Ezúttal Scully mutogat magáról fiatalkori képeket, de nem Facebook-kihívás miatt, hanem mert rajta a sor, hogy összefoglalja a történet rá eső részét: orvosi egyetem, FBI-felvétel, Mulder-megfigyelés, elrablás, betegség, sötét játszmák, fura gének és a többi. A mesélőt rövidesen földönkívülivé alakuló fejjel láthatjuk, a főcím után pedig az „eljött a vég” felirat köszönt bennünket. Ajaj! 

Az ismét normális arcú Scully egy átlagosnak tűnő napon Mulder helyett csak annak laptopját találja az irodában, a rajta keresztül észt osztó O’Malleyvel. Tőle hallhatjuk a hírt, miszerint minden amerikai állampolgárban ott lapul az oda nem illő DNS, aztán személyesen is telefonál, hogy találkára hívja ügynökbarátnőjét. Azt ugye mondanunk sem kell, hogy Mulder teljesen felszívódott?

Scully szkepticizmusa utolsó morzsáit összekaparva, erőtlenül tiltakozik O’Malley elmélete ellen, de a fickó állítja: az ő genomjában is fura elemeket talált a doki, aki nem Budapest Tv-s távgyógyító, hanem rendes szakember ám. Scully olyan kis derűlátó, hogy hívja a rendőrséget, mintha bármi esély lenne rá, hogy Mulder nyomára bukkannak. Ezután Skinner és Einstein előtt vázolja a fejleményeket. Utóbbi persze úgy reagál O’ Malley kijelentéseire, mint egyszeri történész a magyarok szíriuszi eredetére. De még mielőtt hisztérikus röhögőgörcsben zuhanna a földre, konstatálja, hogy tanult kollégája is a meredek teóriát támogatja, mert sajnos amellett szólnak a tények. Sőt, úgy fest, mi magunk adtunk rá lehetőséget, hogy egyesek a DNS-ünkkel játsszanak.

Irány a világ legviccesebb helye, a Fájdalmas Szűzanya Kórház, ahol nőnemű nyomozóink egy zavart fiatalemberbe futnak, akinek valami csúnyaság zabálja a bal karját. Rajta kívül még jó páran várnak vizsgálatra, és az ismeretlen cél felé tartó Mulder sem nagyon lát ki a fejéből a rejtélyes kór miatt. Scully megcsapolja Einstein vérét, és  a művelet alatt - a későbbi sokk enyhítése végett - lassan elkezdi adagolni az információkat. Például azt, hogy anomáliát talált a saját genomjának szekvenálásakor. Nem kell tudnunk, hogy ez mit jelent, hiszen úgysem csinál ilyet senki, aki pedig mégis, annak nem lesz őszinte a mosolya. Einstein továbbra sem akarja elhinni, hogy csak úgy belepiszkáltak a népek DNS-ébe, ezért Scully kénytelen előállni a himlőoltással, mint a módosítás lehetséges eszközével. Na, nem, az nem lehet, mert hát a közbizalom, rebegi a naiv Einstein.

Befut Miller a legújabb O’Malley show-val, amelyben egy orvos vázolja fel, hogyan fogunk mind elpatkolni egy gyorsan terjedő fertőzéstől, amit az immunrendszerünk - DNS-birizgálás kiváltotta - összeomlása idéz majd elő hamarost. Először a rendőrök és orvosok esnek majd ágynak, a télikabát- és tartóstej-biznisznek pedig úgy tűnik, lőttek. Bármennyire is szeretné Einstein, hogy Scully megnyugtassa, mint egy kedves, tudományosan képzett anyuka, be kell érnie e három extra vészjósló szóval: „azt hiszem, elkezdődött.”

Az idősebbik vörös úgy véli, az első áldozatok azok az Irakból visszatért katonák, akiket beoltottak lépfene ellen, most pedig éppen ez a vakcina támadja a lerobbant szervezetüket. Az anthrax amúgy csak előfutár, lesz még jobb is, amikor az összes többi megelőzni kívánt kórokozó is akcióba lép. Mulder közben megérkezett Dél-Karolinába, ahol Miller be is méri szépen, hála a telefonkereső alkalmazásnak. A kórházban a helyzet fokozódik, de Einstein továbbra is tagadásban van, ráadásul egy csomó kérdésére még Scully sem tudja a választ. Hogyan aktiválják az immunrendszer-kilövő DNS-t? Miért most? Miért csak bizonyos emberek fertőződtek meg? Az elkeserítő társalgást az expartner, Monica Reyes hívása szakítja félbe. A kis William születésénél segédkező Reyes már régen otthagyta az FBI-t, ennek ellenére igen tájékozott, és Scullyt is szívesen beavatja.

Visszaugrunk abba az időbe, amikor Monicának Don Corleone-jellegű ajánlatot tett a rondán összeégett, nem túl önkritikus főgonosz. Azt nem tudni, hogy pontosan mit kellett tennie az életben maradásért azon kívül, hogy segített cigarettát tömködni a jobb napokat látott vénember nyakába, de az biztos, hogy sok mindent megtudott az együtt töltött idő alatt. Például azt, hogy Scully védve van az egész emberiség-kiirtós banzájtól, mert beleültették a kiválasztottaknak járó csoda-DNS-t. Cserébe áldozatos munkájáért Reyes is részesült az áldásban, úgyhogy Scullynak a tömeges kihalást követően is lesz kivel csajosan cseverésznie. Mivel a Bagós szereti Muldert, csak rendhagyóan mutatja ki, nemrégiben érte küldött, hogy neki is felajánlhassa a túlélést. A gyanakvó férfi ugyan lenyomta a hírnököt, de aztán csak elment a bácsihoz.

Utóbbi közli, hogy késő leállítani a tömeges pusztulást, de ő szívesen megóvja kis kedvencét, Muldert, amennyiben csatlakozik a sötét oldalhoz. Az öreg a globális felmelegedésre és a cuki madárkák kipusztulására tereli a szót, amiről csakis a csúnya emberiség tehet, amely így is, úgy is kinyírná magát, ahogy az űrlények is megjósolták. Hát akkora baj, ha kicsit a dolgok elébe megyünk? Mulder szerint igen, és az új világ létrehozásában sem szeretne közreműködni. Ha nem adja be a derekát, nem is fog, mert már kezd kitörni rajta a nyavalya. O’Malley egyelőre tartja magát, gyorsan el is mondja, hogyan szórják ránk chemtrailekkel az immungyilkos alumíniumot.

Ennek már látható az eredménye, Scully több száz köhögő ember között kénytelen magabiztosan átverekedni magát Einsteinhez, hogy elmondja neki: az idegen DNS nem a probléma, hanem a megoldás. Ez védi ugyanis a szerencsés nyerteseket a „spártai vírustól”, amit a Cigarettás haveri körén kívül nagyjából mindenki el fog kapni. Scully a saját DNS-éből akar ellenanyagot gyártani, Mulder pedig a padlón haldokolva hallgatja végig az igazságot a hatás kedvéért fél arcát is lekapó Cigistől. A hölgyek tudománya a lehető legrosszabbkor mond csődöt, nem találják az idegen DNS-t, pedig kéne, mert már nincs épkézláb orvos és lassan O’ Malley-t is ledönti a kór. Einstein rájön, hogy túl kicsi volt a minta, nagyobbal már tuti menni fog.

Miller rátalál a krákogó Mulderre, akit el is rángat magával a gúnyosan vigyorgó Cigarettás orra elől. Einstein közben maga is megzuhan, pedig pár perce még azzal dicsekedett, hogy ő biza nem beteg. Miller nem tesz úgy, mintha minden oké lenne, őszintén közli Scullyval, hogy Mulder exitálni készül és ő sincs táncos kedvében. Némi reményt ad, hogy Scully már elkészítette az életmentő infúziókat. Először Einsteint látja el, majd Mulderhez siet, aki egy hídon rostokol, autótengerben. Az integető Miller végül elvezeti a kókadt férfihoz, aki hálás a Bagósnak, hogy megmentette a kedvesét. Most Scullyn a sor, hogy hasonlóképpen tegyen Mulderrel, de lehet, hogy ehhez már kevés lesz a sebtében összedobott gyógyszer. Inkább őssejt kellene, mondjuk Williamtől, ha nincs más jelentkező. Mielőtt előállhatnának a tervvel, hogy miként kerítsék elő tíz perc alatt a rég eltűnt utódot, jön egy nagy ufó, és mindenkinek jól a szemébe világít. Ööö, hát ez a vége. Egyelőre.