Egy étkezését (mogyoróvajas-lekváros szendvics) tekintve asszimilálódott, ám hűtőjén Oszama bin Laden-es képeket tároló muszlim fiatalember reggeli imájával kezdünk. Bár a szövegben a béke szó is szerepel, valahogy mégsem lehetünk biztosak benne, hogy ennek szellemében indul útjára. A kötelező texasi rasszista bunkókkal való találkozást követően csatlakozik hozzá egy barátságos kolléga, majd jöhet a közös fohász és a - közéleti műsoroknak muníciót szolgáltató - öngyilkos merénylet. Az epizód vallási jellegét erősítve, Scullyék a végítélet harsonáiról értekeznek, mert egyesek állítólag ilyesmiket szoktak mostanában hallani. Mulder a Bibliából idéz, ami ugyanolyan ijesztő, mintha a Ponyvaregény Julesa tenné, csak másképp. Mielőtt elönthetne minket a fagyos rémület, befut két ifjú ügynök, akiknek a neve a látszat ellenére nem Mulder Kettő és Scully Kettő, hanem Miller, és - most figyelj! - Einstein. Ők számolnak be a robbantásról, amit az egyik elkövető, bizonyos Shiraz túlélt, bár – ahogy a South Parkban mondanák– most egy kicsit olyan, mint egy paradicsom.

Mulder bámulatos módon olvas a rá hajazó Miller gondolataiban, megsejtve, hogy az kommunikálni akar a növény állapotú terroristával. Mert nyitott a természetfelettire, ugye. A vörös hajú (!), Einstein, aki amúgy (kapaszkodjunk) orvos, sokkoló módon Scullyval ért egyet abban, hogy a kómást felesleges kihallgatni. Mulder és Miller elméje továbbra is összekapcsolódik, de a teljes egybeolvadást meghiúsítja Einstein, aki már lépne, mert megy a repcsi. Fiatalok balra el, öregek burkoltan utalnak a hasonlóságra, de csak a nagyon gyengék kedvéért.

Millerék nem csak a Mulder bácsi és Scully néni kedvéért produkálták ám magukat, ezért a reptéren is folytatják a „szkeptikus kontra csodabogár” vitát, amibe Einstein a szerelmet is belekeveri, mondván, más nem tarthatna egy okos dokit az alagsori lúzer mellett. Lehet, hogy ő is látta az előző kilenc szezont. Egyelőre mégsem mennek haza, mert Millert az anyja medálját szorongató Scully, Einsteint pedig Mulder zaklatja telefonon. Mindketten szeretnének egy kis időt partnerük hamvasabb verziójával tölteni, hivatalosan azért, hogy szóra bírják a paradicsomot. Mindeközben egy lelkes dzsihádista pokolgépet eszkábál, háttérben a tévében okoskodó politikusok megnyugtató hangjával. Társadalomkritika, hmmm.

Mulder lazán lepergeti magáról Einstein cinikus szavait, és a gondolatok súlyáról, meg evolúciós hatásáról szóló kiselőadással vezeti elő érdemi mondandóját. Ami az lenne, hogy szeretné kipróbálni a varázsgombát, hogy a tudat béklyóitól megszabadulva bejusson a vegetáló fickó agyába. Einstein egy profi szarkasztalaszti-edző stílusában reagál minden szóra, majd szolid holdkórosozás közepette elviharzik. Mulder tök optimista. Scully eközben már Shiraz ágya mellett ismerteti Millerrel ötletét, miszerint EEG-vel elméletileg ki lehetne csikarni a páciensből néhány igen-nem választ.

Két gyanús nemzetbiztonsági sikertelenül próbálja eltávolítani az FBI-osokat, akiket Einstein jól rajtakap a magánakción. Sértettségében oda is rendeli Muldert Texasba. Utóbbi be is fut kis bőröndjével, és boldogan veszi át újdonsült orvosától a drogot rejtő kapszulákat. Az intenzív osztályt terrorfenyegetés miatt kiürítik, hogy egy bosszúszomjas nővérke diszkréten kikapcsolhassa a Shirazt életben tartó gépeket. Az emberölést a különleges engedéllyel betoppanó Einstein és Mulder hiúsítja meg, amitől a nő sokkot kap, és bőszen migránsozni kezd. Vöröske gyorsan eltereli a figyelmét, hogy Mulder kettesben maradhasson a beteggel, meg a hallucinogénekkel. Utóbbi fejében countryzenés, cowboykalapos megaparti kerekedik lightos szadomazóval, majd vallási szimbolikával súlyosbítva, hogy aztán egy rendhagyó pietában csúcsosodjon ki. Zárásként Shiraz valamit hősünk fülébe suttog. Reméljük, hogy az intermezzónak eredménye is lesz, mert a szélsőségesek már a „csata” előtti lelkesítésnél tartanak.

Mulder egy kórházi ágyon tér magához, ahol Skinner előtt kénytelen szembesülni Einstein beismerésével, miszerint placebo hatására traumatizálta csípőmozgásával a helyieket. Einstein éppen arról rinyál, mennyire égő volt mindez neki (?), amikor Mulder felfedezi Shiraz anyját, akit a trip alatt is látott. Noora mama hozza az elvárhatót, és arról tart előadást az immár szépen összegyűlt négy ügynök előtt, hogy – a látszat ellenére - milyen jó gyerek az ő fiacskája. Shiraz ugyanis közölte vele álmában, hogy nem robbantotta fel a saját bombáját, mert rádöbbent, hogy ártatlanokat ölni mégsem annyira szép és nemes. A fiú exitál, mielőtt „elmondatná”, kik a szervezők, és itt véget is érhetne a dolog, ha Mulder nem ragaszkodna a módosult állapotban hallott arab szöveg felidézéséhez.

Ez cseppet döcögősen megy, de a közönség őszinte ámulatára Mulder sokadik próbálkozásra valami értelmeset nyög ki, Scully pedig megnyugodhat, hogy az ember a jelek ellenére mégsem kapott stroke-ot. Az Irakot megjárt Miller lefordítja az üzenetet, így kiderül, hogy a rosszak a Babylon Hotelben gyülekeznek, ahol szépen le s kapcsolják őket. Einstein nehezen tér napirendre a történtek fölött, és levonja a következtetést, hogy a szavaknak és érzéseknek mégis van súlya. Az öregek is hosszan elmélkednek a bizarr sztoriról, szóba kerül a szeretet és a gyűlölet, a haragos Isten és a Bábelben elveszett közös nyelv, amit újra meg kéne találni. De mindez nem is lényeges, mert közben olyan bájosan andalognak kézen fogva, hogy még az ég is elbődül.