Spoileres cím, gondolhatnánk, de nem lenne igazunk, mert mindjárt a nyitó jelenetben a menyasszonyi és vőlegényi ruhában esküvőjükre tartó James-szel és Margaritával kezdünk. Ha viszont előbbre akarunk kukkantani a történetben, olvassuk el a német címet: Hochzeitsreise nach Sumatra, nászút Szumátrára, oda én is elmennék, csak ne lenne annyi a szúnyog. Szóval álompárunk konflison viteti magát a templomhoz, a násznép ezalatt az Onedin házban gyülekezik. Elizabeth azon pörög Samuelnek, hogy Margarita mindig Isabelnek szólítja, és ez őt mennyire zavarja, ráadásul sokkal fiatalabb Jamesnél. És az meg milyen már, hogy a násznép itt hesszel, az esküvő még nélkülük zajlik a templomban? Sam igyekszik lenyugtatni a pi…, szóval a szőke nagynénit, hogy így Margaritának is könnyebb, hiszen az ő a rokonai nem tudnak részt venni a szertartáson. Különben is Sz Sz nézze a jó oldalát a dolognak: mivel a menyasszony katolikus, így ők megspórolnak maguknak egy látogatást a pápistáknál.

A szertartás után a nem annyira ifjú pár megérkezik a házhoz, a rokonok, ismerősök sorra gratulálnak, Elizabeth viszont továbbra is olyan arcot vág az Isabellezést hallva, mint aki vackorba harapott, vagy mint akit Vackor harapott meg, a piszén pisze kölyökmackó. James félrevonja és rákérdez, mégis mi a faszénért viselkedik ilyen utálatosan, Sz Sz arra fogja, úgy érzi, Margarita megveti őt, azért nem szólítja a rendes nevén. James tőle szokatlanul nyugodtan és hosszan győzködi, hogy ez mennyire nem igaz, Margarita anyját Isabelnek hívták, tehát ebben semmi bántó nincs, ráadásul nagyon is tiszteli és csodálja Elizabethet, amiért nő létére annyi minden elért. Sz Sz lenyugszik, James tehát elérkezettnek látja az időt némi üzleti témázgatásra: a közös cégük megrendült anyagi helyzetének fellendítésre a kelet-indiai szigeteken akar üzleti lehetőségek után nézni. Igaz, hogy ott a hollandok az urak, de hát kockázat nélkül nincs haszon.

Az újdonsült férj sikeresen meggyőzi Margaritát, hogy nászútra Szumátrára menjenek, az nagyon szép hely, csak kicsit sok a szúnyog. Másnap reggel Baines már a legénységet veszi fel, pár régebbi ismerőse is köztük van, mint pl. a szakállas Kettle vagy a szakszervezeti vezető Jack Avery. Ez utóbbit Baines inkább elhajtaná, mint bajkeverőt, de a közelben ácsorgó Margarita szerint ez negatív megkülönböztetés, hát hogyan tartsa el Avery a családját, ha a társadalmi tisztsége miatt sehol se adnak neki munkát? Érvei hatnak Jamesre, aki közbenjár a vén tengeri medvénél a szakszis főnök felvétele ügyében.

Az öreg kapitánynak nemigen tetszik hogy mások így beleszólnak a matrózválasztásába, ezért felveszi még a Tyrell nevű fedélzetmestert, akinek beceneve Tigris, mert hajlamos a kegyetlenkedésekre. Kettle oda is súgja Tomnak, hogy a szóbeszéd szerint azon a hajón, ahol Tyrell a főnök, mindig meghal valaki. Szép kilátások.

Na de ezen még ráérünk aggódni, a tengeren egyelőre minden rendben, lassan leszáll az éjszaka, ami jelen esetben nász is. James lefekvéshez készülődik, Margarita meglepődve kérdezi tőle, nem úgy van, hogy a fedélzeten kell őrségben lennie hajnali 2-ig?, hiszen a legénység egész nap erről beszélt. James mosolyog, ez csak tengerészhumor, dehogy megy őrségbe, egészen más tervei vannak a nászéjszakára. Margarita még megkérdezi, biztos-e benne, hogy jól döntött, amikor elvette feleségül, hiszen alig tíz hónapja ismerik csak egymást, de James pár szóval és csókkal megnyugtatja. Aztán már csak a deszkák nyikorgása hallatszik, aminek viszont nem csak a tenger hullámzása az oka...

Elizabeth behívja az irodába Dawkinst és Dunwoodyt és előadja nekik a James-szel már korábban kiagyalt üzleti tervet, aminek első lépéseként két raktárhajót kell vásárolni Szingapúrban. Ehhez persze pénz is kell, 20.000 font, na de honnan? Elizabeth első gondolta megint Sam, aki első körben csak megissza a brandyt, de pénzt nem ad, mert momentán sztrájkolnak a malmaiban. Persze miután alszik rá egyet rájön, hogy mégsem kéne kimaradni az új üzleti lehetőségből, ezért visszamegy Sz Sz-hez és a pénzért cserébe 30%-os tulajdonrészt kér az új cégben. A jó édes nénikéje azonban közli, max. 20%-ot kaphat, James és ő is ennyivel részesedik csak, mert a fennmaradó 40%-ra valaki mást szemeltek ki. Samuel végül beleegyezik.

A hajón Tyrell egy kötéldarabbal a kezében mászkál és ezzel fegyelmezi a matrózokat, most éppen Kettle-t csapja hókon, amiért lassan csinált meg valamit. Avery beszól a Tigrisnek, apám sokat mesél rólad és a módszereidről, de a szájkaratén egyelőre nem jutnak tovább. Hamarosan kikötnek Szumátrán (Baines egy korábbi közlése szerint az út amúgy kb. 11 hét, csak az időarányok miatt), James, Margarita és Baines hármasban felkeresik a Van Der Rheede testvéreket, Maxot és Theodore-t, akik az egyik legjelentősebb dohánykereskedő família. Mindkettő nőtlen és a maguk módján egyből rányomulnak Margaritára: a harsány Max számtalan bókkal, a félénk Theodore egy csokor virággal.

A testvérpár felajánlja saját kocsiját egy kis városnézésre másnapra, de James elhárítja: ő külön akar pár üzleti ügyet elintézni, de Margarita kocsikázzon csak velük, amennyit akar, vegyen pár tekercs szúnyoghálót, ilyesmit. Este aztán újból felkeresi a Van Der Rheede-ket és beszámol arról, ő mi mindent intézett. Konkrétan aláígért az áraiknak a nagyobb dohánytermelőknél: időközben megérkezett egy másik vitorlása is, így ezzel a két hajóval elszállítja a felvásárolt összes dohányt a Szingapúrban lévő raktárába (erre kellett ugyebár az a két raktárhajó), és az alacsonyabb árat azzal ellentételei, hogy visszaútban olcsó vendégmunkásokat hoz az ültetvényeseknek. Szingapúrból meg néhány gyors járatú Frazer gőzös fogja elszállítani a rakományt, na viszlát, uraim, búcsúzik James. Közben váltunk Liverpoolba, ahol az üzleti terv utolsó részletét Elizabeth meséli el Dunwoodyéknak: a Szingapúrban létrehozott új cég a Rotterdam Onedin nevet viseli, és a fennmaradó 40%-os tulajdonrészt egy holland cégnek adták el, így sikerült bekerülniük a Szumátra és Jáva környéki kizárólagos holland kereskedelmi forgalomba. (Vigyázat, ez a Jáva nem azonos ezzel a Jávával!)

Nagyon úgy néz ki, hogy ezzel a húzással James sikeresen kihúzta a talajt Van Der Rheede-ék amúgy is nehéz anyagi helyzetben lévő cége alól, James távozása után Max dühöng ezen egy sort, de aztán úgy dönt, ez új esély lehet arra, hogy más, szerencsésebb üzletbe vágjanak bele. Adjuk el a céget, fizessük ki az adósságainkat és húzzunk el máshová, mondja Theodore-nek, de az ettől a hírtől teljesen lefagy: gyerekkora óta itt él, hogyan is hagyhatná el a családi birtokot, még ha röpköd is itt egy-két szúnyog?

A sikeresen nyélbe ütött üzlet után James kiadja a parancsot a hazatérésre, út közben Tyrell persze továbbra is vegzálja a legénységet, a legkisebb pontatlanságot vagy lassúságot is kemény kötélcsapásokkal bünteti. A jóérzésű Margarita ezt jelzi is Jamesnek, de az nem foglalkozik vele, ez a kapitány dolga. Baines viszont tartja magát ahhoz a véleményéhez, hogy a Tigris az ő választása volt és méghozzá jó választás, keményen tartja a matrózokat, az a dolga.

Pedig a legénységi szálláson készül valami, Kettle szervezi az ellenállást, összefognak és jól megpokrócozzák ezt az állatot. Avery azonban nem akar benne részt venni, mert tudja, hogy az ő állása itt a hajón egy hajszálon függ. Amikor Tyrell lemegy a legénységhez, Kettle a megbeszéltek szerint rátámad, de a többiek meggondolják magukat és ülve maradnak, így Tyrell gyorsan lenyomja Kettle-t és fenyítési célzattal már húzza is elő a kötéldarabot. Avery azonban váratlanul felugrik és behúz egyet a dúvadnak, aki olyan szerencsésen esik neki az egyik gerendának, hogy szörnyethal. (Úgy látszik, ez a Tigris nem olyan kemény, mint névrokona, a maláj Tigris.) Teljes titoktartás, senki nem vall semmit!, adja ki a parancsot Kettle a többieknek, Larsennek és Crabbe-nek.

Így is lesz, a négy matróz hallgatásba burkolózik, hiába faggatja őket Onedin és Baines. Az öreg kapitánynak meggyőződése, hogy a mindig bajt keverő Avery a tettes, és bár erre nincs bizonyítéka, úgy dönt, Liverpoolig vasra vereti. Margarita kétségbeesetten mondja Jamesnek, hogy ez így igazságtalan, hiszen nem derült ki, ki a bűnös, és ha annak idején nem jár közbe érte, hogy felvegyék a legénység közé, akkor most szerencsétlen Avery nem lenne rab.

A hosszú út alatt azonban úgy tűnik, Bainesben is megfogalmazódott pár kérdés a néhai fedélzetmester viselt dolgaival kapcsolatban, és amikor kikötnek Liverpoolban, meglepő javaslattal áll elő. A négy jómadár, Avery, Kettle, Larsen és Crabbe álljon össze és rendszeres időközönként szervezzenek gyűjtést Tyrell családjának, plusz saját keresetükből mindig adjanak le egy bizonyos részt az özvegynek. Nem teszek feljelentést, hanem adok maguknak másik esélyt, teszi hozzá Baines, Avery megköszöni és elhúz. A párbeszédnek Margarita is fültanúja, maga tudja, mi az igazságosság, mosolyog a tengeri medvére.

A kikötőbe ekkor érkezik Elizabeth, aki vidám arccal elhívja magához Jameséket, hogy beszámoljon a sikeres üzleti fejleményekről, és már nem zavarja az sem, hogy sógornője továbbra is Isabelnek szólítja. Ráadásul még egy vendéget is hívott, aki nem más, mint Max Van Der Rheede. Max eladta szumátrai érdekeltségeit és Angliába költözött, itt akar új üzleti lehetőségeket keresni. Na és a kedves Theodore hol van?, érdeklődik Margarita, de a válasz lehangoló: a családi birtok elvesztése miatt még Szumátrán vízbe ölte magát.

Már csak öt rész van hátra.