Karate Jules és Hipszter Frank megnézik megint a felvételeket, és a szájuk továbbra is tátva marad a látottaktól. Nem túl kellemes megnézni magad főbe lőve… Juliana még néhány könnycseppet is ejt. Azon tanakodnak, hogy mi az ördög volt ez, sőt, Juliana mintha felismerni vélt volna valakit Frank mellett térdelve, de a férfi nem emlékszik rá. Végszóra Kamionos Joe jelenik meg, és közli a két jómadárral, hogy nem talált kiutat, ez van srácok. A válaszul kapott hallgatás viszont neki is feltűnik, és csodálkozva érdeklődik, hogy mi történt. Juliana terel, a szerelmes tekintete is mintha egy kissé elszürkült volna Joe irányába. A Kamionos kéri a filmet, Frank megtagadja a kérést, kitör a verekedés. Hipszterünk kezdeti fölénye hamar elolvad, Joe a földre küldi, de Juliana nekiáll az igazságról kérdezősködni, nehogy elfajuljanak a dolgok. Joe nem felel, csak kikapja a filmet a kezéből, és elhagyja az iskolamozit.
Oberúristen házában hajnalodik, éppen azt a képet nézi, amin a Führer kitünteti őt. Előtte egy pisztoly, amit akkurátusan megtölt. Helen igyekszik le, aggódik a férjéért, de Oberúristen megnyugtatja, hogy ha Heydrich meg akarná őt ölni, akkor nem vadászatra hívná. Kösz szépen, nekem Heydrich nem szimpatikus, feleli a felesége. Smith megfogja a kezét, és odaadja neki a pisztolyt, majd elmondja, hogy ha nem jönne haza, akkor ne engedje a gyerekek közelébe azt a mocskot. A Kempetai irodájában Drótszemüveg-szan a napot figyeli, amely bearanyozza a helyiséget, no meg a Golden Gate hidat. Josida érkezik, és kap egy rövid szónoklatot arról, hogy bármit meg kell tenniük azért, hogy megvédjék a birodalmukat.
Karen és Washington éppen azt taglalja Franknek és Julianának, hogy soha ne nézzék meg a filmeket. Hát ezt jókor mondod, éppen azt láttam, amint kivégeznek rajta, feleli a hipszterünk. Rátérnek a témára, Karen azt mondja, hogy éppen most fizettünk tíz ropit a jakuzának magáért, miért kellene kijuttatni őket? Némileg felháborodva veszi tudomásul, hogy nem értesítették arról, hogy Frank nyomában van a Kempetai. A férfi félbeszakítja őket, akkor most segítenek, vagy sem? A válasz helyett a keménykalapos Kidót és Josidát követjük egy szálloda folyosóján. Müller nyit ajtót, és a ráfogott pisztolyok láttán beengedi a japánokat. Megmotozzák, majd Josida átkutatja a lakást, és hogy hogy nem, a padló alól előkerül egy távcsöves puska. Kido megkérdezi, hogy a magáé-e, mire Müller lelkesen egyetért, és vallomást akar tenni, de a főfelügyelő golyót repít bele.
Az ellenállók végül segítenek Franknek, de csak akkor, ha megöli Joe Blake-t, megszerzi a filmet, cserébe pedig egy Mexikóba tartó hajóra pakolják majd fel. Frank felháborodik, de Karen elmagyarázza, hogy ha visszajut New Yorkba, akkor tudni fognak róluk az SS főhadiszállásán. Julianát nézik ki a feladatra, Frank tiltakozik, majd egy olyan kompromisszumra jutnak, hogy a nő hozza ki őt a náciktól, Washington meg majd lelövi. Kido és Josida kutatja át a homlokon lőtt Müller szobáját, de a főfelügyelő utasítja a segéderőt, hogy minden iratot meg kell majd semmisíteniük. Josida azonban megáll, mert nem érti ezt az egészet. Le kellett volna tartóztatni, és kihallgatni, pedig Frank Frinket üldözték, aki a tanú szerint sem lőtt. Ez azért van, feleli Kido, mert a nácik pontosan ezt akarták. Háború lett volna belőle, és azt a háborút a birodalmunk soha nem nyeri meg. Ezt senki nem tudhatja meg. Rendben van főnök, de ha nem kapunk el egyetlen merénylőt sem, akkor Tokió nem fog örülni. Valóban, de meghozzuk majd a szükséges áldozatot, feleli Drótszemüveg-szan, és megismétli Josidának, hogy hallgasson, és segítsen neki a szeppukunál.
Smith napsütéses időben autózik a Catskill-hegységbe, ahol az osztrák jódlizónak öltözött Heydrich várja, egy napszemüveges és hallgatag fegyveres társaságában, akit Jungénak neveznek. Hoztam puskát mindkettőnknek, ecseteli, de Smith nem most jött le a falvédőről, és viszi a sajátját. Mialatt Karen eligazítja Julianát, látjuk, hogy Joe megy be a náci követségre. A nőről még igazolványképet is készítenek egy ósdi fotómasinériával. Heydrich egy tó partján kedveskedik Smithnek, akinek az arcára a sajtreszelővel való rejszolás érzése ül ki. Itt nincs senki, aki lehallgathatna, vagy zavarna minket, ecseteli Heydrich, bizonyára ez volt a cél, feleli Smith. Connollyra terelődik a szó, a magasabb rangú náci nem tagadja, hogy ő volt, aki utasította, hogy adja át az útvonaltervét az ellenállásnak, de ki akarja húzni Smithből, hogy mit gondol az egészről, és hozzáteszi, hogy a mai nap történelmi lesz, csak az a kérdés, hogy a múltat vagy a jövőt fogja-e választani.
Albert Speer Berlinjére ugrunk, a Welthaupstadt Germania láttán a Harmadik Birodalomért rajongó nézők alighanem törlést kérnek maguk alatt, széles sugárutak, a Große Halle, mágnesvasút, és minden, mi szem-szájnak ingere. Egy luxus Volkswagenben fuvarozzák Wegenert a reptérről. Az SS-es kollégája németül faggatja, hogy a látogatása váratlan, és a Führertől nem szokás soron kívül időpontot kérni. Wegener terel, és Berlinről dumálnak egy sort, hogy mennyire megváltozott. Ez a világ legszebb fővárosa, hangzik el a végkövetkeztetés. Joe egy 1960-as Berlinről szóló képeskönyvet lapozgat, amely nem nagyon izgatja őt fel, sőt, unatkozik. A tárgyalóban megszólal a telefon, de nincs senki, aki felvegye. Reiss nagykövet és Oberführer Diels érkezik, előbbi megnyugtatja, hogy pár óra múlva indul, megvan a jegye, utóbbi Oberúristenről érdeklődik. Még nem érték el, de Joe valamiért nem bízik meg a figurában, és hazudik a küldetéséről neki.
Tagomi az urániumbányákról szóló térképet vizsgálja, mikor megérkezik Kido. Julianát keresi, hát ő nincs itt, nem is lesz, feleli a miniszternek, mert a Frank Frink barátnője, akit a trónörökös lelövésével gyanúsítanak. Ez biztos tévedés lesz, hát marhára nem, feleli Kido, és ez magának óriási szégyen lesz akkor, amikor elkapjuk a merénylőt, ezúttal pedig nem lesz kegyelem. A miniszter érdeklődésére azt is elmondja, hogy tud arról, hogy ő segítette a náci Wegener távozásában. De azért hallgattam, mert a Birodalom biztonsága ezt kívánta tőlem. Azért mondom el most ezt magának, mert egyszer mindannyiunk számára eljön az idő, a miénk pedig a mai nappal jött el. Tagomi búcsúzóul még meghajol Kido előtt a tisztelete jeleként.
Wegener ér haza, Katharina, a szőke felesége fogadja őt világos kosztümben, és amit tőle kap a férfi, azt aligha teszi zsebre. A felsorolt bűnei elsősorban a nőügyei kapnak kiemelt helyet, de Wegener próbál békülékeny lenni, és igazat ad az asszonynak, megerősítve azt is, hogy bár hazaadja a pénzt, a házastársi jogait már régen eljátszotta, csak a gyerekeket akarja látni. Egy szőke, furulyával gyakorló kislány és egy göndör hajú, a birodalmi rangerekről szóló képregényébe temetkező fiú fogadja. A Klaudia névre hallgató lány felpattan, és átöleli az apját, a fiúcska viszont nem a megbocsátó típusba tartozik. Juliana hamis igazolványképe elkészült, elbúcsúzik Franktől. Juliana elmondja neki, hogy minden, amit tesz, hiábavaló volt, mert a filmben látta, hogy a várost leatomozták, és Franket megölték. Csinálnunk kell a dolgunkat, mondja a férfi, és elcsattan egy búcsúcsók. A fegyvergyárban Ed kitalálja, hogy az olvasztótégelybe rakja a pisztolyt, és akkor nem lesz nyoma. Amint látja, hogy a készülék szabad, fogja a fegyvert, és megpróbálja belerakni, de elbénázza, és a főnök szeme láttára elejti, aki azonnal kitalálja, hogy ez a keresett pisztoly. Erre ráfaragtál, komám.
Klaudia az anyja legújabb ajándékait mutatja az apjának, még kendőket is varrogat is otthon, egyet a Führernek, egyet Wegenernek, és megkéri, hogy adja át majd Hitlernek, ha arra jár, amire a férfi készségesen vállalkozik. A lányka odavan az apjáért, de Wegener a fiúra kíváncsi, aki a képregényből emel falat közéjük, hiába kérdezgeti az apja mindenféle semmiségről. Csak az anyja utasítására kezd el felelgetni rájuk kurta szavakkal. A kislány nem boldog, mikor kiderül, hogy Wegenernek távoznia kell, a férfi pedig végül úgy dönt, hogy megöleli a fiát, kiveszi a kezéből a képregényt, és elmondja, hogy milyen nehéz jó embernek lenni. Végül sort kerít a búcsúra, a kisfiú megbékülni látszik, a lány fogadja az apja pusziját, és Wegener még a felesége homlokára is ad egy búcsúcsókot, aki úgy tűnik, hogy sejt valamit.
Az elmélkedő Tagomit Kotomicsi keresi fel, hogy a találkozóra emlékeztesse, és kap is tőle útravalóul némi bölcsességet arról, hogy képtelenség irányítani a sorsunkat. Az asszisztens biztatja a minisztert, hogy ne adja fel, mert ő jó ember, meditáljon továbbra is. Tagomi rájön, hogy gond van, és Kotomicsi tájékoztatja arról, hogy Hata tábornok és a bánya tulajdonosok már várják őt. A miniszter azonban úgy dönt, hogy szabadságot vesz ki, és lemondja a találkozót, ehelyett előveszi Juliana nyakláncát. Drótszemüveg-szan a semmibe bámul az irodájában, majd meglátja a szamurájkardját, és egy végakaratot hagy az asztalán. Díszegyenruhát ölt, és egy csempézett padlójú helyiségbe megy, hogy ne vérezzen össze mindent, kard, tőr, meztelen mellkas, minden adott a szeppukuhoz. Az érkező Josidának odanyújtja a katanát, és csodálkozva fordul felé, mikor az nem veszi át, de megvan rá az oka, a kezében ugyanis egy pisztolyt tart.
Joe nézi a filmkockákat, a háttérben az öreg Hitler néz le rá szigorúan egy festményről. Megint megszólal a telefon, de ezúttal nem rendes, és felveszi. Klemm őrmester az New Yorkból, Oberúristen egyik helyettese. Kiderül, hogy mindkettejüknek hazudtak, nem értesítették egyiküket sem a másikról, ezért Klemm meghagyja, hogy Joe tartsa távol magát Dielstől bármi áron, ez Oberúristen személyes üzenete. Nevezett Diels betoppan az irodába, és Klemm lecsapja a telefont, de egy csapatot kér a követséghez. San Franciscóba Diels közli Joeval, hogy a kocsija várja. Hallott bármit Smithről, kérdezi Joe, hát persze fiam, várja már magát. Oberúristen ezalatt sötétebb erdőszakaszon jár Heydrich nyomában, amikor az Joe Blakeről kezd el kérdezősködni. Smith megtagadja a választ, mire a napszemcsis Junge a fák közül rá fogja a fegyverét, ezért kénytelen a sajátját átadni Heydrichnek.
Juliana, szürke kardigánban, fehér zokniban és sötét lapos cipőben vág át a követség előtti téren, és némi igazoltatás után bejut az épületbe. Joe-t ezalatt Diels a hátsó lépcsőházhoz vezeti, amit nem igazán ért. Félúton magára is hagyja a férfit, és csak annyit mond, hogy menjen szépen le a pincébe. Joenak gyanús ez az egész, beleskelődik a parkolóba, ahol két fegyveres figura várja őt, akik azonban valamiért nem szimpatikusak a srácnak, ezért meggondolja magát, és vissza megy a főbejárathoz, ahol egyenesen belebotlik Julianába. Gyorsan kirángatja őt az épületből, és egy elhagyatott téren a nő végre nekitámadhat. Hazug kurafi, vágja a fejéhez, rohadt náci vagy, és tudom kellett. Aha, csak a film érdekel. Nem egészen, azért vagyok itt, mert az a feladatom, hogy kicsaljalak, és megöljenek téged. Ráterelődik a beszéd a filmre, hát abban bizony benne vagy, és hidd el, nem éppen a legelőnyösebb beállításban. Az nem én voltam, tagadja Joe. Onnan tudom, hogy Canon Cityben megnéztem a saját filmemet, és azon Sztálin egy propagandafilmje volt 1954-ből. De hát a bajszos generalisszimuszt kivégezték 1949-ben, ellenkezik Juliana. Pontosan, az, hogy én embereket végzek ki, legalább annyira igaz, mint az, hogy Sztálin feltámadt. De nekem vissza kell vinnem a filmet New Yorkba, mert különben kivégeznek engem is, téged is és Franket is. Ha segítesz, esküszöm elhallgatom a neveteket.
Kido, akinek az arcába visszatért már a szín, a bénázó Edet hallgatja ki, aki mindent bevall, és magára veszi az egészet. Most az a kérdés, hogy maga akarta-e lelőni a trónörököst, vagy keressük-e tovább Frank Frinket. Még nem találták meg, érdeklődik Ed, de Drótszemüveg-szan leinti, hogy ez nem lényeges, koncentráljon a trónörökösre. Egy kis vadászházban Heydrich teát melegít, miközben a puskákat távolabb teszi Smithtől, akit a hallgatag fegyveres kísérője is sakkban tart. A főnáci győzködi a másikat, hogy a Führernek nincs hatalma, egyébként sem hiszi, hogy amaz a saját szülőföldjét szívesen osztotta meg a japánokkal. Smith azonban hűséges, mire Heydrich le is szólja, hogy a hűség a hatökrök és a gyengék erénye. Az árulás is, feleli Smith, mire megkap egy kiselőadást arról, hogy ők hűséggel egy eszmének, és nem egy embernek tartoznak.
Vált a kép, a Führer ausztriai főhadiszállását járja körbe a kamera, ami tele van a Harmadik Birodalom lobogóival. Mialatt Heydrich beszél, Wegenert látjuk, amint beengedik az erősségbe sokszoros ellenőrzés után. A fegyvereit elveszik, de a lánya ajándékától csak nehezen válik meg. Nemsokára megszólal a telefon, ecseteli Heydrich, és akkor megtudjuk, hogy Wegener sikerrel ölte-e meg a Führert, aki a saját paranoiájának lesz az áldozata, mert mindenütt fegyvereket rejteget. Azt akarom tudni, közli, hogy maga ugyanolyan hűséges lesz-e hozzám, mint ahogy a Führerhez volt, de ezt azelőtt kell elmondania, hogy a telefon megszólal. Smith válasz helyett megkérdezi, hogy egyedül csinálta-e ezt az egészet. Gyors váltás, Karen értesül arról, hogy szabad a pálya, a Kempetai elfogta a merénylőt. Mikor ezt Frank megtudja, felhívja Ed nagyapját, aki egy önző szardarabnak nevezi, és ebből megtudja, hogy a haverja az elfogott személy. Frank közli Karennel, hogy menjen el nélküle, mentse meg Julianát, neki dolga van.
Wegenert közben a katonai dzsip beviszi a várba, majd zászlókkal kidekorált folyosókon keresztül megy a célállomásra, közben a kabátját és a tányérsapkáját is leadja. Egy nagyobb helyiségben már vár rá Adolf Hitler, az Ember a Fellegvárban. A Führer éppen a mi világunkból származó képsorokat néz, ahogy 1945-ben a ruszkik szétlövik Berlint. A vetítővászon alatt egész csinos kis filmgyűjtemény látszódik. Hitler barátságosan odaint Wegenernek, hogy csatlakozzon. A férfi a szétlőtt utcák és a porig rombolt városok láttán nem érti, hogy mi ez, de Hitler elmagyarázza neki, hogy mindez megtörténhetett volna. Hisz a sorsban? – kérdezi, a Schicksal szót használva. A sors képlékeny, feleli Tagomi bölcsességével Wegener, a sors az ember kezében van. A sors néhány ember kezében van, feleli Hitler. Wegener előveszi a rejtett pisztolyt, és a Führerre fogja, aki közben háttal állva elmeséli, hogy mindennap megnézi a filmeket, és mindennap tanul belőlük. Apropó, tudom, hogy Heydrich azért küldte ide magát, hogy kinyírjon. Hitler szembefordul Wegenerrel, és elmondja, hogy nem hisz abban, hogy még egy embert meg tudna ölni, ahhoz ő túlságosan elveszett lélek, mert nem hisz már a birodalomban és saját magában. Ez azért van, mert ördögi dolgokat tettem meg a maga nevében. Valóban, ha megöl engem, talán kibékül önmagával, de ebben az esetben azonnal megindul a támadás Japán ellen, és százmilliók halnak meg, amiért maga lesz a felelős. De van egy megoldás, a dicső halál, és én megkímélem a családját a bosszútól, ígéri Wegenernek Hitler, név szerint emlegetve a két gyereket. Wegener keze remeg, és Isten bocsánatáért esedezik.
Csöng a telefon a New York közelében lévő vadászlakban, és Heydrich utoljára teszi fel a kérdést Smithnek, hogy kivel van, aki előtte még bevallja, hogy nem egyedül van. A következő pillanatok gyorsan peregnek. Smith, a rá fogott fegyver ellenére tagadó választ ad, Heydrich biccent a sameszának, hogy lője le. A telefonkagylóból azonban Hitler szólal meg, majd ebben a pillanatban egy mesterlövész lelövi Heydrich emberét, mielőtt az ártana Smithnek. Heydrich és Smith is a puskájukhoz kapnak, de utóbbi a gyorsabb, és megsebesíti a másikat. Wegener közben az állához szorítja a fegyvert, és egy dörrenés kíséretében golyót röpít a saját fejébe. Smith felveszi a kagylót, és örömmel újságolja Hitlernek, hogy elfogott egy árulót.
Juliana a kikötőbe viszi Joe-t, és megmutatja a Mexikóba induló halászhajót. Kösz, hogy hiszel bennem, mondja a férfi. Ezalatt egy toronyban Karen örvendezik egy walkie-talkiba Washingtonnak, hogy a nő megcsinálta. Felveszik a pozíciót, a férfi pedig előkészíti a fegyverét. Joe közben arra kéri Julianát, hogy vele jöjjön, de a nő bocsánatot kér, és a férfinak leesik, hogy ő itt bizony át lett verve, és mindjárt kinyírják. Nagymonológot tart arról, hogy más ember lehetett volna, ha korábban találkoznak, elsírja magát, és esküdözik, hogy tényleg megváltozott, és átadja a filmet. Juliana Istent emlegeti, és azt, hogy nem hisz a filmnek, hanem Joenak, hát ennyi mindenre képes egy férfi két szép szeme. Snitt, Edet viszik a japánok, de Frank berohan, és Kidónak odaordítja, hogy itt van, parancsoljon. Washington türelmetlen, sehol nincs Joe, és Karennel együtt végül realizálják, hogy Juliana átejtette őket, mert a férfi már ott van a Mexikóba induló halászhajón. Mit tettél, kérdi Karen, de Juliana csak remegő ajkakkal néz Joe után a távolba.
Tagomi egy parkban leül egy padra, előtte japán kisiskolások alakzatban mennek el. meglazítja a nyakkendőjét, és elkezd meditálni, Juliana nyakláncára koncentrálva. Váltás történik, a japán díszletek eltűnnek, és máris ott vagyunk 1962 Amerikájában, a győztes háború után, ahol hotdogot és pattogatott kukoricát árulnak az utcán, az aznapi újságból pedig Kennedy néz vissza rá egy Kuba blokádjáról szóló hírrel. Tagomi egy kicsit elmosolyodik. Itt a vége, fuss el véle.
Köszönöm mindenkinek az egész évados megtisztelő figyelmet, Karate Jules, Hipszter Frank, Oberúristen Smith kalandjai folytatódnak, figyelje mindenki a hogyvoltot, reményeim szerint a második évadról is lesz majd.
Facebook kommentek