A túlélőguru most 14 nőt tutajoztat el egy lakatlan szigethez, hogy aztán jól magukra hagyja őket. Némi minimális felszerelés, macseték, mormonkanna meg ilyenek azért van náluk, de ennyi és nem több. A csapatban 4 képzett operatőr hölgy is akad, akik majd bőszen filmezik a kalandot, hogy használható felvételeket lehessen leadni az adásokban. Bear egy tanácsot ad, ami aztán tényleg olyan, mint a falra hányt borsó, hogy ha már nagyon elkeseredettek, akkor is csak azt mantrázzák magukban, hogy sikerülni fog, sikerülni fog, sikerülni fog, mert az segít, hogy mentálisan ne legyenek molylepkék ezen a kihíváson. A part közelében Bear kiadja a lányok útját, a vízbe parancsolja őketés nézi, ahogy úsznak. Valaki már a motorcsónakban hisztirohamot kap, mert már attól megbomlik az agya, hogy nedves ruhában kell csatangolni.

Üdv a vadonban, szivi!

A csajok már 15 perce a parton ismerkednek, mire Bear annyit mond a kamerába, hogy már most nagyon vakon van ez a bagázs, mert délután 4 óra van, 2 óra múlva sötétedik, ezek meg egy lépést se mozdultak, szóval lehet, hogy krokik gyomrában fog mindegyik éjszakázni. Nehezen, de elindulnak. Találnak egy tisztásnak tűnő ki részt, ott ledobják a cuccaikat, aztán esőköpenyek és poncsók alá bújva "élvezik" a trópusi esőt. Miután elállt gyorsan nekilátnak tüzet csinálni, ami uszkve 5 óra alatt össze is jön. Aludni persze nem nagyon tudnak, mert rákok mászkálnak mindenött.

Reggelre mindenkit összecsípkedtek a bogarak. Nem hal bele senki, csak a fodrász csaj, aki a távozás melletti legnagyobb érvként azt hozza fel, hogy szarrá ázott a keze... A csapat egyik fele elindul megkeresni a partot. Meg is találják, csakhogy az a szakasz nem alkalmas arra, hogy tábort verjenek, mert ellepi a dagály, a másik rész meg szügyig érő mocsár. A sikertelen küldetést még az is tetézi, hogy a lányok egy csepp vizet nem vittek magukkal a kimerítő útra, ami Bear Grylls szerint is insstant halál. Az egyik csaj szédölög is, de társai még tartják benne a lelket, így nem ájul el.

Még egy éjszakát eltöltenek az átmeneti szállásukon, aztán másnap megint útnak indul a csapat egyik fele, de most már visznek magukkal folyadékot. Pont, amikor már készülnek feladni, akkor megtalálják a homokos partot, bikinire vetkőznek és úsznak, lubickolnak, ficánkolnak egyet a vízben, mintha sellők lennének, pedig babkonzerven nevelkedett, habtestű brit nők ezek. Még vízforrást is találnak. Visszaindulni nincs értelme, mert már giccsbe hajló naplementét is megnézték a parton, sőtétben sétálgatni meg nettó öngyilkosság lenne, szóval a parton, a szabad ég alatt hálnak. Az ideiglenes táborban azért nem aggódják rommá magukat, csak az bosszantjaőket, hogy egy vizes fát dobtak a tűzre, ami erre el is aludt, így vizet forralni se tudnak.

Nagyon meghajt a kókusz 

- mondja az anyagias picsa a parton, úgyhogy miután megmutatta a kamerának a valagát, el is vonul kakálni.

4 napja nem ettek semmit, ettől mindenki a plafonon van. Leginkább Fran a táborban, aki pánikrohamba oltott agyvérzést kap menten, ha valaki megint parancsolgatni kezd neki. A felderítő csapat elindul vissza a táborba, okosan megjelölik a fákat, hogy majd visszataláljanak, de még így is eltévednek, szóval adott a hepciáskodás és hajtépés a dzsungel mértani közepén, hogy akkor kinek is a jó édes anyját, amiért nem találnak vissza a táborba.

Következő héten innen folytatjuk.