Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Sztárban Sztár 3X10 - Pompás parádé, papírforma finálé

2015. december 01. 15:20 - Ketzifintshy

Érzik ugye, hogy itt a vége?

Az utolsó műsor legelején válogatást látunk az elmúlt kilenc adás emlékezetes mozzanataiból. Minden kiesett énekes feldereng pár hangra, hogy utána tényleg megjelenjen a nyitánynál. "We Are The World", éneklik mind a tizenketten, kicsit megindító, olyan édesek, legszívesebben a bőröm alá tömködném őket, hogy ott futkározzanak és csiklandozzanak engem belülről ezekben a jelmezekben. Bizony, most a Grande Antré is az átalakítási ügyosztály szkópjába került, és így sztárban sztáros a kezdés is. Élő ének ugyan nem lett, de félkategóriát azért lehetett így is felfele lépni. 1985-ben írta ezt a dalt Jacko és Lionel Richie, az énekes csapat neve pedig az USA for Africa volt, egy igazi jótékonysági supergroup. A sláger beütött, a föld fele lakosságának a csontjáig hatolt a dal, és mindenki átérezte a saját egyéni jelentőséget és felelősségét a globális egyenlőtlenség és kizsákmányolás elleni harcban. Ennek köszönhetően Afrikában minden, de tényleg minden megváltozott, és Jacko is felhúzhatott a jogdíjakból egy újabb hullámvasutat, ami meg a vidámság egyetemes jelképe a jóléti társadalmakban, ugye. „What a Wonderful World”, gondolta magában Michael, amikor először bukott át vele a csilingelő, gyöngyházfényű királykék kocsi az indítócsúcson, és önmaga elé tárult saját tulajdonának madártávlati, széleslátószögű gyönyörűsége. Na jó, ne legyünk legyünk rosszmájúak, 20 millió fogyott a kislemezből, és 69 millió dollár jött össze belőle. Viszont azt se felejtsük el, hogy a jogdíjakról csak másfél évig mondott le Jacko, utána már hozzá vándorolt a pénz. Senki se irigyelje, a koporsóban nincsen fiók, mondják a brazilok, milyen igazuk van. Habár ez technikailag csak egy ügyes asztaloson múlik, mindegy.

szbsz3x10_01.jpg

Jöjjünk szépen haza, Gáspár Laci nagyon mókás Stevie Wonder, Tóth Gabi szuper Cindy Lauper, a többieket felismerni nagyjából azon múlik, hogy ki mennyire emlékszik, hogy kik énekeltek az eredetiben. Egész komoly mennyiségű énekesi stúdióóra van a szám mögött, a produkciót komolyan vették. A dal közepe felé felmerült bennem, hogy mi van, ha ez most tényleg élő ének? De Csonka Pici olyan tisztán énekelt, hogy nem lehetett élő, és elnézést, hogy indikátorként használom az érvelésemhez. Ha mégis élő produkció volt, akkor egyrészt Pici tud énekelni, másrészt Mea Culpa, harmadrészt én meg egy kishitű kicsinyes alak vagyok. De csak ha.

szbsz3x10_02.jpg

Tilla nem csak úgy beporoszkál, női kíséretet és férfi tánckart kap, továbbá rávarázsoltak egy szemtelenül elegáns szmokingot. Hogy jól áll-e neki? Borzasztóan jól áll neki. Bedzsezzel, kezébe kap egy ipari füstvetőt, meghúzza a ravaszt, és belekezd a show megnyitásába. Erre a vezérlőben valaki rányomja a főcímlogót, sok lesz így egyszerre a jóból. Izmos hat perc volt eddig, annyi szent.

szbsz3x10_03.jpg

szbsz3x10_04.jpg

A dalválasztás kissé részrehajló, ugye nem kell leírnom a kedvezményezett nevét. A zsűri érkezése is magasabb osztályba lépett, egyesével jönnek a színpad és Tilla érintésével. Henrik bolyong egy nagyon rövidet, a nyílt tér megzavarja, de a tizedik adásban ne én jöjjek már rá arra, hogy vannak, akiknek részletesebb eligazítás kell a műsor előtt.

szbsz3x10_05.jpg

Az évad megnyitóját Kis Grófo életművére alapozták, de utána bántóan kevés hivatkozás történt a széria alatt a munkásságára. Az átós isiben belénk vert keretes szerkezet-fétisnek hála újra előkerül Bulibáró. Tóth Gabi tolmácsolásában a Mert a nézését meg a járását című falunaphimnusz indítja útjára a döntő versenyprogramját. Kicsit a fejét beépítették a stylistok a vállai közé, olyan Minime-s lett. Kis Grófo bizonyosan nem a nyakgyűrűs afrikai nemzetségből származik, de azért a gigája nem köti közvetlenül össze az állát és a kulcscsontját. A hang jól áll Gabinak, a dalt is átérzi, de nem pucolta le eléggé a buborékos karaktert a hangszálairól, és az általa is említett éles, egyenes Grófo sound alig van meg. Henrik nemzetségi-stilisztikai vonalakkal rajzolja újra a politikailag korrekt kritika határvonalait, de nem gáz, mert az egy dolog, hogy mit mond valaki, de azt is nézni kell, hogy ki mondja. A műsorban részt vevő többi szereplő mimikájából és testbeszédéből az elhatárolódást emelném ki, mint fő üzenetet, de a vidámság is fontos összetevő. Bolondos figura ez a Tanár Úr, és bárki bármit is szeretne belemagyarázni a mondandójába, jobbára ártalmatlan is.

szbsz3x10_06.jpg

Második versenydarabunk egy duett lesz. Szolnoki Péter és Auth Csilla Féltelek című 1998-as rádióslágerét Adél adja elő, Szolnoki Péter mellett. Majd’ húsz éves a dal, miért kell mindig szembenézni a gyorsan gyorsuló idő idegesen vacogó vasfogával? Péter szuperül énekel élőben, Adél kissé nyávog, és hát hamiskás is. Mivel falzett(-szerű) az ének, bíztam a múlt hét alapján a minőségi eredményben, de nem lett az igazi. Nem bicsaklik ki és omlik darabokra, de néhol nagyon metsző Adél hangja, és vágja a fület. Az eredeti dal puhaságát és légiességét is felkavarja, lyukat hasít a hangulat alá, ami így kiesik a dalból. A refrének már megint jól ki vannak párnázva gépvokállal. Amíg Péter egyből behúzott a bársonyos hangjával a hangulatba, Adél olyan gyorsan ki is zökkentett. A „szikrázó szem” és „feszesmosoly” mindent vivő kártyáit pedig nem tudta kijátszani ebben a koreográfiában, így maradt a hang önmagában. Auth Csilla jelen van, nagyon méltatja a produkciót, szuperlatívuszokban beszél a hangi átalakulásról. A zsűri kicsit óvatosabban, de egyértelműen dicsér. Nagyon kellemes volt egyébként Adél csodás mosolyát nézni, minden vasárnap, hétről-hétre, de most érzem, hogy elég lesz egy rövid ideig. Olyasmi nekem, mint a pacalpörkölt. Kilencvenkilenc napig tudnám enni, de a századikon már inkább egy Pho a hepatitiszes helyen.

szbsz3x10_07.jpg

Gáspár Laci Bonnie Tyler korszakos slágerét kapta, az I Need a Hero-t. Úgy látszik, hogy az elkattintások száma a travirészleg alatt a legalacsonyabb, ideje lenne egy komoly klubot nyitni. Bár az eredeti hang is karcos, reszelős és öblös, összességében mégis feminin energiák uralják az ének hangulatát. Az elején kapunk mutatóba az eredetiből, de Laci valahogy átveszi az irányítást, és a dal közepétől durván kiköszön a szerep alól és eltesztoszteronosítja, ez aztán ige lett a javából. Viszont végig komolyan veszi, nem alakítja paródiává, amitől egyébként mégiscsak kap egy kis komikus gellert. Nem hamis, de nagyon Lacis. A harmadik legrosszabb előadása volt eddig az évadban. A zsűri mindamellett, hogy szerintük Laci a legjobb, ezt a dalt nem dicsérik agyon. Majka kifejezetten azonosságtagadó, Henrik méltatja a produkciót, hogy ebben volt show, bezzeg Adéléknál Adéléknél az előzőben meg nem. Amúgy azt megnéztem volna én is túltolt verzióban.

szbsz3x10_08.jpg

Érkezik Peter Srámek a Nyári Gyerekekkel, ő lesz Kelemen Kabátban, társa pedig Eckü, tisztára, mint az eredeti. Az első hangig. Nem pontosan tudom, hogy mi lehet Peterrel, de egy szép háromszöget írt le a teljesítménye az egész adássorozatra nézve. A teljes zavarosban halászásból felépítette magát egy döntőre érdemes előadóvá, aki jól utánoz, és elég jól is énekel. Aztán amikor a döntő elérhető (és szinte biztos) közelségbe került, elkezdett durván leadni a minőségből. Ez lehet a dalválasztások miatt, és talán amiatt is, hogy abban biztos, hogy döntőt nem nyerhet, és nincs, ami húzza őt belülről. A széria legegyszerűbb feladatát kapta, 2+2X2+4=10 azaz tíz sort kellett megtanulnia, az mondjuk meg is volt, de a hangja nagyon gyenge volt. Folyamatosan esett le a ritmusról, azon izgultam, hogy nehogy felütésre essen be valahova, de szerencsére ez elmaradt. A számot figyelve egyébként elég kevés támaszték van ahhoz, hogy biztos alapot nyújtson az abszolút értéken vett hangmagasság eltalálásához és tartásához, de ki lehetett volna gyakorolni. Nem ismerte a számot, nem is tudta integrálni magába. Ez lehet az ő Achilles-ínja. És persze Peter a büdös életben nem lesz dubstepre alkalmas állapotban amúgy sem, teljesen más frekvencián él.  A zsűri béna szalondrogozással indít, aztán a dalválasztásra kenik az eredményt. Henrik... hagyjuk. Nem.

szbsz3x10_09.jpg

És akkor jöjjenek az utolsó dalok az idei döntősöktől, Adél búcsúdala a Love You Like A Love Song Selena Gomeztől. A dallam kottán nézve egyszerű, és pont ezért kell zseniálisan elénekelni, hogy a középszerűségből kiemelje a dallamot. A hangzásról nem is beszélve. Egészen brutális a különbség az eredeti és az Adél-féle verzióban, és ez csak félig kerül Adél számlájára. Az albumverzió ugyanis nagyon erős eszközökkel operál, durva, robotikus autotune pakolja az éneket, és nem azért, mert Gomez kisasszony nem tudná elénekelni, hanem mert Cher Believe című slágere óta mindenki kötelezőnek érzi elsütni albumonként legalább egyszer. Szóval az eredeti dal sikere sokkal inkább a produceri, hangszerelési és keverési munkáknak köszönhető, semmint a fülbemászó refrénnek. És egy ilyet kiutalni, lebutított alapokkal, hát az erősen szivatós kategória. Adél ki is hozza belőle, amit ki lehet, illetve amit ki tud, és egyébként ez a kettő nincs olyan távol egymástól.

szbsz3x10_10.jpg

Gáspár Laci búcsúszáma jön, a legtöbbet megnézett magyar dal a youtubeon, Majkától és Curtistől a Belehalok. Laci Majka, az épületen kívülről indulnak az ikonikus feles bedobással, kiszakadna belőlem a zseniális kifejezés, de uralkodok magamon, csak a zsűri puhított fel tíz hét alatt. Olyan szépen vannak a szótagok rátéve a ritmus pontjaira, a majka-féle oktávos felhúzások a flegmán biggyesztett pittyel (arrafelé így mondják), a hangszálról felporzó reszelékkel együtt be-sza-rás. Árnyalatnyival öblösebb, mint az eredeti, de ennyi, ez a faszi brutálisan jó. A első verze kicsit rohanós, még Majkás, még jó, de a refrén nyomába sem ér. A második körnél már vissza- és magára talál. Aztán újra bebújhatunk a tökéletes refrénbe. És amit külön kiemelnék, hogy a klipben átérezhető behúzott kapucnis hangulat ugyanazzal a komolysággal és világtól való elfordulással megvan itt is. Tökéletesen. Ez egy méltó végjáték volt Lacinak.

szbsz3x10_11.jpg

Hernádi Judit képében Peter érkezik, hogy egy utolsó tangót eltáncolhasson nekünk. Óriásit szépít, ég és föld a két mai produkciója. Lehet, hogy nem is Lacinak való a travi fellépés. Nagyon elkapja a hangulatot, és az arca hiába majdnem-statikus, mégis nőies és kifejező. Egészen odáig merészkedtem a gondolkodásban, hogy a transzneműsége nem elsődleges-e. Mindenesetre nehéz elhinni, hogy a Transz összetevő a profilján nagyon a szélre szorulna. Ha igen, akkor viszont kivételes színészalapanyag. De hát ebben nem illik turkálni. Azért engedtük meg magunknak, mert kiáll vele ország(-világ) elé. A hangja füstösen és bársonyosan apatikus, igazán hasonlít az eredetire. A hangjegyek sem jelentenek problémát. Ez döntőbe való produkció volt. A zsűri olyan adok-kapokba bonyolódik, hogy szívből felvisítok, annyira nem tévébe való, de valamiért itt működik. Magas labdák röpködnek, Bereczki-Liptai-Majoros háromszög szétesik a vinnyogástól, és ezt olyan szépen ellenpontozza a mereven maga elé bámuló Havas, hogy az ember komolyan elgondolkodik egy kiadós, fájó végű röhögőgörcsön.

szbsz3x10_12.jpg

Tóth Gabi zárja az évadot, egy kifejezetten biztonsági játékkal, amit tele lehet tolni hajlítgatásokkal. Nem gond ez, bár merészebb végjáték is elférne, de okos a kompromisszum. Crystaltól az Amíg csak élek csendül fel, és itt vannak a Kasza testvérek is, teljes a létszám. Az eredeti énekesnő az a Lajtai Kati, aki a Sztárban sztár énektanára, ki is ül az utolsó dalra, szép gesztus egyébiránt, mindenki részéről oda-vissza. Hibátlan az ének, de nem katartikus, cserébe nincs is túltolva. Gabi is kapott a végére valami súlycsoportnak megfelelőt. Bele volt kódolva a siker. Ez persze adottság is. Aztán ha Kasza Tibi így énekel élőben, akkor le a kalappal. Viszont a playback is nehezen hihető, ennyire jól nagyon nehéz lenne kigyakorolni a hajlítgatásai imitálását. Akkor már miért ne énekelné el? Megint máshonnan nézve nagyon elnagyoltan bánt a mikrofon-száj távolságokkal. Ez egy csodálatos kérdőjel marad a fejemben, amire nem számítottam a műsor részéről. Köszönöm.

szbsz3x10_13.jpg

A tánckar is bemutat egy koreográfiát, ami szintén kedves dolog. Sajnos ez valahogy nem fért bele teljesen a műsoridőbe, kicsit egymásra csúsznak a dolgok, Tilla rábeszél a produkció legvégére.

szbsz3x10_14_1.jpg

Jöhet a dráma, a szavazatok felpörgetése, a zsűri és a régi versenyzők még egyszer elmondják, hogy szerintük kinek kell nyernie. Végül a negyedik Adél, harmadik Gabi, második Peter, és az előrejelzéseknek megfelelően Gáspár Laci lett 2015 legsokoldalúbb énekese, a Sztárban Sztár győztese. Elérzékenyül, őszinte az öröme, a zsűri állva tapsol, kétkézzel nyomják a vezérlőben a görögtűzgombot, a konfettiágyúgombot, a stroboszkópgombot, az aláhulló ezüspernye-gombot és a Tapsolj, proli! gombot, minden fény- és füstgép a maximális teljesítményen és sebességen pörög, érzik ugye, hogy itt a vége?

szbsz3x10_15.jpg

Mert itt van.

komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rm40 2015.12.02. 11:59:44

"Szolnoki Péter és Auth Csilla Féltelek című 1998-as rádióslágerét Adél adja elő, Szolnoki Péter mellett. Majd’ húsz éves a dal..."

Nem húsz éves az, hanem rendesen krisztusi korban van. És azért említsük meg az eredeti előadót, a Colort, már csak azért is, mert szerintem klasszisokkal jobb az eredeti verzió - kb. minden szempontból: www.youtube.com/watch?v=6zlCio20ldA

Ketzifintshy 2015.12.02. 13:14:54

Igen, az első mondatot még kimagyaráznám, de a Majd húsz éves a dal már egyértelműen nem ad lehetőséget takarózásra. Sajnos csak a műsor után szembesültem vele, hogy ez egy feldolgozás.

A dalon magán nem sok változás nem történt, újrahangszerelés, a bontásból kiléptettek egy dallammenetet, meg érdekes módon a prozódia átalakult. Nekem elsőre kicsit furcsa a Color verzió, mintha csúszkálna a ritmus fölött a szöveg, de lehet csak azért van, mert a 98-as verzió égett a fülembe. Egyértelműen a Coloré a dicsőség. Régen rengeteget hallottam ezt a dalt, túl sokszor ahhoz, hogy sose jöjjön szembe a feldolgozás ténye. Érdekes. Biztos van még pár ilyen dal.

nicu71 2015.12.02. 21:03:39

nagyon jók voltak a hogyvoltok, tényleg élvezettel olvastam,köszönjük :)

rm40 2015.12.03. 10:06:58

@Ketzifintshy: Én is a feldolgozást hallottam hamarabb, de viszonylag hamar eljutottam az eredetihez, amihez képest a feldolgozás csak egy olcsó másolat. A hangzás szerintem sokkal szegényesebb, amit kivettek, azt egy idegesítő szintis prüntyögéssel próbálták pótolni - valahogy az egész dal "lelke" maradt ki belőle számomra.

Az is igaz, hogy én anno az egész Auth Csilla-jelenséget nem értettem. Remek magyar előadóktól származó remek magyar dalok szegényesen újrahangszerelve és meglehetősen közepes hangon, érzelmek nélkül újra elénekelve - és tele vele a média.
Arra kétségtelenül jó volt, hogy az eredetit, az "igazit" felfedezzem/újra felfedezzem - de ettől még jó nem volt.

Elnézést, ha valaki ACs-fant megbántottam ezzel.
süti beállítások módosítása