1849. május 7., az utazás első napja
Az útra készülőben Schwappach őrnagy átnézi a grófnő néhai bátyjának, Thalvizer Dorozsmának a fegyvergyűjteményét, meglepetésre Karola valamennyi fegyver nevét és működési elvét ismeri. Schwappach végül egy puskát, egy jurátuskardot és egy zsebpisztolyt választ ki, és elhelyezi a málhában. Jön Csepke, a régi hűséges házicseléd, aki mostanra már vaksi és félig süket, mégis segít a pakolásban, múltbeli erényeiről a grófnő rögtönzött előadást tart. Ennek lényege, hogy fénykorában Csepke igencsak buja némber volt, például Karola idős apját hatszor fordította vissza a haldoklás útjáról női bájai, főként dinnye nagyságú csecsei segedelmével. Az öreg gróf minden ilyen beavatkozás után úgy meggyógyult, hogy többnapos vadászatokat rendezett. Csodás, mesés idők! Az utasok bekászálódnak a delizsánszba, az őrnagy szökés ellen kötelet akaszt a kocsis nyakába, aminek másik végét a saját kezébe fogja. A bakról Batykó az útirányról érdeklődik: Merre? Balra, Debrecenbe!, adja ki a pontosnak nem igazán tekinthető iránymutatást Schwappach.