Hull a hó, midőn a München környéki szeméttelepen a kukáskocsik borogatják ki éppen tartalmukat. A szemétdombokon bucskázik lefelé mindenféle lim-lom, mígnem a kamera ráfókuszál egy vörös hajú lány kofferből kiesett holttestére… Derrickről eddig is tudtuk, hogy szeret bokszolni (Horst Tappert kedvenc sportja volt, amit éveken át gyakorolt is, innen az ötlet), s most „meló” közben láthatjuk rögtön a főcím után, egy bokszzsákot püföl keményen. Harry az edzőteremben keresi fel, s közli vele, hogy „várja egy lány a szeméttelepen”, mire jutalomként kap egy cuppanós puszit a homlokára főnökétől.

Ezúttal a német cím (Ehrenmänner) is ugyanazt jelenti, mint az eredeti, három csapásirányt követünk ez alkalommal: tengeri, politikai és anyasági vonalon haladunk, mindjárt az első jelenetek fel is vázolják mindhármat. Előrebocsátom, hogy Peter Gilmore hatalmasat alakít ebben a részben, a magam részéről megszavazok neki egy postumus BAFTA díjat. Írország partjainál kezdünk, Baines és Onedin krumplit szállítana Liverpoolba az Esther Lohse-zal, de a biztosító embere, bizonyos Mr. MacCormack akadékoskodik. Szerinte a kátrányozás nem megfelelő, túl sok vizet ereszt át a hajótörzs, James egyre dühösebben hallgatja. A hajónak semmi baja, neki különben is sietnie kell, mert időben Liverpoolba kell érnie. Ez azonban nem igazán hatja meg a hatósági embert, komótosan vizsgálgatja tovább a feneket (mármint a hajóét).

Kis nyugodt kitérő után ezzel a résszel ismét előtérbe kerül a Szamaritánus, erre utal legalábbis, hogy a kezdő képsorokon Claire Mahoney esetére emlékeztetnek minket az alkotók, a feketeöves hekkerére, akit a Nautilus nevű játékkal szervezett be a Decima.

Mai célszemélyünk azonban nem ő, hanem egy Anna (hellóóó!!) Mueller nevű fiatal nő, akit hőseink a munkahelyén kezdenek megfigyelni. A Fetch & Retrive informatikai cég, legalább Főncsinek fekszik a pálya. Johnt biztonsági őrként alkalmazták másodállásban, Harold pedig látogatóba érkezett eszmét cserélni. Míg ő félrevonul a lelkes cégvezetőkkel megbeszélni, hősünk megkeresi Annát és klónozza a mobilját. Egyelőre annyit tudnak róla, hogy Münchenből származik, nővérével költözött amcsiföldre, és a cég új szuper találmányán dolgozik, ami nekem elég futurisztikusnak tűnik, onnan nézve viszont én tűnhetek dinoszaurusznak. A program ugyanis egyfajta kereső, ami szóban feltett kérdésre adja meg a neten fellelhető választ – azaz beleugatod a telefonodba a kérdést, a program pedig visszaugatja a választ. Ehh, ide azt a meteoritot.

Ilyetén körülmények közt, akármily gonosz lakozzék az emberben.” - Át a Brazil vadonon (Through the Brazilian Wilderness)

A történetünket egy vidámparkban/cirkuszban kezdjük, a porondmester lelövi az egyik átalakult mutatványosát, majd figyelmezteti a nézőket, hogy a szörnyek köztünk élnek, ováció a jutalma. Max, a Farkasember persze nem halott, a mutatvány része volt a lelövése, kedvese aggódva látja, hogy párja az üveg fenekére néz, hagyná az egész mutatványosdit, de persze kell a pénz. Max elvonul, ittasan kevésbé ura az érzelmeinek, keze farkas karommá változik. Az útját két néző, Monica és Dolores keresztezi, meg akarják hívni a férfit egy italra, be is tuszkolják az autóba, a porondmester rossz szemmel nézi a jelenetet.

Ismét főcímmel kezdünk, ami csalhatatlan jele, hogy nagyjából visszatérünk a szokásos ügymenethez. Kora reggel Főncsi és John egy kávézóban beszélgetnek: hősünk Forrás és Shaw felől érdeklődik, de főnökének egyikről sincs információja. Viszont arról is beszélniük kell, hogy míg ők a Szamaritánussal küzdöttek, bizony célszemélyek maradtak „őrizetlenül” és lettek tettesek / áldozatok. Három személy pedig eltűnt, nem lehet róluk semmit sem tudni; John ennek óhajt utána járni. Főncsinek jelenése van a bíróságon, mert hamis álcája olyan jól működik, hogy idézést kapott egy tárgyalásra esküdtként. Ha ténylegesen beválasztják, John ígéri Fuszkóval megold minden felmerülő gondot. Harold azonban inti, hogy a történtek fényében talán jobb lenne, ha Lionelt kihagynák a buliból. Szomorúan konstatálják, hogy ismét ketten vannak, ahogy a kezdetekkor.

Egy részre vagyunk az évadzárótól és még rengeteg dolgot kell lezárni, úgyhogy a tempó (meg a cselekmény) még a múlt hetinél is durvább. Jaxy monológja, pontosabban naplózása nyitja a heti részt: az jelenti igazán, hogy férfi vagy, hogy tudatában vagy a tetteid hatásainak, és mások érdekében előbb lépsz, mint a sajátodéból. Ennek nyilván lesz még jelentősége később, ahogy az is sejthető, hogy fontos nap lesz a mai a Fiúk életében, de arra Jaxy sem gondolt, hogy majdnem azonnal úgy indul, hogy Elvis közli, ültessék az asztalhoz HB-t, mert kész mindent bevallani a klubnak. Óriási meglepetésre ez meg is történik, HB elmondja, hogy ő állt a betörések mögött, és bár elsősorban kapzsiság és büszkeség miatt tette, de attól is félt, hogy Jaxy még nem áll készen arra, hogy vezért legyen. De belátta, hogy tévedett, már bizonyította Jaxy, hogy jobb elnök, mint ő valaha is volt. A jelvénye nagyon gyorsan ugrott, a halálról szóló szavazás viszont amellett, hogy nagyon lassan is ment, Elvisnél megállt, ő ugyanis nemet mondott.

Lássuk az előző rész végén elkapott Angyalka (megszállás előtt Claire édesanyja) sorsának további alakulását. Mihály érkezik, Alex egy kaszinó páncéltermében láncolta le a nőt, aki az életéért könyörög. A főangyal nem örül a fejleményeknek, Alex hazudott a feletteseinek, azt jelentette nekik, hogy a városban gyilkolászó angyal halott. Ezzel Mihályt is kellemetlen helyzetbe hozta, mert ő tudta ki Angyalka és Riesen tábornok őt kérte meg, hogy intézkedjen az ügyről. Alex azért nem ölte meg a nőt, mert Claire anyja, és tud róla dolgokat, illetve a régi szövegekben olvasott a Kiűzetésről. E szerint a megszállottakat a Kiválasztott fogja megszabadítani. Mihály is tud erről, de ezek csak egy kétségbeesett ember kétségbeesett szavai. Akkor Alex mégis hogy legyen Kiválasztott, ha ennek az egyetlen léleknek sem tud segíteni? Mihály szerint ez a szertartás veszélyes, mind a megszállt testre, mind Alexre. A srác vállalja a kockázatot, de jobb lenne, ha Mihály lépne valamit az ügyben.

A Clark család szokásos reggelébe kapunk betekintést, most, hogy Gordon otthon van. Ő készíti a reggelit a gyerekeknek, megnézi, hogy betegek-e – és ha nem, könyörtelenül elküldi őket iskolába – kávét készít Donnának. Felesége azonban nem várja meg, rohan munkába, lefejtve Josie karjait magáról. Közben Joe elkezdi ecsetelni egy felettesnek, hogyan lehetne kihasználni a szerverparkot, és profitot termelni. Már kezdi nyeregben érezni magát, amikor nekiszegezik a kérdést, hogy miért nem Jacobhoz viszi a nagy ötletet, ha annyira biztos magában. Egyébként meg mindenki ismeri már Joe múltját, és egyébként is, a tag itt volt már Sara első házassága idején is, és Joe-t is túl fogja élni.

Az HBO tavalyi sikertörténete, a Woody Harrelsonnak és a tökéletes blődségeket is iszonyú komolyan recitáló Matthew McConaugheyval megerősített True Detective kapott egy második menetet is, hogyvótozzuk is, mert ha egyszer belecsaptak a lecsóba, hátha a második kanyarban is sikerül. Aztán legfeljebb sírunk.

A főcím stílusos és kellőképpen borongós, Leonard Cohen dörmög hozzá valami komorat, amivel semmi bajom nincsen, Cohennel kb. úgy vagyok, hogy ha nem hallom, nem is zavar, mert nem akarok feltétlenül öngyilkos lenni, de ha ezt minden héten eljátsszuk, mármint hogy 1 perc 27 másodpercen át hallgatom ezt az érfelvágós muzsikát, akkor nem tudom ki fogja hogy voltozni a VV8-at. A főcím után földmérők jelölő karóit látjuk sorban, pink szalagok lengedeznek rajtuk, mögöttük hegy. Ezt csak azért, hogy a részletekben szívesen elmerülő sorstársaknak is jó legyen kicsit, tessék mögöttes tartalmat keresni itten.

Forrás és John egy Maple nevű kisvárosba érkeztek, eddig tudták ugyanis követni a teherautót, amiben a Szamaritánus ügynökei gyaníthatóan kicsempészték Ricot a tőzsdéről. Főncsi az irodából segíti őket, illetve figyelmeztet, hogy a nagy testvír mindent lát, nemcsak a baráti, hanem az ellenséges is. Ugye. Forrás mai személyazonossága – amit a géptől kapott – nyomozónő, így legalább könnyebb lesz a városban kutakodniuk.

Lionel az őrsön csücsül, aktív semmittevéssel tölti idejét – nyilván ő is aggódik, hogy lesz-e valami eredménye a Shaw utáni hajszának; plusz láthatóan nem kicsit ideges azért, hogy társa szokás szerint ismeretlen helyen tartózkodik. Ekkor Harold állít be hozzá aktával a hóna alatt, de még tipródik, hogy segítséget kérjen-e. Végül nyomozónk megoldja a dolgot, elszedi a dossziét (jó, vércseként csap le rá), és máris indul problémamegoldani. Na ja, gondolatelterelésnek kiváló elfoglaltság, bárki legyen is a célszemély.