A Paramount Channel nálunk is bemutatta a Black Sailst, ennek örömére elővettük a hogyvoltokat, nehogy valaki kimaradjon a jóból. Lesz egy Facebook-játék is a sorozat örvén, tessék majd figyelni a hogyvoltot, és nyerni kalózkardot vagy koponyát, vagy mittudomén mit.

Jó újra látni az előző részek legfontosabb jeleneteit, de mi már újabbakra vágyunk! Hát lássuk! Miközben Nassauban Max álmát Anne Bonny vigyázza, kint a nyílt tengeren a kalózok az Andromakhé elfoglalásán fáradoznak. Nem messze valahol a Scarborough hadihajó keresgéli őket és várja a hajnalt, hogy rájuk támadhasson. Billy és a többiek aggódnak és azt a kérdést feszegetik, hogyan sikerült Bryson kapitánynak értesítenie a hatóságokat. Nincs sok idő ezen tűnődni, négy óra múlva itt a napfelkelte. Új terv készült a bejutásra, a „sötétben minden néger fekete” elvre alapozva egy ébenszín kalóz füstbombát telepítene a védők orra alá és ezzel leplezné a haramiák rohamát. Az elv jó, de akad egy probléma. A sötét csak addig rejti a feketét, amíg meg nem világítják egy lámpával. Lent a raktérben a megbilincselt rabszolgák sem tétlenkednek, egy világos rongyot készülnek kidugni az egyik nyíláson, így akarván jelezni a kalózoknak ottlétüket és segítő szándékukat. Pont Mr. Scott ül a kinézett résnél, de nem akaródzik neki együttműködni. Ismét ellendrukker a koma. Szerinte Eleanor kerülne veszélybe, ha az ágyúk Nassaura kerülnének. A közakarat és a többiek megkerülik őt és a jelzés elhelyezésre kerül.

In den Händen der Maffia, mondja a német cím, ami már előre elárulja a mostani rész csapásirányát. James továbbra is az Amerikába kivándorolni szándékozók szállítását nyomatja, ennek jegyében érkezik Baines kíséretében Palermoba az Esther Lohse nevű vitorlás fedélzetén. Hogy ez most bérelt hajó vagy saját tulajdon, nem derül ki, viszont ezzel fogják elszállítani a szicíliai emigránsokat Nápolyba, ahol James már előre kibérelt egy gőzhajót New Yorkig. A kikötőbe megérkezik James helyi ügynöke, signore Benito, akinek mozgását a közeli borbélyműhelyben beszappanozott arccal ücsörgő bajszos ember szúrós szemmel figyeli. Benito erről mit sem sejtve lép a vitorlás fedélzetére és kezd megbeszélést Onedinnel. A hajószakács ezalatt kimegy a piacra bevásárolni, a szappanos arcú utána küldi két emberét.

A Révai Lexikont is felülmúló Villa Történelem bőven látott már egy-két keményebb bulit, de olyan szélsőséges arconpörgést, mint ami tegnap volt, na olyat még a fecske alsógatyában és szúnyoghálós trikóban vébékázó  Szexkiborg Alek se tudott. A bent elszállásolt vendégek, VV Béci és Gáspár Laci most végre megtudták, hogy mi a magyarok istene.

A lakók kimaxolták a bulizást, hiába fogadták meg pár napja, hogy többet ők egy kortyot sem isznak, most azért – Edina szavaival élve – csak lecsúszott egy-két helyre az alkohol, úgymond.

A harmadik Derrick-epizód – a zárójelenettől eltekintve – végig egy helyszínen, a grünwaldi kastélyszállóban játszódik. Egy augsburgi férfikar ünnepli itt fennállása 75. évfordulóját, az ő karénekükkel is nyitunk. Hallgatva őket elcsodálkozunk, hogy húzták idáig, de lehet, hogy a mostaniak egyszerűen csak kevésbé tehetségesek, mint a nagy elődök. A kamera rögtön az énekkar főnökére, a karizmatikus August Barkra koncentrál (az a Siegfried Lowitz játssza, aki később az itthon is kedvelt Az Öreg című krimisorozat címszereplőjét, Erwin Köstert alakította az első 100 részben). Bark a családjával jött Grünwaldba, jelen van a felesége, a fia, a lánya, valamint a fia barátnője, Irene Eppler is. Mint kiderül, anno 1899-ben Bark nagyapja alapította az énekkart, nem csoda hát, hogy ő van a középpontban.

Egy makacs nőt nehezebb rádumálni a faszija elárulására, mint Simicska Lajosból kihúzni, hogy ki a legnagyobb geci a Lajtán innen, mondja az ősi albán közmondás. Robin idegösszeomlást kap Edinától, Laci rapalbumot készítene, de hamisabb, mint az egyszeri fideszes százeurósa, Dennis viszont tényleg jól csinálja. Dórinak meg annyira nincs ritmusérzéke, hogy el sem tudjuk képzelni, hogyan kúrhat, és büntetésből kap a nyakába egy budikagylót. Nem ezért, nyugi.

Lilu még mindig rémesen le van fogyva, csak mondom, különösen ebben a cica- vagy jógagatyában. Azzal kezdünk, hogy a VV történelmi hagyományainak megfelelően szószólót kapnak a lakók, ha kell nekik, ha nem. A szószóló dolga az lesz, hogy a másik lakó emberét egy szócsatában lenyomja, ami azért szép, mert Edinát Dennis fogja fényezni, Lacit meg Dóri, és ugye egyikük sem köpne mellé a saját versenyzőjének, ha úgy alakul a helyzet. Jó, mondjuk a másikét is legalább annyira rühellik, így legalább az a rész stimmolni fog, amikor baszlatni kell az ellent. Míg eddig eljutunk, sajnos át kell szenvednünk magunkat Edina, Robin és Dennis ill. Laci, Fanni és Dóri beszélgetésén.

Folytatódik Laci és Edina vívódása, aminek keretében mindketten bevallják, hogy vissza akarnak jönni, és felismerik azt a fontos igazságot, hogy egyikük vissza is fog. Hogy mi lesz utána, azt talán csak a telejósdások tudják, az viszont biztos, hogy Dóri rosszalkodott, és ez a szerkesztők figyelmét sem kerülte el. 

Fanni éppen a bélműködésével kapcsolatban oszt meg értékes információkat, amikor élőben kapcsolják a villát. Alig csendül fel a sokak által ismert és szeretett „kocsiriasztó hang”, máris mindenki a képernyő előtt gyülekezik. A sokk hatására Dóri köszönni is elfelejt, de Bencének sikerül őt kizökkentenie a saját bájos arca által kiváltott rövid katatóniából. A szoros állás ismertetése után megy is mindenki dolgára, mi pedig visszakanyarodhatunk a párbajozóknak szóló videóüzenetekhez, melyek egyikében Laci öccse beszél a közelgő vasárnappal kapcsolatos gondolatairól. A tesóéra kísértetiesen hasonlító búskomor hangon, robotszerű érzelemgazdagsággal előadott kismonológ lényege: tök szar, hogy Lacinak a szerelmével kell megmérkőznie, de nem adhatja fel. Az érintettnek ettől „ég a pofájáról a bőr”, de ha Justin Bieber-számokkal vallatnának, sem tudnám megmondani, hogy miért. A második bejelentkező Edina anyukája, aki szinte szó szerint ugyanezt adja elő, talán csak annyi a különbség, hogy elhangzik a „te egy erős lány vagy” biztatás, ami Laci esetében érthető okokból kimaradt.

Elnézést kérek a hosszabb szünetért, most egy lemaradás-pótló hogyvolt következik, megpróbálom a lényegi elemeket összefoglalni, ezúttal felsorolás-szerűen, hogy azért mégse legyen belőle novella.

A bérgyilkos és a szőke cicababa ezalatt újabb merényletre készül, a csávóról kiderül, hogy Olivérnek hívják és néma, és éppen Kojak fürdőszobájában buherálja a villanyborotva konnektorát. Kojak hazaér és mindenféle lexikonokat, szakirodalmat lapozgat, de sehol sem találja Laczina prof nevét. A szőke ott sündörög körülötte, nagyon ideszokott, úgy látszik, és azon nyafog, hogy induljanak már abba a meghitt kiskocsmába. Kojak még elmegy megborotválkozni és a fürdőszobában elmélyülten lóbálva a vezetéket mereng a gyilkosságon. Szerencséjére a szomszédos szállodai szobában fűnyíróbemutatót (!) tartanak, a hálózat persze nem bírja az extra terhelést és pont akkor vágja ki a villanyt, amikor Kojak bedugná a borotvát a konnektorba. Az egész emelet sötétbe borul, a szőke nő jólnevelten sikoltozni kezd, de feleslegesen, mert Kojak nem halt meg, csak a fejét vágta be a sötétben az ajtófélfába.