellett áll a kormánynál.

Útközben a másik hajóról beszélgetnek, Baines ismeri a parancsnokát, becsületes ember, a neve Pierce kapitány. (A retro már nyilván teljesen belémrágta magát, mert a szinkronban Pirx kapitánynak értettem…) Szerencsére még a holland felségvizek előtt sikerül utolérniük a menekülőt, James és Baines felváltva ordibál át szócsövön Pierce-nek, felsorolva, milyen bűnökkel vádolják Van der Rheedet. De nekem két napot ígértek!, ordít vissza a holland, James közli vele, hogy az ma éjjel lejárt. Van de Nincsen erre kétségbeesetten pénzt kínál Pierce-nek, csak mielőbb vigye holland vizekre, ezzel azonban pont ellenkező hatást ér el: Pierce jelzi, hogy hajlandó átadni Onedinéknek az ellengyógyszerész (antipatikus) utast. Van der Rheede kétségbeesetten lerántja magáról a zakót, átveti magát a korláton és úszni kezd a part felé. Nem érheti el a holland felségvizeket, leengedni a csónakot!, adja ki az utasítást James.

Ezzel a bődületes cliffhangerrel fordulunk rá a sorozat legutolsó epizódjára.