Nem csak évadzáró, de egyben jubileumi poszt is a mostani, ugyanis majd’ napra pontosan öt éve kezdtem el poszterkedni itt a blogon, virágokat és egyéb ajándékokat az öltözőmbe, köszönöm.

A német epizódcím szerint Der Schatz der Skelettküste, azaz a Csontváz-part kincse, ez majdnem olyan félelmetesnek hangzik, mint Az élőhalottak éjszakája. Szomorú hangulatú képsorokkal nyitunk, James szótlanul és magábazuhantan áll a kikötőben Baines mellett és figyeli a berakodást az Afrikába, Walvis Baybe készülő Osprey nevű vitorlásba. Egy bizonyos Peterson lép oda hozzájuk, aki bár tudja, hogy az Osprey nem utasszállító hajó, de neki nagyon fontos lenne eljutnia Afrikába. Kérdőn néz Jamesre, aki éppen indulni készül és csak annyit vet oda, beszélje meg a dolgot Baines-szel.

Főcím nélkül, In medias res csapunk a levesbe: lövés hangját halljuk amit kapkodó lélegzet és lassú léptek hangja követ, ám a forrást nem ismerjük meg, mert Főncsire váltunk, aki késő este John autójának hátsó ülésén osztja az észt, ezúttal Medvéről. A morgás tárgya pedig, hogy az eb újabb bőrkötéses díszpéldányú könyvet rágott meg, mire hősünk sztoikusan csak annyit felel, ha főnöke nem vesz ilyesmit, nem lesz mit megrágni. De ha nagyon nyűglődik, majd vesz ő másikat helyette. Hát, az nem lesz olyan egyszerű, jön a riposzt.

Ekkor újabb személy csatlakozik a kis csapathoz, méghozzá Carter, helló! Eszerint ma múltban mozizunk. Nyomozónőnk innivalót hozott a megfigyelőcsapat tagjainak, akik egy HR-közeli tagot hesszelnek; Harold viszont nem szándékozik maradni, lévén meg kell sétáltatni és etetni újdonsült társát – ezek szerint nem sokkal Medve érkezése utánra tértünk vissza az időben.

Joe-val indítunk, aki épp egy menet után kapkod levegőért. Most már értem miért van a csajjal, Cameron után sosem volt így kifulladva. Sara kap magára egy inget, és kimegy a konyhába megnézni a postát. Apuci küldött egy vastag paksamétát – házassági szerződést. Ez kellően fel is háborítja, így bezárkózik a fürdőszobába telefonálni, főleg megmosni Jacob fejét. Cameron reggele is hasonlóan jól indul, főleg, hogy Tommal nagyszerűen tudnak beszélgetni a következő játékuk újdonságairól. A srácnak beugrik, hogy indulnia kellene, de Cameron könnyedén letéríti az útjáról. A kis kikacsintás a Terminátorra nagyon tetszett.

Hőseink kihalt raktárhelyiségben vitatkoznak kora reggel; John azért hívta ide főnökét, hogy megtanítsa végre fegyverrel bánni, míg ő határozottan tiltakozik: nem, nem, nem és nem. Oké, kontráz Reese, én sem leszek mindig ott, hogy a segítségére legyek! Nos, az már úgyis a vég lesz, szóval tök mindegy, tudok-e akkor és ott visszalőni. Valahol igaza van, de rossz a nézőpontja – mondom én, ám Finch makacsul ragaszkodik az elképzeléséhez.

A vitát az egyik falon függő telefonkészülék csörgése szakítja félbe – szám érkezett. Mi pedig átváltunk a célszemély lakásába, hogy ott folytassuk a mozizást: a neve Sulaiman Khan, és épp vehemensen húzza a lóbőrt, csörgő telefon ide vagy oda. Végül beosztottja trappol a lakásába, és rázza fel azzal, hogy azonnal kapcsolja be a tévét, vészhelyzet van. Hogy pontosan micsoda? Nos, a cége összes mail-jét meghekkelték, minden üzleti titok kikerült a netre, róla pedig kiderült, hogy sikkantott a cégétől. Hát, jó reggelt!

A szokásos, rész eleji és végi montázsokra rátettek egy lapáttal, ahogy előbb Dokinő arcából lett Rémrendes, aztán ahogy Strici tetkói váltottak át egy vágással HB lekent fekete karjára. Ez persze csak a langyos felvezető volt, ahonnan igen hamar visszacsöppenünk az előző rész feszített tempójába: Jaxy máris Pápánál tárgyal a lakópark építési területén. A házak elég szépen nőnek, a téma viszont nem ez, hanem Tigris sorsa, akit igencsak át kéne már adnia Pápának, hiszen minden, ami miatt halogatott Jaxy, lement. Jaxy viszont aggódik, hogy ha Tigrisnek annyi, akkor már a klub sem kell a fenntartási munkákhoz Pápának, úgyhogy írásban szeretné azt, amiben korábban megegyeztek. Délutánra meg is lesz, 2-kor pedig Tigris legyen Pápa egyik raktáránál, ahol megejtik a kivégzést. Közben a garázsban Dzsúz kitett valamit a szekrényéből az egyik motorra (biztos a pisztoly volt), de HB nem vette észre, mert Rémrendessel jött megvitatni a szöktetést, aki biztosította is, hogy már a csomagtartóban van a bőrönd becsomagolva. Minden jó, legyen háromkor HB-nél, a repülő 4.30-kor indul Galennel. Zűrös órák jönnek, az biztos.

 A múltkori forgatási napokon felbuzdulva most is egy hollywoodi producer kottájából kell játszania Zoltánnak, és küldenie kell pár próbafelvételt. Ez ugye így önmagában nem hangzik túl nagy dolognak, állatok csinálnak állati dolgokat, kész, csapó, szevasztok. Na, hát most az adja a nehezítő tényezőt, hogy egy erre a filmre kiszemelt színésznővel együtt kell leforgatni a próbafelvételeket.

Késő este illegális (?) játékteremben John nyeri magát hülyére, miközben megfigyeli a legújabb célszemélyt. A nőt Frankie Wellsnek hívják (helló, Lagertha), a mai az első napja, rendkívül csinos és kb. ennyit lehet róla tudni. Ja, meg hogy egy floridai kisvárosban született. Hát, ez édeskevés. Percekkel később a nő véletlenül leönti pezsgővel a főnökét, és ezzel megszakad rövid életű játékbarlangos karrierje. A férfi annyira durván taszigálja ki a teremből, hogy John konstatálja, megtalálták az elkövetőjüket. Akiről azon kívül, hogy Ray-nek hívják, szintén nem lehet tudni semmit. De most nem ez a lényeg, meg kell menteni a célszemélyt, ezért hősünk vehemensen utánuk trappol.

Nem kis meglepetésére a szomszédos helyiségben Frankie épp határozott ütésekkel ártalmatlanítja főnökét, és a megjelenő Johnnak is nekiesik. Egész ügyesen verekszik, közel sem egy törékeny szőke, az biztos. Végül hősünk fegyvert ránt, ám ekkor berontanak a terem biztonsági őrei, így Frankie további magyarázat nélkül egyszerűen eloldalog; John pedig kínosan feszengve marad hátra, lévén a nő lenyúlta a jelvényét, így még igazolni sem tudja a fegyverhasználatot. De legalább a mobilját elejtette.

Ha valaki az igazán kemény drámák mellett, könnyebben emészthető, de szerethető rendőrös sorozatra vágyik, itt az ideje, hogy felfedezze magának a Rookie Blue világát. Az Universal Channel jóvoltából 11 héten keresztül követhetjük kedvenc rendőr "újoncaink” kalandjait, immár a hatodik évaddal.

Múltba pillantással kezdünk: 2010-ben járunk, nyilván nem sokkal a komp felrobbanása után, hiszen Főncsi tolókocsiban ül. Késő este gurul az utcán morcos hangulatban, majd letér egy sikátorba, hogy így közelítse meg az irodát. Igen, a régi irodát látjuk viszont, nekem rögtön összeugrik a gyomrom a látványtól. A szokásos „táblára” ezúttal Alicia Corwin fényképe kerül ki – emlékszünk ugye a kormány alkalmazottjára (és hányatott sorsára). Az irodában nincs tonnányi számítógép, csak egy, ennek segítségével hívja Harold Aliciát annak mobilján, hogy eltorzított hangon megfenyegesse, amiért megölte Nathan Ingram-et. A beszélgetés rövid de annál ijesztőbb, számomra pláne, hiszen a végén Főncsi, a fegyverek nagy ellensége egy saját készítésű bombát vesz a kezébe. Nem tudom mit akar vele, de nem sok jót tippelek.

A nőre mindenesetre rendesen ráhozta a frászt, hívja is feletteseit a hírrel, miszerint megfenyegették. Harold hallgatja a telefonbeszélgetést, és jegyzetel – nyilván, hogy többet tudjon azokról, akik ezt tették a barátjával, és vele. Ekkor a gép új számot ad ki, méghozzá az övét, ezúttal Harold Martin néven, ám ügyet sem vet rá. Ööö, nem úgy volt, hogy megjátszotta a saját halálát, még a szerettei előtt is? Plusz a kormány nem is tudott az ő tevékenységéről, ezért volt Nathan a cég arca?

Krisztus előtt 1900, valahol a babilóniai sivatagban. Mindenütt hullák, levágott testrészek, vér szennyezi a homokot. Egy kisfiú felébred, szaladni kezd, bár hová, itt a hullákkal tarkított sivatagban… Egy angyal száll le előtte, Mihály lenne az, csapzott, hosszú haja van, hadipáncélt visel és csupa vér.  A kezét nyújtja a gyereknek, nem kell félnie… De vajon mitől, vagy kitől…? Ugrás a jelenbe, Gábriel barátunk egy kis magányt akar, így elküldi a sleppet. Meghúz egy pohár italt, és elkezd egy saját költésű dalocskát énekelni. Kismalac, kismalac, engedj be… szépen transzba esik, mi pedig a vegai piacost, Louist látjuk, aki felsőbbrendű angyal, ő szintén transzba esik és Gábriel megszállja őt. Ennek nem szabadna megtörténnie, eddig csak az alacsonyabb rangú angyalokat tudta uralni, ebből baj lesz…