Társadalmi kérdéseket feszegető epizódunk philadelphiai hajléktalanok erőszakos költöztetésével indul. Mi szóltunk, hogy menni kell, közli a humánusan vízágyúzó fejes, akit aztán valami olyasmi látogat meg, aminek undisága csak a csatornában rejtőző féregemberéhez fogható… Vagy még ahhoz sem. A szemeteskocsiból előmászó, terminátorosan vonuló rém évtizedes rutint sejtető mozdulattal tépi szét a sokkos férfit, hogy Mulderék hamarost a helyi erők előtt menőzhessenek igazolványukkal. Kiderül, hogy az elkövető hagyott ugyan lábnyomot, de lenyomatot nem, ami fura, mert elvileg lehetetlen. Scully gyorsan diagnosztizálja a darabokra szaggatódást, amit szerinte nem idézhetett elő egyetlen ember. (Ugyan, ki beszélt itt emberekről?) Ezután William nevét látja mobilján villogni, ami ifjabb William Scullyra módosul. A tesó hívásának oka, hogy az anyjuk, Margaret szívrohamot kapott.

Scully visszasiet Washingtonba, hogy szembesüljön a rossz bőrben lévő mamával, valamint a ténnyel, miszerint az asszony csak a rég eltávolodott legkisebb kölkét, Charlie-t hívta, amikor még tudta. Miközben győzködi, hogy ne exitáljon, Williamet is felsorolja a maradásra okot adó személyek közt, amin maga is meglepődik. Mulder felfedez egy a gyilkosság hajnalán keletkezett graffitit és egy roppant gusztustalan ragtapaszt a cipőjén. Brrrr… Először az alkotásnak szeretne utánanézni, de mielőtt dolgára mehetne, összefut Daryl Landry és Nancy Huff komikus párosával, akik éppen azon veszekednek, melyikük érzékenyebb szociálisan. Landry a Huff körzetében lévő üres kórházba paterolná a szegényeket, de a nő szerint az nem lenne jó, mert amellett van egy iskola, és nehogy má’.

Mielőtt Mulder igazságot tehetne, egy csövestől értesül a nincstelenek védelmezőjéről, a Sebtapaszorrú Férfiról. Mivel ő még nem látta, úgy véli, jó ötlet lenne megkeresni. Ami a lepottyant tapaszt illeti, azt még Mátyás király is imádná, mert van rajta valami, de mégsincs rajta semmi, és az alapján, ami nincs vagy esetleg van rajta, korábbi viselője él is, meg nem is. Scully ezalatt saját kómájára emlékezik Margaret ágya mellett, rácsodálkozik egy medálra, gondterhelten figyeli egy másik páciens lábbal előre távozását, és megbeszéli öccsével, hogy anyu azt akarta, tartsák életben, amíg lehet. Végszóra érkezik egy nővér, és közli, hogy nem úgy van az, az élő végrendeletet módosították, most már inkább halni szeretne a néni.

A Kukás aláírást viselő graffitit két jókedvű „műkereskedő” már pénzzé is tenné, ha nem jönne a büdös igazságosztó. De jön. Landry és Huff tovább mókázik, és feltűnik egy új falfirka. Scully szeme egyre romlik, most már a Muldert olvassa Williamnek. Partnere amúgy nem csak telefonál, hanem már ott is terem az intenzíven, hogy az eddig kiderített infókkal vidítsa fel a Margaret extubálására váró nőt. Utóbbi folyamatosan azon kattog, mit akart anyja Charlie-tól és minek hordott medált egy ismeretlen dátummal, szóval nem izgatja, hogyan folytatódik a tépkedési hullám. Egyébként Huff lakásánál, ahol a förtelmes váladéknyomokat hagyó szörny meg is teszi, amit kell.

Charlie végre telefonál, aminek Margaret annyira örül, hogy a hangjától rögtön meg is hal, de előtte még Mulder kezét szorongatva közli, hogy az ő fiát is Williamnek hívják. Scully Mulder vállán pityereg, és nem érti, mire volt jó ez a Willam-téma. Annyira kiakad, hogy azonnal látni akarja a Sebtapaszorrút, hátha attól jobb lesz. Először azonban még a Kukást látogatják meg, aki egy ház alagsorában tanyázik, nem túl esztétikus alakok társaságában. Miután egy homályos előadás keretében párhuzamot von a szelektív hulladékgyűjtés és az emberek szemétként való kezelése közt, feltárja a Ragtapaszorrú Ember titkát. Az úgy volt, hogy ő hangot akart adni a hajléktalanoknak, ezért kitalált mindenféle figurákat, amelyek életre keltek és most is vidáman szaladgálnak a sötétben. Nem para, mert majd elfáradnak, mint a hagyományos elemmel működő nyuszi, de a Tapaszos Fickó az más.

A Kukást az sem zökkenti ki, hogy Mulder helyre teszi a tibeti buddhizmussal kapcsolatos téves elképzeléseit, tovább taglalja, hogy a lelkek körülöttünk nyüzsögnek, és ha nagyon akarjuk, eljönnek hozzánk, és önálló életre kelnek. A Tapaszos például most azt hiszi, hogy neki szét kell szednie a rosszakat, de erről nem a Kukás tehet, mert az ő fejéből csak az alapgondolat származik. Az érdekes elmélkedés közben Scully végig Williamen agyal, majd jól meg is mondja a tutit: a Kukás hiába dugja homokba a fejét, ha ő kreálta a problémát, felelős érte. Mivel Landry az utolsó potenciális áldozat, Mulderék a megmentésére sietnek, de semmi értelme, már csak a cafataira vethetnek egy kósza pillantást.

Ha a meló kudarccal is végződött, Scully azért sok mindenre rádöbbent, például arra, hogy az anyja tudni akarta távozása előtt, hogy jól van-e Charlie, Williamet meg azért emlegette, mert szeretné, ha őt is biztonságban tudnák, akkor is, ha éppen nem látják. Scully hinni akarja, hogy nem voltak teljesen szar szülők, és nem bántak szemét módjára szegény fiúval.