Elijah történelemóráján vagyunk. Téma a boszorkányok, akikkel – legyenek bár szövetségesek vagy ellenségek – mindig számolni kell. Davina előtt még nem létezett teljhatalmú boszi, aki egyébként jelenleg Klaus „védelme” alatt áll. Gonosz tesó az összeállított puzzle felett megjegyzi, hogy Celeste milyen gyönyörű volt, ugyanakkor lehet, hogy a gonosz előjele is… Elijah szerint Davina összetéveszti a gonoszt az erővel – Celeste a maga idejében nagyon erős boszi volt, de már vagy 200 éve halott. Szóval vissza a startmezőre! Közben Marcel békereggelit vinne Davinának, de a lány nem értékeli a kedves gesztust, mert amint meglátja, falhoz csapja a vámpírt. Marcel részvétet nyilvánít Tim miatt, békülni akar, erre D vázákat kezd hajigálni a fejéhez. Klaus szerint nem megy túl jól a dolog, de Elijah hozzáteszi, hogy ha bizalmat akart, nem kellett volna megmérgezni a csaj szerelmét… Civódnak egy sort, aztán Klaus megelégeli a csörömpölést, felsiet, és arra lép be a szobába, hogy Davina földet kezd el hányni. Nem túl jó ómen! Odalent Hayley rászánja magát a vallomásra, de mielőtt kiteríthetné a lapjait, földrengés rázza meg a házat, a várost – ami úgy tűnik, a boszinak köszönhető…
Davina magához tér, Rebekah érkezik hozzá, és leteremti, hogy nem ezt beszélték meg. Szegény, halálra rémült boszi közli, hogy nem direkt csinálta, és nem érti, mi történik. Válaszokat keresnek lent az egybegyűltek is. Klaus megint kap egyet Tim megöléséért, plusz, amiért eszköznek nevezte Davinát. Marcel is tanácstalan, valami itt baromira nem stimmel (támadhatatlan a hipotézis). Elijah szerint a lány képtelen kordában tartani az erejét, mert már túl sok neki – úgy dönt, megkérdez egy boszit. Hayley utánamegy, és rátapint a lényegre: az ősi Sophie-hoz igyekszik. Úgyhogy némi körítés után előáll a farbával: kutatott a holmija közt, és elmondta Sophie-nak, amit talált. Mentegetőzni kezd, hogy hülye volt, meg kellett volna kérdeznie… Elijah szóhoz sem jut döbbenetében, de amikor végre igen, elmondja, Celeste nem akarta, hogy bárki megtalálhassa a maradványait, ő pedig megígérte neki, hogy így lesz – és most Hayley megszegte az ő adott szavát. Az ősi nem tombol, nem kiabál, „csak” csalódott. És ez biz’ sokkal rosszabb!
Sabine vuduzik a kriptában, amikor Sophie befut a sírrablást követően, és bejelenti, hogy tudja, hogyan fogják befejezni az Aratást. Sophie Vénné akar válni, ami a másik boszi szerint viszont nem megy csak úgy… De az ifjabb Deveraux lány kutatott – egy 1742-es boszimészárlást vesz alapul, amikoris az összes Vén meghalt. Ekkor az a boszi, aki megszentelte legerősebb társa maradványait, Vénné vált – sikeresen. Sabine köti az ebet: nincs megszenteletlen, halott, erős boszorkány a vidéken. De van! Celeste Dubois, akit 1821-ben vízbe fojtottak boszorkányságért. Elijah temette el, és senkinek sem mondta el, hova… Sophie megvesztegette Hayley-t, és tadám! Íme, a csontok. Sabine kissé megrökönyödik, de mindkét boszi tisztában van azzal, hogy be kell fejezni a rituálét, különben elvész a mágia, plusz a halott lányok sem támadnak fel… Sophie pedig bármire képes, hogy az unokahúgát visszahozza. Elijah csatlakozik a beszélgetéshez, és csodák csodája, nem nyírja ki azon nyomban Sophie-t, csak dumálni hívja.
A városi házban előveszik Sophie-t, hogy ugyan már, miért pont annak a boszinak a csontjait ásta ki, akit Davina rajzolgat egy ideje? Ám rossz ajtón dörömbölnek, ugyanis Sophie-nak gőze sem volt eddig Celeste létezéséről. Újabb földrengés és Davina sikoly – amit az ősiek sztoikus nyugalommal tűrnek, miközben beszámolnak a lány tüneteiről. Sophie-ban megfagy a vér: kurva nagy gáz van! Azonnal be kell fejezni az Aratást, mondja, de mielőtt félresöpörnék, közli, hogy ez csak a kezdet. Három másik boszi ereje van Davinában – ez szét fogja tépni, és mindenki vele hal…
Klaus le is adja a drótot Kierannek a miheztartás végett. Elvileg Davina önmegsemmisítésének négy fázisa lesz – mindegyik a négy elemhez köthető. A föld már megvan/volt, aztán jön a szélvihar, eső és árvíz, végül a legrosszabb: tűz – a város porig ég. Közben Rebekah Davinának magyarázza ugyanezt. A konklúzió pedig korántsem tetszetős: tényleg be kell fejezni a rituálét. D kétségbeesetten vagdalkozik, itt mindenki hazudik, nem fog feltámadni stb. Rebekah vigasztalni próbálja, mintha lehetne ilyenkor bármi okosat mondani… Elijah és Marcel viszont nincs meggyőzve – Sophie szerint viszont nincs idő ezen tanakodni. Marcel meg akarja gyógyíttatni a lányt, csakhogy az nem opció… Hatalmas szélvihar támad, ám amikor ősi hugi benyugtatózza Davinát, minden elcsendesedik…
Klaus parancsára két vámpír strázsál az alvó Davina felett, akibe infúzión át csepeg a nyugtató. Marcelnek nem tetszik a helyzet, Elijah-nak sem, hiszen a lány eszméletlen – gonosz ősi viszont gyakorlatias: attól, hogy Davina meghal, még nem kell az egész városnak romba dőlnie. Marcel viszont nem adja ilyen olcsón, nem akarja, hogy feláldozzák a lányt, és nekiesik Klausnak. Elijah áll közéjük, és érvelni próbál: nincs olyan verzió, hogy ez a dolog lecseng – Davina mindenképpen meghal, kérdés, hogy magával visz-e mindenkit. Marcel úgy érzi, nem azért mentette meg, hogy most hagyja meghalni, Klaus pedig más szemszögből közelít: akármi is lesz, a titkos fegyvernek lőttek – de mégis inkább Davina, mint a város, amit már kétszer látott porrá égni. Ez nem történhet meg még egyszer. Marcel el, Klaus is indul figyelmeztetni a fontosabb embereket. Elijah pedig Celeste csontjainak megszentelésére megy, hogy lerója a tiszteletét, az érkező Hayley-t pedig ellentmondást nem tűrően lepattintja – hát, ezt cseszheted, csajszi!
Sophie a Rousseau’sban próbálja helyrehozni a földrengés okozta károkat. Rebekah állít be hozzá, és puhatolózni kezd; de valójában alkut kötni jött. Ha minden jól alakul, és a boszik visszakapják az erejüket, dönteniük kell. Fel kell venni a – már kiegyenlítettebb – harcot Marcellel és Klausszal, viszont egyik sem játszik tisztességesen. Tehát Rebekah-nak és Sophie-nak szüksége lesz egymásra, hogy legyőzhessék a pasikat… A boszi hitetlenkedik egy sort, de ősi hugi bedobja: néha az a fontos, ki ellen fogsz össze, nem az, hogy kivel. Elég meggyőző! Marcel pedig ismét Davina ágyánál virraszt. Visszaemlékszik arra az estére, amikor megmentette a lányt, és ez még jobban feldúlja. És dönt! Leszedi Davináról az infúziót, kiiktatja a két őrvámpírt, felkapja a lányt és eltűnik.
A temetőben Sophie a megszenteléshez készülődik Sabine és Elijah társaságában. A szél egyre erősebb, mintha tornádó készülődne. Sabine megpróbálja udvariasan eltávolítani az ősit, de Elijah ráér, mondván ennyivel tartozik Celeste-nek. A boszi kérésére ki is fejti. Mondandójának értelme nagyjából annyi, hogy igazán szerette Celeste-t, aki viszontszerette őt, és miután a nő meghalt, az élet elviselhetetlennek tűnt számára… Úgy fest, Sabine ismeri az érzést. Konklúzió: a kölcsönös szerelem sebezhetővé tesz. A pillanat varázsát Rebekah töri meg, aki telefonon közli: Marcel elvitte Davinát. Ősi hugi és Klaus veszekednek egy sort Marcel kapcsán, majd miután döntetlen lesz az eredmény, szétválnak. Elijah keresőbűbájt kér Sabine-tól, Klaus a Szent Annába megy, Rebekah pedig körbefutja a várost…
Hayley zokog és konzerveket pakol. Klaus felfigyel rá, és persze beleköt: ha a mocsárba készült, akkor rögvest lakat alá teszi, mert, hogy el nem hagyja a házat, az holtziher. Ma nem tanácsos kint lenni. A kismama szerint senkinek sem tanácsos, de valakinek nincs választása – aha, a farkasokra gondol. Gonosz ősi igazat ad neki, megfogja a dobozokat, és magával hívja Hayley-t, aki kamillázva követi. Sophie csontokat szentel, miközben Sabine Davinát keresi, ám nem nagyon boldogul – olyan, mintha a lány mindenütt ott lenne. Nincs sok idejük, mert a kis boszi kezdi elveszíteni az erejét. Sabine ideges, Elijah nyugtatja, és arra kéri, próbálja meg újra.
Marcel a kikötőbe vitte Davinát, valami jól felszerelt menedékhelyre, ami olyan, mint egy konténer belseje. A lány magához tér, és visszakézből falhoz vágja Marcelt (megint), aki bizonygatja, hogy nem fogja bántani, de Davina nem hisz neki. A vámpír viszont nem adja fel, elmondja, hogy ő rakatott rá védőbűbájt, és, ha Timről is tudott volna, még ő is élne. Davina kicsit enyhül, erre Marcel színt vall: elcseszte. (Hát ja!) Hozzászokott a boszi adta előnyhöz, túlzásba esett, és nem akart lemondani róla. De ennek vége, most már csak életben akarja tartani. Davina retteg, de a vámpír szerint együtt képesek átvészelni ezt…
Klaus és Hayley a templomba érkezik, ahol néhányan menedéket keresnek a vihar elől. Kieran érkezik, mondja, hogy az ősi előző adománya sem fogyott még el, de Klaus hárít: ezeket Hayley hozta, hozzátéve a lánynak magyarázatként, hogy az atya befogadta a jelenlevő embereket, mert jótét lélek. Most viszont vészhelyzet van, mozgósítani kell az emberi erőforrásokat. Hayley rájön, hogy a templomban csak vérfarkasok vannak. Klaus kiegészíti a sztorit azzal, hogy nem a lány falkájából valók, hanem az ő klánjából – még nagyon régről. Jófejségét pedig leginkább Elijah pozitív hatásának tulajdonítja. Hayley elképed: ez a família egyre bonyolultabb. Klaus pedig adakozó kedvében van, úgyhogy Hayley kap egy tippet is: ne komplikálja túl a dolgokat, egyszerűen kérjen bocsánatot Elijah-tól – rendes tesó elég jó a megbocsátásban.
Sabine-nak sikerül leszűkítenie Davina helyzetét a folyóra, ennél közelebb nem megy. Kezdetnek jó. Sophie jön aggódva: nem sikerült a megszentelés, Celeste ereje már nem volt a csontjaiban. (WTF?) Kifogytak az ötletekből, hacsak nem ismer valaki egy erős, halott boszit a környéken, akinek még megvan az ereje… Ami azt illeti, Elijah ismer. Anyut. (Ne már! Rossz ötlet! NAGYON ROSSZ ÖTLET!)
Ősi megbeszélés – Anyu megszentelése ügyében. Rebekah ellenzi, Elijah szerint viszont Anyu halott, kéznél van (Klaus a pincében tartja egy koporsóban), úgyhogy fel kellene használni. Annyi a teendő, hogy egy leszármazottja által birtokolt földbe kell temetni, akkor New Orleans-i boszi lesz, ők pedig osztozni fognak az ősi mágiában. Rebekah ágál: mivel vámpírok, nem tudnak varázsolni, se földet birtokolni. De Elijah mindenre gondolt: az erőt a temetés után átirányítják Sophie-ba; ami pedig a földet illeti, nem minden leszármazott halott – itt jön képbe a baba. Az ültetvény már Hayley nevén van, szóval csak ott kell megszentelni és elhantolni Anyut, és már mehet is az Aratás. Klaus imádja az ötletet, Rebekah viszont kevésbé: így Anyu hatalmas erejét az ellenség kezére játsszák. Elijah szerint nincs más választásuk – és ragaszkodik hozzá, hogy a család egységes döntést hozzon. Hugi végül szintén belemegy. És akkor ömleni kezd az eső…
Rebekah már a lyukas dézsához hasonlatos Kertben van, és Thierry-t kérdezi Marcel búvóhelyei felől. A francia epésen megjegyzi, hogy az ősi hugi jól hátba támadta Davinát, de Rebekah leinti: első a túlélés. T nem beszél, mert nem akar itt megrohadni – fulladt már vízbe, kösz, nem kér újrázást! Rebekah rávilágít, hogy az eső után tűz jön – és azt egy vámpír sem éli túl, plusz megígéri, hogy betartja az alkut, de először segítenie kell, hogy mind túlélhessenek. Thierry rááll, és a kikötőbe irányítja az ősit. Ahol Davina egyre rosszabbul van – testileg és lelkileg egyaránt. Marcel nyugtatni próbálja, és megígéri, hogy amint vége ennek az egésznek, kijuttatja a városból. A boszi egy álomról kezd mesélni, amiben Tim élt, és teljesen átlagos emberek voltak. Végszóra befut Rebekah is, és Marcel ágálása ellenére sem mozdul egy tapodtat sem. Davina immár vizet hány, és ez elég ijesztő. Hugi szerint Marcel lesz a lány veszte, de a vámpír mindenáron harcolni akar… nincs is ezzel semmi baj!
A temetésre az ültetvényen, zuhogó esőben kerül sor, Kieran vezetésével. Klaus rákérdez Rebekah-nál, hogy megtalálta-e a szökevényeket – hugi bólint, Marcel el fogja hozni Davinát. Elkezdődik a buli. #örökkön-örökké Sorban mindannyian – az ősiek és Hayley is – megvágják a kezüket ugyanazzal a tőrrel, majd a fegyverről Kieran vért csepegtet Anyu koporsójára. Eközben Sabine és Sophie a kriptánál készülődik, ott van a három elvágott torkú Aratás-lány teste, plusz előkerül egy tőr is.
Davina csurom víz. Pontosan tudja, hogy mindenképpen meg fog halni – és azt is, hogy nem mindegy, hogy mindenkit magával ránt-e. Nem akar önző lenni. Marcel köti az ebet, hogy így nem lehet vége, de a lány már nyugodt, összegzi az életét, amiben rengeteg jó dolog jutott neki osztályrészül. Készen áll meghalni. Sírás és zokogás. A temetőben is minden készen áll az utolsó felvonásra, csak Marcelt várják, aki végül meg is érkezik, tűzösvényen, Davinával a karjában. (Hol van amúgy a többi boszi?) Sophie a tűzbe tartja a tőrt, Davina elé áll, megkérdi, hisz-e az Aratásban, és mikor igenlő választ kap, elvágja a lány torkát. A kis boszi Marcel karjába ájul és meghal. Tényleg meghal. Az eső eláll, a tűz eltűnik, Davina ereje elszáll.
A halottat a többi lány mellé fektetik. Sophie folytatja a rituálét, kéri ősei segítségét, valamint a kiválasztottak feltámasztását. De nem történik semmi. Megismétli, többször is – semmi eredmény. Kér, sírva könyörög – hasztalan. Sophie összeomlik, a többiek is gyászos képet vágnak, senki sem szól. Marcel kiborul és eltűnik, mint kiderül, a házba tér vissza, és törni-zúzni kezd. Majd a felbukkanó Klaust kezdi hibáztatni, és nem vevő rá, hogy a dolgok pozitív oldalát nézze, mert Davina halott. Klaus megöleli, és jó, megértő apaként viselkedik, mert pontosan ismeri az érzést, átélte már, amikor őt halottnak hitte. Marcel zokogni kezd.
Hayley és Elijah hazafele sétál. Hayley bocsánatot kérne, de az ősi szerint nem ilyen egyszerű a helyzet. A farkaslány tudja, hogy hiba volt naplót olvasni, és az infót továbbadni Sophie-nak, de nem érti, miért nem lehet ezen túllépni. Elijah mondja is a megfejtést: mert Hayley tudja (mert látta), mit jelent (jelen időben!) neki Celeste, és mégis azt tette, amit. Az is kiderül, hogy rendes tesóra ezer év alatt mindössze kétszer talált rá az igaz szerelem. Hayley megköveti, tudja milyen fontos az ősinek az ígéret, ő viszont a mában él, és az élők helyett nem fogja a holtakat választani – Elijah-nak sem kellene. Bocsánatot kér, és lelép… lelépne. Elijah visszatartja, de csók persze megint nincs, csak majdnem… Végül útjára engedi a lányt – és sanszos, hogy meg fog bocsátani.
Klaus Rebekah-val összegez: a város megmentve, a boszik ereje elszállt, de nem a tervek szerint alakultak a dolgok. Megdicséri hugit, és a rejtekhely megtalálásáról érdeklődik – a lány kitér, mondván, neki is vannak forrásai. Viszont bevallja, őrült egy terv volt, de hitt benne, hogy beválik. Klaus is biztosra vette, hogy Davina túléli. És Rebekah felteszi a nagy kérdést: mi lett az erővel? Hova tűnt? Hiszen a négy lányból egy sem jött vissza…
Utsó jelenet: temető. Sabine vuduzik és kántál. Halottak támadnak fel. Az egyik az Aratást anno vezető boszi, Bastiana, a másik egy öltönyös fekete férfi, a harmadik egy vörös csaj, charleston-korszakból származó ruhában. És erő száll Sabine-ba is. Mi folyik itt? A három visszatérő sem tudja. Az utcán futnak össze, úgy fest, megidézték őket – méghozzá maga Sabine. Aki igazából nem is Sabine!!! Egy év után most már szólítsák a valódi nevén: CELESTE! Hoppácska!
Facebook kommentek