Sándor pakolászik, amikor hirtelen megnyílik az ajtó és betoppan az új évad első vendége, Tóth Gabi, énekesnéni. Üdvözlés, bókolás, Gabi meg is dícséri a "lakást". Sándor pedig máris kíváncsi, mit rejt a cókmókja. Gabi elő is rántja kabala mamuszát, ami nekem inkább tűnik kabala mokaszinnek, de sebaj, a lényeg, hogy "egyébként tiszta, meg nem büdi." Eztán Sándor szóvá teszi a széles dekoltázst - elvégre a vén kecske is megnyalja a sót :) -, de Gabi hamar lekezeli azzal, hogy így érzi jól magát és igen, szereti megmutatni magát, inkább előbb, mint utóbb, pl. 50-60 év múlva már nem. Mert most kell kiélvezni az életet, amíg lehet.

Magyarország első számú házibulijára ma is egyenként érkeznek a játékosok, vállon behordják a lányokat, aztán jönnek a fiúk is, ők lábon. Gyanús a zene, szó van benne celebrationről, egyre több a lufi és a szerpentin, óriási torták, ajaj, ki kell olvasnom  a wikipédiát, hogy kit is ünneplünk ma, de a félelmem alaptalan, el fogják mondani. Hatalmas, szalagos doboz érkezik a dramaturgiai csúcson, és azért lássuk be, ha valakit meglepett, hogy ki vagy mi van a dobozban, nos, az eléggé szerény kognitív képességek birtokosa.

12:00 | 10 éve nem találkoztak, ehhez képest Xavér nem siette el az érkezést. Eltelik több mint másfél óra, eközben Sándor be is alszik unalmában, mire betoppan a vendég és felébreszti.
13:45 | Pacsi, üdvözlés, kis pirítás a késés miatt, Xavér meg is állapítja, hogy a késés a művészek udvariassága. Megtudhatjuk azt is, hogy vendégségbe érkezéskor kezet kell mosni - "Az utca koszát csak nem hozom be egy házba!".

Személyes bejelentéssel kezdem a mostani posztot: ezennel beléptem a 300-asok klubjába, amin magam is meglepődtem kicsit, valahogy úgy, ahogy Karinthy írta Kosztolányi paródiájában: Mint aki halkan belelépett...

A német epizódcím szerint Williams Heimkehr, tehát ebből azt is megtudjuk, ki érkezik haza, hát a rég nem látott Vilmos gyerek, szem nem marad szárazon a végén, ennyit már most elárulhatok. (Nem gördít le! Szépen olvas tovább.) Kocsmai bunyóval indítunk, egy belfasti krimó előtt Baines kapitány rendez le pár helybéli kötözködőt.(Belfast, Baines és a Boney M kapcsolatát már emlegettük itt párszor, úgyhogy arra most nem térek ki.) Hiába van benne a korban kedvenc tengeri medvénk, úgy osztja a pofonokat, mint Fülig Jimmy azelőtt, hogy Don Fülig di St. James néven a Boldogság Szigetek uralkodója lett volna belőle. Ráadásul váratlan segítséget is kap egy másik kapitány részéről, így a küzdelemnek hamar vége szakad, a kötözködők egy része az öböl vizében végzi, másik része a kocsmaudvaron hever el aléltan. A két kapitány gyorsan bemutatkozik egymásnak, a kolléga neve Seth Burgess, pont erre járt és jólesett neki egy kis testmozgás, na erre inni kell. Megtudjuk, hogy Burgess egy öreg tengerésszel közösen valami szóbeszéd nyomán felfedezett egy lagúnát, ahol rengeteg gyöngykagylót találtak, 4000 dollár értékben el is adtak belőle, ő maga abból vette a Black Pearl (Fekete Gyöngy) nevű gőzöst, amivel nagy tervei vannak. Erre ismét inni kell. Baines karja ugyan fel van kötve, mert egy kicsit eltört bunyó közben, de a poharat kitűnően tudja emelgetni a másik kezével is.

Kis Grófo beharangozójával indul Magyarország legnagyobb házibulija, a Sztárban sztár harmadik évada, azaz a „mínuszszor mínusz az plusz” matematikai szabály harmadik bizonyítási kísérlete. Biztosak lehetünk benne, hogy sikerülni fog, sőt, ez lesz a TV2 zászlóshajója, ami sok farfájást okoz majd a konkurens csatornák nézettségért felelős vezetőinek a hét eleji benchmarking meetingek utáni első leülésnél.

Hol is tartottunk? Ja igen, Ketreckére kiélezett rész. Szóval flesbek keretében megtudjuk, hogy ő régebben a testéből élt, bár az aktus elkezdése előtt elővesz egy sokkolót előjáték gyanánt, aminek a kuncsaft nem nagyon örül, ahol a semmiből előbukkanó plusz két kannak sem. Csávókámat gyorsan lenyomják és szépen kirabolják. A kanok vezére ki is oktatja Ketreckét, mert nem csinálta jól a dolgát, a büntije pedig egy kis sokkolás a karjában. A jelenben közben csapatunk megérkezett Philadelphiába, ahol valaki már a Szabadság Harangját is felpakolták egy teherautóra. Ha usákok lennénk, akkor ez biztos jelentene valamit számunkra, de nem.

A kis boldog amerikai családunkkal kezdünk: míg a gyerekek vásárolni készülnek, a szülők békésen beszélgetnek a konyhában a kémkedés nehézségeiről. Azon pörög az agyuk, ki lehet a tégla és arra jutnak, hogy nagy valószínűséggel a rezidentúrán lesz. Phil az agyalás helyett megkörnyékezi Marthat, hátha tud valamit mondani a nő. Megbeszélnek egy találkát, de mikor Phil lerakja a telefont, pár idegen zsákot húz a fejére és betuszkolják egy furgonba.

Az évad közel felénél járunk, ezért gondolom a sorozat alkotói is úgy voltak vele, hogy bizony emelni kell a tétet, mert nincs hova várni. Én azt mondom, 19-re lapot húztak, és végül is bejött nekik, bár érezhetően remegett közben a kezük. Na, de előbb zárjuk le az előző rész történéseit. 33-as ügynök parancsa alapján a HYDRA gépei üldözőbe veszik a Buszt. Nem számolnak azonban May-jel, aki egy hajmeresztő manőverrel kicselezi a rakétákat. Belevezeti a repülőt a felhők közé, és kienged néhány konténert a gépből, majd az utolsó pillanatban álcázásra vált. A rakéták így találatot jeleznek, a HYDRA elégedetten visszavonul, a csapat meg mehet San Juanba a többiekhez.

A rész, amely közben legszívesebben tüzet raknál a szobádban és/vagy vodkát innál folyamatosan, miközben forralt borba áztatod a lábad. Mongólia: lovas nomád üldözők, -35 fok és drónként használt sas.

Ígéretes a mai cím, remélem, végre megismerjük a NAGYON TITOKZATOS VÁROST. Előbb azonban kapunk egy kis rémálmot Skye jóvoltából. Egy virágmintás (!) ruciban, mezítláb szalad a kihalt S.H.I.E.L.D. bázis folyosóin. A laborból furcsa dallamot hall, és hirtelen át is teleportálódik a terembe. A hang egy fémszürke dobozból jön, a hirtelen megjelenő Coulson szerint ez a titok nyitja. A főnök utánanyúl, de Skye ellöki előle. A doboz a földön landol, és miközben Skye azt vizsgálgatja, újabb fura dolog történik. Coulson és May érkezik, a főnök karján egy csecsemő. Naná, hogy nem May fogja, ki sem néznénk belőle ennyi gyengédséget. Azt mondja Coulsonnak, hogy áldozatot kell hozniuk, mert az alma nem esik messze a fájától; azzal otthagyják az asztalon a gyereket („Viszlát, Angyalszemű!”), és egymásba karolva elmennek. Skye kiabál utánuk, hogy ne hagyják egyedül. Megfogja a dobozt, amitől a teste elporlad. A rémálomból Coulson ébreszti a hírrel, hogy hazatértek. Na, jó kis rész lesz ez!