Kezdésnek bepillanthatunk egy filmforgatásra, halott sápadtarcúakkal teli mezőn egy talpig harci díszbe öltözött indián törzsfőnök várja Ronniet (mármint Ronald Reagant), aki nem jön. Rohanó Medve jobb híján elfogad egy cigit egy kellemetlenkedő stábtagtól. Meg is vagyunk, Jimmy Carter elnök beszéde végképp eligazít minket, mármint időben, be lehet lőni a hetvenes évek végét. Indul a Fargo második évada.
Egy kihalt utcasarkon baltaarcú fiatalemberhez és hallgatag indián társához egy nyúlfaszgerinc fiúcska érkezik. Késve és pénz nélkül, de még ő méltatlankodik, utálja a pénzbehajtó melót. Baltaarc (amúgy a hülyegyerek bátyja) nem tekeri ki a nyakát, csak helyrerakja, a család az első, a kisfiúnak pedig kussolnia kell és tenni a dolgát. Megtudjuk, hogy van még egy középső testvér is, Bear, ezek után nagyon kíváncsi vagyok rá.
Baltaarc hazatér a családi rezidenciára, a Gerhard család feje, szigorú, puritán pátriárka ül az asztalfőn, nem lennék meglepve, ha prédikációba fogna. Nem teszi, de rámutat, hogy deficites a költségvetés mostanában. Maffiacsaládról lévén szó, ez sok jót nem jelent. Az öregnél már csak a neje rémisztőbb, mint egy bigott leánynevelde igazgatója, nem lennék gyerek ott az biztos. Bear, a középső amúgy inkább a jetivel mutat rokon vonásokat. A dolog úgy áll, hogy a kisfiú (a Rye névre hallgat egyébként), nem hoz haza pénzt de más baj is van: egy rivális banda terjeszkedne a család területén. Az öreg ezen kiakad, ő isten ökle személyesen, közel, s távol ember nincs ki ujjat húzna vele, erre idejönnek holmi nyikhajok délről. Iszonyúan felhúzza magát, agyvérzést is kap legott.
A hülyegyerek közben egy simlis porszívóügynök külsejű fazonhoz látogat egy félkész üzletbe, sürgős a dolga, fegyverrel zavar el egy ott lábatlankodó panaszost, majd megigazítja a pisztolyát a nadrágjában (én meg azon aggódok, hogy tökön ne lője magát). Saját bizniszbe kezdett ugyanis a simlissel, a piacrobbantó termék pedig nem más, mint egy elektromos írógép. De IBM! A porszívóügynök viszont le van égve, a családnak is tartozik némi szerencsejátékból kifolyólag, de az igazi gondja, hogy egy bírónő zárolta az összes pénzét, azt kellene valahogy feloldani. A hülyegyerek felszívja magát, majd ő elintézi és meggyőzi a nőt.
Neki is lát, a munkahelye előtt várja és követni kezdi a bírónőt. (A kölyök stílusérzéke egyébként hibátlan, a lábán feszülő fehér mokaszint azóta sem feledem.) Közben hazapillantunk, anyu a férje mellett virraszt, Baltaarc lázasan gondolkodik, Jeti pedig csirkét zabál. A bírónő megáll egy útszéli kávézóban, a hülyegyerek pedig felszippant némi bátorságport és akcióba lendül. A kokó nemigen használ, az ügyefogyottsága mellett most már majrésnak is tűnik, szegény pincérlány a halálra rémiszti egy csésze kávéval.
Végre kiürül a hely, Rye is hozzálát a dolgához. A bírónőt nem hatja meg a határozott fellépés, fáradtan, de türelmesen elmeséli neki Jób történetét a próbatételekről és az állhatatosságról. Mivel a hülyegyerek egy szót nem ért az egészből, viszont pattog, a nő a továbbiakban úgy kezeli, mint egy, a kajája körül szemtelenkedő muslicát: lefújja rovarirtóval. Rye megmérgesedik, pisztolyt ránt, kap egy-egy golyót a bírónő, a szakács és a pincérlány is. Persze ezt se csinálja rendesen, nem akarnak meghalni az istennek se, a bírónő konkrétan hátbaszúrja a kisfickót. Viszonzásképp az beleereszti a teljes tárat, azt hiszem ennyi elég lesz. Rye kálváriája ezzel nem ér véget, a pincérlány is kint botorkál a hóban, némi szerencsétlenkedést követően csak sikerül lelőni. Hogy-hogy nem, a földönkívüliek épp ezt a percet választják, hogy bekukkantsanak egy pillanatra Minnesotába, nem vicc. Míg Rye megbabonázva figyeli a jelenést, egy kocsi érkezik és elcsapja. A kölyök a szélvédőn át érkezik derékig az utastérbe, gázolója nem lehet egy idegbajos típus, simán továbbhajt a zsákmányával.
Ugrunk egyet, családi otthonba látogatunk el, este van, apa kislányának mesél, anya pakolászik, nyugi van, este jó. Régi ismerőseinknél, Solversonéknál vagyunk, mintegy harminc évvel korábban, ahogy utoljára láttuk őket. Molly a kicsi lány, Lou pedig még a rendőrségnél szolgál, csörög is a telefon, a gyilkosságokhoz hívják. Hősünk aggódik, neje ugyanis beteg, nem szívesen hagyja így magára a lányokat. Betsy rámutat, hogy egy hatéves lefektetése még nem egy lehetetlen küldetés, mint teszem azt, szembeszállni a kambodzsai rezsimmel, úgyhogy Lou mehet nyugodtan dogozni.
Ráérősen körbesétálja a tetthelyet, befut a főnöke is, Hank, együtt folytatják, közben beszélgetnek, a seriff az asszonyról kérdez. Családtag lehet ő is, másnapra várják vacsorára, Betsy mostanában a szakácsművészet iránt érdeklődik erősen, több-kevesebb sikerrel, a konyha még nem égett le, de sohase lehessen tudni, egy szuflét már felgyújtott a minap. Közben azért a munka is halad, bár nem kapkodják el, végül is a hullák nem mennek sehova, a gyilkos meg úgyis messze járhat már. Egyébként meglehetősen pontosan rekonstruálják az eseményeket, a végén még Rye fehér topánját is megtalálják egy fa tetején.
Új helyszínre váltunk, egy húsboltban zárás van éppen. Az üzlet eléggé sivár, a nyolcvanas évek csehszlovák élelmiszerboltjai jutnak eszembe, mondjuk itt van áru. Nem egy beszédes társaság, szinte kizárólag az "Okay, then" szófordulat használatával kommunikálnak, a távozó henteslegény viszont kap egy szép darab koncot a főnöktől, mert húst kidobni bűn. Üdvözölhetünk még egy egzisztencialista segéderőt, flegma kislány ül könyvével a kasszánál és (szerintem legalábbis) az élet értelméről avagy értelmetlenségéről mereng.
Munkája végeztével Lou a helyi veterán klubba látogat a haverjaihoz. Bingó est van, semmi különös, sokkal szórakoztatóbb viszont a pofaszakállas Ron Swanson, aki összeesküvés-elméletekkel igyekszik tágítani asztaltársai látókörét. A hármas gyilkosságról Karl (merthogy így hívják) menten a Kennedy gyilkosságokra és a Watergate botrányra asszociál, megbízhatóan idióta, mondom. Lou hazaindul, Betsy ma kapott kemoterápiát. Az egyébként aranyszívű Karlnak erre is van egy-két szava, üzeni is a nőnek, hogy ha John McCaine öt évig ki bírt tartani a vietkonggal szemben, akkor a rák legyűrése kismiska. Lou hazatér, Betsy mindent tud az esetről, az apja - aki nem más, mint Hank, a seriff- ugyanis már elmondta az egész sztorit, mindig felhívja a lányát lefekvés előtt. Molly rég alszik, a szülők csevegnek kicsit majd nyugovóra térnek.
Henteslegényünk hazatér, fáradtan mosolygó, álmatag hitvese ízletes (dobozos porból készült) vacsorával várja. A nő kényszeresnek tűnik, mindenhol magazinkupacok hevernek, például férje székén is, de elpakolni nem lehet, a fiú kénytelen egy bárszékről görnyedve asztalhoz ülni. Peggy önmegvalósító szemináriumra készül, kevéssé érdeklik Ed tervei. A srác hamarosan átvenné a hentesüzletet és családot alapítana, neje szerint ehhez időre és sok próbálkozásra van szükség. Ed rámutat, hogy ez utóbbit ő igencsak hiányolja, hoppá. Hirtelen robaj hallatszik a garázs felől, Peggy ideges lesz, akár azonnal hajlandó szexelni is, csak elterelje a férje figyelmét, de a zaj csak nem akar szűnni.
Ed tehát utánanéz és megtalálja a lyukas szélvédőjű autót. Neje kezét tördelve bevallja, hogy elütött egy szarvast. Napersze. Az áldozat még a garázsban van, Rye az, természetesen, űzött vadként támad Edre, aki rövid tusa után leszúrja. A páros a hulla felett tanakodni kezd, közben újranézzük a baleset pillanatait, a nő némi kétségbeesett toporgás után visszaült a kocsiba és hazavitte áldozatát, majd gondosan nekilátott vacsorát főzni. Peggynek valami komoly zűr van a fejében az bizonyos, szerinte elmehetnének mondjuk Kaliforniába, mármint most rögtön. Ed praktikusabb, végül megegyeznek, hogy feltakarítanak és eltüntetik a nyomokat. Kezdetnek jégre teszik a kisembert. Okay, then.
Valahol egy irodában értekezlet zajlik, egy úriember vázolja az üzleti tervet az egybegyűlteknek. A cél a terjeszkedés, vagyis a Gerhardt család területének megszerzése. A családfő, Otto agyvérzése után a felesége és a három fia is számításba jöhet vezetőként, gyorsan és agresszíven kell tehát fellépni. Ellenállás esetén egyszerűen kinyírnak mindenkit és pont. Terv jóváhagyva.
Facebook kommentek