Mary meglátogatja a megmentett sertéstenyészetet Bransonnal és Edith-tel, ahol a kondásmesterséghez is értő Drewe gazda ténykedik éppen. Maryék felajánlják a gazdának, hogy a saját földjén kívül vegye keze ügyébe a disznók nevelgetését is. Drewe vállalja, mert plusz munkát kapni olyan, mint megöregedni, vagyis kurva rossz, de ha nem következne be az is baj lenne. Jó, értem én, Downtonban a főúrtól a plébánoson át a farmergazdáig mindenki hobbi költő. Edith ácsorog ott, mint valami biodíszlet, nem is igazán értem mit érdekli őt a farmolás. Isobel beteglátogatóba megy a duli-fuli Violethez, hogy sétára hívja. Szóba kerül a Lord távollétének oka: Harold egyik cége kenőpénzek segítségével állami területen végez olajfúrást, a Ewingok meg bemószerolták, és emiatt van nagy szoáréban az amerikai rokon. Rose telefonbetyárkodik, valószínűleg Mr. Ross-szal, majd Cora lép oda hozzá, hogy segítségét kérje a falubeli buli megszervezésében.

Part One: Noah
A nyári szünetnek vége, elkezdődött a tanév hősünknek is, csak ő a bré szerencsésebbik oldalán áll, lévén tanár. Kezdésként belepillantunk egy órájába, és maradjunk annyiban, ha anno ilyen osztálytársaim lettek volna, sírva könyörgök bárkinek, hogy hülye maradhassak, csak ne kelljen közéjük járnom. Este a feleségével vacsoráznak, az asszonynak jó híre van: a NYT egyik magazinjának címlapján fog szerepelni az üzlete, mert nagyon felkapott lett mostanában. Férje vele örül, és bár nem a címlap tiszteletére, de hozott ajándékot is. A nő azonban mocskos mód ünneprontó, és az ajándék ékszerre mindössze annyit bír reagálni, hogy „kösz, de kösz nem”. Merthogy szerinte erre most nem futja, bár szerintem inkább azzal van gondja, hogy a félrekuffantó férje neki ugyan ne pitizzen. Noah ledöbben, de lenyeli a békát.

Később otthon Martinnal beszélget, a srácnak eléggé leromlottak a jegyei a korábbiakhoz képest. Magyarázatként mindenféle ócska bullshitet lök, végül kiböki, hogy nővérével együtt inkább magánsuliba járna. Apja alkut ajánl: ha kövi félévben is rühellsz ide járni, akkor lehet róla szó, kipitizem nagyapádtól az árát. Ebben maradnak.

Ilyen még nem volt, katolikus papokkal indul ez az epizód. Végül is, ha úgy vesszük, Jézus is egy történelmi szuperhős, szóval belefér. Az atya egy leégett templomhoz érkezik, ahol az egyetlen épségben maradt tárgy egy kép Szűz Máriáról. Igazából csak majdnem sértetlen a kép, a hátoldalába ügyes kezű hívek ugyanazt azt ábrát karcolták bele, amit Coulson is előszeretettel rajzolgat csendes magányában. Na, ez érdekes lesz. Váltunk a Baywatch-ra, ja nem, csak Hunter hetyeg egy csajjal a tengerparton. A nagy cuppogás közepette azért jut idő, hogy a robogóval mellettük elhaladó Skye-nak átadjon valamit, amit pont most halászott elő a nője táskásából. A csaj egy Soto nevű fickó titkárnője, és a megszerzett cucc ahhoz kell, hogy talpig csiniben feszítő Coulson és May bejusson egy burzsuj partira. A rész elején látott festmény ugyanis ennél a Soto nevű tagnál van, holnap viszik tovább, a SHIELD-nek ma kell lépnie, ha meg akarja szerezni. A nagy elvegyülés jegyében May nevetgélni kezd a vendégekkel. A csapat a rádión keresztül hallja, és az álluk a padlóig esik. May NEVET? Ja, be is fájdult a szája.

Dr. Whitehall-lal indítjuk a részt. A korához képest meglehetősen fitt náci tudósember éppen méregdrága whisky-t iszogat, miközben kísérletet folytat egy nőn.  Az 33-as ügynöknek nevezett alanyt agymossák a múlt részben már elhangzott „az engedelmességet megjutalmazzák” mantrával, meg némi technika segítségével, egyelőre nem túl nagy hatásfokkal. Ugrunk egyet, és rég látott ismerőssel folytatjuk. Jemma Simmons munkába készülődik, frissen és fiatalosan ébred, fut, egészségtelenül táplálkozik, majd beér a munkahelyére, ahol még a portásnak is jut tőle egy mosoly, így hajnalok hajnalán. A túlságosan is tökéletes képet csak egyvalami rontja el: ez bazinagy HYDRA logó a labor falán. Mi van? Simmons átállt?

Phillel indítunk, aki épp egy dögös szöszit dönget, majd a kisfeleségével megbeszéli a történteket. Érdekes egy „család”, na! Az van ugyanis, hogy Phil svéd titkos ügynöknek adta ki magát, és a szöszi történetesen svéd, miközben egy kormány közeli figurának a felesége. Így bejutása van a védelmi miniszter bulijára.

Elérkeztünk az évad utolsó részéhez, ami nem ám egy sima munkanap, mert annyi kanyar, kitérő, veszekedés és szenvedély után, Andy McNally és Sam Swarek úgy döntött, hogy mára teszik az esküvőjüket. Persze ez így túl egyszerű lenne Andy-nek, ezért még előtte bonyolítja kicsit az életét.

Vége az egy hétig tartó találgatásnak, hogy hősünk vajon megteszi vagy nem amire felhívták – nos, azok tippeltek helyesen akik előbbire voksoltak: Ray Paige ágyában ébred. Fél perccel később már meg is állapítja, hogy mennie kell. Romero a parókián az elhunyt Danny atya aktája fölött mélázik, aztán döntésre jut: mindent, ami az ügyhöz kapcsolódik egy dobozba tesz – hogy hova indul a dobozzal még nem tudjuk. Abby a terembe érkezik, az itt alvó Terryt ébresztgeti és finoman cseszegeti amiért nem akar hozzájuk költözni, és inkább remeteként él a klubban.

Varick Straussnak sem a mai lesz a kedvenc napja, lévén be sem jut a Finney-házba – egy alkalmazott állja útját, a kezébe nyomja az elbocsájtó szép üzenetet, és annyi. Az öreg az emeleti ablakból figyeli unott fejjel plusz az elmaradhatatlan pohár viszkivel a kezében, de leendő egykori veje hiába kiabál fel hozzá, hogy ennél azért többet érdemel, a füle botját sem mozdítja. Hát, szép reggelt mindenkinek!

Reggel 7:30-at mutat az óra, de Joel már a helikopteren ül, és várja, hogy kiszállhasson valahol Új-Zéland hófödte csúcsai között. Persze ezzel nincs egyedül, ugyanis egy csapat maori vadász is erre vár, mármint hogy Joelt kipakolják, ők meg jól lecsaphassanak rá. Elvileg nem tudják, hol fogják pontosan kirakni Lambertet, de mint látni fogjuk, hamar megtalálják.

Kedves hogyvolt olvasók, hangulattól függően jöhet a pezsgő-konfetti, ha örülünk, vagy épp a búfelejtő csokit vagy egyebeket, ha szomorkodni akarunk, ugyanis itt a vége a Falling Skies/Éghasadás című sci-fi-be oltott családi drámának. A múlt héten ott hagytuk abba, hogy a végső leszámoláshoz készülődik a szupercsapat, ám el sem indulhattak a Washingtonba vezető útra, mert az epizód utolsó másodperceiben DarázsFürgék százai közeledtek a bázis felé. Most egy kedves női hang énekli az America The Beautiful c. dalt és  gyerekrajzokat látunk (a sorozatnyitó, legelső epizóddal van a párhuzam, ott is a gyerkőcök rajzaival kezdtek, az invázió elejét mesélték el, most pedig a megszállás éveiből készültek a rajzok), a narrátor Matty lesz, az espheni elleni utolsó harc volt a legnehezebb…  Ugorjunk a Darazsak érkezéséhez, gyakorlatilag aki csak fegyvert foghat, az mind a dögöket lövi.

Szóval áll a hoppon maradt ellenséges sereg a túlsó parton, és nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. A győztes sereg meg ünnepel, Kwenthrith hercegnő is bebaszcsizik a győzelem örömére. Ragnar megkérdi tőle, hogy miért utálta annyira az öreget, a trónbitorló nagybátyját, mire a csajszi elmondja neki, hogy gyerekkorában állandóan megerőszakolták. Többen is éltek ezzel a lehetőséggel a családban, sőt igazából a nagybátyja mindenkinek felkínálta, aki vendégségbe jött hozzájuk és kellően pedó volt. Úgyhogy ha már itt tart a beszélgetés, a csajszi kéri a bátyja fejét. Floki levágja és odahozza neki készséggel, mire a hercegnő többször dühösen belevagdossa a kését.