Vegyes érzelmeim voltak ezzel a résszel kapcsolatban. Nagy meglepetésemre fordult a kocka. Na de vegyük sorra az eseményeket.
Londonban járunk 1456-ban Elizabeth állapotosan imádkozik az oltár előtt, miközben Warwick és családja bosszankodnak. Mindenki készülődik a koronázási szertartásra, és átadják jókívánságaikat az újdonsült királynénak. Najó igazából nem mindenki ilyen lelkes. Lord Warwick rossz hangulatát még az is fokozza, hogy a lányai csak Elizabeth húgait követően kísérhetik a királynőt a menetben. Milyen szomorúL Megvolt az apai jó tanács, felkerült a palást is, úgyhogy mehet a menet! Elizabeth annyira megváltozott, hogy a saját fia sem ismert rá. Edward gyorsan megnyugtatja a fiút, hogy csupán csak a koronázási palástot viseli. Már csak a korona hiányzik a fejéről, amit meg is kap rögtön a gyűrű és a jogar után.
A szertartás után összegyűlt a népség az asztal köré. George herceg a halakhoz hasonlítja a Rivers nővéreket. (bizonyosan a blobfishre gondolt) Erre megérkeznek a Warwick lányok, és Isabel kikéri magának, hogy ő biztos nem lenne hal. Inkább egy pulyka. Kezdődik a lakoma! Isabel és Anne távolról figyelik a király és királynő sutyorgását.
-Nézd Anne, még viselkedni sem tud!
-Miért Isabel, te hogy viselkednél?
-Hát nem sutyorognék a királlyal. Méltóságos, érzelemmentes lennék, vagyis... egy kibaszott szobor.
Warwick már tényleg nem tud mit kezdeni magával, úgy dönt, hogy megzavarja a szerelmes párt a francia békeszerződésre hivatkozva. Edwardnak egyelőre nincs kedve ezzel foglalkozni, helyette inkább Elizabethet szabadítja meg kényelmetlen ruháitól. Másnap Elizabeth összegyűjti a néhai Anjou Margit cuccait, melyek kidobásra kerülnek, ebben Lady Rivers segít lányának. Eközben Lord Warwick még mindig a békeszerződéssel molesztálja Edwardot, aki nem akarja elsietni a dolgot. A vadász „partyra” meghívta Burgundiát is, Franciaország ellenségét. Csak idők kérdése, hogy Wawrick felrobbanjon a dühtől. Elizabeth kísérletet tesz a Warwickal való békülésre, és nagylelkűen felajánlja az udvarhölgyi posztot Warwicknak a lord lányainak. „Égessétek el!”- kiáltja idegességében a lord, és rámutat az időközben odakerülő Anjou Margit festményre.
Ugrottunk egyet az udvarra, ahol John és frodófejű Richard sólymot reptetnek. George is megpróbálkozott vele, és fivérét Edwardot annyira lenyűgözte, hogy jutalmul nekiajándékozta a Richmond grófja címet. Ezután Lady Margaret Beaufort levelet kapott, amiben tájékoztatták, hogy fiától, Henriktől, megvonták ezt a címet, és átruházták másra. Lady Margaret kiakad, mi meg visszatérünk a királyi udvarba, ahol Riversné már tervezgeti a maradék lányainak a kiházasítását. Najóóó, ez egy kicsit beteges. Rivers báró is belép, szintén elképed felesége üzleti tevékenységétől, de jó hírekkel érkezett. Kinevezték kincstárnokká. Anthony a flotta tengernagya, Lionel pedig püspök lett. A nagy örömködés közepette Elizabethnek megindultak a fájásai.
És igen, a következő pillanatban már meg is született a várva várt Yorki herceg, aki amúgy lány lett. Ki gondolta volna? Edward próbálja leplezni csalódottságát, de azért megígéri, hogy szeretni fogja a kislányt. Warwick kitörő örömmel közli családjával, hogy Elizabeth lányt szült. „Mindez hiába, ha minden nemest a sajátjaihoz ad”- válaszol a feleség. „Ne aggódj, drágám az aduász nálam van. Ennyiben maradtak.
Lady Margaret férjével, Stafforddal, elutazott fiához, akit most nagybátyja, Tudor Jasper nevel. Az 5 éves kisfiú nagyon tartózkodó, megölelni sem meri anyját a nagybátyja engedélye nélkül. Közben az is kiderül, Stafford unokaöccsét eljegyezték a királyné húgával Katherine-nel, a családot az esküvőre is meghívták. Az esküvő megvolt, Margaret ismét kiakadt. Cecily hercegné jobb alkalmat nem is találhatott volna, hogy megoszthassa kukacoskodó megjegyzését a kislányutódról. Elizabeth biztosította az öreget, hogy nem ez lesz az egyetlen gyermekük. Hirtelen lódobogás hallatszik, mindenki nyomakszik kifelé, hogy megtudakolják ki jött meg. Sokak bánatára nem a Mikulás rénszarvasokkal, hanem Warwick lovagol be a szökevény Henrik királlyal. Richard máris a fejét akarja venni, de Edward időben leállítja. Azonnal a Towerbe vetették.
E „hőstett” után Warwick őszintén reméli, hogy valami jutalomfélét kaphat a királytól. Mondjuk... kezdhetné azzal, hogy a fivéreit hozzáadja lányaihoz. Így Isabelnek jutna George, Anne-é meg Zsákos Richard lenne. A lányok is örülnek ennek, és meglepő módon nincs veszekedés köztük, hogy ki melyik fiút szeretné. Ezt meghallva Elizabeth megpróbálja lebeszélni Edwardot erről a frigyről, úgy néz ki sikeresen. „De tartozom Warwicknak, elfogta Henriket. Jó egye fene odabaszok neki pár birtokot, had legyen boldog.” Margaret éppen imádkozik. Annyira elfelejtette magát, hogy másnap a férje úgy kaparja össze a padlóról. Feláll, hátrafordul, és meglátja az isteni fényt.
Warwick dühösen töri rá az ajtót családjára, és belekezd monológjába. Rázúdítja minden dühét a feleségére. „Nem elég, hogy a király elutasította a frigyet, most Burgundiával fog békeszerződést kötni, engem pedig az egész francia udvar bolondnak fog nézni!” ( Ne aggódj Warwick, nem csak ők.) Szerintem ez volt nála az utolsó csepp a pohárban.....Jujujj. A Warwick lányok azon tanakodnak, hogy most mihez is kezdjenek. (Úristen, nem lesz férjem, most mihez kezdjek?) Másnap Warwick elkíséri Margitot az esküvőjére Burgundiába. Ezt felülről figyelve, Elizabeth és a Rivers házaspár jót nevetnek a szerencsétlen lordon. Sajnos az öröm nem tart sokáig.
Három évvel később járunk, Elizabethnek azóta még két kislánya született. Fiú utódnak nyoma sincs. Indulnának a királyhoz, amikor Elizabeth apja, a báró, és fivérei közelednek feléjük.-Mi a fenét keresel itt, apa?
-Mé, nem lehet csak úgy az erdőbe lovagolni? Ha-ha, a viccet félretéve valaki pénzeli a lázadókat.
-Ki lehet az?
-Hagyjál a hülyeségeddel, persze hogy Warwick. Új királyt akar.
A következő jelenetben megtudjuk, hogy Isabel mégis hozzáment George-hoz, ezzel azt üzenve a lázadóknak, hogy keljenek fel a király ellen. Edward bosszankodik Warwick és George árulásán. Utóbbiban nagyot csalódott. Ja és az anyjáén. Warwick terve, hogy George-ot ülteti a trónra, és ha nem születik Elizabethnek fiúgyermeke, akkor ez a halálos ítéletük. Ráadásul Edward fattyú.
A csata elkezdődött. Mindenki feszülten várja az események végbemenetelét. Másnap Warwick és serege bevonulnak az udvarba. Elfogták Edwardot, azonban azt még megengedték neki, hogy írjon egy levelet (?) Megírja Elizabethnek, hogy Warwick valószínűleg az életére fog törni, és hogy utazzon Londonba, lármázza fel a várost és fegyverezze fel a Towert az ostromra. „Ha George-nak fia születik, elvesztünk.” Elizabeth már rohan is Londonba, de fivére, Anthony, megállítja. Szomorú hírt közöl vele. „Apa és John meghaltak. Tárgyalás nélkül lefejezték őket.” Elizabeth összeomlott, testvére vállán sírta ki magát. Lady Margaret és Stafford nagyon örülnek a hírnek, hogy Edward királyt elfogták. Margaret közli a kis Henrikkel, hogy Isten egy látomásban üzente, hogy ő a kiválasztott. Ő lesz Anglia királya, Tudor Henrik. „Ha a Yorkok kihalnak, mi ott leszünk a fiammal, és megragadjuk a trónt. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a nő inkább magának akarja a hatalmat, semmint a fiának.
Elizabeth és testvérei Londonba utaznak, ahol Riversné gyászos képe fogadja őket. Nagy családi összeborulás. Elizabeth nem tudja feldolgozni a veszteséget, és bosszút esküszik. Riversné támogatja, de ha már bosszút áll, csinálja stílusosan. Olyan boszorkányosan. Le is tépi a levél sarkát, amire vérrel felírja Warwick és George nevét. Holdfénynél tűzbe dobja a cetlit, és készen is van az átok.
Hát ezek után nem tudom, mit mondjak. Remélem tetszett a hv. További szép napot mindenkinek!
Facebook kommentek