Nagy izgulás lett Edith hirtelen távozása miatt a családban, Rosamund néni is sebtiben érkezik a vonattal. Érdekes, hogy szegény Edithnek le kell lépnie ahhoz, hogy a család tudomást vegyen a létezéséről. Szóval Violet meg Rosamund szeretnék bevonni Corát a harmadik unokája létezésének tényébe, de megelőzi őket Mrs. Drewe. Cora totál kiakad anyósára és sógornőjére, hogy így átverték a palánkon, de végül is arra jutnak, hogy előbb találják a meg Edith-et, majd aztán ő eldönti mit és hogyan akar közölni a családdal, meg a Lorddal. Hughes kapja el a harci díszbe öltözött Maryt, hogy Bates londoni retúrjegyéről érdeklődjön, mert teljesen félreértették a szitut, és a jegy éppen hogy a lakáj ártatlanságát bizonyítja. Mary sajnálattal közli, hogy elégette, szóval eléggé felültették így a Bates házaspárt a szopórollerra. A beszélgetést meg szerencsére kihallgatja Baxter is.
Közben megy a szokásos vendégjárás Downtonban, ezúttal Gillingham és Blake meg Mabel kis triójához megérkezik az esti vacsira Atticus a szüleivel. A konyhában Daisy zsebpolitizál, és nem igazán látja hirtelen értelmét az autodidakta tanulásnak. Baxter megy kanosszázni Bates-ékhez, de azok elég durcásak, hogy bemártotta őket, még ha nem is direkt volt. Zajlik az ünnepélyes vacsora is közben, és a Lord leendő nászasszonyát kérdezgeti sikerült-e már a yorskhire-i atmoszférát megszokni. Sinderby asszonyság a zsidó származásból adódó viszontagságokat emlegeti, mire a Lord megnyugtatja, hogy az ő apósa is zsidó volt. Megkönnyebbülés ezt hallani Sinderbynénak, és habár nagyon kedvére van Rose meg Atticus bimbózó románca, Sinderby papa kicsit keményebb diónak tűnik. Az asztal másik oldalán éppen Sinderby papa kérdezi Corát miért is nem tért be a zsidó vallásba, de a ház asszonya csak annyit mond így alakult, viszont ők nem változtatták meg soha a nevüket. Na mondjuk nekik Amerikában nem is volt túl nagy szükségük rá azt hiszem. Sinderby gondolkodott a név visszaváltoztatásán, de végül is angolnak lenni legalább annyira klassz dolog. Atticus közben megtudja Edith eltűnését meg a Gregsonhoz fűződő érzelmi cunamit, és előáll a zseniális ötlettel: hívják fel Gregson irodáját ott biztos tudnak majd infót adni Edith-ről. Rose teljesen elalél Atticus zsenijétől. Közben Mabel az asztal másik sarkán Tonyt próbálja meggyőzni milyen boldog is lehetne mellette, ha végre nem a Mary féle frusztrációval sanyargatná magát, ám pohárcsilingelés szakítja félbe a bájcsevejeket, mert Isobel bejelentésre készül.
Szóval igent rebegett Mertonnak, amit mindenki a pohár fenekére nézéssel ünnepel, kivéve Violetet, aki igen elkámpicsorodik, de azért ő is emelgeti a poharát. Mary meg is kérdi mi a baj, a nagyija meg Edith eltűnésére hivatkozik, de unokája nem igazán érti miért kell ezen keseregni, mire Violet szimplán bunkónak titulálja Maryt. Sinderbyék egy következő vacsi és a gyerekek közös jövőjének reményében távoznak Granthaméktől. Cora meg úgy dönt elutazik Londonba, hogy személyesen találja meg a lányát. Másnap mindenki megy a dolgára, a Lord cöcög párat, hogy mégse Tony lesz az új veje, és Bransonnal beszélget a jövőbeni terveiről. Branson nem szeretne egy Miss Bunting féle rebellist a családba hozni, ezért inkább úgy dönt ő lép a távozás hímes mezejére, amit a Lord úgy látszik szépen lassan akceptál. Cora sikeresen lánya nyomára bukkant a szerkesztőségben, pont ahogy Atticus javasolta.
Mary vizitel Violetnél, és unokája nagy vehemensen úgy érzi rátapint a lényegre miért is szúrja úgy Violet szemét Isobel házassága. Szóval felül kéne emelkednie Violet grófnénak, hogy kuzenja rangban fölé emelkedik. Violet viszont jól leszúrja unokáját, hogy ilyen felszínesnek tartja, mert habár ezt mutatja a látszat, de őt sokkal inkább zavarja, hogy Isobellel nem lesznek már olyan frendók így, mint régen. Baxter megpróbálkozik egy újabb bocsánatkérő körrel Bates-éknél, de ők továbbra se valami vidoran fogadják. Molesley lovag lép közbe természetesen, és már védelmébe venné szíve hölgyét, de Barrow elküldi teríteni. Mary kap egy telefonhívást egyenesen Blake-től, hogy gyorsan vonatozzon Londonba, mert kitalálta hogyan lehetne lezárni a Mabel-Tony-Blake-Mary alkotta szerelmi sokszöget. Rose közben vidáman ecseteli a kutya miatt aggodalmaskodó Lordnak, hogy Atticusszal egyre hevesebben éreznek egymás iránt. A Lord figyelmezteti Rose-t, hogy az apósjelölt nem biztos, hogy gój lányt szeretne menyéül, valamint nem ártana Rose-nak is tájékoztatni a szüleit. Rose viszont nem aggódik, mert apukája úgyis elfogadja, az anyja meg úgyis szívná mindenki vérét.
Cora közben szeretné Edith-et rávenni jöjjön haza Downtonba. Az újabb díjnyertes ötlet szerint Edith fogadja majd örökbe Drewe-éktól Marigoldot. Szóval mind visszamennek a vonattal, Drewe kimegy a gyerekért, majd teátrálisan fényes nappal visszahozzák a kicsit. Pacsit! Szóval a tervet végre is hajtják, de Mary és éppen akkor várakozik a vonatra, szerencsére gyorsan beugrasztják Drewe-t a vonatba Marigold mellé, így Cora meg Edith üdvözlik Maryt, de a bámészkodó Anna látja az elsuhanó vagonban Drewe-t a kislánnyal. Violet meg Isobel megint épp békés teázgatását zavarja meg Spratt az operába illő kis jelenetével. Olybá tűnik végleg betelt a pohár Denkerrel, és a komornyik inkább benyújtja a felmondását. Szerencsére Violet betudja picsogásnak ezt, mivel a jó öreg Spratt nem rendezne ekkora jelenetet, ha komolyan gondolná a felmondását. Közben Blake végrehajtja a nagy tervet, ami abból áll, hogy nekiáll csőrözni a moziban mindenki - de főleg Tonyék - szeme láttára Maryvel. Tony azt mondja azért e nélkül is lelépett volna ő, Mary meg azt mondja hát akkor miért kellett elmondanom vagy bruttó százhuszonháromszor? Na, inkább hagyjuk is, már megint a látszat a lényeg, meg a londoni felső ötezer pletykaéhsége. Blake is búcsút vesz Marytől a nagy önvállveregetés közepette, mert Lengyelországba disszidál jó sok időre.
Daisyt apósa, Baxterrel és Molesleyval együtt próbálja meg rávenni, ne hagyja abba elméje pallérozását, mert a tudás hatalom, és eljön majd az idő, amikor a nőket a tudásuk miatt is érdemben elismerik, nem csak a bugyogó fehérítés meg hagyományos angol reggeli készítése okán. Edith a család elé tárja örökbefogadási szándékát és elég jók az esélyei, de ekkor a Lord lép be az Isist cipelő Barrow-val. Sajnos rákja van a kutyának, ez megint nem Edith napja úgy látszik. Szóval a Lord szeretné megúszni az esti hajcihőt, de Merton fiai, meg Atticus is idefárad Londonból, így kénytelen engedni a nyomásnak, csak ugye szegény kutya meg az utolsókat rúgja. Edith még bepróbálkozik az engedélykéréssel, ami apja szerint ostobaság, de Corára hagyja a döntést, úgyhogy Marigoldnak lehet készíteni a szobáját. Közben megérkeznek a vendégek, és Merton fiai kezdik is kihúzni a gyufát. Megkritizálják Edith örökbefogadását, aztán Atticus és Rose házassági szándékán élcelődnek, hogy a különbségek sok házasság vesztét okozzák, legyen az vallási, nemzetiségi vagy korkülönbség, netalán tán az osztálybeli különbség, ami papájuk és Isobel között feszül éppen. Merton Junior szerint Isobel zsellér ahhoz, hogy az anyjuk helyébe lépjen. Hoppá! Persze mindenkinek egyből kerekedik a szeme az otromba kijelentésen. De Merton Junior elemében érzi magát, és sofőrözik meg zsidózik, amire Branson válaszul csúnyán elküldi a jó büdös francba, Merton pedig hevesen egyetért a felvetéssel. Szegény Isobel! Atticus felbátorodva az est eseményein sebtében megkéri Rose kezét, le is térdel meg minden, Rose meg persze igent mond. Ölöm é bódottág! Nem úgy Merton és Isobel mátkaságában, mert Isobel kissé elbizonytalanodik. Sajnos a Lord szerint Isis nem éri meg a reggelt, így befektetik Corával maguk közé. RIP Isis.
Facebook kommentek