Nem tudhatom, hogy másnak e sorozat mit jelent, nekem kedvencem itt e lángoktól ölelt karibi vidék, krónikási ténykedésem világa. Itt hon vagyok, és ha néha lábamhoz gurul egy fej, nevét is, szakmáját is tudom. Tudom, hogy ki vágta le és merre ment az úton, s tudom, hogy mit jelent egy nyári alkonyon a kardpengékről csorgó, vöröslő fájdalom. De élnek olvasók itt, és bennük szüntelen, a hosszú bevezetőtől fogy el a türelem. S fojtott szavukra friss szóval felelek: kezdődjön hát végre az első jelenet!

Az idő a holdat az égre teremtette, az sok szigetet lát lent, tenger közepette. Az egyiken épp egy smaragdszemű ember, mély gödröt ás, nagy-nagy türelemmel. Miért ásod kincsünk? Mi végre rejted el, barátaid elől miért földeled el? Silver kérdi ezt és Rackham nyugtatja, le van már beszélve, akárki megmondja. A házigazdáink csak egy dolgot kértek, mondják el a helyét a Vaslábú Testvérnek. James és Jack derül, tolvajra gyöngyöket? Megfordult a világ, vajon ki érti ezt? Majd a dörzsölt kalóz a dolgára siet, útközben feszt iszik, de biztosan nem vizet. John még maradna, tele van kérdéssel, tele van sokféle múltbéli élménnyel. Nem is kertel sokat, rátér a kérdésre: miért e háború, mond már meg végtére?

Ágyútűz a tengeren, annyira jó, hogy szeretem! Minden golyó azt zizegi, meghalsz te gaz kalóz-szigeti. Teli csónak garmadával, közeledik armadával. A kalózok sebesülnek, fohászkodnak és remélnek: Tartsatok ki fedezékek, nincs már lábam, ezt nézzétek!

A Rozmáron egy vörös lány (gyönyörű, de szikrát hány), nézi már a domb mögül, az angol flotta hogy dördül: Kemény oda hajózni és egymagukban helytállni! Nincs más ötlet, ez lett a terv, vigasztalja barátja, de a nehézségi fokot, (látszik rajta), belátja. Hirtelen az őrszem, aki prímán időzít, hajót lát keletről, mely sebesen közelít. Távcsövet tart DeGroot, jól ért ő is hozzája és kettőre emelkedik a gályáknak száma. Angol zászló alatt vitorláznak bőszen, biztos Woodes Rogers segítségére készen. Szólni kéne Flintnek, hogy visszavonuljon, csak épp nincsen hová, a sereg elbújjon. De nemhiába dörzsölt az elszánt Rackham, észrevesz még mást is a Karib-tengeren: Őrszem koma, öreg barát, vegyük csak újra a hajók létszámát! Hát van két kicsi meg egy nagy böhöm, ezenkívül három, az agyam eldöböm! Mennyünk gyors elébük, fogytán van az idő, ne sápítozz DeGroot, mostan haladni kő!

Már nyílnak a parton a golyó vájta sebek, már vérzik a nyárfa a barikád mögött, de látod a strandon a csónakok árját, úgy nézem innen, már mind kikötött. Mozsárokat hoztak, nem is egyet, négyet! Lőtték az angolok, rombolták a népet. Csak őket, csak őket! - süvölt Flint kapitány. Nem áll nekik ellen, se kő, se barikád! Még ifjú szájukban a véres nyál, s még bennük virít egy egész repesz, de íme sötét hajuk az égre repül már, mikor egy puskagolyó megüté fejüket! Elhull a pisztoly, eliramlik az élet, nem lesz ez így jó, a mellvéd nem véd meg! Ha eldobjuk egyszer a füstbombánkat, kezedbe kalóz lobogót ragadj, úgy kezdjük meg a visszavonulásunk, mint egy csalódott, legyőzött had. A katonák parancsra kergetnék az ellent, de beleszól Hornigold és senkit sem enged: Csapdába mennétek, jöjjön meg eszetek, szedjétek elő, akár honnan veszitek!

Már egy ideje csak Nassaura gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó bitófán a főtéren, leng Vane, leng serényen. Hívei elszánt embereknek tűnnek, Throckmortonnak Sötét Foltot küldtek, hagyja a hajózást másra, Charleszt vegye le a picsába! De ő csak fölényeskedik és pöffeszkedik némán, ahelyett, hogy kint állna a létrán. S Eleanor fényesen suhogva, ragaszkodik a fejhez a hurokba, három napot ír a törvény elő, addig nézegesse minden járókelő. Max még nyafogna, de már késő, Woodes Rogers felkelt és ő az első! A kormányzó dicsér, nőjét s bátorságát, felvállalja nyíltan annak társaságát.

Északibb vidéken, közelben csata dúl, találkozik újra két eltökélt kalóz úr. Bár Feketeszakáll nem Rackhamet várta, elárulja neki, oda a barátja. Felköttette nemrég a Nassaui Szőke, ráfogta Rogersre, vastag képén bőre. Ha vesztét akarják, itt kell harcot vívni, az angol haderőt fenékig süllyesztni.

Még előző este ott hagytuk abba, Silver kérdése a választ kaphatja? Beszél a kapitány az angliai múltról, régi barátjáról, annak haláláról. Johnnak ez kevés, tovább faggatja, mert a saját sorsa erősen aggasztja. Ne törje fejét ily komor gondokon, hogy ki kit vág először homlokon. E tanácsot kapja idősb barátjától, de most már szóljon a holnapi csatáról! A renitens Dobbsot küldte el a tolvaj, bánjon el menten az ősz Hornigolddal. Veszélyes döntés véli a derék Flint, könnyen megjárják, de Silver csak legyint. Oda is ugrunk a tengerpartra, hol a beépített ember magát feladja. Hűségpróbából pisztolyt kap kezébe, röpítsen golyót egy társa fejébe. Eképp is cselekszik, egyet gyors lelő, mindenki készüljön, irány most az erdő. Megmutatja nékik a titkos túraösvényt, vezet az aranyhoz, csapjon le a törvény! Egy begyes teremtés, alázatos lányka, elbújt gyereket visz vissza valahára. Föld alatt bújnak meg, kik nem harcolnak, magukban sűrűn imákat mormolnak.

Billy és társa, szép hentes leventék, vakarták a kecskét, aztán széjjelszedték. Jacob Garrett jelent, a menő standuppos, átadták a Foltot, mi a teendő most? Nem vették le fáról elhunyt barátjukat, ideje hogy alaposan ellássák bajukat. Szépen repül a városban Throckmorton, de nem magától, csak faágról, holton. Maxék elejébe repítették Őtet, felizgatták vele a kiöltözött népet.

Tenger hullámain hajók közelednek, kérdezzük meg tőlük, vajon miért jöttek? Azonosítja magát az Angol Flotta, és erre választ vár, mert ez a módja. Jolly Rogert húzzunk, had lessenek nagyot! – Rackham biztat erre egy szakállas alakot. Edward Teach sem rest, céloznak ágyúkkal és ugyanígy válaszol a katonai oldal.

A Kincses-szigeten egy étcsokiszín lányka, kimegy a falakra, keble nem hitványka. Silvernek meséli, a mama nem akarta, hogy az óvóhelyet kedvéért otthagyja. Megdicséri őt a vaslábú társa, de szólnak neki, hogy helyzet van ám bátya! Bokorban lesekszik egy támadó ellenség, életét golyóval rögvest beszüntették. Dobbs tüzeli őket, hívjanak mindenkit, csak száz rabszolga van, nem bírják a jenkit.

Föltámadott a tenger, Karibok tengere, ijesztve eget-földet, rémítő ereje. Halljátok az ágyút? Fütyül a lövedék! Így mulat a halál, véget ér a lét. Reng, üvölt a tenger, repül szét az ember, süllyed a pokolra, árboc és vitorla. Habár fölül a gálya, s alul a víznek árja, azért vízbe ugrik a lányka, ki pengéjét jól használja. Anne Bonny az, ki kommandós csapattal, úszik a víz alatt, erős akarattal.

Vissza a szigetre hol mozsár ágyújával, szétlövik a védőt, kedves falujával. De tegnap este még csendes volt a környék, csillagok ragyogtak, mint apró villanykörték. Silver bizonygatja, hogy ő a faszagyerek, Dobbs megtesz mindent, cselez és nem fecseg. Nem én kiálltok, a föld alól hörög, száz kalóz briganti pisztolya dübörög. Lapultak a bokrok gazos fenekére, előjöttek onnan angolok terhére. Körülfogták őket, mind ahányan vótak, aprították őket, amíg meg nem hótak! Csapdába került az inváziós sereg, de Dobbs is odalett, zúgnak a fegyverek.

Fekete-szakállas mit gondolt magába, elindult hajója az ellen irányába. Amíg őt figyeli mindenki amazon, felmászik túloldalt egy Vörös Amazon. Vezér hajó mellett úszik az Orion, elfoglalják többen, kalóz-koma-rokon. Onnan tüzelnek a Rollins őrnagyéra, szétlövik ágyúit, a fele se tréfa! Vissza kell vonulni biztos kikötőbe, nehogy a kalózok vegyék üldözőbe. Ugyanez zajlik le a szárazföldön, futnak az angolok, árkon-bokron-gödrön. Az ősz Hornigold bekapott egy golyót, ami Flint kapitány szép ajándéka volt. Megint este van és megint tegnap éjjel, megint beszélgetnek higgadt szenvedéllyel. Zöldszemű parancsnok a társát megnyugtatja, ne gondolja, hogy halálát pont ő okozhatja.

A Barlow-tanya bezzeg hangos, az ellenállók bázisa most. Billy a fő levelező, barátival terveket sző. Híre ment a talpalásnak, Silvert tartják óriásnak, a babonás népség suttog: Előle el nem futtok! Ezt kéne most megragadni, a hírnevet tovább adni. Mert Nassau jövője majd most dőlhet el, kerekasztal tárgyalás lesz, profi szakértőkkel. Összeül Flint, Silver és Madi, Feketeszakáll, Rackham és Anne Bonny.

Jaj, a béke, jaj a béke, odavan! Az ellenállók beleköptek csúfosan. A kormányzó statáriumot hirdete, mert Throckmortont akasztották felfele. A Billy féle levél Maxnál célhoz ért, felolvassa, s a közönség mindent ért: Aki esküjét ezentúl megszegi, annak fejét valaki leveszi! Hogy ki az, ki minderre felügyel? Ott az aláírás: Long John Silver!