Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Összezárva Friderikusszal 2x09 - Deutsch Tamás

2015. november 26. 09:05 - Csecse Becse

Van az úgy, hogy a levitézlett, szalonképtelen, perifériára küldött egykori pártfunkcionárius még mindig ragaszkodik a gazdájához. Valahol igaza van, ne rójuk fel neki, az én kiskutyáim is így tennének: ha nem adnék nekik enni, nem maradnának velem. Messze mennének, talán egészen Brüsszelig, hogy onnan ugassanak, hangosan, ordenáré módon, hátha attól jobb lesz nekik, és talán több kaját is kapnának érte. Szumma szummárum: az ég kék, a fű zöld, pénz beszél, kutya ugat, a politikusok meg mismásolnak. Hajtás után részletek.

01_mai_adasban.jpg

Elöljáróban közölném, hogy az írásban megjelenő vélemények kizárólag a sajátjaim, nem az Index.hu-é, nem a főszerkesztőé, nem az üzemeltetőé, és semmilyen politikai párté vagy szervezeté. Sőt, még csak nem is fizettek érte. Hja, és Magyarországon vélemény- és szólásszabadság van (még).
Apropó, tudja valaki, hogy bértollnokként mennyit lehet leakasztani? :)

12:00 – 1. óra | Sándor szokás szerint téblábol, gyümölcsöt csipeget, amikor betoppan heti vendége, Deutsch Tamás, a Fidesz egyik alapító tagja, politikus, jelenleg Magyarország egyik európai parlamenti képviselője. Nahát, „Deutsch Tomi!”, pacsi, miközben Sándor meglepődik, mennyire be van öltözve. Mégis hány napra jött? A magyarázat elég prózai: „Hideg, téli idő van, ne viccelj!” Lepakolás közben Sándor megjegyzi, régen találkoztak már, bár itt-ott összefutottak, de emlékei szerint régebben mintha gyakrabban találkoztak volna. Tamás azzal vág vissza, hogy kevés fontos műsort vezet, nem nagyon hívta. Persze, mert az ő műsoraiba politikus nem nagyon teszi be a lábát.

Ital? Bármi, ami nem alkohol és 100%-os. Sándor végigméricskéli: jól le van fogyva. Nem véletlenül, kettő hónap alatt ledobott 16 kilót. A módszere az, hogy csak gyümölcsöt, zöldséget és tojásfehérjét fogyaszt, ezen kívül semmi mást. Sándor hitetlenkedik, és ő is próbálkozott már sokmindennel, aztán nála mégsem működtek a kúrák. Tamás kedves barátjától, Palik „Hogy ment el Villeneuve? Hát sehogy!” Lacitól kapta a tippet, ő 7 év óta csinálja, nem lett depressziós sem, a lényeg az, hogy ne fogyókúrának fogja fel a dolgot, sokkal inkább életmódváltásnak. De Sándor szerint enni jó. Tamás ezzel szemben úgy gondolja, nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Tamás egyáltalán nem éli meg tragédiának a váltást. Sándor felveti, ugye nem a Fidesztől kapta az ukázt, hogy idejövén mutasson valami nagyon követhető, jó életmódot. Nem, még a családja sem szabta meg neki, bár azt mondták neki a több mint 16 kiló mínusz után, hogy így könnyebb szeretni. Sándor rábólint, az időközben kiporciózott narancslével koccintanak egyet az érkezésre.

01_foto.jpg

Tamás ahogy felhajtja a pohara tartalmát, feltűnnek neki a polcokra helyezett fotóit. Sándor tájékoztatja, hogy igen, minden vendége meglepődik, amikor először látja őket. Az első kép 1990-ből származik, az első parlamenti ciklus idején készült, hivatalos MTI fotó. Nem egészen 24 éves, az Országgyűlés harmadik legfiatalabb tagja volt. Sándor szerint mondhatni a lányok kedvence volt, Tamás inkább úgy fogalmaz, nem akkor kezdődött, de hogy máig is tart-e, azt már nem tudja eldönteni. Egy lány van számára, akinek a véleménye ebből a szempontból fontos, ő ott is van a következő képen. Sándor eközben azon kacarászik, hogy egy ennyi eredőjű pasiként nem tudja, melyik szavára vigyázzon, nehogy megsértsen bárkit is. Szóval, az ominózus hölgy a jelenlegi felesége, a képen pedig még szerepel legkisebb gyermeke, Dániel, aki már elmúlt 2.5 éves. A harmadik fotón első felesége és két fia láthatók, utóbbiak már felnőttek. Tamás elregéli, hogy amikor megkérdezik tőle, hány gyereke van, akkor úgy válaszol, két felnőttje van és három gyereke. Természetesen két nagyfia van, Dávid és Bence, ők már 26 és 23 évesek – a negyedik képen az egyikük épp focilabdát kezelget. Sándor összeszámolja, 5 gyereke van, 4 fiú és egy lány, ennek kapcsán kérdezi, mennyire „dajcstomisak” a fiúk. Letagadni egyiket sem tudná, nem is lehet a világon olyan helyzet. A hasonlóságból a saját magasságát veszi elő, ő 196 centi, a fiai viszont még magasabbak nála, majd két méteresek. Sándor bizonytalanul kérdezi, az ötödik fotón látható nő a harmadik felesége-e. Nem az, a második. Sándor bizonytalanságának az oka, hogy nem igazán tudta követni Tamás nőügyeit, ezért inkább megkérdezi a házassági szelekciós elvét. Ki az, akivel csak együtt van és ki az, akit feleségül is vesz? A mindenkori nő kényszere? Nem igazán. Úgy magyarázza, hogy elég fiatalon házasodott és felnőttkori életében szinte mindig házas párkapcsolatban élet, talán fél év volt olyan, amikor nem. Mindössze egyetlen egy olyan hosszú együttélése volt egy lánnyal, akit nem vett feleségül.

A másik polchoz sétálnak, mert ott is vannak még fotók. Fekete-fehér képen Orbán Viktor könyököl kiábrándult képpel, Tamás csak félig látszik rajta. Valamilyen parlamenti ülés lehetett, szuboptimális érdeklődéssel. A következő szintén fekete-fehér kép, Prágában készült egy tüntetésen, Kerényi Györggyel a vállán. A tüntetésen többed-magukkal letartóztatták őket, kettejük bent is tartották kihallgatásra. Rendszer elleni izgatás bűncselekmény elkövetésében bűnösnek találták őket, súlyos pénzbírságra ítélték, valamint örökre kitiltották őket Csehszlovákiából 1989. augusztusának végén. Két évvel később, ’91-ben maga Vacláv Havel, az akkor még létező ország köztársasági elnökétől Prágában megkapták az amnesztialevelet, lezárva a jogilag rendezendő a kérdést. Most már szabadon kószálhat Szlovákiában és Csehországban is. A sztori azzal zárul, hogy narancslevestül, mindenestül a „nappaliba” költöznek.

02_kanape_total.jpg

14:04 – 3. óra | A háttérben, a benti tévén jól kivehető egy twitter folyam, ők a kanapén. Sándor azzal folytatja, hogy amikor megkapta a felkérést, hogy jöjjön el hozzá, akkor milyen megfontolás alapján döntött. A feleségével beszélte meg, ő afféle törzsközönsége a műsornak, Tamás is látott már belőle 2-3-at, nem csak belenézett, hanem teljes adást is. Sándor más szempontból kérdezi újra: vajon kockázatot vállalt-e ezzel, esetleg rosszul sül el, származhat-e belőle bármi negatívuma, ami rombolhatja az imázsát, megítélését. A válasza erre az, hogy hétköznap értelemben véve az őt ért kritikákból lelki, érzelmi problémát nem csinál. Egy közszereplőnek kell az a mentális adottság, lelki képesség, amivel ezektől lelkileg függetleníteni tudja magát. A politika egyik elsőrendű következménye, hogy folyamatos támadásoknak van kitéve az embör. Nem tudja negligálni azt, amit írnak, mondanak róla, megnézi, meghallja. Ugyanakkor az, amikor a kritika ilyen-olyan százaléka megalapozott, de a támadás módja, stílusa, és eleve bántási, lejáratási célú, akkor ki kell alakítani a képességeket, hogy ezeken ne húzza fel magát. Aham, persze! Lesz még ennek böjtje pár bekezdéssel később, amikor

Sándor úgy reagál, hogy akár takarékra is tehetné magát, olyan hosszú körmondatokban válaszolt a kérdésére. Felveti, vajon otthon is ugyanilyen beszédeket tart-é. Nem, otthon rövid, tömör és visszafogott. Sándor javasolja, akkor engedje el magát, mintha családi körben lenne. Végül is ott van, miközben a polcokon lévő fotóira mutat. A nagyfiai a megmondhatói, ő nem az a fajta apa volt, aki azzal ijesztette meg őket, hogy behívta valamelyiküket a szobába nagybeszédet tartani. A kellemetlen az volt, amikor 2 perec alatt túl volt a lényegi részen, de még utána 45 percen keresztül csak firtatta. Részükről oké, megvolt a letolás, a bünti, a tévében lassan már a második félidő kezdődik a meccsből, de ő még mindig mondta a frankót. Ha már az apaságról van szó, Sándort érdekli, mennyire szigorú apa volt ő. Ha a fiait kérdeznék, akkor szigorúnak tartanák. Egyértelmű válasz helyett édesapja egykori osztálytársa – Dr. Ranschburg Jenő, pszichológus, professor emeritus – osztályozását hívja segítségül. Aszerint négyféle szülőtípus van: a hideg korlátozó, a hideg megengedő, a meleg korlátozó és a meleg megengedő. A prof. szerint a legoptimálisabb a meleg korlátozó. Tessék meglepődni: Önmagát közéjük sorolja.

„Egyébként Te magad is olyan gyerek voltál, mint amilyenek a Te fiaid?” – kérdezi Sándor. Válasz helyett újabb sztorival jön: Gyerekkorában nekifutásból, a harmadik emeleti panel csukott ablakán keresztül akart kiugrani a játszótérre. A szülei nem hagyták: „Papucs!” Vissza kellett mennie a szobába, papucs fel, mert meztélláb nem megyünk ki, csak utána. Aztán amikor a 2.5 éves fia valami játékkal a kezében áttipegett a _másfél szobás_ lakásukban hozzá, a nappaliba, akkor ő is úgy fogadta: „Papucs!” Beismeri, elkövette azt a hibát, hogy ami ellen lázadt gyerekként, azt felnőtten, apaként, az első adandó alkalommal továbbadta. Vér vízzé nem válik: Ami ellen alapítóként lázadt, azt most büszkén csinálja. Hiába volt meg akkor, a nappaliban a felismerés, hogy ezt ott abba kéne hagynia.

03_nappali_portre.jpg

„Te milyen családból jössz?” – Sándor keveset olvasott eleiről, keveset tudni róluk, mivel foglalkoztak, csak annyit lehet tudni, hogy lakótelepen nőttek fel a testvérével. Édesapja közgazdász, több vállalatnál is dolgozott, leghosszabban a MÉH-nél, ott a propaganda osztály vezetőjeként tevékenykedett. Édesanyja vegyésztechnikusként maradt a szakmájában. Testvére sokszoros válogatott és bajnok tornász, majd’ 2 évtizedig a magasugrás szabadtéri és fedett pályás rekordját ő tartotta, illetve két versenytársával a mai napig rekorderek fedett pályán. Ők így négyen kádári kispolgárként, egy három szobás panelben, 64 négyzetméteren laktak Kelenföldön. Amikor megszületett a testvére, akkor a két gyermekre való tekintettel szövetkezeti – nem tanácsi – kiutalással kaptak lakást. Pontosan emlékszik, 172 400 forintért vásárolták a kéglit, amit 30 éven keresztül törlesztettek, utolsó részletet ’99-ben fizette ki édesanyja.

Ha már az előző rendszer, Sándort érdekli, hogy vajon látta-e az akkori éra anomáliáit. A szülei kritikus emberek voltak, 7-8 éves korától kezdve természetes volt náluk, hogy esténként együtt megnézték a híradót, de nem csak nézték, hanem mindig mindent kommentáltak, mi igaz, mi helyes, mi nem, stb. Emiatt nagyon korán elkezdtek a világ dolgairól beszélni, a zenétől akár a politikáig, öltözködéstől a könyvekig. Aztán eljött 1988 és megalakult a Fidesz. Úgy gondolta, majd édesapja fogja őt támogatni és édesanyja lesz az aggódó, ám fordítva történt. Édesapja egy ebédmeghívás keretében kérte meg, hogy hagyja abba ezt a Fideszt. A miértre azt a választ kapta, hogy nagyon nagy baja lesz belőle, amit sem édesapja, sem édesanyja nem élnének túl. Nem azt gondolta, hogy felkötik vagy börtönbe zárják őket, hanem hogy tönkreteszik az életét, nem tréfa dolog. Tamás csak ellenállt azzal, hogy megérti az aggodalmát, de nem fogja abbahagyni.

Sándor fejtegeti, hogy akkoriban a Fidesz nem igazán volt még párt, sokkal inkább egy mozgalom, emellett ő sem nagyon volt gyerekkorától kezdve beoltva politikával. Mégis mi tartotta ott akkor? Az egyetemen, a történelem tanulmányozása kapcsán kezdte érdekelni a politika, emellett az országban akkoriban diktatúra létezett (mert most nem, mi?), nem az emberek szabad akarata érvényesült. Bár gyerekesnek tartja, mégis úgy fogalmaz, hogy az emberben lévő természetes szabadságvágy, ez és a fiatalkori érzelmi elszántsága vitték őt a Fideszhez, ezek tartják ma is ott. Sándor felveti, a ’88-89-ben tervezte-e ezt az ívet befutni máig, illetve ott van-e most a Fideszben, ahová 27 évvel ezelőtt saccolta magát? Vezető (???) Fidesz-politikusként annyi sok feladatot, azokkal járó tisztséget, feladatot kapott, hogy minden álszerénykedés nélkül állíthatja, a tizedére és huszadára sem gondolt. Volt ő parlamenti alelnök, miniszter, fővárosi önkormányzatban Fidesz-MKDSZ frakcióvezető, kerületi önkormányzatban Fidesz frakcióvezető, országgyűlésben bizottsági elnök, alelnök, a Fidesz frakcióvezető-helyettese, most pedig európai parlamenti képviselő, ezt végiggondolva csodának éli meg. Sándor nem éri be ennyivel, arra próbál rávilágítani, hogy csak addig használták az imázsát, amíg az belefért az ideológiába, majd egy idő után parkoló pályára tették. Pl. azzal, hogy nem tagja a döntnökök tanácsának. Tamás úgy reagál, minden politikusnak kívánja, hogy a parkoló pályája az legyen, hogy európai parlamenti képviselő legyen. Persze, mert jó a fizu, veti oda Sándor. Tamás magyar parlamenti képviselőként sem panaszkodott a tiszteletdíjára, és EU-s képviselőként sem látja ezt másként.
Mondjuk, ha egy kicsit körülnézne, akkor talán feltűnhetne neki, hogy az ilyen-olyan posztjaival egyre távolabb pakolászták a parlamenttől, miközben egy Matolcsyból meg MNB elnököt csináltak. Vagy ugye lassan mindent a miniszterelnökség hatáskörébe utalnak, így Lézer Janinak a kicsi keze nemsokára messzebbre ér, mint bárkié ebben az országban. Oda se neki, dőljön csak a zöldség!

04_sandor.jpg

Sándor azzal folytatja, hogy ő, mint a párt egyik alapító atyja, bármikor ha találkozni akar a miniszterelnökkel, akkor benyithat hozzá csak úgy, vagy be kell tartania a protokolláris sorrendet neki is? Neki nem Magyarország miniszterelnöke a barátja, hanem Orbán Viktor. Akkor is az, amikor miniszterelnök és akkor is barátja volt vagy marad, amikor nem. Nyilvánvalóan amikor nem volt miniszterelnök, akkor is bármikor felhívhatta őt akár este 11-kor, nem érezte zavarónak, ez viszony pedig fordítottan is igaz. Ez nem a Fideszben eltöltött 27 közös évnek köszönhető, hanem a majd’ 30 évnyi személyes jó viszonynak. Sándor egy twitter bejegyzésre hivatkozva felveti, a régiek közül pl. Simicskával – akit ő az év eleji történések óta Simicsnek hív –, tarthatja-e a kapcsolatot, megorrolnának rá érte? Vagy elvhűség okán – lévén tudni való, Simicska mit tett és/vagy mondott –, nem hajlandó szóba állni vele, pedig mégiscsak a barátja volt. Na, ezt figyeljétek! Nem voltak ők soha baráti viszonyban Simicska Lajossal. [Hi-hi!] Viszont a jólneveltség és a természetes emberi közlekedési viszonyok fenntartása nem politikai kérdés. [Ha-ha!] Azaz ha pl. Simicska Lajossal, Fodor Gáborral, Ungár Klárával, Molnár Péterrel összefut, akkor nem fordítja el a fejét, fogadja a köszönésüket és vice versa. Amit meg Simicska csinál, az önmagáért beszél, ő tudja, mit miért tesz. Tamás a szíve legmélyéből szólva is rettenetes dolognak tartja, amit csinál, de ő biztos értelmét látja ennek. Sándor felfüggeszti a beszélgetést, mert főzni készülnek. A menü sütőtök krémlevesből, egy izgalmas vegyes zöldségtálból és kizárólag gyümölcsből készült desszertből fog állni. Sándor szerint ha 3 fogás lesz, akkor jó sokáig lesznek fenn. Átöltözés főzőcskéhez.

18:12 – 7. óra | Szeletelődik a tök, Sándor pohár borral a kezében figyeli a műveletet, Tamás pedig még mindig nem kér a nedűből. Nem iszik, igazat mond, még a végén az italtól füllentene. Na, persze! Egy politikus mindig az igazat, csakis a színtiszta igazat mondja. Sándor azért csak megjegyzi, hogy fiatalon szeretett ő élni, mégis hogy tudja megállni? Minden fejben dől el. Pl. 8 évnyi dohányzásról egyik napról a másikra szokott le. Aztán élete egy későbbi szakaszában azon dolgozott keményen, hogy visszaszokjon, az elején nehezen ment. Az indok: az akkori felesége füstölgött. Sándor bizonytalanul ugyan, de megemlíti, hogy Tamás ugye soha semmilyen drogot nem fogyasztott, amit ő készséggel elhisz, ám valami per volt ebből. Nos, az a per még jelenleg is tart. Sándor szerint nem lett volna semmi baj abból, hogy bevallja: oké, fiatal volt, kíváncsi természetű, na kipróbálta. Tamás még csak ki sem próbálta, bármikor kérdezték tőle, nemet mondott. Ha azt kérdezték volna, hogy lerészegedett-e már valaha, akkor azt bevallja, ilyen témákban mindig is őszinte volt. Na, jó, de hát előkerült valami tanú, aki állítólag együtt szívott vele – üti tovább a vasat Sándor. Á, az a tanú gyakorlatilag semmire sem emlékszik. Egyébként meg elege lett abból, hogy mindenféle politikai cél nélkül, az ember személyes életét illetően válaszol egy újságírói kérdésre, amitől egy másik politikus hirtelen feljogosítva érezze magát arra, hogy nagy nyilvánosság előtt lehazugozza, képmutatónak nyilvánítsa, és be akarja bizonyítani az ellenkezőjét annak, amit ő saját magáról tud. Sándor felvilágosítja, hogy azért csak politikusokról van szó, és még ha nem is hazudnak, de lódíthatnak. Akkor hogy is van az, hogy bizonyos dolgokban hazudhatnak, bizonyos dolgokban nem? Tamás: „Én nem szeretem a hazugságot.” Itt azért felröhögtem egy kicsit, majd vártam, hátha leesik néhány darab a plafonból. Sándor újra emlegeti, hogy politikusokról van szó. Tamás szerint ez sztereotípia, és egyébként sem a magyar politikus osztályról beszél, hanem egy kijelentése valóságtartamának megkérdőjelezéséről. Szóval Juhász Péter képviselő úr azt üzente, legyen elég vér a pucájában beperelni, aztán majd ő a bíróság előtt bebizonyítja. Juhász úr ragaszkodott hozzá, úgyhogy majd a független magyar bíróság eldönti. Nem a pártból jött az ukáz, hogy vegye fel a kesztyűt, saját privát döntése volt. Sándor megkapirgálja a pártfegyelem kérdését, hiszen a Fideszben minden Orbán Viktortól függ. Tamás: „Ezt te most komolyan gondolod?” Nem kérdezik meg minden reggel, milyen inget húzzanak, vagy mi legyen az ebéd, stb. még őt sem kérdezi senki, mint magasabb presztízsű Fidesz-politikus [Ha-ha!] –, hogy erről vagy arról mit gondol. Az oké, na, de hát Orbán Viktor! Tamás azzal zárja, hogy inkább keres sót meg borsot a tökre.

05_brokkoli.jpg

Amíg a brokkoli aprózódik, Sándor a fiatalkorát veszi elő, ahogy kapcsolatról kapcsolatra jutott, és általában inkább őt választották, mint fordítva. Hát, volt rá példa. Nem akar eltagadni semmit akkoriból, de a sármőrködés már egy lezárt fejezete az életének. Lasssan 50 éves, halálosan szerelmes a feleségébe, minden hepi. Sándor szerint hazabeszél ezzel, de azért hagyja kifejteni a témát. Szóval vannak az ember életében szakaszok, nem akar semmivel dicsekedni, semmit letagadni, ez az ő gyarlósága, mármint a soknejűség. De mindig csak egy felesége volt. Sándor azért csak odaszúrja, hogy itt-ott megcsalta őket, általában azzal, aki a következő feleség lett. Hát igen, egyik házasság így, a másik úgy ért véget, de ő már nem az az ember. A Fidesz részéről sem volt elvárás, hogy fogja már vissza a magánéletét, és egyébként sem büszke a két válására, mert válni nem jó. Sándor tovább firtatja, hogy oké, de ugye ott van a keresztény ideológia a pártban, hát hogy-hogy nem rótta meg senki a sokrétű élete miatt. Egyrészt ő félig zsidó származású, így a kereszténységről nem akar nyilatkozni, másrészt ez nem a politikáról szól. De, Tamás! A politikáról szól: mert aki bort iszik, az ne prédikáljon vízről!

Szerinte a dolog sokkal inkább arról, hogy az ember szembe tudjon nézni a hibáival. Az a fontos, hogy ha valaki hibázik, akkor ismerje be, „ez nem volt szép”. A válásaikor a feleségeinek is megvallotta a hibáit, talán ennek is köszönhető, hogy rendezett a viszonya mindegyikőjükkel, akárcsak az előző kapcsolataiból származó gyermekeivel. Az előző feleségeinek egymáshoz való viszonyát már inkább úgy jellemzi, hogy nem nagyon vannak kapcsolatban egymással, mert hát miért is kéne? Ettől függetlenül ha alkalmasint találkoznak, akkor sem köpködnek egymásra, hanem civilizáltan, normálisan viselkednek. Reklámszünet.

19:49 – 8. óra | Miközben sistereg a serpenyő, még mindig a lányokat és a kapcsolatait feszegeti Sándor. Egészen pontosan a szakítások, véget érések fényében, vajon megviselte-e őt. Igen, ezeket magának okozta, és a vasárnapi apukává válás komoly terhet jelentett. Az rossz kifejezés, hogy megfizette az árát, mert miután ő volt a ludas, ő is fizetett be ezekre. Nem kimondottan a természete miatt, inkább a döntéseiben voltak olyanok, amikben volt önzés. Sándor kérdésére válaszolva e „sokrétű életét” már évekkel ezelőtt tisztázta a gyerekeivel, nem kezdeményezték, hanem voltak beszélgetések, melyekben ezekről szó esett. A gyerekek ebből a szempontból nagyon elfogadóak, mert a viszonyuk is szeretetteljes volt. Ha törődő apa nem is volt, de törekedett rá, úgy gondolja, többé-kevésbé sikerült is. Sándor megemlíti első apósa egyik nyilatkozatát, amiben azt mondta, hogy csak mondja a törődést a gyerekeivel, a valóságban nem igazán. Kis gondolkodás lehajtott fejjel, aztán jön a frappáns válasz: „Hát igen. Sajnos a volt apósom már nem él. Ööö… ez inkább az újságírói fantázia birodalmába tartozott, ez a neki tulajdonított mondat, mintsem elhagyta volna a száját.” Egyébként meg vasárnapi apukaként nem is tudott volna úgy törődni a gyerekeivel, mintha velük kelt-feküdt volna. Volt emiatt lelkiismeret furdalása, de a gyötörni nem gyötörte. A hami pedig, alakul, alakul…

06_kirohogi.jpg

20:50 – 9. óra | A kis átvezető után Sándor azzal (is) jön elő, hogy ismeri Tamást már régóta, úgy véli, az ő képe vele kapcsolatban nem olyan hamis, viszont amiket a twitter-en mond, azt nem tudja elképzelni, hogy komolyan gondolja. Párat bekészített, úgyhogy idéz belőlük. Ilyeneket:
- […] „Albert, Te kapd be az összes f…om!”, […]
- „Ezek mint az egyszeri vadász, sz..ni járnak Brüsszelbe.”
Az előbbire nem, az utóbbira annyi a reakciója, hogy tényleg ez volt az érzése. „De hát, Tamás!” Inti meg Sándor, és nem hiszi el, hogy ez nem ő, hanem valaki, akit elvittek az ufók és azt hozták vissza, aki a twitter-re írogat. A következő ilyen: „Ki a f.sz az a Thomas Melia?”
Újabb frappáns magyarázat: „Sándor, ez egy stílus kérdése.” Sándor szerint ez nem lehet az ő stílusa, emellett egy közszereplőnek felelőssége is van. Máris nem olyan harsány és magabiztos, amikor az orra alá válaszol: Természetesen van felelőssége, és igyekszik átérezni és átélni ezt a felelősséget.

Véleményem szerint meg egy Magyarországot az Európai Parlamentben képviselőnek nem csak felelőssége, hanem kutya kötelessége normális hangnemben nyilatkozni, akár twitter-en, akár máshol.
„Nyelvében él a nemzet” – tartja a mondás, márpedig ha valaki trágárul beszél, nem pedig magyarul, az ne képviselje se Magyarországot, se a magyar állampolgárokat sehol, hanem takarodjon el irodalmat, magyar nyelvet, de leginkább illemet tanulni! A kocsmában a haveroknak lehet f.szozni, a közéletben nem. Véleményblokk off.

Szóval, stíluskérdés. Ha bárki bármilyen összefüggésben az ő stílusával vitatkozik, akkor azt ő olyan stílusvitának tartja, amivel kapcsolatban ha az ő megfogalmazásainak okait kérdezi, akkor azt elmondja. De nem azzal a reménnyel, hogy ha az neki nem tetszik, akkor meg tudja arról győzni őt, hogy helytelenül gondolta a nemtetszést. Sándor ezzel nem elégszik meg, hiszen ettől előbb-utóbb élhetetlen lesz az ország. Nem feltétlenül az ő mondataitól, de ha a konfliktusokat egymás lekomcsizásával, f.szozással oldjuk meg, akkor abból egy élhetetlen ország jön ki. Tamás úgy értelmezi Sándor intelmeit, hogy egymás kölcsönös minősítése nem vezet jóra. Sándor kijavítja: nem volt az kölcsönös minősítés, hiszen Thomas Melia semmilyen módon nem minősítette. Tamás úgy folytatja, ha az Összezárva Friderikusszal 1 évig tartana, az sem lehetne elég összeszedni azokat a minősítéseket, amiket politikai pályafutása alatt kapott. Sándort ez sem hatja meg: Vezető politikustól egyszer sem olvasott olyat, hogy f.sz Deutsch Tamás. Hja, hát vezető politikustól nem. „Nem tudsz ilyet idézni nekem.” – folytja belé az érvelését. Tamás kever egyet a fazékban, majd imígyen szól: Ő ezt egy széplelkűségnek látja. Sándornak erre kikerekedik a szeme, nekem meg felfordul a gyomrom. Én visszatartom a hányást, őbelőle viszont kibukik a kérdés: „Mineek!???” – és ezután még ki is röhögi. Tamás rendületlenül folytatja: Szóval, ő széplelkűségnek látja azt, „hogy a politikai vitát minősítő vonatkozásait, mint olyat ab ovo helytelennek tartják”. Sándor megint csak visszavág azzal, hogy van a politikai vita, az rendben van, de az egyik felet így minősíti – Sándor nem is veszi a szájára –, hát kell hogy érezze a különbséget. Kis gondolkodás: „Magyarországon a nyilvánosság előtt én voltam az első ember, aki argó kifejezést használt?”
Úgy tűnik, nem érti, vagy nem is akarja érteni, esetleg csak dől belőle a fideszes demagógia: Nem a nyilvánossággal van a baj, hanem hogy a f.szozást közszereplőként, képviselőként teszi. És az nagyon nincs rendben. Szóval, itt tartunk ma, hogy süket, értetlen emberek képviselnek (járatnak le) bennünket az EU fővárosában. Véleményblokk off.

07_morcos.jpg

Sándor sem nyugszik bele, mégis mi győzte meg, hogy ilyen kifejezéseket használjon? Tamás bocsánatot kér, amiért a megszólalásai 1-2-3%-ában van egy-egy olyan. Ott, abban a helyzetben ilyen stíluselemmel erősítette a megfogalmazását. Egyébként soha életében nyilvánosság előtt, rádióban, tévében sehol nem fogalmazott így. Sándor ezért is mondja, hogy ez nem ő, eközben csak kihozza a sodrából, már nem olyan megfontoltan válaszolgat, hanem rögtönözve és gyorsan. Sándornak szegezi a kérdést, hogy ő soha életében nem káromkodott? A magánbeszélgetéseiben sem használt még argó kifejezést? De, de az nem ugyanaz, mint a twitter. És hiába bizonygatja, hogy a twitter-je a magánbeszélgetésnek a virtuális része, Sándor leállítja azzal, hogy ne csúsztassa össze a kettőt. És a gyerekei mit szólnak hozzá? Támogatják ezt a beszédet? Hát volt, amelyiket szellemesnek tartották, volt, amit nem. Szerinte Sándornak erről ez a lesújtó véleménye, és nem azért csinálta, hogy büszke legyen rá, ő csak helyénvalónak érezte. Sándor szabadkozik, hogy nem az ellensége, de ha azt mondja, hogy ha hajlandó elgondolkodni a helyénvalóságon, akkor megfogadja? Persze-persze, sokan mondták már és el is gondolkodott rajta. Sándor szerint ehhez képest mégis folytatta. Jó, hát ismételten el fog gondolkodni, aztán bevallja, hogy hát igen, „gyarló vagyok”. Sándor javasolja, akkor küzdjön ellene. Mindig küzd. Sándor cinikusnak tartja a választ, ha nincs érv, akkor cinizmussal reagál. A vacsora előtt azért csak odaböki Sándornak: képzelje, hányszor sikerült legyőznie magát, hogy ne használjon ilyen kifejezést.
Nekem hirtelen egyik régi kollégám kedvelt szövege jutott eszembe erről: „A vonat kerekei alól kihangzó cinikus röhej nem mindig őszinte.”

21:46 – 10. óra | A hami elkészült, vacsora közben folytatják a csevegést, már sokkal könnyedebb témában. Sándornak kifejezetten ízlik, Tamás kérdésére, hogy mit szeret ha éppen nem egy „zöldségmániás őrült” főz rá. Mindent. Tamás jelenleg 104 kiló, 98-ig szeretne lemenni, ami talán Karácsonyig meg is lesz. Sándor azzal vicceli el, hogy akkor meg majd jön a bejgli és... Tamás biztosítja róla, nem fog. A gyerekek is nagyon tudatosan étkeznek, különösen Bence fia, aki profi futballista az MTK-ban. Nemrég mutatkozott be hivatalos bajnoki mérkőzésen. Tamás számára különösen jó volt viszontlátni a Deutsch nevet fia mezén, az MTK színeiben. Amikor a Pécs ellen lépett pályára egy egész félidőnyit játszva, az számára olyan volt, mintha világbajnoki meccsen látta volna. A srác nagyon jóképű, nagy a kihívás a csajokkal szemben, és hát jól szembe is tud nézni ezen kihívással. Sándor elkacarászik azon, hogy ha Tamás életét veszi alapul, akkor az igazi kihívás majd a folytatásban érkezik.

Aztán ha már MTK, akkor mégis hogy lett a főnöke? Vajon hogy!? :D Úgy, hogy édesapja révén nagy szurkolói voltak a klubnak, és 2010-ben, amikor az előző elnök már nem kívánta folytatni, akkor a küldöttek képviselő megkeresték Tamást, hogy gondolkodjon el az elnöki poszton. Sándor felveti, hogy azért őt keresték meg, mert remélték a kijárást. Tamás hazudna, ha ez nem lett volna benne a pakliban. Inkább az volt a fő szempont, hogy volt ő sportminiszter, MOB tag, alelnök, volt elképzelése róla, mit és hogyan kéne csinálni. Szerinte ezek látszólag sikeresek is. Na, és hogy lett a Deutsch család tulajdonos az MTK-ban? Tamás az MTK Sportegyesületnek az elnöke, és van a futball klub, ami MTK Budapest Zrt. néven, gazdasági társaság formában működik. A fociklubot tulajdonló gazdasági társaság tulajdonosa a testvére gazdasági társasága. Ez már régóta köztudott. Sándort érdekli, hogy jogilag és erkölcsileg ez rendben van-e. Igen, emiatt még egyszer sem kérdezték fel. Szimpla üzleti vállalkozás, magyar befektetőkkel.

08_ominozus.jpg

Sándor más oldalról is megközelíti a témát: hallani lehet, hogy a Fidesz különböző potentátjai ti. mindenfajta érdekeltségekben benne vannak, nem is kis részben. Ilyenkor vajon nem tolja-e el a lehetőséget magától azzal, hogy azt mondja a testvérének: ne, mert rájok vetné azt a bélyeget, hogy a Fidesz a saját, esetleg a klientúrájának a malmára hajtja a vizet. A válasz jópofa, szerintem mindenkinek tetszeni fog: mióta Magyarországon piacgazdaság van, és amióta ezen körülmények között vállalkozni lehet, ő azóta vezető politikus. És lehet, hogy ez ijesztőleg fog hatni, de ez akár több évtizedig is eltarthat. Tőle tényleg ijesztően hangzik. Sándor szokás szerint nem fogadja el a választ, hiszen volt előtte 15 év, amíg meg lehetett szerezni az MTK-t, vélhetőleg a Fidesz után is lesz 15 év, ami alatt meg lehetne szerezni, na de pont akkor, amikor hatalmon vannak, az azért ominózus. Ennyire nem képes önkritikát gyakorolni? Jó, hát messze nem tökéletes, meg hiba nélküli az, amit a Fidesz csinált vagy csinál jelenleg is kormánypártként, na. Sándor újra felteszi a kérdés, sokkal egyszerűbben: Hogy van az, hogy aki a politikában ott van az élvonalban, az nagy léptékben gyarapszik? Csend. „Te nem látod ominózusnak ezt az egészet?”. Rövidebb csend, mosolygós válasz: „Mi a kérdésed, Sándor?” Ez: „Nem látod ominózusnak?” Válasz: „Ez egy értelmetlen kérdés. Mi az, hogy ominózusnak?” Tamás fejtegeti, hogy hát mindig szüksége volt a világnak leegyszerűsítő magyarázatokra, azok általában az összeesküvés elméletek. Az egész egy pletyka. Sándor fejcsóválva legyint rá, ennyire nem zörög a haraszt. Tamás folytatja azzal, hogy engedtessék már meg neki, hogy ő így lássa a világot. Sándor nekiszegezi a frankót: ők tényleg ilyen országról álmodtak ’88-ban? A válasz az, hogy az a világ, ami ’88-ban volt, az nagyon sokmindenben megváltozott 2015-re.

Na és hogy van a saját zsidóságával, ha már felemlegette félig zsidó származását főzőcske közben? Zsidó származású édesapja ágán, az ő szülei úm. „tisztán zsidó” család volt, egyikei a holokauszt túlélőinek. Elkerülendő a következő efféle tragédiát, igyekeztek asszimilálódni a magyar társadalomba, esetlegesen akár névváltoztatással is. 11 éves korában egy családi beszélgetés keretében hallotta nagyanyját, amit édesapjától kérdezi, hogy mikor magyarosítják a nevüket. Évekkel később kérdezte csak vissza, hogy akkor ez most mit is jelent, vagy mi a háttere. A saját zsidó származása is 10-11 éves korában tudatosult benne, amikor egyszer a Dohány utcai zsinagóga mellett álltak meg édesapjával és édesapja megkérdezte, hogy tudja-e mi az a nagy épület. Persze, egy zsinagóga. Erre édesapja közölte vele, hogy amikor még gyerek volt, akkor hol ide, hol a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába jártak, merthogy ők egy zsidó család.
Sándor kérdésére válaszolva sohasem volt számára teher a zsidó származása, és már édesapja sem gyakorolta különösebben a vallást. Néha, amikor jártak valamerre, akkor előfordult, hogy egy épületre mutatott, mert ott voltak „csillagos házban”. Elmesélte, azon gettóban élő családok közé tartoztak, akik részesei voltak az „erőltetett menetnek” a gettóból a vasútállomásra, csak nem volt már szabad marhavagon, így visszafordították őket. Most pedig jó úgy beszélnie édesapjáról, hogy az édesapja volt, nem pedig a Kozma utca zsidó temető holokauszt áldozatainak emelt emlékművén lévő névről. Életében egy olyan alkalom volt, amikor valami elementáris erejű zsidózással találkozott, úgy, hogy akik mondták, nem ismerték az ő származását: a honvédségnél ha rossz volt a kaja, ha idióta volt a százados, vagy valami nem tetszett, akkor az a budai zsidók műve volt. Ő először ezen megdöbbent, az apjával való levelezésben tőle kapott tanácsokat, hogy ne törődjön vele. Nem konfrontálódott emiatt a későbbiekben sem, ha mégis, akkor a Sándor által emlegetett cinikusságával kezelte. A pártban sohasem volt téma az ő származása, még egy rosszalló pislantást se kapott emiatt. Most, hogy mindent felcsipegettek, a téma is ennyit tudott, Sándor szokás szerint a zöld kanapét ajánlja fel alvósnak, ő pult mellett veti meg az ágyát matracát.

00:55 – 13. óra | Szundi előtt Tamás még rápillant a telefonjára, mire Sándor közli vele, hogy ez szigorúan tilos nála. Aham, persze. Sándor nevet egy sort, elvégre egy fideszes mindent megengedhet magának. Álmában sem fogja békén hagyni, szuggerálja azzal, hogy majd mondja: nincs többé twitter-ezés, vagy legalábbis nem ilyen ordas nyelven, attól majd más emberként fog ébredni. Még egy utolsó kérdés, aztán békén hagyja: apja idősen vagy fiatalon ment el? 71 múlt, azaz annyira még nem volt idős. 69 éves korában állapítottak meg nála hasi artéria tágulatot. Feltehetőleg az történt, hogy egyik este lefeküdt aludni és ez az ér elpattant. Akkor már egyedül élt, így a szomszédok lettek figyelmesek arra, hogy reggel nem húzta fel a redőnyt. A biztonság kedvéért volt kulcsuk hozzá, így ők találtak rá és értesítették őket. Tamásnak ez volt az első olyan alkalom, amikor találkozott ezzel az élménnyel közelebbről. Azóta is ott van édesapja száma a telefonban, lett légyen akárhány készüléke azóta. Azt nem lehet kitörölni. Képtelenség. Eszébe sem jutna. Mert azt a szót valahogy fel lehet fogni, hogy meghalt, de azt, hogy nincs, azt már nem igazán.
Sándor már a takaró alól tájékoztatja, hogy a fények amúgy lejjebb fognak ám menni. Erre Tamás odapörsen, hogy volt ám ő rab, és a cellában nem kapcsolják le a fényt, ezt ő megszokta. Jó éjszakát!

Jó reggelt! Aludtál valamennyit? – indítja a reggelt Sándor. Abszolút, és azt szokták mondani, nem sokat kell aludni, hanem gyorsan. Sándor kétszer ennyit is tudott volna. A fürdőbe előre engedi, ő még visszadől a matracra egy szundira.

09_reggeli.jpg

09:20 – 22. óra | Tamás zöldségeket – mi mást? – készít elő a reggelire, eközben faggatja Sándor a napi rutinjáról Brüsszelben, ha éppen nem a parlamentben van. Úgy kezdődik a dolog, hogy hétfőn reggel kiszáll a repülőgépből, bemegy a parlamentbe, este 9-11-ig ott van, másnap reggel 8-kor be a parlamentbe, 9-11-ig ott van. Az Európai Parlament olyan, mint egy nagy falu: minden van benne. A ruhatisztítótól a konditeremig, az ajándékbolttól a kiskávézóig. Sándor arra kíváncsi még, hogy az EP-ben lévő Fideszes és MSZP-s képviselő akár bátran elmegy-e vacsorázni, jókat dumálnak, és csak az „arénában” küzdenek egymással vagy egymás ellen. A felvetés első fele szerinte túlzás, mítosz, ám ha a büfében egymás mellett/mögött állva érkezik meg a kirendelt kapucsínó, akkor elképzelhetetlen, hogy két külön könyöklő asztalhoz mennének. Sándor odaveti, hogy Orbán a mai napig nem áll szóba Gyurcsánnyal, nem is köszön neki. Tamás szerint az szimpla hazugság, hogy Orbán Viktor bárkivel kapcsolatban illetlenül járna el. Sándor közli vele, hogy az érintettek egyike, azaz az ő főnöke nem cáfolta ezt. Akkor most cáfolja ő. „Na, jó! De már nem Te vagy a szóvivő.” Tamás egyáltalán nem szóvivőként cáfol, hanem a parlament folyosóján tapasztalta, hogy Gyurcsánynál semmivel hangosabban vagy halkabban köszönt oda Orbán, amikor szembejött velük.

10:50 – 23. óra | Elkészült a reggeli, látszólag zöldséges-gombás rántotta. Sándor a csipegetés közben újra feldobja az esetlegesen még tervezett fogyás témáját. Igen, mindenképp 100 alá szeretne menni. Sándor elgondolkodik, hogy akkor mi is volt az ideális, talán magasság mínusz 110. Ezzel Tamás is egyetért, bár rá a magassága miatt ez nem feltétlenül igaz. A versenysúlya sem érte ezt el, amikor atletizált, és bár megfelelő izommal rendelkezett, de cingár fiú volt. Nem kajakos vagy vízilabdás felsőtesttel áldotta meg a sors. Ha a fenti szabályhoz igazodna – 86 kg –, akkor súlyos betegnek nézne ki. Mire elfogynak az utolsó falatok, még kérdezné, de megszólal a gong.
Sándor elköszönés előtt kitalálja, hogy ne romoljon rájuk a sok gyümölcs, ezért összecsomagolja neki, vigye magával, olyan még úgysem volt, hogy bármelyik vendége ajándékkal távozott volna tőle. Tamás udvariasan tiltakozna, de Sándor elszánt.

10_timestamp.jpg

11:59 – 24. óra | A timestamp kiírása nálam felveti a kérdést: ha 11:59 van kongatás után, akkor miért szólalt meg a gong korábban? Na, mind1! A gyümölcsökkel telepakolt – piros-fehér-zöld –szatyrokat ráaggatja Tamásra, ő köszöni szépen. Kézfogás. Sándor örült, hogy beszélgethettek és reméli, nem bántotta meg. Dehogyis, nem egy sértődős fajta. Szia-szia!

Képek forrása: tv2.hu

komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Venyigeszu 2015.11.26. 13:05:04

"Apropó, tudja valaki, hogy bértollnokként mennyit lehet leakasztani? " - Kérdezd Bayer Szlovákiában Adózok Zsoltit! :-)

Egyébként nem hiszem, hogy ez az alak megért egy ilyen hosszú posztot. Annyi értelmes dologról lehetett volna írni! :-)
süti beállítások módosítása