Új nap indul, a reggeli készülődés jelei mindenhol: Hank munkába megy, Betsy kávét főz, a húsbolt is nyitni készül. A Gerhardt rezidenciára küldöttség érkezik, az előző rész végén megismert úriember és társai, egy sunyi képű fekete fickó és egy marcona ikerpár, a házba az előbbi kettő nyer bebocsáttatást. Floyd asszony a napi ügyeket intézné, bicebóca unokáját (Jeti fia) ugrasztja, terelje össze a családot. Mindenki szorgoskodik valahol, Baltaarc például indián cimborájával együtt kihallgatást - oké, kínvallatást - tart a fészerben, sajnos eredménytelenül, az interjúalany két kérdés között elhalálozott, pedig csak a fülét vágták le neki. Puhány alak.

Összegyűlnek, Floyd asszony beszámolna a tárgyalásról, ezek szerint nem várta meg vele a fiúkat. Baltaarc nehezményezi is a dolgot, apja után ő a legidősebb férfi a családban, anyja csak egy nő, arról nem beszélve, hogy még az ő csitri lánya is jelen lehetet a találkozón. Floyd rövid eligazítást tart a női princípiumok beteljesítéséről: a lányok felnőtté érnek és kicserélik a fiúk pelenkáját, azaz kuss legyen kisfiam. Apátok helyetteseként tárgyaltam, bele kell törődnünk, hogy ő valószínűleg nem fog felgyógyulni, teszi még hozzá. Baltaarc tovább duzzog, Jeti arcán némi derültséget vélek felfedezni, őt (helyesen) inkább az ajánlat érdekli. A kansasiak felvásárolnák az üzletet, a Gerhardt család maradna a helyén, csak egy nagyobb konszern részeként. Anyu persze nem adott még konkrét választ.

A vezetői posztért indult harc most veszi igazán kezdetét, Baltaarc szerint az ajánlat elfogadásáról szó sem lehet, el kell zavarni mindenkit a picsába, legyen háború, én vagyok a főnök, én mondom meg mi legyen. Floyd asszony hosszút néz, de Jeti is odaböffent egyet a bátyusnak, mégis miből gondolod, hogy te vagy itt a góré és nem anyánk? Mert azt mondtam. Brilliáns érvelés. Mondjuk ha anyám ilyen tekintettel nézne rám én nagyon sürgősen befognám a számat, de Baltaarcnak ennyi esze nincs. Floyd négyszemközt még győzködi egy darabig a fiát, egyelőre patthelyzet van. Ryet viszont meg kell találni és hazahozni, érte küldik az indiánt. Indulás előtt Balta még elkapja, csak nekem jelentesz, értjük egymást?

A kansasiak útközben az esélyeket latolgatják, mármint a megállapodás lehetőségét. A két idősebb fiúban érthető módon nem látnak fantáziát. Mike (ő a sunyi képű) ezzel kapcsolatban előhozakodik a rákokkal meg a különböző ollóikkal, én nem teljesen értem a hasonlatot, de a társa sem, az ikrek meg nem beszélnek egyáltalán. Floyd asszonyt (ők is) lenézik, esetleg Rye. Kacagok. Arra jutnak, hogy nekik aztán tökmindegy, ha valamelyik kötélnek áll, akkor leszüretelheti a gyümölcsöt, ellenkező esetben úgyis mindenkit kinyírnak.

Hank seriff munkában, az asztalán főhelyet foglal el Rye fehér mokaszinja, azt is vizsgálgatja egy darabig, végül elmegy a lányáékhoz kávézni és az unokájával csevegni. Lou is beesik, megvitatják az új fejleményeket, annyit már tudnak, hogy az egyik áldozat bíró volt. Ráadásul Észak-dakotai, szólni kell másoknak is, államközi bűntényről lévén szó.

Blumquisték napja nem indul jól, mindketten az elmúlt este történteket emésztgetik. Ed a garázs előtt üldögél és Rye tárcáját forgatja a kezében, otthon marad takarítani. Peggy viszont dolgozni megy, a látszat mindenekelőtt, bár ő meg az arca miatt magyarázkodhat, Ed ugye ijedtében véletlenül fejbecsapta miután leszúrta a kölyköt, annak helyén szép színes foltok várhatók hamarosan. Meló előtt bejelenti a húsboltban, hogy a férje gyomorrontást kapott valami kagylótól, a főnök arcára kiül az iszonyat, tisztességes hentesember nem eszik tengeri vackokat.

Peggy a helyi szépségszalonban dolgozik, ott már megy a pletyka az esti gyilkosságokról, kisvárosi méretekben, rendesen. Bérgyilkosok voltak, a Watergate is előkerül, szerintem a földönkívüliekről is tud valamelyik kedves vendég. A csaj főnöke, Constance a szemináriumot erőlteti, az önmegvalósítót, Peggy húzódozik, most a húsbolt megvételére spórolnak. A másik ezen kiakad, édes lányom, nem hagyhatod elapasztani lelked forrását az urad elnyomása alatt, mondja (csak egy másik képzavarral, annak is pont ennyire nincs semmi értelme), miközben barátnője seggét stíröli, aha, szóval a főnökasszony szexet akar.

A kansasi fiúk az írógépboltba is ellátogatnak, Ryet keresik, ők már tudnak a közös üzletről, sőt a simlis ügynök egyéb viselt dolgairól is. A kókler persze terelni próbál, egészen szarul csinálja, úgyhogy Mike Milligan, a hülye metaforák sunyi képű barátja befűzi a nyakkendőjét az egyik írógépbe, tesztelve, úgymond, annak kocsiját. Szorult helyzetében az ügynök persze kinyögi a bírónő nevét és hogy a hülyegyerek merre indult el. Ott is hagyják, szabaduljon ahogy tud.

Betsy újabb kemót kap, hazafelé megemlíti, hogy időpontja van egy specialistához, Lou majd persze elviszi, meló ide vagy oda, Hank úgyis vigyáz Mollyra. Útközben megállnak a tetthelyen, a rend derék őre valamit meg akar még nézni, a lányok addig építhetnek hóembert a parkolóban. Lou a rovarirtós flakont veszi magához, Betsyék viszont fontosabbat, egy pisztolyt találnak a hóban. A kansasi fiúk haladnak el mellettük, őket Hank tartóztatja fel egy szürreális igazoltatási jelenet során - én legalábbis még nem hallottam Frédit és Bénit emlegetni, ha valakitől igazolványt kértek. Mike és az ikrek békében távozhatnak, de a seriff gondterhelt. 

Közben Peggyt Constance barátnője viszi haza, bekéredzkedik egy pisilésre, indiszkréten felderíti barátnője fürdőszobaszekrényét, ahol irdatlan mennyiségű budipapírt talál, kábé annyit, amennyi a szépségszalon készletéből hiányzik egy ideje. Ajaj. A főnökasszony nem esik kétségbe, bár rosszaságot szimatol, ezt a maga javára szeretné fordítani elsősorban, csak nem most. Constance az autót is meglátja, nagy gáz nincs, Ed már lepucolt mindent, Peggy viszont füllent, a kocsit a férje törte össze, mondja.

Lou este már megint a tetthelyen üldögél, nem hagyja nyugodni az eset, valamit biztosan elmulasztott, még a pisztolyt is Betsy találta meg véletlenül. Hank csatlakozik, háborús sztorikat mesélnek egymásnak, az egyik a világháborút, a másik Vietnamot járta meg, az ott megélt dolgok néha felbukkannak az itthoni életükben is. A kansasiakat egyébként Lou tippjére igazoltatta az öreg, fura alakok, mondja, de semmi más.

Ed ugye napközben kitakarított, mégpedig alaposan, munkája végeztével a ruháit is elégette. Szegény Rye sem maradhatott sokáig a fagyasztóládában, szerencsére(?) barátunk gondolt erre is, napszállta után beoson a boltba a hullával és precízen iktatja a húsdarálóba (de jó, hogy nem szoktam előre csomagolt darálthúst venni). Lou is arra jár, meglátja a fényt és betér egy kis baconért, hátha sikerül szerezni, Molly annyira szereti. Ed a kopogásra ijedtében elvét egy csapást és néhány ujj kigurul az eladótérbe, de azért lelkiismeretesen kiszolgálja a kedves evőt, ha a legalkalmatlanabb pillanatban érkezett is. Udvariasan elcseveg, noha síkideg, hiába akarja ingyen adni a szalonnát, Lou mindenképp fizetni akar, ráadásul pont arra szórja szét az apróját amerre az ujjak hevernek, egy hajszálon múlik csak, hogy nem bukik le. Meg is sajnálom szegényt, Peggy is csak akadékoskodik vele, miért nincs még otthon, pedig igazán tudhatná, hogy egy egész ember ledarálása időbe telik.

A záró képek alatt ismeretlen férfihang tudatja velünk, hogy az idegenek (valahonnan a világegyetem másik végéből) figyelnek bennünket, tanulmányoznak és tudásukat várhatóan ellenünkre használják egyszer. Na tessék, én meg azt hittem eddig, hogy a Végső Kérdést kerestetik velünk, azt, amire 42 a válasz.