Tessék, itt a poszt, amit várt a kommentelőhad, itt lehet kibeszélni a hamarosan kezdődő döntő eseményeit, drukkolni valamelyik agyhalottnak és keseregni azon, hogy VV Attila két mondata többet ért, mint ez az egész évad, de hát ha egyszer így volt, akkor mit lehet tenni. UPDATE: Robin nyert, fuckyeah, megmondtuk. Holnap jön az utolsó hogyvót.
Egy szavazást azért még idetolunk:
A Paramount Channel nálunk is bemutatta a Black Sailst, ennek örömére elővettük a hogyvoltokat, nehogy valaki kimaradjon a jóból. Lesz egy Facebook-játék is a sorozat örvén, tessék majd figyelni a hogyvoltot, és nyerni kalózkardot vagy koponyát, vagy mittudomén mit.
Vidám életképpel indul a sorozat évadzáró epizódja. Akik még nem voltak XVIII. századi karibi bordélyban, azok most figyeljenek, mert rengeteget tanulhatnak. Jack Rackham elégedetten üldögél egy asztalnál szépen prosperáló vállalkozása közepén. Már tematikus estéket is rendez a kreatív vezetőség, a kalóz meg is kérdezi az asztalához érkező Mrs. Mapletont, mit szól a „Párizsi éjszakákhoz”? Az éltes madam azonban nem a műsor miatt jött, gondja van a bérelszámolással, nem kapta meg a jussát. Jack szerint a kompenzáció az oka, hiszen a ledér matróna korábban átvágta őt, éppen ezért letiltotta a fizetését és a mostani fenyegetései miatt fájó szívvel kénytelen megszüntetni a tisztességtelenségben megőszült hölgy munkaviszonyát. A továbbra is fenyegetőző Mrs. Mapletont Max próbálja felvilágosítani a korlátozott fellebbezési lehetőségeiről, de a nem lesz közös megegyezés, marad a rendkívüli felmondás.
Eddig tartott VV Laci nagy menetelése, három párbaj és rengeteg vademberkedés után VV Dennis farka és VV Fanni pinája erősebbnek bizonyult VV Endina küzdelmével a magyar nyelvvel és VV Laci pampulaszájának biggyesztésével. Nem mondjuk, hogy mi megmondtuk, de igenis megmondtuk előre.
Előre szólok, hogy nem ez lesz az a hogyvolt, amivel majd eladjuk a blogot a Facebooknak, de ez van, elfogyott az ötlet a végére nálunk is, nemcsak a szerkesztőknél, akik a szokásos párbaj előtti feladatok közé azért a biztonság kedvéért becsempésztek egy olyat, amibe belefulladhatott volna Laci és Dennis is, de elsőre azért ilyen jó eredményre ne számítsunk, írta Jenő bátyám annak idején. A nagy klasszikus párbajfelvezetés között megvolt az egymás elemezgetése a táblánál, ami kisebb veszekedésbe torkollt, de hát ez egy-két nappal a vége előtt teljesen természetes. Az érvek és ellenérvek az unos untalan ismertek, ezeket most nem fogom részletezni, mert inkább vájnám ki a bal herémet egy rozsdás kanállal, mint hogy hatvanhatezredjére leírjam azokat a piti szarságokat, amiket a villa két gyökere egymás fejéhez vagdos.
Vasúti sínek között kezdünk, pályamunkások kis csoportja csákányozik keményen. A fókusz pillanatok alatt egyikükön, a nagydarab, kopasz Hugo Hasén van, akit lelkesen ugratnak a társai. Esténként rendszeresen bevonatozik ugyanis Münchenbe, de a többiek nem tudják, miért. Gondolják, biztosan van ott egy nője, vagy egyszerűen csak kurvázik, de Hugo titokzatos, nem hajlandó semmit sem elárulni, egyébként sem igen szól hozzájuk egy szót sem, csak ha nagyon muszáj. Ugrunk a munkásszállóként funkcionáló helyiségbe, ahol a melósok fütyörészve mustrálgatják a zuhanyzó Hugo zsebéből elővarázsolt képen látható fiatal lányt, miközben társuk már a vélhető újabb „randira” készülődik. Mikor felfedezi, hogy megkaparintották tőle a képet, bedurran az agya, s majdnem nekimegy a többieknek, de még időben lehiggad, s abba is beleegyezik, hogy egyik társa kirakhassa a lány fotóját az öltözőszekrényére. Hugo hamarosan már öltönyben és kalapban feszít díszzsebkendővel, de az arcát elnézve érezzük, hogy itt valami nagyon nem kóser.
A német epizódcím szerint Glückliche Reise, azaz szerencsés utazás, ez vár ma ránk, a múltkori részben nem is láttuk a tengert, most azonban sokat fogunk hajókázni. Itt vannak mindjárt a skót partok, ahonnan James büszkén mutatja Lettynek a múltkor megvásárolt két hajót, a Neptunt és a Tridentet. Ez utóbbival fognak visszatérni Liverpoolba, Lettynek nagyon tetszik a vitorlás, pár nap alatt nagy rajongója lett a tengernek, úgy látszik, az idefelé út igencsak kellemes benyomást (érted?) tett rá. Meglepetés várja Saraht is, aki Robert oldalán impozáns külsejű ház előtt áll meg, a kulcsokat Robert büszkén lóbálja a kezében. Ma reggel írta alá az adásvételi szerződést, ez lesz az új házuk, zsír. Mrs. Gibson, a jelenlegi házvezetőnőjük elmondja, hogy ő régebben ebben a házban szolgált, akkor valami előkelő népek laktak benne. Végül is rosszabb kezekbe is kerülhetett volna, indul teát csinálni Mrs. Gibson, Sarah és Robert összenéz és arra gondol, ez nem biztos, hogy bók volt a személyzet részéről.
Ma csappantás lesz, egy töki megy, az már tuti, de hogy ki, azt előre nem lehet megjósolni. Gólem a hegyen indul meg a kamera felé fenyegető léptekkel, lábán a Nike-szponzorcipő, testén sorban az ötödik garnitúra textil, basszameg a kutya, T69 ruhatárát meg a hajába belebaszott hibiszkuszt legalább lehetett górni, itt tanácstalan vagyok. Meleg van, Gólem foltokban izzadja át a világoskék inget. Karórák száma: 2.
Bence megmutatja Botoxnak, Botox nincs lenyűgözve, Bence kicsit morzsinkál, kellemes hétvégét mindenkinek.
Gyásznap volt a vellában, amikor az ex-villalakók kiköltöztek, és nemcsak a szívfacsaró Robinett románc miatt, hanem azért is, mert mostantól újra az unalom posványába fullad a villalét. Jó hír, hogy már csak 2 napot kell kihúzni.
Az előző esti bulika utózöngéivel nyitunk, aminek ugye az volt a legzseniálisabb momentuma, amikor Attila bizalmasan megosztotta Plasztikkal a gyanúját, hogy Denisz valójában egy földönkívüli gyíkember, ahogy Vastag Csaba is, mondjuk az utóbbiban én mindig is biztos voltam. Így aztán míg Robinett szerelmesen enyelegve, Laci pedig rémült arckifejezéssel ébred, addig Plasztik kételyekkel a fejében. Én a magam részéről hitetlenkedéssel vegyes elborzadással figyelem, hogy a három hónap bezártság és egy 80 fölötti intelligenciahányadossal rendelkező személy együttes hatására van olyan ember, aki TÉNYLEG elgondolkodik rajta, hogy a faroklóbáló egybites gyökér a szomszéd ágyról valójában egy pikkelyes bőrű, földönkívüli lény. Attila nem hagyja annyiban a mókát, próbát tesz Komisszal is, és megpróbálja beadni neki, hogy Plasztikról olyan leleplező videók keringnek a neten, amiken a pupillája csíkszerűvé változik, figyeljen rá, de nagyon. Komisz nem kér a hülyeségből.
Fekete-fehér kép, melankolikus zene: egy tucatpláza lehangoló pékségében dolgozik a bajusszal és szemüveggel eltorzított ex-ügyvéd, Saul Goodman, akinek új nevét nem tudjuk, menedzseri státuszából viszont igen, hogy már jó ideje itt lehet. Aztán hirtelen minden megfagy: a pékség végéből egy kétajtós szekrény méregeti, Goodmannek pedig ennyi bőven elég ahhoz, hogy halálfélelem üljön az arcára. A feszültség egyre fokozódik ahogy a férfi lassan, de annál határozottabban felé sétál, aztán persze kiderül, hogy vaklárma az egész, mert végig egy háttérben álló nőt bámult. Goodman viselkedéséből viszont egyértelművé válik, mennyire be van szarva attól, hogy megtalálják.
Még mindig vicces kedvemben vagyok, úgyhogy hoztam nektek pár újabb mókás képet.
